Jehova Tanúi szerint egyáltalán van 'lelke' az embernek? (részletek a kieg. Ben)

Kedves Kérdés feltevője!

A katolikusok így gondolják:

LÉLEK:

"A test és a ~ egymáshoz való viszonyát az egyh. tanítás azzal fejezi ki, hogy a ~ a test éltető formája, vagyis olyan elv, amely igazi emberi létet ad neki (D 481). A vienne-i zsin. (1311-12) e definíciót az arisztotelészi anyag-forma elméletből vette, de ezzel nem akarta a gör. fil-t szentesíteni. Ha ezt a tanítást komolyan vesszük, akkor meg kell látni, hogy a test és a ~ nem két külön valóság, amely utólag egységbe olvad, hanem a testnek a ~ által van igazi emberi léte. Az anyag az ilyen lényegi forma nélkül csak képességi léttel rendelkezik. Ezért semmi sincs az emberben, amire külön azt lehetne mondani, hogy ez test, ez meg ~, hanem a kettő mindig együtt van, konkrétan csak a test-~ ember létezik. A ~ tehát mindig az egész embert fejezi ki abból a szempontból, hogy értelmes, egyéni, szellemi megjelenése van, mint ahogy a testiség is az egész emberre vonatkozik, amennyiben a tapasztalható anyagvilághoz tartozik. - A ~ dinamikus elem: formálja a testet és elhelyezi a történetiségbe, s mint ilyen meg is marad, mert mindig az élet, a szellemiség, az egység kifejezője. Ezért mondjuk halhatatlannak. De ebből nem következik, hogy a halál után az anyagtól mentesen létezik. Ha úgy fogjuk föl, mint a test formáját, akkor éppen az a szerepe, hogy mindig formál valamit a létben. Innen adódik a kérdés, hogy az ember milyen formában létezik a halál és a föltámadás között. Ezt tárja elénk a →közbülső állapot....."

Hmm. Nem teljesen értem.

Nézzük, hogyan magyarázzál ezt a közbülső állapotot.

Közbülső állapot a katolikusok magyarázata szerint: /halál után, feltámadás előtt./

"közbülső állapot: a dogmatikában a →lélek állapota a halál és a föltámadás között. - A Szentírás kifejezései és a hagyományos tanítás szerint az egyetemes föltámadás Krisztus második eljövetelekor következik be. A személy halála után →különítélet van, amellyel együtt jár a jutalom v. büntetés, az üdvösség v. a kárhozat (D 530). A ~hoz tartozik a tisztulás folyamata, amelyben a lélek megtisztul gyarlóságaitól és megszabadul az ideigtartó büntetéstől. - E tanítás szerint föltételezhető, hogy mindezt a testtől elvált szellemi lélek éli meg, s a test visszanyerése a föltámadásban már csak járulékosan növelné az üdvösséget v. a kárhozatot. A mai teol-ok az embertan oldaláról vetnek föl kérdéseket. Az ember a teremtés alapján a test és lélek egysége, tehát a lélek önmagában nem lehet személy, és nem is ember. Ezt a hagyományos teol. is látta, ezért beszélt arról, hogy Isten a föltámadásig valahogyan pótolja a megdicsőült test hiányát. A másik ellenvetés az, hogy a Biblia gondolatvilágában a halál teljes vég és az örök élet egészen a föltámadás gyümölcse, s így az örök élet csak a világ végén kezdődnék meg, a föltámadás után. Vagy talán a föltámadás azonnal bekövetkezik az egyes ember halála után? Vannak, akik erre gondolnak azzal a megalapozással, hogy az ember a halállal kilép az idő és a tér kereteiből, és így az egyéni föltámadás egybeeshet a világvégi föltámadással. Ismét mások azzal érvelnek, hogy a halállal megkezdődik az ember számára az örökkévalóság állapota, és az nem enged meg semmiféle ~ot. - A kat. teol. azonban fenntartja hagyományos tanítását és a lélek szellemiségéről vallott tételt (D 738), s ezen belül keresi a kérdés értelmezését. Ennek alapján a következőket mondhatjuk. Az ÓSz késői kv-eiben és főleg Pál leveleiben megtalálható a tanítás, hogy az üdvösség a halál után bekövetkezik: a hívők Krisztussal vannak. Itt is figyelembe kell venni a feszültséget az eszkat. „már igen” és „még nem” között. Egyrészt a halállal a Krisztushoz való tartozás végleg elérkezett, de a végső teljesség még hátra van. A halálban bekövetkezett föltámadás az eszkat. teljes individualizálódását jelentené, amit a Szentírás nem enged meg, hiszen az egész üdvrend a közösségre van beállítva. Végül áttérnénk a tisztán túlvilági eszkat-ra, amelybe a jelen világ nem tartozik bele. Ha az ember a halálban föl is támad, akkor teljesen búcsút mondhat a földi valóságnak, mert a világtört. és az üdvtört. szétválna. Bár Krisztus maga mint elsőszülött a halottak közül föltámadt, de az ő számára is megvan a ~. Az utána következő emberiség az ő kegyelmét használja föl és azzal valósítja →Isten országát. Tehát Krisztus is csak a világ végén éri el teljességét. Hasonlót kell mondanunk Mária föltámadásáról és mennybeviteléről. Végül a halál utáni örökkévalóságot nem szabad azonosítani Isten örökkévalóságával. Isten a teljesség örök jelenében van, a világ pedig valamilyen tartamban lesz örök, s ebbe belefér a kiegészülés és teljesedés. Azt vallanunk kell, hogy a túlvilágra az emberi személy megy át, mert csak a test-lélek egésznek lehet öntudata. A kegyelem állapotában levő ember azonban a föltámadt Krisztus életét hordozza, tehát már birtokol valamit a megdicsőült anyagi világból. Ezért nem a puszta lélek megy át a túlvilágra, hanem Krisztus testének tagja. Ott tehát már van valamilyen alapvető testiség, amely majd a föltámadásban éri el teljességét. Akkor fejeződik ki az egész emberiséggel és a kozmosszal való kapcsolata is."

Van benne valami, bár nem teljesen értem. Minden esetre érdekes.

Az "alszik"-nál bonyolultabb, az biztos.

Üdv, Bpory.

Ez már tényleg sci-fi. Most őszintén: nem olyan területről elmélkedsz-e, amiről sok fogalmunk nincs? Neked van?

Jól értem, te azt hozod fel példának, ami két egyidőben élő "másolat" külön öntudatában nyilvánulna meg? De mi a bizonyíték arra, hogy Isten nem tudná megoldani még azt is, hogy két testben legyen egy öntudat?

Természetesen ennek semmi értelme, de az sem történik meg, hogy egyszerre élhess egy másolatoddal.

Ami viszont szerintem érthető és sehol sem látok logikai bukfencet, hogy Isten visszatudja állítani mindazt a teljes értékű embert az életbe, aki már meghalt.Tehát akkor nem létezhet, csak egy test, egy öntudattal.

Jól értem, te azt vonod kétségbe, hogy Isten képes ugyanazt a teljes embert helyreállítani a feltámadással? Hol van ebben logikai bukfenc? Nem arról van szó, hogy mit képes megtenni Isten? Az öntudat létezése és működése rejtély, de ha a halál alkalmával a testtel együtt elvesznek a gondolataink is, ahogy a Biblia fogalmaz, Isten vissza tudja azt állítani. Miért gondolod, hogy ez után az "alvás" után a felébredéskor nem te leszel? Ez csak Jehova képességén múlik, nem?

Kedves kérdés feltevője!

Innen vettem:

[link]

Az ő hivatalos honlapjukról, itt szétnézhetsz. Római katolikus. Azonban tudnod kell, konkrétan mit keresel, mert be kell tudnod írni a keresőbe. Vagy ABC-ben átnézed.

Én akkor találtam rá, amikor a Szentháromság megértésén fáradoztam:

[link] S/Szenth%C3%A1roms%C3%A1g.html

Visszatérve, nem könnyű téma, de vegyük figyelembe hogy mégiscsak ők a legrégebbiek. Persze rengeteg rossz dolgot tettek anno, lásd reformáció okai, azonban hihetetlen a tudásbázisuk. Most is olvasok egy könyvet, melyet az aktuális Pápa írt Jézus Krisztusról. Nem semmi szemszögből látja Krisztus alakját. Szerintem le a kalappal előtte.

Mi reformátusok alapvetően a test feltámadásában hiszünk. Alvás-szerű állapotként jellemezte a lelkipásztorunk, ahol az öntudatunk föltétlenül megtartatik, de akkor már nem tehetünk semmit az üdvözülésünk érdekében. Minden esetre hozzátette, hogy rendkívül nehéz téma. Készülök elmélyülni benne, de sok idő kell, és egyszerre nem tudok két mély értelmű témával foglalkozni. A Háromság volt nekem durván két év, most talán ezt a témát fogom választani.

A reformátusok alapvető hitvallása egyébként ez:

Apostoli hitvallás:

"Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában,

mennynek és földnek Teremtőjében.

És Jézus Krisztusban,

az ô egyszülött Fiában, a mi Urunkban;

aki fogantatott Szentlélektől,

született Szűz Máriától;

szenvedett Poncius Pilátus alatt;

megfeszítették, meghalt és eltemették.

Alászállt a poklokra,

harmadnapon feltámadt a halottak közül;

fölment a mennybe,

ott ül a mindenható Atyaisten jobbján;

onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben.

Hiszem a katolikus Anyaszentegyházat;

a szentek közösségét,

a bűnök bocsánatát,

a test feltámadását

és az örök életet.

Amen."

Ezt nagyon gyakran hangosan megvalljuk, pl. kereszteléskor, ezt mindenki tudja kívülről.

A katolikus szó azt jelenti hogy egyetemes tehát egységes. Nem a katolikus felekezetet kell a katolikus Anyaszentegyház alatt érteni, hanem minden embert, aki Krisztus követője. Magyarul EGY egyházban hiszünk, melynek a tagjai akár több felekezetből állhatnak, állnak.

Alapvető hitvallásunk megtalálható a Második Helvét hitvallásban plusz a Heidelbergi Káté-ban is. /Az ÚRNAPJÁT úgy értsd, hogy fejezet./ E kettő együtt a mi teológiai útmutatónk, a második és harmadik legfontosabb könyvünk.

/XXII. ÚRNAPJA./ 57-ik kérdés: Mi vigasztalásod van a test feltámadásából?

Az, hogy nemcsak lelkem vitetik fel e földi élet után azonnal Krisztushoz, az ő Fejéhez, hanem Krisztus ereje által feltámasztva, testem is hasonló lesz Krisztus dicsőséges testéhez és ismét egyesül lelkemmel. Luk. 16: 22, 23: 43; Préd. 19: 9; Luk. 23: 43; Fil. 1: 23; Jób 19: 25-27; 1 Kor. 15: 33; Ján. 5: 28-29; 6: 39-40; Ezék. 37: 5-6; Fil. 3: 21; 1. Kor. 15: 42-44; 1. Ján. 3: 2. 58.

Most kb. ennyi jut eszembe.

Mi reformátusok toleránsak vagyunk mások véleménye iránt. Tudjuk, hogy vannak nyitott kérdések. Jó együtt gondolkodni.

A János evangéliumának 11-ik fejezetében, ezt olvashatod:

"Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz énbennem, ha meghal is, él. S aki él, és énbennem hisz, nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?" Jézus Krisztus.

Úgy vélem Krisztus hordozza a halottakat. Úgy vélem Benne van a köztes állapot. Úgy vélem, Isten hordozza őket Krisztusban, a feltámadásban, az életben.

Csak aki a Feltámadás, és az Élet, AZ lehet a kulcsa a kérdésednek. Az egyetlen feltétel az a Krisztusban való hit.

Szintén a János evangéliumában, /16:8-11/ ezt is mondja:

"És amikor eljön (a Szentlélek), leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság, és mi az ítélet. A bűn az, hogy nem hisznek énbennem, az igazság az, hogy én az Atyához megyek, és többé nem láttok engem, az ítélet pedig az, hogy e világ fejedelme megítéltetett." Krisztus.

Az üdvözülés feltétele a Krisztusban való hit. A Krisztusban való nem-hit pedig a bűn. A bűn pedig a halál.

Üdv, Bpory.

Áldás, Békesség!

Kedves kérdés feltevője!

Most látom a kedves Tanú Barátom 23:13-as hozzászólását az írásodra.

Nos, ha Jehova Isten újrateremti az öntudatunkat, később, akkor addig is ugye Ő a köztes állapot, aki hordozza azt?:)

Üdv, Bpory.

Áldás, Békesség!

Kedves Kérdés feltevője és Tanú Barátom!

Most nem a Biblia alapján beszélek, csak elmondom mit érzek.

Valami hasonló bennem is lejátszódott. Én is úgy gondolom, hogy ha megszakad az öntudatom, s később újra beindítják, abból hatalmas paradoxonok születhetnének. Lásd kérdés feltevője nagyszerű felvetésit.

Én abban hiszek, hogy valahogyan megtartatik az ítéletnapig. Most mindegy hogy alszik, vagy transzban Istent imád, vagy addig egyesül Istennel, vagy nem is tudom mit csinálhat még, de nem törlődik.

Szerintem a ráindítás nagyon gázos lenne. Szerintem jó a forma1-es példa. Forma1-es, vagy simán autós, nem emlékszek pontosan, de nekem bejön.

Magatokra hagylak benneteket pár napra.

Üdv, Bpory!

Áldás, Békesség!