Az Új Világ fordítás tényleg ferdítés?

" Látom, a szövegértelmezés tényleg nem erősséged..."

Nem is mondtam, hogy az erősségem, de már értem mire gondolsz.

Nos konkrét példát nem tudok mutatni erre, de én nem is akarok, mert nekem nem szükségesek. Te viszont leírhatnád, hogy konkrétan miért minősül hamisításnak vagy ferdítsnek Istent a nevén nevezni küriosz helyett (ami ugye egy cím, mint a theosz (isten) is)? Az Ószövetségből tudjuk, hogy ezek a címek mind ismertek voltak akkor is, még az "Atya" megszólítás is, Isten mégis úgy látta jónak, hogy a (JHVH) nevén nevezzék, hiszen közel 7000-szer szerepel benne, vagyis sokkal többször, mint az összes többi megszólítása együttvéve.

A BIBLIAI zsoltáríró, Dávid így énekelt: „Dicsérem Isten nevét énekkel”. Dávid tudta, mi Isten neve, és az egyik énekben ezeket az erőteljes kijelentéseket tette: „Áldott legyen Jehova . . . Áldott legyen dicső neve” (Zsoltárok 69:30; 72:18, 19).

Bizony Alex Fly, nektek kéne a BIBLIÁBÓL bizonyítanotok, hogy Isten nevét sohasem ejtették ki, hanem más címekkel helyettesítették. Hogy az volt a helyes, miszerint Isten bár EGYEDÜLIKÉNT kinyilatkoztatott nevét minden más névnél sokkal többször íratta le az ihletett Bibliában, mégis csak közönséges címeket és rangokat jelző szavakkal engedte használni azt!!! Ezzel pedig örökre adósok maradtok, mert ilyen kitétel nincs a Szentírásban.

Vannak bizonyítékok arra, hogy mielőtt a rómaiak elpusztították Jeruzsálemet, babonás hajlam kezdett kifejlődni, mely az isteni név használatának a beszüntetését célozta. Ez valószínűleg a harmadik parancsolat szélsőséges, fanatikus értelmezésének a következménye, azé a parancsolaté, mely így szól: ne használd hiába Isten nevét. (2Móz 20:7) De amikor Isten ezt a parancsot adta, vajon arra gondolt, hogy sohase ejtsék ki a nevét, hacsak nem valamilyen ritka, különleges alkalomkor, s csakis a szentélyben? Ez semmiképpen nem lehetett így, hiszen amikor az isteni nevet széles körben használták (mint mondjuk Dávid idejében), Isten áldása nyilvánult meg Izraelben. Jézus Krisztus élete és földi szolgálata idején viszont, amikor a zsidók vallásos hagyományai miatt nem használták többé Jehova nevét, a nemzet mint egész feltűnő módon nélkülözte Isten áldását! Az akkori zsidó vallásvezetők annyira elidegenedtek Istentől és alapelveitől, hogy nem csupán az ő nevét burkolták homályba, hanem még szeretett Fiának a haláláért is felelőssé tették magukat. Néhány évvel később, i. sz. 70-ben a zsidók szörnyű árat fizettek ezért, amikor a római seregek elpusztították templomukat és Jeruzsálem szent városát.

A bírák napjaiban az izraeliták bátran, tartózkodás nélkül használták Istennek a nevét. Még az egymás közötti üdvözlésükben is említették. Boázról az eredeti héberben azt olvassuk, hogy arató munkásait így üdvözölte: „Jehova legyen veletek!” A köszönést így viszonozták a munkásai: „Jehova áldjon meg téged!” (Ruth 2:4).

Az izraeliták egész területén végigkísérhetjük, hogy Jehova nevét használták egész a babiloni fogságból Júda földjére való visszatérésükig. Dávid király, ez az Isten szíve szerinti király, nagyon sokszor említette Isten nevét. Csak az általa írt zsoltárokban több százszor fordul elő ez a név (Cselekedetek 13:22). Isten neve sok izraelita nevébe beépült. Példa erre: „Adónia („Uram Jah” — „Jah” a Jehova rövidített alakja), Ésaiás („Jehovától jövő megmentés”), Jonathán („Jehova adta”), Mikeás („Ki olyan, mint Jehova?”), és Józsué („Jehova a megmentés”).

Miért kéne feltétlenül tudnom, hogy a ma ismert és szeretettel használt neveket több ezer évvel ezelőtt hogyan ejtették ki a zsidók, ugyan mond már meg nekem??? A JHVH isteni Név nem egyedülálló ebben, hiszen minden más héber név is csak mássalhangzókból állt hajdanán, melyet akkor az élő beszélt nyelvben természetesen pontosan tudtak kiejteni. Ezeknek az eredeti kiejtését vagy tudjuk, vagy nem, vagy csak azt hisszük, hogy tudjuk (még Jézus nevének kiejtése is kérdéses), de ettől még használjuk az általunk ismert és elterjedt formában.

NINCS SEMMI a Szentírásban, ami elválasztaná ebből a szempontból az Tetragammát más héber kifejezésektől és nevektől. Semmire sem hivatkozhatsz az Írásokból, ami azt jelentené, hogy Isten nevét sohasem ejtették ki, sőt, éppen az ellenkezőjére buzdít a Biblia. Azt megint nem hozhatod fel, hogy a Bibliában a "névre" való hivatkozás "mindig csak" az illető "személyére" vonatkozott, nem pedig a tényleges tulajdonnevére, mert ez egyszerűen nem igaz.

Szerinted akkor az volt a helyes, miszerint Isten bár EGYEDÜLIKÉNT kinyilatkoztatott nevét minden más névnél sokkal többször íratta le az ihletett Bibliában, mégis csak közönséges címeket és rangokat jelző szavakkal engedte használni azt?!

Szerinted ez volt az igazság? Őszintén?