Meg bolondulok! Mit csináljak a lányommal?

Basszus mennyi konzervatív f@sz van itt.Hátt a kérdezőn kiakadtam,,Majd elkapom''Meg a kosztümös csaj is borzalmas:S

De aki beszólt a kosztümösnek,az hogy én jókat szexelek a férjemmel,az nagyon tetszett.Leestem a székről annyira röhögtem.Csak így tovább:D

Na lássuk.Igen az egy dolog,hogy az Ő házába lakik meg"tőle kapta a testét"stb,de ez nem csak az Ő akarata.

A szülők vállalták,akarták ezt a gyereket,nyilvánvaló és magától értetődő,hogy gondoskodnak róla.Ez nem egy kiváltság egy ajándék a gyermeknek.Ez a kötelességük.

Ha nekem gyerekem lesz nem fogom ezt a fejéhez vágni.

Azért van,mert én és a párom"létrehoztuk"ezzel felelkősséget vállalunk érte.

Lehet csúnya példa,de pl egy kutyára sem mondjuk,hogy nálam lakik,köszönje meg,hisz azért van mert szeretjük és jót akarunk neki minden téren.

Az meg más dolog,hogy nem szólt,de mint írtad,úgysem engedted volna meg neki.

Ne rontsd el az örömét,hagy élvezze ki azt a tetoválást ah már megvan,ne az jusson róla eszébe minden egyes alkalommal,hogy Jézusom anyám milyen szemét volt velem.

Jó ötlet,hogy leültök beszélgetni,csak nehogy veszekedésbe fulladjon.

Hahaha=))))))

Én beszartam azon aki valami olyat mondott hogy nah megyek főzni,de elötte kivasalom a bőrszerkós cuccomat.

Nagyon állat volt(Y)

Két felnőtt fiú szülőjeként azt tartom jónak, de a többi hasonló korú fiatalnál is azt tapasztalom, semmi gond nincs azzal, ha egy fiatal a lázadó korszakában csinál olyan dolgokat, amikből később szabad akaratából, mindenféle gond nélkül kiszállhat, "visszacsinálhat". Nálunk is volt hosszú zöld(!) haj, földig érő, fekete bőrdzsekivel, piros, acélbetétes bakancs sárga fűzővel, ivászatok, füves cigi, "értem én, csak lesz*rom póló" stb, stb.

Ma már megmosolyogják a fiaim ezt a korszakukat.

Lehet, szerencsém volt, de mi megúsztuk a tetkót, a piercinget, a fültágítót és a többi hasonló dolgot, amiket felnőtté válva már nem biztos, hogy vállalnának.

Azt érdemes tudatosítani egy fiatalban, hogy a szabad választás jogát jó, ha később is élvezni tudja.

Mindenkinek jogában áll olyan stílust, életformát választani, ami neki tetszik, viszont ezt lehetőleg érett fejjel tegye.

Ha maradandó nyoma is van egy döntésének, az a jó, ha akkor teszi meg az ember, amikor már nagy valószínűséggel nem bánja meg.

Erről próbálj beszélgetni a lányoddal, hátha megérti.

nem csoda hogy ennyi félresikerült gyerek van....érdemes végigolvasni a "szülők" véleményeit, és máris megkaptuk a választ....

Aki veszekedni jár ide, egészségére....

Lehet fura lesz egyeseknek, de én hálás vagyok a szüleimnek, azért amiket értem tettek. Rendkívül hálás vagyok nekik, hogy etettek, taníttattak, lelki támaszt nyújtottak és ott voltak nekem mindig. És soha nem csináltam volna olyasmit amivel megbántom vagy elszomorítom őket. Ezt nyilván nem a "milyen színű ruhát veszek fel" re kell érteni, hanem pl egy tetoválásra.....A gyereknek kell szabadságot adni, de mértékkel, és ha valamit kifejezetten megtiltok neki, és mégis megcsinálja a hátam mögött ott baj van. És nem feltétlenül a szülővel...

Szívből kívánom a nagy "liberálisoknak" hogy majd éljék át ők is ezt a gyermekeikkel, kíváncsi vagyok hogy fog nekik esni.

a bőrszerkósón én is jót röhögtem.

nekem például a lapockámon van egy minta, mégis az orvosira járok, a páromnak a vállán, mégis végzős villamosmérnök. a tetoválás annyira nem mond semmit az illetőről, főleg hogy a derekán, tehát egy takarható helyen van. az enyém pl majdhogynem csak nyáron látszódik, mikor vékonypántos top van rajtam, semmikor máskor. mielőtt csináltattam szóltam anyának, sőt, vártam is 1 évet, átgondoltam, ennyi. akárhová kell mennem felveszek egy pólót és máris nem látja senki sem. engem az szomorít el, hogy sokan ennyire felszínesen ítélnek meg másokat. nem mi vagyunk liberálisok, hanem sokan nem tudnak azon túllépni, hogy a tetoválás nem egyenlő a börtöntöltelékkel.

a nagynéném tőlem egyszer megkérdezte, hogy mi van, ettől érzem többnek magam? én azt válaszoltam, hogy kicsit sem érzem magam többnek vagy jobbnak, szimplán tetszik. csak az ellenző nagyítják fel ezt a tetoválás dolgot, mintha valami hűűű, de nagy dolog lenne, pedig egy kis apróság, ami semmit sem változtat a viselőjén. egyébként az említett nagynéném lánya a fülébe rakatott egy piercinget 20 évesen, mikor már külön lakott, erre nagynéném azt mondta, hogy addig nem akarja látni, amíg a fülében van, nem mehet be a házába és nem is beszél vele. unokatesóm így is tett, végül a nagynéném miután 1 hétig nem hallott a lányáról maga vonta vissza amit mondott, mert hiányzott neki. az a szülő, aki ezért elküldi a gyerekét az sosem szerette igazán. bár én is úgy gondolom, hogy egy gyerek tisztelje a szüleit, de nem azért szüljük, hogy olyan legyen, amilyennek mi akarjuk. lehet irányítani, terelni, hatni a józan eszére, de tiltani minek, főleg egy jelentéktelen dolgot. az pedig hatalmas ostobaság, hogy a testét is a szüleitől kapja, mert ennek mintájára bármikor meg is ölhetem a saját gyerekem, elvileg az életét tőlem kapta, én rendelkezek vele.

ha bízok a szüleimben, akkor megkérdezem őket, megbeszélem velük, és nagyonis elképzelhető, hoyg észérvekkel hatnak rám. ha nem bízok, akkor nem kérdezek.

amúgy milyen érdekes, hogy a nagy ellenzők mindegyike akárhány tetovált embert ismer, az mindegyik nagyon bánja és takargatja...azért ezt nem veszem be. én is ismerek felnőtteket tetoválással és egyik sem bánja, nagyon jó, rendezett emberek.

a kedvenc indok pedig, hogy majd ha 80 éves leszek hogy fog kinézni. hát tudjátok mit, nem érdekel, mert úgysem fogom magam mutogatni annyi idősen, ráadásul az életemet nem fogom azzal tölteni, hogy a vénségemre készülök. most tetszik, jól érzem magam vele, hát legyen. úgyis mind ugyanott kötünk ki, én úgy csinálom, hogy maximálisan jó legyen, megélem a fiatalságomat, mégsem vagyok link alak.

és hogy hogy néz ki menyasszony ruhában? nem tudom, de az biztos, hogy én megyek férjhez, nem pedig egy esküvői magazin. az anyajegyeim, a sebhelyeim és a görbe lábam is benne lesz mennyasszonyi ruhában. egyszóval én, ahogy a párom szeret.