Az Új Világ fordítás tényleg ferdítés?

"A lényeg az, hogy máig vannak/ voltak hamisítások, hazugságok, vagy hogy gyengébb fogalmat használjak "helytelenségek" amikről azelőtt nem tudtatok."

De ez nem a hamisítások leleplezhetetlensége miatt volt, bár kezdetben ez is nehezítette a munkát, hanem mert a Bibliát nem olyan egyszerű értelmezni, nem megy egycsapásra, hiszen vannak olyan próféciák, melyeknek beteljesedése csak a vég idején kell, hogy felismerhető legyen. Ilyen pl. Dániel könyve:

"Te pedig, Dániel, zárd be e beszédeket, és pecsételd be a könyvet a végső időig: tudakozzák majd sokan, és nagyobbá lesz a tudás." (Dán 12,4)

De mondhattam volna a Jelenések könyvét, melynek részletes próféciáit, bonyolult jelképrendszereit szintén nem volt egyszerű értelmezni és természetesen most is fennáll a tévedések lehetősége. Viszont az bibliai igazságok felismerésének nem is kell másképp történnie: „az igazságosak

ösvénye . . . olyan, mint a hajnal világossága, mely egyre világosabb lesz a teljes délig” ( Péld 4:18 ).

"Véleményem szerint lehet, sőt biztos vannak/lehetségesek olyan ferdítések is, amelyek szinkronban vannak az Ószövetséggel, azaz ellentmondásmentesek, ámbár nem a valóságot tükrözik."

Alapvetően minden hamisítás okkal történt, az ok pedig valamilyen teológia iránti elfogultság volt, ezek szépen nyomonkövethetőek. A legjelentősebb betoldások, hamisítások a háromság dogma védelmezése érdekében születtek. De ezek a hamisítások később leleplezhetőek lettek az újjabb, hitelesebb másolatok felfedezésének köszönhetően ( mint pl. vatikáni kódex, Sínai kódex). Szerintem nincs olyan hamisítás, ami megmaradhatott volna észrevétlenül, hiszen mára elég gazdag forrással redelkezhetünk, a felfedezett másolatok különböző időszakokban, különböző helyeken születtek, ez azért sokat számít.

Ha feltételeznénk, hogy napjainkban is van leplezetlen hamisítís, akkor annak először is benne kéne lennie a legtöbb eddig felfedezett másolatban, de minimum a legrégebbiekben és át kellene mennie a Biblia szűrőjén is, mivel ha ellentmond bármelyik részének, az rögtön feltünne. Ha logikusan nézzük is a dolgokat, akkor erre vajmi kevés esély van, de egy Keresztény amúgy sem olyan szemmel látja a dolgokat, mint egy ateista, mivek aki hisz a Biblia Istenében, az eleve kizártnak tartja, hogy engedné helyrehozhatatlanul tönkretenni a szavát, ez ellenkezik a szándékával.

"Most tényleg nem érdemes ezzel foglalkozni, de ha majd lesz kedved, és időt hozzá, egyszer megírhatnád nekem priviben. Vagy ha már volt róla szó máshol, akkor link is jó lesz."

Meglep, hogy így érdekel a téma. Ien, sokszor vetődött már fel Isten nevének kérdése, tessék a legfrissebb:

http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallas__6..

Sajnos hosszú és értelmetlen vitákat szokott ez a téma szülni, de neked talán könnyebb objektív szemmel vizsgálódnod, hiszen nem vagy egyik vallás elkötelezett híve sem. Összefoglalva a lényeget, az pl. mindenképp jelentős bizonyítéknak tartom, hogy az Ószövetség eredei irataiban közel 7000-szer szerepelt az isteni név, tehát sokkal többször, mint minden más címen történő megszólítása együtvéve. Ezt a nevet Isten maga jelentette ki Mózesnek, amikor kérdezte tőle, hogy mit mondjon, ha kérdezik, hogy ki küldte őt:

(2 Mózes 3:15):

És Isten még egyszer elmondta Mózesnek:.„Így szólj Izrael fiaihoz: »Jehova, a ti ősatyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene küldött hozzátok.« Ez az én nevem időtlen időkig, és erről fognak emlékezni rám nemzedékről nemzedékre."

Ebből látszik tehát, hogy Isten nem csak ideiglenesen használatra adta a nevét, hanem örökre, már önmagában ez is cáfol minden olyan elképzelést, hogy az Újszövetségben meg hírtelen meggondolata volna magát és megtiltaná a használatát, hiszen azt is Ő maga mondja, hogy sohasem változik:

"Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való , és a világosság Atyjától száll alá, akinél nincs változás vagy változásnak árnyéka" (Jakab 1:17)

Az Ószevetség ihletett írói ezt a nevet rendszeresen használták, a linkelt kérdésben a 21. hozzászólásomban idéztem egy rövid részt Dávidtól, de egy olyan fordításból, amelyik visszaállította az Isten nevét (vagyis annak a magyar nyelvben legelterjedtebb kiejtési formáját) oda, ahol az eredeti héberben szerepelt (mert bizony a mai fordítók nem csak az Újszövetségből ollózták ki Isten nevét, hanem azokból az Ószövetségi iratokból is, amikben a felfedezett másolatokkal is bizonyíható, hogy ott volt). Na szóval láthatod, hogy az ószövetségi írók rendszeresen használták az ő nevét, de semmi nem indokolja, hogy ezt csak a nekik volt szabad használniuk, ilyent sehol sem mond Isten, ennek ellenkezőjéről viszont beszámol a Biblia, hiszen azt a időszakot, amikor a hitehagyott zsidó néptől végleg elfordult és megkötötte az Újszövetséget, a következőképpen írják le az ihletett írók:

Jakab tanítvány i. sz. 49-ben kijelentette: „Simeon [Péter] részletezte, hogyan fordította először az Isten a figyelmét a nemzetekre, hogy népet szerezzen közülük a nevének” (Csel 15:14 ). Korábban Jeremiás által Jehova feltárta azt a szándékát, hogy „új szövetséget” köt egy új nemzettel, a szellemi Izraellel..Jeremiás megjövendölte, hogy ennek a nemzetnek az összes tagja, „a legkisebbtől a legnagyobbig” ismerni fogja Jehovát ( Jer 31:31, 33, 34 ). Ez a prófécia i. sz. 33 pünkösdjén kezdett teljesedni, amikor Isten életbe léptette az új szövetséget. Az új nemzet – melyhez zsidók és nem zsidók egyaránt tartoztak –, Isten Izraele lett az Isten „nevének” szerzett nép. Ők azok, akikről Jehova a következőt mondta: „az én nevemről neveztetnek” ( Gal 6:16 ; Cselekedetek 15:14– 17; Máté 21:43 ).

Ezenkívül számos napjainkra vagy még későbbre szóló ószövetségi prófécia tanúskodík arról, hogy a nevét mindig is a népének szánta, ilyen pl. Mikeás próféciája:

„minden nép a maga istenének nevében jár, mi pedig Jehovának, a mi Istenünknek nevében járunk időtlen időkig, sőt örökké” (Mik 4:5)

Vagy egy másik példa: (Sof 3:9):

"Akkor tisztává változtatom a népek nyelvét, hogy mindannyian segítségül hívják Jehova nevét, hogy vállvetve szolgálják őt."

A népek nyelve pedig csak az Újvilágban válik tisztává, amikor is egy igazság lesz ismert mindenki számára. Nos szerinted ésszerűek lennének ezek a próféciák, ha az ő nevét csak az ószövetségi Izraeliták használhatták volna, s nekünk már nem volna szabad használnunk?

"Keresztény amúgy sem olyan szemmel látja a dolgokat, mint egy ateista, mivek aki hisz a Biblia Istenében, az eleve kizártnak tartja, hogy engedné helyrehozhatatlanul tönkretenni a szavát, ez ellenkezik a szándékával. "

Óó nem azt mondom, hogy helyrehozhatatlan az egész, hanem azt, hogy sohasem lehetünk biztosak. Már csak azért is, mert létezik "akaratlan" hamisítás is + fordítás. De ebbe most nem mennék bele...ha grammatikailag közelíti meg valaki, és beleveszi az emberei tényezőt, akkor érthető lesz, miért mondtam.

"de minimum a legrégebbiekben és át kellene mennie a Biblia szűrőjén is, mivel ha ellentmond bármelyik részének, az rögtön feltünne"

Már csak heccből is, de megkérdezem :D ha talál valaki egy ellentmondást (akár kicsit, akár nagyot, nem ez a lényeg) akkor honnan dönthetjük el, hogy a 2 ellentét közül melyik a helyes? :D

És egy utolsó gondolat: Feltételezhetjük-e azt, hogy a háromságtan, vagy akármi más (gondolkozzunk széleskörűen) nem-e azért került bele a fordításokba, vagy akárhova, amiért az Új Világ fordításba is bekerült Jehova neve az Újszövetségbe? Azaz javítás gyanánt. Úgy érzem ez a feltételezés elég merész, de ateistaként könnyebben eljátszadozom az effajta gondolatokkal :")

Egyébként köszönöm a linket...majd szakítok rá időt.

"Óó nem azt mondom, hogy helyrehozhatatlan az egész, hanem..."

Ehhez még annyit akartam, hogy az igazság, vagy részletei stb. stb. még máig felfedezetlenek lehetnek :) Könnyen meglehet, hogy a javítás még nem fejeződött be úgy teljes egészében, hiányzik még néhány makacs puzzle, de ahogy mondtad, csak lépésenként az igazság felé, nincs ezzel baj :)

"ha talál valaki egy ellentmondást (akár kicsit, akár nagyot, nem ez a lényeg) akkor honnan dönthetjük el, hogy a 2 ellentét közül melyik a helyes?"

Ellentmondások hamisítások (akaratlagos, akaratlan ez most mindegy) által születtek, ha van egy ilyen vers, az nem csak egyetlen egy másiknak mond ellent, hanem az ezen témához kapcsolódó összesnek. Ezért tudja az ilyeneket önmagától is leleplezni a Szentírás, mert nem csak egyetlen könyvből tevődik össze, hanem rengetegből, amelyek szintén ugyanazt az igazságot leírják. Bámulatos egyébként ez az egység a sok különböző korban élő ember könyvei között, hiszen mind ugyanazt az igazságot tanítják, a legelső próféciától kezdve a legutolsóig minden logikusan egymásra épül, a csakis "tudomány"-ban hívő ateistáknak pont ezért van szükségük az egészet egy hatalmas és teljesen abszurd ős céltalan összeesküvés-elméletnek képzelni (hogy utólag lettek megírva a könyvek, közös forrásműveket használtak, s majd csak később lettek egybeszerkeztve, stb. persze aki nem csak felületesen ismeri a Bibliát, azok tudják, hogy ezek nem lehetnek igazak, hiszen mindegyik könyv írójáról kiderül, hogy alázatos Istenfélő emberek voltak, akiknem nem lett volna okuk ehhez hasonló csalásokat elkövetni). Visszatérve az eredeti témához, én nem tudok ilyen ellentmondásról, ha lenne, nem gondolod, hogy azt már sokkal hamarabb észrevették volna? Látszólagos ellentmondásokat lehet találni, de ilyenkor meg kell bizonyosodni róla, hogy valóban ellentmondásról beszélünk e, mert úgy könnyű ellentmondásokat találni, hogy kiragadva a szövegösszefüggésből próbálunk verseket értelmezni.

"Feltételezhetjük-e azt, hogy a háromságtan, vagy akármi más (gondolkozzunk széleskörűen) nem-e azért került bele a fordításokba, vagy akárhova, amiért az Új Világ fordításba is bekerült Jehova neve az Újszövetségbe? Azaz javítás gyanánt."

Nem, mivel a név kihagyást sehol sem támasztja alá a Szentírás, hanem az ellenkezőjére tanít, Isten nevének fontosságára, használatára, ellenben hamis tanoknak pont azért nevezzük pl. a háromságőt, vagy a többit, mert hamisított, illetve szövegkörnyezetéből kiragadott verseken kívük semmi sincs, ami alátámasztaná. Ezért van az, hogy a híveiknek bele kell hallani a Bibliába, s nekik nemigazán számít, hogy hány helyen mond ellent ennek a tannak, hiszen a hagyományokat fontosabbnak tartják Isten szavánál: http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallas__6.. Ezen linkelt kérdés alatt kialakult vita is egy jó példa erre.

ÖT-ból idézgetés: nem állítottam, hogy te idéztél volna belőle, viszont volt olyan személyes tapasztalatom, amikor beszélgettem tanúkkal, feltettem egy kérdést, nem tudtak rá válaszolni, ezért legközelebb egy másik tanú is jött, aki hozott ÖT-t, és abból felolvasta a választ. Egyébként összesen ez a két találkozásom volt velük, a második után "lerázták a lábukról a port". Emiatt írtam, hogy ne idézz.

Gyanú a Jehosua név miatt: ha valaki meglátja egymás mellett a Jehova és Jézus nevet, nem biztos, hogy keres kapcsolatot. Ha viszont két nagyon hasonló nevet lát: Jehova és Jehosua, talán elgondolkodik rajta, hogy lehetett valami közük egymáshoz, ezért elkezd kutakodni.

A bizonyításhoz azért ragaszkodok annyira, mert hitre jutásom előtt fizika kémia tanárnak tanultam, és a természettudományban csak azt fogadjuk el, ami szikla szilárdan bizonyítható. Nem fejeztem be a fősulit, de a bizonyítás iránti vágyam megmaradt.

Jehova neve: Nem túl életszerű azt képzelni, hogy a fáraó serege elől menekülő izraeliták közül valaki a kezében agyagtáblával és palavesszővel jegyzetel. Vagyis a lejegyzés nem akkor történt sem az Ó, sem az Újszövetségi iratok esetében, amikor ténylegesen megtörtént (kivéve a királyok és kronikák könyvei, de lehet még más is). Az Ószövetség legnagyobb részét csak nem sokkal a babiloni fogság (Kr.e. 586) előtt jegyezték le. Addig szájról szájra terjedt, de mivel egyes történetek addigra már több száz évesek voltak, nem lehetünk biztosak abban, hogy a valóságnak megfelelően jegyezték le. Ráadásul amikor felvésték, akkor már nem mondhatták ki Isten nevét. Csak felírtak valamit. Mivel hiszek az ihletettségben (II. Tim 3:16 alapján), ezért elhiszem azt is, hogy a nagy korkülönbség ellenére a lejegyzés pontosan történt. Van viszont egy bökkenő. A héber iratokat csak a Kr.u. VI. században punktálták alá, vagyis a magánhangzókat nem tudhatjuk biztosan, ezért is terjedt el mind a Jehova, mind a Jahve név. Most egy példázat következik, nem igaz történet: Isten úgy dönt, hogy a magyarok lesznek a népe. A magyarok akkor még nem írják le a magánhangzókat. Isten kijelenti nekik a nevét, amit évszázadokkal később így írnak le: STN. De ekkor már nem szabad kiejteni Isten nevét. Mikor rájönnek, hogy a magánhangzókat is jelölni kéne, addigra már sok száz éve egyéltalán nem mondták ki Isten nevét. Milyen magánhangzókat fognak írni a névbe? STN-ből iSTeN lesz, vagy SáTáN? Nem mindegy. Honnan tudhatjuk, hogy az eredeti magánhangzókat írták vissza? És az eredetileg JaHVe(H), vagy JeHoVa(H) volt, vagy esetleg egészen más? Nem egyszerű eldönteni, mert nincs bizonyítékunk. Ezért is sokkal helyesebb szerintem az Úr Neve kifejezés, mert akkor bármi is volt eredetleg Isten neve, arra utalunk.

Kéziratok: Eredeti kéziratot nem találtak a mai napig. Ez nem jelenti azt, hogy nem létezhetnek, hiszen a Tel-Dán-i sztélét is csak 1993-ban találták meg, és addig azt hitték a tudósok, hogy Dávid csak egy mitologikus király, valójában nem létezett. Remélem fognak előkerülni Mózesre, a kivonulásra utaló bizonyítékok is. Szóval csak másolatokat ismerünk, abból is legalább kétfélét, legalábbis most erről megy a vita. Azt tudhatjuk a Galata levélből, hogy tévtanítésok már a kereszténység korai időszakában is voltak: "Csodálkozom, hogy attól, aki Krisztus kegyelme által elhívott titeket, ilyen hamar más evangéliumhoz pártoltok;" (Gal 1:6). Vagyis a legkorábbi ismert kéziratok idejére már sok-sok hamisítványnak is kellett lennie. Honnan tudhatjuk akkor, hogy melyik az igazi? Talán erre is választ ad a Galata levél: "pedig nincsen más. De egyesek megzavartak titeket, és el akarják ferdíteni a Krisztus evangéliumát. Viszont ha még mi magunk, vagy egy mennyből való angyal hirdetne is nektek evangéliumot azonkívül, amit mi hirdetünk, átkozott legyen! Amint már korábban is megmondtuk, most ismét mondom: ha valaki nektek más evangéliumot hirdet, azon kívül, amelyet elfogadtatok, átkozott legyen!" (Gal 1:7-9). Ebből látható, hogy a hamis tanítás nagy ellenállást vált ki a vezetőkből. Lehetetlen egyszerre az összes kéziratot megsemmisíteni és hamisítványokkal pótolni, tehát egy ideig vegyesen kellett, hogy létezzenek. Ebben az esetben viszont erőteljesen felléptek volna a keresztény vezetők, mint a példában Pál a hamisítványok ellen, és azokat megsemmisítették volna. Ebből azt gondolom, hogy a valóban lézető hamisítványokat megsemmisítették (már amennyit megtaláltak belőle), és így java részt az eredetivel megegyezőek maradtak fenn, azok alapján fordították aztán a reformáció korában nemzeti nyelvekre a Szentírást. Vagyis nem kételkedek abban, hogy lézethettek azok a kéziratok is, amelyek alapján az ÚVF készült, de mivel jóval kisebb számban találhatók (ha egyáltalán megtalálhatók még ma is), mint a többi fordítás alapja, ezért úgy gondolom, azok lehetnek közelebb az eredetihez (mármint az Új fordítás, amiből én is idézek, vagy a Károly fordítás alapját képezők). Ha nem így lenne, akkor nagy átverésnek vagyunk tanúi, mert akkor a hamisítványok maradtak fenn nagy számban, és ráadásul nem is tiltakoztak ellenük. Nem a rómaiak, akiknek érdekében állhatott a hamisítás, hanem a zsidó-keresztények, akiknek nem volt érdekük a Szentháromság elterjedése, mert ez nekik is új volt, addig csak az Atyáról és a Szentlélekről tudtak. Az ApCsel-ből tudhatjuk, hogy az apostoli korban már voltak keresztények Etiópiában is (ApCsel 8:26-36 etióp kincstárnok megkeresztelkedése). Etiópia soha nem volt része a Római birodalomnak, így oda nehezebben juthattak el a hamisítványok. Csak azon kereskedők által, akik a rómaiakhoz/tól vittek portékákat. Etiópiában azóta megszakítás nélkül van kereszténység, és az etióp keresztények is vallják a Szentháromságot.

Jézus Isten, vagy ember?: Sok jó teológia könyv van, amiben leírják az érveket, de én ezeket most nem használnám, de ha valakit érdekel: (Karl Barth: Kis dogmatika, Dr. Almási Mihály: Népszerű teológia röviden, Dr. Emil Brunner: A mi hitünk...). Én csak egy igére hívnám fel a figyelmet: "Jézus így felelt nekik: „Bizony, bizony, mondom néktek, mielőtt Ábrahám lett volna: én vagyok." Ez a mondat nyelvtanilag helytelen, mégis ugyanígy szerepel minden általam ismert magyar fordításban (Új fordítás, Károly, Csia, Gedeon társaság, sőt, még az általam inkább magyarázatnak gondolt Egyszerű fordításban is), és a török fordításban is ez szerepel. Most nem idézem ezeket, aki akarja könnyen megtalálhatja ezeket a fordításokat, és benne a Jn 8:58-at. A mondat helyesen így lenne: Mielőtt Ábrahám lett volna, én már voltam. De Jehosua Jézus itt azt mondja, hogy vagyok. Mivel egyetlen fordítás sem törekszik a nyelvtani helytelenség elkerülésére, ezért feltételezem, hogy az eredeti szövegben is ez szerepel (sajnos sem héberül, sem görögül nem tudok). A fordítások pedig egymástól függetlenek, mégis ugyanarra jutottak. Ez nagy egyezést mutat az Ex 3:14-gyel (II.Móz 3:14): "Isten ezt felelte Mózesnek: Vagyok, aki vagyok. Majd azt mondta: Így szólj Izráel fiaihoz: A Vagyok küldött engem hozzátok." Tehát a János szerint való evangéliumban Jézus saját magára ugyanazt a szót használja, mint Isten a maga megnevezésére. Ez szerintem csakis azt jelentheti, hogy a két "vagyok", vagyis Isten és Jézus ugyanaz. Másik érv: "Jézus pedig látva a hitüket, így szólt a bénához: „Fiam, megbocsáttattak a bűneid.” Ott ültek néhányan az írástudók közül, és így tanakodtak szívükben: „Hogyan beszélhet ez így? Istent káromolja! Ki bocsáthat meg bűnöket az egy Istenen kívül?” (Mk 2:5-7). Itt Jézus azt teszi, amihez csak Istennek van joga. Méghozzá az Egy Istennek, vagyis aki itt megbocsátja a bűnt, Jézus az Isten. Vagy esetleg elbitorolta Istentől a jogot? Anániás és Szafira meghaltak csak azért, mert félretettek pénzt, és nem adták be a közösbe (ApCsel 5:1-11). Az Örökkévaló az ennél jóval nagyobb arcátlanságot nem torolta meg?! Ez nehezen hihető.

Isten ereje: Gen (I.Móz) 1:1 "Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet." Nem olvasom, hogy Isten ereje teremtette volna a mennyet és a földet. Máshol viszont látom a Szentlélek nevét. Tehát a kettő nem ugyanaz, hanem Isten két külön személye az egy Istenben.

1 Isten vagy 3 isten?: Isten teremtette az egész univerzumot, tehát mindent, ami benne van, így a fényt is. Fizikából megtanultam, hogy a fény egyszerre részecske (anyag) is és hullám is. Mégsem "hiszek" két fényben, hanem csak egy fény van, aminek viszont két természete van. Ha egy ilyen egyszerű földi jelenség, mint a fény lehet kettős (esetleg mégtöbbes) természetű, akkor Aki teremtette a fényt, hogy ne lehetne hármas egység: Atya, Fiú, Szentlélek?

Eszembe jutott 2 kérdés.

1. A könyvetek címe: Mit tanít valójában a Biblia. Ez egyrészt felfuvalkodottságra utal, mert azt gondoljátok, hogy egyedül nektek adatott a kinyilatkoztatás magyarázatának igaz lehetősége, mindenki más csak keresget, de ha nem áll közétek, akkor soha nem fogja tudni az igazságot. Az iagzság pedig ez: "Mert most tükör által homályosan látunk..." (I.Kor 13:12), és ez: "Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én utaim a ti utaitoknál, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál." (Ézs 55:9). Nem csak mások, de ti sem érthetitek meg, hogy mit tanít valójában a Biblia. Miért ilyen hazug és provokatív a címe ennek a könyvecskének?

2. Kaptam én is ebből a könyvből, de hamar letettem, csak kb. 3-4 oldalt bírtam belőle elolvasni. Már az első oldalon találtam egy ellenszenves jellemzőt, ami végigvonul a könyvön (azért tudom, mert bár nem olvastam végig, de belelapozgattam): kereszténynek mondjátok magatokat. A keresztény szó nem a keresztből, hanem a Krisztusból ered. Én mint keresztyén így írom az időt: Kr.e. és Kr.u. Abban a könyvben i.e. és i.sz. szerepel. Ha valaki hisz a Megváltóban, szerintem tiszteli annyira, hogy ha már a világ is elfogadta, hogy az Ő születéséhez köti az időszámítást, akkor azt jelölje is a nevével (még akkor is, ha tudjuk, hogy pontatlan volt a meghatározás, Krisztus a feltételezettnél 4-7 évvel korábban született, tehát nem pontos az időszámítás kezdete). Mi az oka, hogy nem Kr.e. és Kr.u. szerepel abban a könyvecskében?

"1. A könyvetek címe: Mit tanít valójában a Biblia. Ez egyrészt felfuvalkodottságra utal, mert azt gondoljátok, hogy egyedül nektek adatott a kinyilatkoztatás magyarázatának igaz lehetősége, mindenki más csak keresget, de ha nem áll közétek, akkor soha nem fogja tudni az igazságot."

Tehát aki elhagyja az évezredes vallási tévtanokat a világ több száz évnyi hittudományi ismereteinek a segítségével, mivel nem ragaszkodik a "szent" hagyományokhoz, hanem elkötelezett a bibliai igazság PONTOS megismerésében, mert erre biztat a Biblia Istene (akinek a szent Nevét elismerik és használják a Szentírás elvárásainak megfelelően), az "felfuvalkodott" és nagyképű?

Ne felejtsd el, hogy Istennek a Biblia szerint CSAK EGY földi szervezete van ma is, tehát az tény, hogy bármelyik világméretű szervezetet tartjuk is annak, azt a bizonyosat a hozzád hasonlók úgyis "felfuvalkodottsággal" fogják vádolni a másik oldalon lévők.

"Az iagzság pedig ez: "Mert most tükör által homályosan látunk..." (I.Kor 13:12)"

Ahhoz képest bizony, amit az első sz.-ban tudtak a jövőről, ma sokkal tisztábban vagyunk képesek látni, mivel ez Isten akarata is:

"Te pedig, Dániel, zárd be e beszédeket, és pecsételd be a könyvet a végső időig: tudakozzák majd sokan, és nagyobbá lesz a tudás" (Dániel 12:4).

"és ez: "Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én utaim a ti utaitoknál, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál." (Ézs 55:9)."

Ez teljesen igaz, csak az a kérdés, hogy mennyi az annyi? Mit tudhatunk és mit nem? A vers szerint alapvetően alázattal kell Istenhez fordulni, nem magasztalhatjuk fel magunkat, hiszen igazából nincs mire, porszemek vagyunk csak. De bizony annál sokkal többet tudhatunk, mint amit az ún. "keresztény" egyházak többsége a híveinek tanít, vagyis nagyrészt tévtanokat, babonákat és mítoszokat!

"Nem csak mások, de ti sem érthetitek meg, hogy mit tanít valójában a Biblia. Miért ilyen hazug és provokatív a címe ennek a könyvecskének?"

Senki sem mondta, hogy 100%-ban tudhatjuk, hiszen vannak még előttünk álló, be nem teljesült próféciák, de sokkal többet lehet tudni, mint azt sokan hiszik.

"2. Kaptam én is ebből a könyvből, de hamar letettem, csak kb. 3-4 oldalt bírtam belőle elolvasni. Már az első oldalon találtam egy ellenszenves jellemzőt, ami végigvonul a könyvön (azért tudom, mert bár nem olvastam végig, de belelapozgattam): kereszténynek mondjátok magatokat."

Bizony, mivel tudod a Biblia szerinti meghatározás szerint döntjük el, hogy mitől lesz valaki keresztény, ti pedig nem bibliai filozófiák szerint vezetitek magatokat félre. Így persze a valóságban éppen te vagy felfuvalkodott, hiszen még arra sem voltál hajlandó, hogy megismerd a másik érveit, ellenben igazi ismeret nélkül is keményen bírálod őket.

De visszatérnék erre a "szép" jelződre, amit ránk akasztottál, ugyanis az előbb kimaradt egy megállapításom: érdekes, hogy minket vádolsz felfuvalkodottsággal, mert készek vagyunk rendszeresen kijavítani a hibáinkat és tévedéseinket, ellenben azokkal, akik szerinted nem felfuvalkodottak, de rendre ragaszkodnak az emberi, Írás ellenes hagyományaikhoz, és a tévedhetetlenség hamis illúziójában tetszelegnek!

"A keresztény szó nem a keresztből, hanem a Krisztusból ered."

Nem mondod?! :-)

"Én mint keresztyén így írom az időt: Kr.e. és Kr.u. Abban a könyvben i.e. és i.sz. szerepel."

Pontosan a PONTATLANSÁGA miatt nem a Kr.e formát használjuk. Nektek ez minden jel szerint csak mellékes körülmény, de éppen ezért nem tudjátok ilyen hozzáállással megismerni a PONTOS bibliai igazságot. Ez megint egy hamis érv Jézus ún. "tiszteletét" illetően, hiszen a Biblia nem kér ilyenfajta "tiszteletet" Jézus iránt! A Bibliában Jézus maga jelenti ki, hogy mit jelent kereszténynek lenni, és valóban tisztelni Őt, ennek a Kr. e, Kr. u.-nak semmi köze sincs hozzá. Főleg, hogy akik hozzád hasonlóan ragaszkodnak ehhez a pontatlan formulához, azok többségében messze nem élnek krisztusi szellemben!