Az Új Világ fordítás tényleg ferdítés?

Idő: Amennyiben tényleg a pontatlanság miatt nem használjátok a Kr.e és u. megjelölést, azt el tudom fogadni, bár én úgy gondolom, már ez az írásforma is egy bizonyságtétel, másokat elindíthat arra, hogy megismerjék a Megváltót.

"De visszatérnék erre a "szép" jelződre, amit ránk akasztottál, ugyanis az előbb kimaradt egy megállapításom: érdekes, hogy minket vádolsz felfuvalkodottsággal, mert készek vagyunk rendszeresen kijavítani a hibáinkat és tévedéseinket, ellenben azokkal, akik szerinted nem felfuvalkodottak, de rendre ragaszkodnak az emberi, Írás ellenes hagyományaikhoz, és a tévedhetetlenség hamis illúziójában tetszelegnek!" Úgy látszik, nem értetted jól. Nem azért írtam, hogy felfuvalkodottak vagytok, mert a hibáitokat kijavítjátok, hanem mert azt gondoljátok, hogy senki más nem értelmezheti helyesen a Szentírást. Milyen hamis tanokra gondolsz, ami Írás ellenes hagyomány lenne? Mária és a képek tisztelete a katolikusokra jellemző, nem a protestánsokra, éppúgy, ahogy a purgatórium is. A Szentháromságról írt érveimmel meg nem is foglalkoztál, csak sértődötten védekezel a sértő megállapításom miatt. A legfontosabb nem az, hogy egy könyvecske igaz vagy nem igaz, hanem, hogy a hitünk igaz, vagy nem. Emiatt viszont kicsit vissza kell vennem nekem is magamból, mert ez az állítás azt is jelenti, hogy ha ti is keresztények vagytok, akkor hitünk alapja ugyanaz (a Megváltó), és akkor inkább a muszlimokkal, meg az ateistákkal kellene vitázni. Azért ne gondold, hogy nem fogok többé írni, csak jobban megválogatom a szavaimat, hogy ne legyen annyira sértő. Azért a "vagyok"-ról kiváncsi lennék az álláspontodra, és a Galata levél tanulságáról is (hogy a vezetők miért nem tiltakoztak a "hamisítás" ellen?)

"ÖT-ból idézgetés: nem állítottam, hogy te idéztél volna belőle, viszont volt olyan személyes tapasztalatom, amikor beszélgettem tanúkkal, feltettem egy kérdést, nem tudtak rá válaszolni, ezért legközelebb egy másik tanú is jött, aki hozott ÖT-t, és abból felolvasta a választ."

Nem is maga az idézés szúrta a szemem, mert én is szoktam néha a kiadványainkból idézni (Mi ezzel a baj?), hanem hogy azt állítottad, hogy ezek nincsenek versekkek alátámasztva.

"Ha viszont két nagyon hasonló nevet lát: Jehova és Jehosua, talán elgondolkodik rajta, hogy lehetett valami közük egymáshoz, ezért elkezd kutakodni."

Hát persze, hogy van közük egymáshoz, ki tagadná ezt? Egyébként a Jézus nevének jelentése: Jehova a megmentő - Mit mond ez neked?

" természettudományban csak azt fogadjuk el, ami szikla szilárdan bizonyítható. Nem fejeztem be a fősulit, de a bizonyítás iránti vágyam megmaradt."

És ez jól is van így!

"Az Ószövetség legnagyobb részét csak nem sokkal a babiloni fogság (Kr.e. 586) előtt jegyezték le. Addig szájról szájra terjedt de mivel egyes történetek addigra már több száz évesek voltak, nem lehetünk biztosak abban, hogy a valóságnak megfelelően jegyezték le. Ráadásul amikor

felvésték, akkor már nem mondhatták ki Isten nevét. Csak felírtak valamit.

Kizártnak tartom, hogy Mózes könyveit majd ezer évvel később kezdték volna lejegyezni, egyébként pl. a 10 parancsolatról biztosan tudjuk, hogy közvetlenül akkor lett lejegyezve, abban benne van Isten neve is.

" Van viszont egy bökkenő. A héber iratokat csak a Kr.u. VI. században punktálták alá, vagyis a magánhangzókat nem tudhatjuk biztosan, ezért is terjedt el mind a Jehova, mind a Jahve név."

Ez így van, a helyes kiejtést nem tudhatjuk biztosan.

"Milyen magánhangzókat fognak írni a névbe? STN-ből iSTeN lesz, vagy SáTáN? Nem mindegy. Honnan tudhatjuk, hogy az eredeti magánhangzókat írták vissza? És az eredetileg JaHVe(H), vagy JeHoVa(H) volt, vagy esetleg egészen más?"

Azért ennyire nem vészes a helyzet, Sátán pontosan tudjuk: héberül: שָׂטָן szátán, eredeti jelentése vádló; görögül σαταν szatan, latinul: satanas ; arabul: ﺷﻴﻄﺎﻥ. sajtán és kizárt, hogy bármi köze lehessen a JHVH mai kiejtési formáihoz.

(Forr.: [link]

"Nem egyszerű eldönteni, mert nincs bizonyítékunk. Ezért is sokkal helyesebb szerintem az Úr Neve kifejezés, mert akkor bármi is volt eredetleg Isten neve, arra utalunk."

De azért vannak még támpontok, ott vannak a a bibliai nevek héberül, melyeknek tudjuk a helyes kiejtését:

Gesenius, XIX. századi hébertudós a Hebrew and Chaldee Lexicon to the Old Testament Scriptures című művében a következőt:.„ Azok, akik úgy gondolják, hogy הה [Je-ho-vah] volt [Isten nevének] helyes kiejtése, egyáltalán nem állítják ezt alaptalanul. Ha ezt a kiejtést használták, a

rövidített szótagok, a ה [Je-ho] és a י [Jo], amely szótagokkal sok tulajdonnév kezdődik, sokkal kielégítőbb magyarázatot nyernek.”

Ilyen tulajdon nevek: Jó‧na‧than′ vagy Jéó‧na‧than′, amelynek jelentése ’Jaho vagy Jahova adta’. Illés próféta neve a héberben ’E‧li‧jah′ vagy ’E‧li‧ja′hu.A név azt jelenti: ’Jahoo vagy Jahoo-vah az én Istenem'.Jósafát név héber megfelelője a Jéó-sa‧phat′, ennek jelentése pedig ’Jaho ítél’.

A Tetragramma két szótagos kiejtése, a „Jahve” például nem teszi lehetővé, hogy az o magánhangzó része legyen az isteni névnek. Viszont számtalan bibliai névben, amelyben szerepel az isteni név, szerepel ez a középső magánhangzó mind az eredeti, mind a rövidített formákban, ilyen

például a Jehonathán és a Jonathán.

„Egyetlen esetben sem marad ki az oo vagy az oh hangzó. Néha a szót lerövidítik »Ja«-ra, de soha nem »Ja-ve«-ra. . . .

Amikor a Tetragrammát egy szótaggal ejtették ki, azt »Jah« vagy »Jo« formában tették. Amikor három szótaggal ejtették ki, »Jahova« vagy. »Jahoova« lehetett. Ha bármikor is lerövidítették két szótagra, az valószínűleg a »Jaho«volt” (Biblical Archaeology Review).

Tehát a 'Jehova' még ha valószínűleg nem is helyes kiejtési forma, de nagyon jól megközelíti azt. Amúgy meg egyetlen bibliai szereplő nevét sem a helyes kiejtés szerint ejtjük, szóval "a nem tudjuk biztosan a helyes kiejtést és ezért nem használjuk" típusú érvek csak üres kifogásoknak tekinthetőek.

Folyt. később.

"Ez nem jelenti azt, hogy nem létezhetnek, hiszen a Tel-Dán-i sztélét is csak 1993-ban találták meg, és addig azt hitték a tudósok, hogy Dávid csak egy mitologikus király, valójában nem létezett."

Szuper! Már csak az időszak, amelyben a Biblia szerint uralkodott, kellene hogy bizonyítást nyerjen :)

"Vagyis nem kételkedek abban, hogy lézethettek azok a kéziratok is, amelyek alapján az ÚVF készült, de mivel jóval kisebb számban találhatók (ha egyáltalán megtalálhatók még ma is), mint a többi fordítás alapja, ezért úgy gondolom, azok lehetnek közelebb az eredetihez (mármint az Új fordítás, amiből én is idézek, vagy a Károly fordítás alapját képezők)."

Ezt nem értem, az ÚVF is a leghitelesebbnek mondható másolatok alapján készült és tisztában vagyunk vele, hogy azok nem tartalmazzák Isten nevét, hogy mi miért helyeztük vissza, már azt is megindokoltam (mert a teljes írás szerint Isten nevének ott a helye).

S hogy miért mondtam, hogy a pl. a Károly számomra nem annyira hiteles, mint az ÚVF: http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallas__6..

A 8-as válaszomban kigyülytöttem jónéhány példát, ahol Károly ferdít.

"Jézus Isten, vagy ember?: Sok jó teológia könyv van, amiben leírják az érveket, de én ezeket most nem használnám, de ha valakit érdekel"

Nekem elég a Szentírás, hiszen pontosan leírja, hogy amíg a földön volt, emberként volt itt, az égben pedig szellem személyként, isteni természetű lényként van jelen, de nem azonos és nem is egyenlő hatalmú a mindenható Istennel.

"Én csak egy igére hívnám fel a figyelmet: "Jézus így felelt nekik: „Bizony,

bizony, mondom néktek, mielőtt Ábrahám lett volna: én vagyok." Ez a mondat nyelvtanilag helytelen, mégis ugyanígy szerepel minden általam ismert magyar fordításban (Új fordítás, Károly, Csia, Gedeon társaság,"

Akkor nézd meg jobban a Csiát, ott ugyanis fél van tüntetve, hogy a korára vonatkozóan haszálja a vagyok kifejezést és nem névként akarta azt használni, de például a Czegl is jezi ezt. Olvasd el a közvetlenül előtte lévő 57-es verset, ahol a zsidók a koráról kérdezték őt és értelemszerűen arra válaszolt.

"feltételezem, hogy az eredeti szövegben is ez szerepel (sajnos sem héberül, sem görögül nem tudok). A fordítások pedig egymástól függetlenek, mégis ugyanarra jutottak. Ez nagy egyezést mutat az Ex 3:14-gyel (II.Móz 3:14): "Isten ezt felelte Mózesnek: Vagyok, aki vagyok. Majd azt mondta: Így szólj Izráel fiaihoz: A Vagyok küldött engem hozzátok." Tehát a János szerint való evangéliumban Jézus saját magára

ugyanazt a szót használja, mint Isten a maga megnevezésére."

Ezzel is van probléma, ott Isten nem a "vagyok" nevet adta magának, de sajnos sok fordító mégis így adja vissza, de azért vannak kivételek, ilyen pl. Rotherham: "And God said unto Moses, I Will Become whatsoever I please, And he said—Thus, shalt thou say to the sons of Israel, I Will Become hath sent me unto you.

Azzá válok, amivé csak akarok, így fordítja.

A héberben az "ehejeh áser ehejeh" egy szójáték, és nem lehet a szó szerinti fordítással visszaadni a valódi jelentését.

Az ehejeh a הָיָה (hájáh)szóból származik, aminek a jelentése: van, létezik, lesz, válik vmivé; vkié lesz; vmiül szolgál, készül vmit tenni, vmi előtt áll, történik, megesik, bekövetkezik, végbemegy, de itt megtalálhatod az összes magyarázatot az ehejeh áser ehejeh jelentéséről:

[link]

Ex 3:14 (Hertz Biblia):

"És szólt Isten Mózeshez: Ehje aser ehje – Én vagyok, aki a Lét vagyok – és mondta: Így szólj Izráel fiaihoz: Ehje, Ki a lét vagyok, az küldött tihozzátok."

Hertz Biblia jegyzet:

"Én vagyok, aki a Lét vagyok. Héberül „ehje aser ehje” – az önmagam által létező örök Isten; Az Isteni Szellem egységének és szellemiségének a kinyilvánítása, pontos ellentéte a bálványimádás minden formájának, amely emberi, állati alakok vagy égitestek imádatában nyilvánult meg."

(Forr.: [link]

Tehát a név jelentése, hogy a világegyetemben Jehova egyedül az a személy, aki önmaga által létezik, akit nem alkotott meg senki, ezt a Fiú sem mondhatja el magáról, mert Ő az Atyától származik.

"Itt Jézus azt teszi, amihez csak Istennek van joga. Méghozzá az Egy Istennek, vagyis aki itt megbocsátja a bűnt, Jézus az Isten."

Jézus azért mondhatta ezt, mert ő szolgál váltságul, az ő kiontott vére által nyerhet mindenki megbocsátást, Jézus ezzel tisztában volt.

"Isten ereje: Gen (I.Móz) 1:1 "Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet." Nem olvasom, hogy Isten ereje teremtette volna a mennyet és a földet. Máshol viszont látom a Szentlélek nevét. Tehát a kettő nem ugyanaz"

A szent szellemnek nincs külön neve, mindig a héber ru’ach és az ennek megfelelője a görög 'Pmeuma' szó adja azt vissza az egész Szentírásban.

(1Mózes 1:2):

„Isten tevékeny ereje [„szelleme"(héberül: ru’ach)] mozgott ide-oda a vizek felszíne felett”

A teremtésnél tehát úgy mutatja be a szent szellemet, mint ami közvetlenül Istentől származik és tevékenykedik. De írtam annál a linkélt kérdésnél még mást is, ami bizonyítja, hogy a szent szellem nem lehet egy különálló harmadik ugyanolyan isteni személy, olvasd végig, ne csak az első bekezdést ragadd ki!

"Ha egy ilyen egyszerű földi jelenség, mint a fény lehet kettős (esetleg mégtöbbes) természetű, akkor Aki teremtette a fényt, hogy ne lehetne hármas egység: Atya, Fiú, Szentlélek?"

Ne beszélj félre, a szentháromság szerint három különálló személyről van szó, akik mindhárman egylényegű isteni személyek, vagy te nem ezt vallod?

"Nem csak mások, de ti sem érthetitek meg, hogy mit tanít valójában a

Biblia. Miért ilyen hazug és provokatív a címe ennek a könyvecskének?"

Márpedig Isten pontosan azért adta ezt a könyvet, hogy megérthessük az ő igazságosságát és a szándékait, az nem hazugság és nem provokáció, hanem egyszerű TÉNY, hogy a mai "Kereszény" felekezetek nem azt tanítják, amit a Biblia valójában.

Örülök, hogy neked elég a Szentírás is, hiszen mindent tartalmaz, amit az embernek tudnia kell. Például a következőket is: "URam, Seregek Istene! Ki olyan erős, mint te, URam? Hűséged körülvesz téged!

Te uralkodsz a dühöngő tengeren; ha hullámai tornyosulnak, te lecsendesíted őket." (Zsolt 89:9-10) és ez: "És íme, nagy vihar támadt a tengeren, úgyhogy a hajót elborították a hullámok. Ő pedig aludt. Tanítványai odamentek hozzá, felébresztették, és ezt mondták: „Uram, ments meg minket, elveszünk!” De ő így szólt hozzájuk: „Mit féltek, ti kicsinyhitűek?” Majd felkelt, ráparancsolt a szelekre és a tengerre, és nagy csend lett. Az emberek pedig elcsodálkoztak, és ezt mondták: „Ki ez, hogy a szelek is, a tenger is engedelmeskednek neki?” (Mt 8:24-27). Ki képes lecsendesíteni a tengert? Isten. Ki csendesíti le és menti meg tanítványait? Jézus. Elgondolkodtató.

"Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz." (Zsid/Héb 13:8), " Ma úgy értelmezem, hogy tegnap, azaz vasárnap is ugyanaz volt. A lejegyzéskor is "tegnap" ugyanaz volt. Nyilván mindig is ugyanaz volt, vagy ahogy itt fogalmaz: mindörökké. A mindörökké azt jelenti, hogy sem kezdete, sem vége nincs. Ha teremtmény lenne, akkor lenne kezdete.

Tisztelt atesz, egy seregnyi ellentmondásba keveredtél e rövid válaszodban is.

"Örülök, hogy neked elég a Szentírás is, hiszen mindent tartalmaz, amit az embernek tudnia kell. Például a következőket is: "URam, Seregek Istene! Ki olyan erős, mint te, URam? Hűséged körülvesz téged!

Te uralkodsz a dühöngő tengeren; ha hullámai tornyosulnak, te lecsendesíted őket." (Zsolt 89:9-10)"

Nem, nem ezt írja! Ugye elismered, hogy a bibliát átírni, meghamisítani, súlyos bűn a Szentírás szerint? Márpedig ezzel az ilyen eljárást népszerűsíted. A versek pontosan:

(Zsoltárok 89:8-9) "Ó, seregek Jehova Istene, Kicsoda oly erős, mint te, ó, Jah? Hűséged körülvesz téged.  9 Te uralkodsz a tenger dagályán; Amikor fölemeli hullámait, te csendesíted le őket."

"és ez: "És íme, nagy vihar támadt a tengeren, úgyhogy a hajót elborították a hullámok. Ő pedig aludt. Tanítványai odamentek hozzá, felébresztették, és ezt mondták: „Uram, ments meg minket, elveszünk!” De ő így szólt hozzájuk: „Mit féltek, ti kicsinyhitűek?” Majd felkelt, ráparancsolt a szelekre és a tengerre, és nagy csend lett. Az emberek pedig elcsodálkoztak, és ezt mondták: „Ki ez, hogy a szelek is, a tenger is engedelmeskednek neki?” (Mt 8:24-27). Ki képes lecsendesíteni a tengert? Isten. Ki csendesíti le és menti meg tanítványait? Jézus. Elgondolkodtató."

Igen, elgondolkoztató, hogy milyen messze tudtok elmenni a bibliai pontos ismerettől egy HAMIS, nem bibliai filozófia kedvéért! Minden Jehova Tanúja tisztában azzal, hogy sok-sok tulajdonságban és jelzőben egyezik meg a Mindenható Jehova Isten (akit Jézus az "EGYEDÜLI igaz Istennek" nevezett) és Fia Jézus, és? Miért van ez? Mert Jézus "öröktől" fogva egy háromság része, melyben "alanyi jogon" részesül mindabban, amiben Jehova, vagy mert Jehova NEKI ADTA ezen képességeket és hatalmat??? Melyiket tanítja a Biblia? Akármit akartok is belemagyarázni, csak ez utóbbit tanítja!

Ezen kívül, nemcsak Jehova és Jézus között van sok megegyező tulajdonság, hanem Jehova, Jézus és Jézus tanítványai között is!

Ide tartozik az előző válaszodban az, amikor arra a népszerű, de hamis érvre hivatkoztál, miszerint az, hogy Jézus bűnöket tudott megbocsátani, azt bizonyítja, hogy Ő a Mindenható Isten. Mi sem áll távolabb az igazságtól, mert ugyanis a Mindenható Isten BÁRKIT képes olyan képességgel és hatalommal felruházni, mely neki van. Bizony! Vagy kételkednél Isten eme képességében? Úgy gondolod, hogy "na erre már Ő sem képes"?! :-)

Még egyes apostolok is kaptak olyan képességet, mellyel bűnöket tudtak megbocsátani.

"Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz." (Zsid/Héb 13:8), " Ma úgy értelmezem, hogy tegnap, azaz vasárnap is ugyanaz volt. A lejegyzéskor is "tegnap" ugyanaz volt."

Nos, vegyük ketté a kérdést: egyrészt Jézus a rangjára, állására nézve nem volt mindig ugyanaz, igaz? Ez bibliai tény, hiszen a kezdeti égi dicsőségét elhagyta és a földön váltsághalált halt értünk, vagyis nem volt halhatatlan. Ezzel szemben az Atyja, Jehova helyzete SOHASEM változott, mert Ő MINDENKOR az EGYEDÜLI LEGFELSÉGESEBB Lény a világegyetemben, aki MINDENKOR HALHATATLAN volt, ez nem is lehet másként.

Ám Jézus a eltántoríthatatlan hűségében és erkölcsi tisztaságában mindig ugyanaz maradt, aki EZ MIATT méltóvá VÁLT arra (tehát nem alanyi jogon kapta meg), hogy Jehova felmagasztalja és ANNÁL IS NAGYOBB dicsőségben részesítse, mint ami előtte volt. Ez bibliai tanítás, de a ti spekulációtok nem.

"Nyilván mindig is ugyanaz volt, vagy ahogy itt fogalmaz: mindörökké. A mindörökké azt jelenti, hogy sem kezdete, sem vége nincs. Ha teremtmény lenne, akkor lenne kezdete."

"... tegnap, ma és mindörökké ugyanaz." Szövegértésed neked sem az erősséged, már megbocsáss. :-) Ez neked azt jelenti, hogy "öröktől fogva", kezdet nélkül volt Jézus, mint Isten? Nem, éppen LOGIKUSAN időrendi sorrendbe rakja az író az időhatározókat, vagyis a harmadikként leírt "mindörökké ugyanaz" kifejezés a jövőre vonatkozik.

"Senki sem mondta, hogy 100%-ban tudhatjuk, hiszen vannak még előttünk álló, be nem teljesült próféciák, de sokkal többet lehet tudni, mint azt sokan hiszik."

"De visszatérnék erre a "szép" jelződre, amit ránk akasztottál, ugyanis az előbb kimaradt egy megállapításom: érdekes, hogy minket vádolsz felfuvalkodottsággal, mert készek vagyunk rendszeresen kijavítani a hibáinkat és tévedéseinket, ellenben azokkal, akik szerinted nem felfuvalkodottak, de rendre ragaszkodnak az emberi, Írás ellenes hagyományaikhoz, és a tévedhetetlenség hamis illúziójában tetszelegnek!"

Soha nem állítottam, hogy tévedhetetlen vagyok, vagy akár a felekezetem tévedhetetlen lenne. Van olyan tanítás is, ami mind a felekezetem tanításában, mind a Mit tanít valójában... első pár oldalán megtalálható, én mégsem tudom elfogadni, mert szerintem a Szentírás legalább 3 pontjával ellentétes. A saját felekezetem emiatt nem kezd ellenem inkvizíciót alkalmazni, eretnekséggel vádolni, mert tudják, hogy Isten ha akarja, felnyitja a szememet arra, amit ők vallanak, de akár az ő szemük is megnyílhat új látásra. Pont ezért állítom azt, hogy álságos azt a címet adni a könyvnek, hogy "valójában", mert te magad is elismered, hogy kijavítjátok a tévedéseiteket. Eszerint ha holnap Isten felnyitja a szemeteket valamire, hogy nem úgy van, ahogy eddig tanítottátok, akkor a könyvetek címe már nem lesz igaz, mert akkortól mást tanít valójában a Biblia (legalábbis nektek). Márpeén is hiszem, hogy az ember élete során fejlődik, egyre többet tud meg Isten igazságából Isten megtapasztalásán keresztül. Sajnos azonban az ott idézett versek, és a Préd 8:17 tanúsága szerint soha nem fogjuk pontosan kiismerni Isten tetteit: "Úgy láttam, hogy az ember nem képes kiismerni Isten sokféle tettét, azokat a tetteket, amik a nap alatt történnek. Az ember ugyan fáradozik azon, hogy kikutassa, mégsem tudja kiismerni. Még ha azt mondja is a bölcs, hogy már tudja, akkor sem képes kiismerni."

Háromszor ismétli meg a Prédikátor, hogy az nem képes kiismerni Isten minden tettét. Én úgy tanultam, hogy az ismétlés nyomatékosítást jelent. Ezért felfuvalkodottság azt állítani, hogy "valójában" tudjátok mit tanít az a Könyv, ami azt tanítja, hogy soha nem fogja pontosan tudni.

"Itt Jézus azt teszi, amihez csak Istennek van joga. Méghozzá az Egy Istennek, vagyis aki itt megbocsátja a bűnt, Jézus az Isten."

"Jézus azért mondhatta ezt, mert ő szolgál váltságul, az ő kiontott vére által nyerhet mindenki megbocsátást, Jézus ezzel tisztában volt."

Sajnos ezt az érvelést nem tudom elfogadni, mégpedig a saját szavaid miatt, amik egyébként mnek a Szentírás igéjével: "az Ő kiontott vére ÁLTAL". Ez itt a kulcsszó. Nem Ő bocsátja meg a bűnöket, hanem általa történik a megbocsátás, de az Atya bocsát meg. Az igaz, hogy Jézus szenvedett a bűneinkért, Kol 2:14 szerint az "adóslevelet" eltörölte, de a megbocsátás a következő módon ment végbe:

"Írok nektek, gyermekek, mert megbocsáttattak bűneitek az ő nevéért." I.Ján 2:12 Nem Ő bocsátott meg, hanem az Ő nevéért történt a megbocsátás. (egyéb Igék: Ef 4:32; Róm 4:7; Kol 2:13, most nem gyűjtöttem ki az összeset).

Ha az Atyának, és egyedül az Atyának áll jogában megbocsátani a bűnöket, akkor hogyan tehette ezt meg Jézus, ha nem egyenlő az Atyával azt a Jn 10:30 egyértelműen le is írja, de csak azokban a fordításokban, emiket nem hamisítottak meg.

"Ne beszélj félre, a szentháromság szerint három különálló személyről van szó, akik mindhárman egylényegű isteni személyek, vagy te nem ezt vallod?"

Ezen pontosítanék: a Szentháromság három különálló, de egymástól elválaszthatatlan Személy. Ez azt jelenti, hogy Isten bármit tesz, mond, azt mindhárom Személye teszi, mondja, legfeljebb mi emberek, azért, hogy jobban érthessük, valamelyik Személyéhez kötünk dolgokat, pl. a teremtést az Atyához kötjük, de valójában a teremtést Isten, tehát az Atya, a Fiú, és a Szentlélek Isten hajtotta végre. Az embert magához hasonlóvá teremtette, így én is amikor felfogok valamit Isten Igéjéből, azt az agyamhoz (testemhez) kötöm, de valójában, ha Isten ad egy felismerést, azt a Lelkemen keresztül adja. Így egy egység az ember is. Földi életem alatt nem lehet elválasztani egymástól a testemet, az Istentől kapott lelket (Ru'ah), amit a teremtésemkor kaptam Tőle, és a bennem munkálkodó Szentlelket. Ha ugyanis valamelyiket eltávolítanánk ebből a hármas egységből, akkor befejeződne földi létem.