Mit csináljak a nagyobbik lányommal? A viselkedése kezd egyre elviselhetetlenebb lenni.

Szerintem neked van igazad!

Én is így nevelném a gyerekem, ha ilyen helyzetben lennék. Mert mi lesz ha egyszer kopp lesz és már nem lesztek olyan gazdagok mint eddig? Akkor mit fog csinálni?

Sajnos én is voltam ilyen helyzetben...

Apukám vállalkozó volt, anyu otthon volt velem. Aztán becsődölt a cég (az egyik partner lelépett az összes pénzzel), és ott maradtunk. A munásokat ki kellett fizetni, de minket senki sem kérdezett meg, hogy jut-e kajára, meg rezsire? Természetesen nadrágszíjjat kellet szorítani. És nekem is szar volt, mert nem kaptam már meg mindent, amit kiböfögtem a számon, de mostmár belátom, hogy jobb is így. Már pedig azért, mert megtanultam, hogy néha várni kell dolgokra.

Mostmár én is dolgozom, nem keresek rosszul, de olyan húú de jól sem.

Autómról és a kutyáimról kell gondoskodnom, családom még nincs és a szüleimmel élek. Haza is adok (persze nem azért, mert nem tudják fenntartani a házat, csak azért mert úgy érzem, kötelességem hazaadni, ha már otthon élek), és mégis vannnak dolgok, amiket akkor épp nem tudok megvenni, vagy gyüjtenem kell rá. És egyáltalán nem megyek oda a szüleimhez, hogy adjanak még pénzt azért, hogy megvehessem.

Azt magyarázd el a férjednek, hogyha a lányotok nem olyan helyen fog dolgozni, ahol marha jó fizetést kap, akkor mi lesz vele??

Én melletted állok!

Ezt már elrontottátok, egyétek meg amit főztetek, most ha hirtelen megvonjátok tőle ezeket a dolgokat, akkor rátok fog haragudni.

Szerintem itt nincs olyan, hogy igaza van valakinek, ha a férjednek ez jó akkor nevelje arra ha neked nem akkor beszéld meg vele, bár már késő.

Mindenki úgy neveli a gyerekét, ahogy akarja.

Elsősorban márpedig mégiscsak apukával kellene megértetni. Ha ő sem érti, egy tini pláne nem fogja.

Beszélj a lányoddal is, de ne akarj épp elérni semmi különösebbet, csak tedd amit tenned kell, hogy értse meg, hogy sokkal fontosabb dolgok is vannak, mint a legjobb ruházat. Pl. segíteni másokon, mert van aki hiába gürcöl, mégsem jut neki a legjobbra. Ezt próbáld óvatosan megértetni vele, vagyis beszélni róla, hogy mik a lényegesen fontosabb dolgok, értékek az életben. Majd ha kinövi a hiszti korszakát, hátha emlékszik majd amiről beszéltél neki, és értékelni is fogja. Remélhetőleg nem marad ilyen örökre, mint most. Tinikorban nagyon erősek tudnak lenni ezek a dolgok, általában visszaesnek egy idő után, de legyen valami amit hall más értékek.

Ha beszélsz dolgokról tényleg csak beszélgetésként, vagy valakit láttál szegény embert és elgondolkodtál így valahogy add elő, nehogy nyomásnak érezze.

Jobbat hirtelen nem tudok írni.

Nekm még nincs gyerekem, de nekem is volt ilyen időszakom..

Csak én épp anyu fülét rágtam, mert nálam ő volt az engedékenyebb... és mivel ő tőle mindent megkaptam hozzá fordultam...

Szerintem ne mindennap adjatok neki zsebpénzt, hanem mondjuk egy hétre egy ezrest. Próbáljátok vele éreztetni, hogy ezt a kis keveset is meg kell tanulni beosztani, aztán ha már megtanulta, akkor kaphat többet is. Abból az ezer ft-ból, bőven tud magának kaját venni amikor suliba megy, vagy 1-2 füzetet. A maradákot meg simán félre tudja tenni. Amikor pl.: egy jó jegyet hoz haza a suliból, akkor meg lehet dicsérni, de ha huzamosabb ideig hoz jó jegyet akkor lehet neki egy kis apróságot venni ajándékba...

Mindenképpen jól át kell beszélned a férjeddel, hogy ő is tartóztassa magát. Hisz ő tudja a legjobban, hogy milyen nagy érték a pénz, és hogy nem szabad mindenre össze vissza költeni... és hogy gondolni kell a holnapra is...

Már nem könnyű ezen segíteni.

Sokkterápiát javasolnék: vidd el egy önkéntes segítőkből álló szervezetbe (menjetek együtt) és látogassatok hajléktalanokat, menjetek kórházba önkéntes ápolónak, stb. Lássa meg a másik oldalt is és talán akkor megérti, hogy mekkora szerencséje van.