Jehova Tanúi szerint egyáltalán van 'lelke' az embernek? (részletek a kieg. Ben)

Kedvas Tanú Barátom!

Ahhoz, hogy véleményt nyilvánítsak az első kérdésben, előbb be kell látnod, hogy vannak /léteznek/ hibás társulati tanítások. Kezdetben legalább egyről, ez a minimum. Ha megérted hogy vannak, akkor fogod tudni elfogadni mások véleményét, addig puszta adok-kapok az egész.

Azt, hogy belásd egy társulati tanításról, hogy az nem alátámasztható a bibliából, számomra rendkívül nehéz feladat.

Nem azért, mert ne tudnám: melyek ezek a tanítások. Hanem azért, mert még túl fiatal vagy és ha nem sértelek meg, forrófejű, aki nagyon hamar visszaválaszol, és így a kelleténél kevesebb energiát fordít a másik válaszára. Nem vagyok tanár, sem pszichológus, nem értek igazán az emberekkel való eredményes kommunikációhoz. Csak a saját ötletem alapján próbálkozhatok.

Úgy gondolom, ez a téma az, amivel a legkönnyebben érhetek el eredményt.

Mondtam már, az oda-vissza vég nélküli szócsatákat nem tartom hasznosnak. A kérdés eredeti feltevője is megállapította, hogy vég nélkülinek látja a dolgot.

Újabb kérdéssel fordulok tehát hozzád, mert szeretnék tovább haladni, ezúttal kettővel:

Mit tanítanak Nektek, a Hű és Bölcs Rabszolga ihletett, vagy nem?

A másik, hogy mit gondolsz, azok az emberek, akikkel Jézus megismertette az Atya nevét, azok azután egytől-egyig Jézus követői lettek, vagy volt aki nem lett az?

A válaszaid az eddigiek is, és az ez utániak is mind egy pontba mutatnak, a végén természetesen elmondom hogy melyik ez a pont. Most azonban légyszíves fejtsd ki a társulati álláspontot erről a két kérdésről, és a következő kérdésekről is, melyeket ezután áll szándékomban feltenni.

Tisztelettel minden Tanú iránt, Bpory.

Áldás, Békesség.

"De ekkor jött Bpory aki szintén logikusnak tűnő érvekkel és bizonyítékokkal cáfolta ezeket."

Kedves kérdező! Valóban "cáfolta"?

A 06-16 23:24-es válaszomat, kérlek olvasd el még egyszer - komolyan mondom - még egyszer alaposabban olvasd el. Persze ugyanezt ajánlom Bpory-nak is, hiszen mióta megírtam ezt a választ, nem hajlandó róla beszélni, csak mellébeszélni. Magyarul írtam, talán még érthetően is, a szavak jelentését viszont megadta előttem Bpory és én is.

Nos, ezt a cáfolatomat (persze a többivel együtt) valóban cáfolta? Hol? Mikor? Abban a hozzászólásomban azt is kértem, hogy legyen alapos, előítéletmentes, őszinte. Ezt kérem mindenkitől most is! Különben minek a kérdés?

Már bocsánat.

"... még túl fiatal vagy és ha nem sértelek meg, forrófejű, aki nagyon hamar visszaválaszol..."

43 éves vagyok és átgondolom alaposan a válaszaimat. Van egyéni stílusom, ha helyenként netán sértően válaszoltam, nem volt szándékos. A valódi szándékaimról egyel előrébb írtam.

Fejezzük be a felesleges mellébeszélést, amennyiben ezt így akarod folytatni, nem vagy őszinte ember, én pedig nem vagyok ebben partner!

Kedves Tanú Barátom.

Az az oka, hogy ilyeneket kérdezek Tőled, hogy belásd, a saját Bibliafordításod Újszövetség része minimum száz ponton nem támasztható alá egyetlen ismert ránk maradt görög másolattal sem.

Azért kérdeztem Tőled, hogy szerinted ihletett-e a Hű és Bölcs Rabszolga, mert csak ebben az esetben írhatta azt az Új Világ Fordításban, amit írt.

Ezért örülök, hogy azt mondtad, elfogadod a ránk maradt másolatokat. Így gondolom, elfogadod, hogy a Társulatod kb 150 helyre oda írta Isten nevét, ahová azt nem írta senki.

Mivel a Társulat ezt tette, miért kellene további bizalmat szavaznom Neki?

Nem sértegetlek, ez sajna tény. Kész vagyok bocsánatot kérni, ha csak egyetlen görög másolatot meg tudsz nevezni, amelyben szerepel a kérdéses helyeken az Isteni név.

Csak másolatot, fordítást ne, az nem ér.:) Hmmm.

Kár hogy ilyen hamar le kellett lőnöm a poént.

Várom a másolatok pontos nevét, hogy hol találhatóak, mióta ismerjük őket, stb...

Ellenkező esetben kérdem, milyen alapon került bele Isten Neve az újszövetségetekbe?

Tisztelettel Minden kedves Tanú iránt, Bpory.

Áldás, Békesség.

"Így gondolom, elfogadod, hogy a Társulatod kb 150 helyre oda írta Isten nevét, ahová azt nem írta senki."

Ez már a sokadik igaztalan állításod! Nem, nem fogadom el. Jehova Tanúi több, mint 200 helyen használják ezt a nevet a Görög Iratokban. A következő, amiben nagyon mellé lőttél, az "ahová azt nem írta senki" állításod. Ki a te szellemi vezetőd? Nagyon átvágta a búrád!

Elismerjük, az „Újszövetség” legkorábbi időkből fennmaradt görög kéziratai nem tartalmazzák Isten személyes nevét. A nevet azonban alapos okok alapján használtuk az Új Világ fordítás-ban, nem csupán egy rögeszme játszott közre. És mások is hasonló módon jártak el. Csak a német nyelvű fordítások közül legalább 11 változat használja a „Jehova” (vagy a héber nyelvből átvett „Yahweh”) nevet az „Újszövetség” szövegében, mialatt négy fordító zárójelben hozzáfűzi a nevet az „Úr” szó után. Több mint 70 német fordítás lábjegyzetben vagy megjegyzésként alkalmazza a nevet.

Izraelben Isten nevét bármilyen tilalom nélkül kiejtették több mint ezer éven át. Ez az a név, amely a leggyakrabban jelenik meg a Héber Szent Iratokban („Ószövetség”), és nincs meggyőző bizonyíték arra nézve, hogy a név ismeretlen lett volna a köznép előtt, vagy hogy a kiejtését elfelejtették volna időszámításunk szerint az első században, amikor a zsidó-keresztényeket Isten arra ihlette, hogy megírják az „Újszövetség” könyveit (Ruth 2:4).

Wolfgang Feneberg megjegyzi a jezsuita folyóiratban, amelynek Entschluss/Offen a címe (1985. április): „Ő [Jézus] nem mellőzte atyja YHWH nevét és nem hallgatta el előlünk azt, hanem gondjainkra bízta. Másképpen teljesen megmagyarázhatatlan, hogy az Úr imájában miért hangzana így az első kérés: ’Szenteltessék meg a te neved!’ ” Feneberg továbbá megjegyzi, hogy „a keresztény idők előtti kéziratokban, melyek a görögül beszélő zsidók számára készültek, Isten nevét nem fejezték ki más szavakkal, például a kýrios (Úr) szóval, hanem a tetragramma formát (YHWH) írták le héberül, vagy az ősi héber betűkkel . . . Névre való visszaemlékezéseket találunk az egyházatyák írásaiban; őket azonban ez nem foglalkoztatja különösképpen. E névnek kýrios (Úr) szóval való fordítása jobban érdekelte az egyházatyákat avégett, hogy a kýrios kiválóságát Jézus Krisztusnak tulajdonítsák.” Az Új Világ fordítás eredeti formájában állítja vissza a nevet a Biblia szövegében mindenütt, ahol jogos, tudományos oka van rá, hogy ezt megtegye. (Lásd a Függelék 1D-t a Referencia Bibliá-ban.)

Azért tűnik szokatlannak az, hogy a „Jehova” név előfordul a Keresztény Görög Iratokban, mert évszázadokig azt gondolták, hogy ez a név nem szerepel a Héber Iratok Septuaginta fordításában, amit Jézus és az apostolai is használtak. A felfedezések azonban kétséget kizáróan bebizonyították, hogy a Tetragrammaton igenis előfordult a Septuaginta akkori példányaiban. Ezért a Georgia Egyetem professzora, Howard professzor kijelentette: „Tényként ismerjük, hogy a görögül beszélő zsidók továbbra is leírták a [Tetragrammatont] Görög Irataik szövegében. Azonkívül igen valószínűtlen, hogy a hagyományőrző korai görögül beszélő zsidókeresztények eltértek volna ettől a gyakorlattól . . . Rendkívül szokatlan lett volna részükről, ha kihagyták volna a Tetragrammatont magából a bibliai szövegből.”

Jézus és a tanítványai az eredeti héber formájában vagy a görög Septuagintából olvashatták a Szentírást, így rábukkantak az isteni névre annak tetragramma alakjában. Vajon Jézus követte korának hagyományos zsidó szokását, és ’Adho·nai′-t olvasott az ilyen helyeken, nehogy meggyalázza ezt a nevet, és megsértse a harmadik parancsolatot? (2Mózes 20:7). Vonakodott-e kiejteni az isteni nevet, amikor a názáreti zsinagógában felállt, elvette Ézsaiás könyvét, és felolvasta Ézsaiás könyvének azokat a verseit (61:1, 2), melyekben a tetragramma áll? Nem, ha követte azt a szokását, hogy figyelmen kívül hagyja a zsidó írástudók Írás-ellenes hagyományait! A Máté 7:29 elmondja nekünk, hogy „úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudóik”. Jézus a hűséges apostolai füle hallatára így imádkozott Jehova Istenhez: „Nyilvánvalóvá tettem a nevedet azoknak az embereknek, akiket nekem adtál a világból . . . megismertettem velük a nevedet, és meg is fogom ismertetni” (János 17:6, 26).

De küldök még egy linket. Itt is van néhány szöveg, melyek összefoglalják a lényeget. A címeik:

- Isten személyes neve

- A név benne volt

- A név eltávolítása

- A név szükségessége

A 7-es oldal alsó fele tartalmazza ezeket.

http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallaskri..

Kedves Tanú Barátom!

Köszönöm a válaszodat!

Te most tényleg azt állítod, hogy létezik olyan ránk maradt görög másolat, amely tartalmazza a JHVH-t?

A Septuaginta az egy fordítás, az Ószövetség görög nyelvű fordítása és egyetlen sor Újszövetséget sem tartalmaz, még csak azt sem értem, hogy jön ide. A német változatok is fordítások, mert hiszen benne van a nevükben, hogy német.

Nézd. Ha én azt mondom neked, hogy például a Codex Sinaiticus, azaz a Sínai-félszigeti kódex, egy Kr. u. 4. századi nagybetűs görög nyelvű Biblia-kézirat sehol nem tartalmazza az Újszövetségben Isten JHVH szent nevét, akkor elég konkrétan állítok valamit.

Légyszíves pontosan add meg Te is annak a ránk maradt görög másolatnak a megnevezését, helyét, hogy hol őrzik, ki, hol és mikor találta meg, esetleg interneten elérhető-e, stb... amelyik tartalmazza.

Ne adj meg olyan görög nyelvű kéziratot, amelyet már más nyelvről fordítottak görögre, tehát az Új Világ Fordítás görög nyelvű kiadása nem játszik:) De a viccet félretéve, ilyennel nem bizonyíthatod a dolgot.

Ellenkező esetben sajnos azt kell hogy gondoljam, hogy a Társulat önkényesen, ahová jónak gondolta, fogta és elkezdte beírogatni a szent Nevet. Nos, a feladatod nem könnyű, mert bár még nem láttam a mai híradót, szinte bizonyosan állíthatom, hogy tegnapig nem találtak még ilyet. (A tegnapit láttam, abban nem volt.)

Ennek hiányában azonban elkezdeni a görög Úr vagy Isten szavakat találomra Jehovára cserélgetni óriási felelőtlenség. Ez történt ugyanis a Jehova Tanúi Bibliájával.

Továbbra is tartom az állításom, miszerint azonnal bocsánatot kérek, ahogy mutatsz nekem egy ilyet.

A kérdés szorosan összefügg az eredeti szellem-lélek kérdéskörrel. A kérdés eredeti feltevője jól látja, többféleképpen magyarázható valami. Az, hogy melyik választ fogadod el valakitől egy konkrét kérdéssel kapcsolatosan, a 2-3 logikusnak tűnő válasz közül, nagyban befolyásolja, hogy az illető többi válasza mit mutat, más kérdésekben. Lényegében a bizalmat veszíti el a Társulat bármilyen témában adott válaszával szemben, ha kiderül, hogy az ALAPOT, a BIBLIÁT hibásan tárja a saját érdeklődői elé, s később a saját egyházának a tagjai elé, vagyis Eléd is.

Bizonyítsd hát be, kedves barátom, hogy érdemes-e a Jehova Tanúi Bibliájából tanulni, hogy abban is az áll, mint a ránk maradt 2-ik, 3-ik, 4-ik századi görög papiruszokon, amelyekről az összes Bibliát fordítani szokták fordítani, vagy esetleg a Társulat bele-bele írogatott itt-ott.

Felhívnám a figyemed, hogy a többi jelentős fordítási hibát még meg sem említettem, először legyünk túl ezen.

Mellékesen megjegyezném, hogy az én Bibliámból mind a közel 7000 ószövetségi JHVH helyet megtalálhatod, de újszövetségit természetesen nem.

Tisztelettel minden kedves Jehova Tanúja iránt, Bpory.

Áldás, Békesség!

Annak ellenére, hogy sok fordító igyekezett az isteni nevet a Bibliában helyreállítani, még mindig akadnak olyan vallásos egyének, akik a név eltávolítása mellett kardoskodnak. A zsidók ugyan meghagyták az isteni nevet a Bibliájukban, de kiejteni már nem voltak hajlandók. A II. és III. századi hitehagyott keresztények viszont eltűntették a görög nyelvű bibliai kéziratokból, és a bibliafordítás készítésekor egyszerűen kihagyták az Istennek a nevét. Napjainkban is akadnak olyan bibliafordítók, akik ugyanezt teszik annak ellenére, hogy fordításaikat az eredeti héber szövegből készítik, ahol majdnem 7000-szer szerepel Istennek a neve. Az 1984-es kiadású Szent Iratok Új Világ fordításában a héber szövegben 6973-szor találkozunk Isten nevével.

Hogyan tekinti Jehova azokat, akik nevét eltűntetik a Bibliából? Ha te lennél egy könyvnek a szerzője, hogyan érintene, ha azt tapasztalnád, hogy valaki odáig vetemedne, hogy az általad szerzett könyvből a nevedet eltűntetné? Azok a fordítók, akik ellenvetéseket hoznak fel a név használatával szemben, rendszerint kiejtésbeli problémákra vagy a zsidó hagyományra hivatkoznak. Ezek a személyek azokhoz hasonlítanak, akikről Jézus azt mondta, hogy „ti a szúnyogot megszűritek, de a tevét elnyelitek” (Máté 23:24). Fennakadnak jelentéktelen dolgokon, ugyanakkor azonban sokkal nagyobb problémákat idéznek elő maguknak azzal, hogy a világegyetem legnagyobb személyiségének a nevét eltűntetik abból a könyvből, amely az ő ihletése alapján jött létre.

A zsoltáros ezt írta: Meddig, ó, Isten, meddig gyalázkodik még az ellenfél?

Hát örökké megveti nevedet az ellenség? (Zsoltárok 74:10).

John W. Dawis, egy XIX. században Kínában élő misszionárius így indokolta, hogy véleménye szerint miért szükséges Isten nevét a Bibliában használni: „Ha a Szent Szellem minden megadott helyen héberül Jehovát mond, miért nem ezt a kifejezést használja a fordító is angolul vagy kínaiul? Mi jogon válogatja ki, hogy egyik helyen Jehovát mond, a másikon viszont más nevet? . . . Ha valaki azt mondaná, hogy vannak esetek, ahol Jehova nevének használata helytelen, nos, ez esetben meg kellene indokolnia állítását. Az onus probandi [a bizonyítás terhe] az ő vállán nyugszik. És nem könnyű feladatot vállal magára, mert ilyen egyszerű kérdésre kell majd választ adnia: Ha egy adott esetben helytelen a fordításban Jehova nevét használni, akkor miért használták az ihletett írók Jehova nevét az eredetiben?” — The Chinese Recorder and Missionary Journal, VII: kötet, Shanghai, 1876.

Erre voltál kíváncsi? Nincs alapos okunk tán, hogy használjuk azt az isteni nevet, melyet Jehova "örökre" szánt ismerni?

Kedves Tanú barátom!

Jézus csak abban az esetben ejthette ki hangosan az isteni Nevet abban a zsinagógában, ami csak feltételezés hogy megtörtént volna, ha ugyanakkor akkor azt is feltételeznünk, hogy abban a zsinagógában akkor és ott mindenki kivétel nélkül a követőjévé is vált azonnal. Elég meredek feltételezés lenne ez egy rakás farizeusról meg írástudóról. Ezt azért bátorkodom megjegyezni, mert később Jézus azt állítja, hogy azok, akikkel földi pályafutása alatt megismertette Isten nevét, a követői is lettek. Csak azoknak a számára tette nyilvánvalóvá, akiket az Atya Neki adott. Azok pedig a követői, akik hisznek benne:

"Nyilvánvalóvá tettem a nevedet azoknak az embereknek, akiket nekem adtál a világból. A tieid voltak, te pedig nekem adtad őket, és megtartották a szavadat" János 17:6

A zsinagógai példa tehát nagy valószínűleg rossz példa arra, hogy Jézus kimondta volna a nevet.

Hmmm.

Jézus csak "azoknak az embereknek" a számára tette nyilvánvalóvá Isten nevét, amit én úgy értelmezek, hogy Isten alapvető tulajdonságait, nem konkrétan a nevet. Tudomáso szerint, bár lehet hogy tévedek, a Nevet azt mindenki ismerte, aki zsinagógába járt, mert ott nagyon ritkán, talán évente egyszer kiejtette a főpap, így teljesen értelmetlen lenne, hogy szó szerint a nevet ismertette volna meg Jézus a sokasággal. Nem, Ő Istent ismertette meg a tömeggel, Őt hozta közel hozzájuk, hozzánk.

Tisztelettel a Tanúk iránt, Bpory!

Áldás, Békesség!