"Tényleg "hitehagyott" volt Jézus? Szerintem kicsit jobban bele kellene ásnod magad a tények tanulmányozásába."
'. zsidó volt;
2. elhagyta a hitét, és alapított egy új vallást.
Te minek nevezed ezt, kedves Őrtorony -ha már nincs neved-?!
"'. zsidó volt;
2. elhagyta a hitét, és alapított egy új vallást.
Te minek nevezed ezt, kedves Őrtorony -ha már nincs neved-?!"
Ezt, amit írtál? Amennyiben Jézusról írtad, minimum tévedésnek nevezném! Jóbban nézz ennek utána légy oly kedves, mivel a második pont alapvetően téves.
Egyébként Vankó vagyok, csak mindig elfelejtem odaírni.
Egy másik téma, az eredeti kérdéshez tartozóan.
A minap egy másik kérdésnél olvastam a Róm 13:1-re való hivatkozást. Az ÚVF szerint így hangzik:
"Minden lélek rendelje alá magát a felsőbb hatalmaknak, mert nincs hatalom, csak Istentől; a létező hatalmak Isten által állnak fenn a maguk viszonylagos állásában."
Namármost az utolsó három szót, azaz "a maguk viszonylagos állásában" semelyik másik fordításban nem találtam, csakis az Új Világ Fordításnál. Ez azért is érdekes, mert általában a Jehova Tanúinak érvelése erre a három szóra épül, amikor arról van szó, hogy miért nem vesznek részt a táradalom szervezésében. Egyszer magam is írtam ki egy ilyen kérdést, és ott is felmerült ez a probléma:
http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallas__5..
Adott hát a kérdés: honnan jött ez a három szó? Mi az az eredeti szövegben, ami indokolttá teszi?
Van válasz a linkeden.
Maga a puszta tény, hogy a legkorábbi emberi uralkodók közül sokan próbálták meg úgy törvényesíteni hatalmukat, hogy istennek vagy egy isten képviselőjének állították magukat, hallgatólagos elismerése volt annak, hogy egyetlen embernek sincs veleszületett joga a mások feletti uralkodásra (Jeremiás 10:23). Jehova Isten a hatalom egyetlen törvényes forrása. Krisztus ezt mondta Poncius Pilátusnak, Júdea római helytartójának: "Semmi hatalmad sem volna rajtam, ha felülről nem adatott volna néked" (János 19:11).
A Róma 13:1-el összhangban mire utalt Jézus, amikor megállapította, hogy "felülről" adatott a hatalom Pilátusnak? És hogyan értette azt Pál, hogy napjainak politikai hatalmai Isten által vannak állásukban? Vajon arra utaltak, hogy Jehova személyesen felel e világ minden egyes politikai uralkodójának kinevezéséért és nekünk kötelességünk akkor is engedelmeskedni nekik, ha az életünket kéri tőlünk áldozatként?
Hogyan lehetne ez így, ha Jézus "e világ fejedelmének" nevezte Sátánt, és Pál apostol "e világ Istenének" bélyegezte őt? (János 12:31; 16:11; 2Korinthus 4:4). Továbbá, amikor Sátán megkísértette Jézust, felajánlotta neki "a lakott földkerekség minden királysága" feletti "hatalmat", azt állítva, hogy neki adatott e hatalom. Jézus visszautasította ajánlatát, de nem tagadta, hogy Sátán átruházhat másra ilyen hatalmat (Lukács 4:5–8, Vida fordítás).
Jehova átadta Sátánnak az e világ feletti uralmat azáltal, hogy életben hagyta a lázadása után és azután, hogy megkísértette Ádámot meg Évát, s rávette őket az Ő szuverenitása elleni lázadásra (1Mózes 3:1–6; vö. 2Mózes 9:15, 16). Jézus és Pál szavai ezért arra kell hogy utaljanak, hogy miután az első emberpár elutasította Édenben a teokráciát vagy Isten-uralmat, Jehova megengedte az elidegenedett embereknek, hogy hatalmi rendszereket hozzanak létre, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy rendezett társadalomban éljenek. Jehova a szándéka megvalósítása érdekében időnként előidézte bizonyos uralkodók vagy kormányok bukását (Dániel 2:19–21). Másoknak megengedte, hogy hatalmon maradjanak. Azokról az uralkodókról, akiknek Jehova megtűri a létezését, el lehet mondani, hogy "Isten által vannak viszonylagos állásukban".
A korai keresztények nem csatlakoztak erőikkel a zsidó szektákhoz, amelyek összeesküdtek és harcoltak az Izraelt megszállva tartó rómaiak ellen. Addig a pontig, hogy a római hatalmak fenntartották a rendet törvénybe foglalt jogrendszerükkel a szárazföldön és a tengeren, sok hasznos vízvezetéket, utat és hidat építettek, és általában véve a közjólét érdekében fáradoztak, a keresztények úgy tekintették azokat, mint ’Isten szolgáját az ő javukra’ (Róma 13:3, 4).
Ha gondosan elolvassuk a Róma 13. fejezetének első hét versét, akkor világossá válik, hogy a politikai felsőbb hatalmak "Isten szolgájaként" álltak fenn, hogy dicsérjék a jónak cselekvőit, és büntessék a rossz dolgok gyakorlóit. A szövegösszefüggés megmutatja, hogy Isten az — és nem a felsőbb hatalmak —, aki meghatározza, mi a jó, és mi a rossz. Ha tehát a római császár vagy bármilyen más politikai hatalom olyan dolgokat követelt meg, amelyeket Isten megtiltott, vagy ennek fordítottjaként olyan dolgokat tiltott meg, amelyeket Isten megkövetelt, akkor nem Isten szolgájaként ténykedett többé. Jézus kijelentette: "Adjátok meg... a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené" (Máté 22:21, Úf). Ha a Római Állam olyan dolgokra tartott igényt, amelyek Istenéi voltak, mint például az imádat vagy egy személy élete, az igaz keresztények az apostoli tanácsot követték: "Mint uralkodónak Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek" (Cselekedetek 5:29).
Üldöztetést eredményezett, hogy a korai keresztények nem voltak hajlandók császárimádatot és bálványimádást gyakorolni, lemondani a keresztény összejöveteleikről és abbahagyni a jó hír prédikálását. Általános nézet, hogy Pál apostol kivégzésére Néró császár rendelkezései alapján került sor. Más császárok, különösképpen Domitianus, Marcus Aurelius, Septimius Severus, Decius és Diocletianus szintén üldözték a korai keresztényeket. Amikor e császárok és a nekik alárendelt hatalmak üldözték a keresztényeket, biztos, hogy nem "Isten szolgájaként" cselekedtek.
Mindez annak szemléltetésére szolgál, hogy miközben a politikai felsőbb hatalmak "Isten rendeléseként" szolgálnak bizonyos vonatkozásokban, hogy rendezett emberi társadalmat tartsanak fenn, addig továbbra is részét alkotják a dolgok világi rendszerének, amelynek Sátán az istene (1János 5:19). Hozzátartoznak a világméretű politikai szervezethez, amelyet a "fenevad" jelképez a Jelenések 13:1, 2-ben. Ez a vadállat a "nagy sárkánytól", Sátántól, az Ördögtől kapja erejét és hatalmát (Jelenések 12:9). Logikus hát, hogy az ilyen hatalmaknak való keresztényi alávetettség viszonylagos, és nem korlátlan. (Vö. Dániel 3:16–18.)
Az Új világ fordítás sajátos Őrtorony szókincsén túl teológiailag teljesen elfogult fordítás. Amikor az ihletett szöveg ellentmond a tanainak, akkor a Társulat a nyelvtant és a szóhasználatot figyelmen kívül hagyva elferdíti a szöveget (pl. a Jézus Isten és a Lélek személy voltáról, a hívők közös reménységéről és a halál utáni tudatos létformáról szóló kijelentéseknél). Az Előszó ígérete ellenére a sok beszúrás nincs zárójelve téve, így a gyanútlan olvasó nem tudhatja, melyik Isten szava, és melyik a Társulaté. A jogos nemzetközi szakmai kritikára a Társulat sosem tudott érdemben felelni. Ezért még a hasonló tanokat valló vallási közösségek sem használják.
Ezt az Őrtorony Társulat azzal a céllal adta ki, hogy Jehova Tanúinak és a velük beszélgető érdeklődőknek egy olyan “Bibliát” adhasson a kezébe, mely alátámasztja saját teológiáját. Legjellemzőbb vonása, hogy a Jézus és a Szentlélek személyéről ismert bibliai képet az egyes szakaszokban átfogalmazza, és ezzel az eredeti üzenetet megmásítja. A szóhasználata is teljes mértékben a Tanúk ‘szaknyelvét’ tükrözi: kegyelem helyett ‘ki nem érdemelt kedvesség’, Isten megismerése helyett ‘az istenről szerezhető pontos ismeret’, az evangélium hirdetése ill. bizonyságtétel helyett ‘tanúskodó- és prédikáló munka’, a kereszt helyett pedig ‘kínoszlop’ szerepel benne stb.
A NWT kritikus részleteit magánszemélyek alig ismert, hibás fordításaival, közismert fordítások közismert „bakijaival”, a szakmailag elfogadott görög nyelvkönyvek szelektív idézgetésével, semmit sem bizonyító „példák” megtévesztő sorával, és olyan liberális katolikus és protestáns szerzők műveivel akarják igazolni, akik a Bibliát nem tekintik Isten megbízható szavának. A nagyszámú és terjedelmes „bizonyíték” természetesen igen meggyőzően hat a nem szakemberre, a Társulat pedig hallgat arról, hogy a hivatkozott nyelvkönyvek írói nyílt levelekben már hangot adtak tiltakozásuknak, hogy az ő műveikre hivatkozva ne hamisítsák meg a Bibliát. A fordítói közül kettőnek volt köze a görög nyelvhez: az egyikük görög származású volt (újgörög!), a másik pedig kb. 2 évig tanulta az ógörögöt.
#5 - Sheol/Hádész: [link]
#10 - Filippi 2: http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallas__7.. #3-tól felfelé.
Róma 9,5: [link]
Tudnivalók az Új világ fordításról
Kik adták ki?
Ezt a bibliafordítást Jehova Tanúi, konkrétan az Őrtorony Biblia és Traktátus Társulat először 1950-ben adta ki angolul (New World Translation). Magyarul 2000-ben jelent meg az újszövetségi rész, a Keresztény Görög Iratok Új világ fordítása, és 2003-ban a teljes Biblia. Eddig világszerte több mint 110 millió példányban terjesztették el.
Melyek a legfontosabb sajátságai?
A fordítás híven tükrözi Jehova Tanúi vallási szervezetének a tanítását. Eszerint a háromságtan sátáni tévtanítás, csak az Atya Isten, a Fiú csak az első teremtmény: Mihály arkangyal, a Szentlélek nem személy, hanem csak Isten ereje vagy megszemélyesítése, a hívők nem egy reménységben osztoznak, hanem eltérő, égi vagy földi elhívásuk szerint felkent és nem felkent osztályba sorolhatók, illetve az embernek nincs lelke, amely a fizikai halála után valamilyen öntudatos formában létezve a mennyben vagy az alvilágban várná a feltámadást, stb. stb.
Mit mondanak róla a bibliakiadó társulatok?
Az Őrtorony Társulaton kívül nincs olyan civil vagy egyházi kiadó, amely az Új világ fordítást elfogadná hiteles, tudományos alapokon álló bibliafordításnak, és bárkinek is használatra ajánlaná. Még az olyan vallási közösségek sem használják, amelyek különben az említett témákról a Társulatéhoz hasonló vagy azonos hitelveket vallanak.
Mit mondanak róla a héber és görög szaktudósok?
A bibliafordítás manapság nemzetközi szakmai fórumokkal rendelkező tudományág. A szakma pedig – néhány személy kivételével – egyöntetűen a bibliahamisítás klasszikus példájának tartja. Természetesen vannak benne elfogadható, jól hangzó részek, de ami az Istentől, a Krisztusról, a Szentlélekről, az emberről, és az üdvösség útjáról szóló részeket illeti, az Olvasó elé olyan képet tár, amely nem az eredeti szövegből következik, hanem az Őrtorony Társulat tanításából.
------
A Jehova szó az Új világ fordításban
Az Őrtorony Társulat által kiadott Újszövetségben azért áll a "Jehova" szó 237 esetben az "Úr" és az "Isten" helyett , mert a Társulat szerint...
1. Isten nevének héber betűi eredetileg benne voltak a görög szövegben.
2. Csak pár száz évvel később, az egyház pogány származású keresztényei irtották ki a görög szövegből Isten nevének héber betűit, az "Úr" és az "Isten" szóval pótolva. Így lett összetéveszthető Isten és Jézus.
3. Ezt bizonyítja, hogy találtak olyan Szeptuaginta töredékeket, amelyek tartalmazták a héber betűket. Mivel a Keresztény Görög Iratok írói főleg a Héber Iratok görög fordításából, a Szeptuagintából idéztek, ők is beleeírták a Tetragrammatont a görög szövegbe.
4. Vannak olyan héber és ivrit Újszövetség-kiadások is, amelyekben a Jehova név sokszor előfordul (ld. Kingdom Interlinear Translation "J"-forrásai).
…és a tények
1. Egyetlen olyan másolata vagy töredéke sem létezik a Keresztény Görög Iratoknak (az Újszövetségnek), amely tartalmazná Isten nevének, a Tetragrammatonnak a héber betűit vagy a Jehova szó görögös átírását.
2. Egyetlen olyan történelmi adat sincs, amely arra utalna, hogy a korai keresztény egyház meghamisította volna a Keresztény Görög Iratok szövegét. Sem keresztény írók, sem kívülálló pogányok, sem a zsidó hitvédők nem említenek ilyesmit, pedig ez nagy port kavart volna fel
3. A Szeptuaginta csak a Héber Iratok (az Ószövetség) ógörög fordítása, amelynek semmi köze a Keresztény Görög Iratokhoz (az Újszövetséghez). A Keresztény Görög Iratok ihletett írói valóban idéztek a Szeptuaginta szerint is, de tizenötször többet a héber szövegből, a Héber Iratokból. Ennek ellenére minden idézéskor az "Úr" (küriosz) vagy az "Isten" (theosz) szót írták Isten neve helyére. Bizonyára okkal tették.
4. A Társulat által hivatkozott héber Újszövetség-fordítások mind az ismert 2-5. századi görög másolatok alapján készültek, amelyek nem tartalmazzák Isten nevének héber betűit. Fordítóik ugyanolyan önkényesen bántak a Névvel, mint a Társulat. Az Új világ fordításban található 237 esetből ui. csak 82 az olyan Héber Iratokból vett idézet, amelyben benne volt a Név. A többi 155 esetben a héber szöveg nem is tartalmazta a Nevet. Az Úr és az Isten szavak mégis ki lettek cserélve Jehovára.
Szerinted joggal változtatta meg az Őrtorony Társulat az Újszövetség ihletett és fennmaradt szövegét?
Olyan fordítás, amely megszenteli Isten nevét
A Máté 6:9 szerint Jézus így tanította imádkozni a tanítványait: „ Atyánk az egekben, szenteltessék meg a neved.” Ennek ellenére a legtöbb fordításban Isten névtelenségbe burkolódzik, akit csak az „Isten” vagy az „Úr” cím azonosít. Eredetileg azonban nem ez volt a helyzet. Az eredeti Héber Iratok csaknem 7000-szer világosan a „Jehova” vagy „Jahve” személynévvel azonosította Istent (2Mózes 3:15, Katolikus fordítás; Zsoltárok 83:19). A későbbi években a zsidók babonás félelemből felhagytak az isteni név használatával. Jézus apostolainak a halála után ez a babonás felfogás hatással volt a keresztény gyülekezetre. (Vesd össze: Cselekedetek 20:29, 30; 1Timóteus 4:1.) A Szentírás görög részeinek másolói Isten személynevét (Jehova) olyan görög szavakkal kezdték helyettesíteni, mint a Kü′ri·osz és a The·osz′, amelyeknek jelentése ’Úr’, illetve ’Isten’.
Örvendetes, hogy az Új világ fordítás megtette azt a bátor lépést, hogy helyreállította a Jehova nevet a Keresztény Görög Iratokban (az „Újszövetségben”). Ez a név itt 237-szer fordul elő. Az ilyenfajta helyreállítás nem a fordítók szeszélyére, hanem mélyreható, gondos kutatásra épül. Például a Lukács 4:18 az Ézsaiás 61:1 szavait idézi. Az eredeti héber szövegben Ézsaiás könyvének ebben a versében ott volt a Jehova név. Helyénvaló tehát, hogy az Új világ fordítás a következőképpen adja vissza a Lukács 4:18-at: „ Jehova szelleme van rajtam, mert felkent, hogy jó hírt hirdessek a szegényeknek.”
Az ilyen fordítás abban is segít, hogy az olvasó meg tudja különböztetni Jehova Istent az ő egyetlen-nemzett Fiától, Jézus Krisztustól. A legtöbb fordítás szerint például a Máté 22:44 ezt mondja: „Így szólt az Úr az én Uramhoz.” De hát ki beszél kihez? Ez a vers valójában idézet a Zsoltárok 110:1-ből, amely az eredeti héber szövegben tartalmazza az isteni nevet. Az Új világ fordítás ezért a következőképpen adja vissza ezt a verset: „Így szólt Jehova az én Uramhoz: »Ülj a jobbomnál, míg lábad alá nem vetem ellenségeidet.«” Annak megértése, hogy a Szentírás hogyan tesz különbséget Jehova Isten és a Fia között, nem elméleti kérdés (Márk 13:32; János 8:17, 18; 14:28). Döntő fontosságú az ember megmentése szempontjából. A Cselekedetek 2:21 kijelenti: „mindenki, aki hívja Jehova nevét, megmentésben fog részesülni.”
Pontosság és érthetőség
Egyéb kiemelkedő jellegzetességei is vannak az Új világ fordításnak. A Westcott és Hort által összeállított rendkívül tiszta görög alapszöveget választották ki, hogy elsősorban arra épüljön ez a fordítás. Nagy gondot fordítottak rá, hogy a lehető legpontosabban és legszószerintibb formában adják vissza az eredeti görög szöveget egyszerű, mai nyelven. Ez nemcsak hogy sokat megőrzött az eredeti bibliai írások ízéből és színességéből, de a megértés terén is hatalmas távlatokat nyitott.
Vegyük például a Róma 13:1-ben található szövegrészt, ahol is Pál apostol arra intette a keresztényeket, hogy ’rendeljék alá magukat a felsőbb hatalmaknak’, vagyis a világi kormányzatoknak. Sok fordító úgy folytatja, hogy az ilyen kormányzatokat „Isten rendelte” vagy „Isten rendelte el” (K. f.; Csia fordítás). Egyes uralkodók az ilyen fordításokat használták fel zsarnokságuk igazolására. Az Új világ fordítás ellenben a rá jellemző szószerintiséggel és pontossággal így adja vissza ezt a verset: „a létező hatalmak Isten által állnak fenn a maguk viszonylagos állásában.” Láthatjuk hát, hogy bár Isten nem választja ki személyesen a világi uralkodókat, megengedi az ilyen embereknek, hogy elfoglalják állásukat, amelyben viszonylagos hatalmuk van egymáshoz képest, de amely mindenkor alá van rendelve őneki.
Az Új világ fordítás a görög igék árnyalatnyi különbségeit is igyekszik visszaadni. Sok mai nyelvben az igék aszerint kapják ragjukat, hogy milyen igeidőt kell kifejezniük, tehát múlt, jelen vagy jövő időt. A görögben az igék azt is kifejezik, hogy milyenfajta cselekvésről van szó: pillanatnyiról, befejezettről vagy folyamatosról. Figyeljük meg Jézusnak a Máté 6:33-ban olvasható szavait. A „keres” ige görög megfelelője a folyamatos cselekvés gondolatát közvetíti. Jézus szavai így teljes erejükben domborodnak ki a következő fordításban: „Így tehát továbbra is keressétek először a királyságot és az Ő igazságosságát, és ezek az egyéb dolgok mind megadatnak nektek ráadásként.” Ugyanígy a Máté 7:7 fordítása a következőképpen hangzik: „ Állandóan kérjetek, és adnak nektek; állandóan keressetek, és találtok; állandóan zörgessetek, és megnyittatik nektek.” (Lásd még: Róma 1:32; 6:2; Galácia 5:15.)
Az Új világ fordítás rendkívül nagy gonddal igyekszik következetesen és egyformán fordítani a kulcskifejezéseket. Például a görög pszü·khé′ szót minden helyen „léleknek” fordítja. Ennek köszönhetően az olvasó hamar felismerheti, hogy ellentétben a vallásos elképzelésekkel, a lélek nem halhatatlan. Elpusztulhat, meghalhat (Máté 2:20; Márk 3:4; Lukács 6:9; 17:33).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!