Elváltam, és szülőkhöz költöztem a lányommal. Anyukámmal rossz a kapcsolatom,31évesen is gyerekként kezel. A gyereknél emiatt nincs tekintélyem! Anyukám sokszor minősít és megaláz elnyom és volt hogy bántott. Míg nem lépek addig is mit tegyek?

Soszor próbálok vele intelligensen beszégetni de nem hallgat meg azt hiszi ő az aki jól csinál mindent!!Mivel szorongásos pánikbetegségem van sokszor vagyok rosszúl és migrénel is küzdök de nem láttja nem erre lenne szükségünk! nehéz gyerekkel az elköltözés is!! tervbe van véve de addig is el kell viselni valahogy!!

Lánykoromban is nagyon rossz volt a viszonyom anykámmal, és nem csak nekem hanem rajtam kívül a két nővéremnek is és ők is nagyon korán elmentek otthonról anyukánk miatt! Az ő életük egy része is kudarcal végződött mint az enyém! Én is anya vagyok de az anyai hozzáálás az nem itt kezdődik!!! Én hat évig jártam az ex férjemmel és alig vártam hogy elmenjek vele otthonról ezért nem is válogattam és hozzá mentem azért,hogy boldog legyek! hiányzik az anya hiszen mindenki szerti az anyukáját és jó lenne vele barátnőként beszélgetni a női dolgokról. De szó szerint nincs anyám csak akkor ha bántani kell megszidni és éreztetni a kiszolgáltatottságot! sajnos a férjem ugyan ezt csinálta velem és nagyon tönkre mentem ezek miatt én azt gondolom menekültem otthonról és nem volt idő jól megfontolni a párválasztást! Az anya a legjobbat szeretné gyerekének nem pedid megszabadulni tőle és folyamatosan zavarni otthonról!Nem azért költöztem haza mert ezt akartam hanem mert nem volt más választásom egyik napról a másikra meg kellett oldani a költözést! De már sem én sem a gyerek nem bírja ezt az állapotot meg kell valahogyan oldanunk!