Jehova Tanúi szerint egyáltalán van 'lelke' az embernek? (részletek a kieg. Ben)

Tehát kedves Bpory a te következtetésed az, hogy a bibliát csak az eredeti nyelven szabadna használni és kizárólag az egyébként alapos másolók munkáját alapul venni. A nemzeti nyelvekre való fordítások (mint jelen esetben a héberre) számodra nem bír tekintéllyel?

"Én azonban nyilvánvalóan úgy értettem, hogy az Újszövetséget kizárólag görögül írták meg"

Tényleg? Pedig arra egyértelmű bizonyíték van, hogy Máté evangéliumát először héberül írta meg Máté. És még arra is, hogy az isteni név még az eredeti szövegekben benne volt.

Ostoba játék a tied!

Nekem már NEM KELL bizonyítanom, hogy minden jel szerint benne volt, hiszen a rendelkezésre álló adatok, a hamis tanok leleplezése és cáfolása révén jól tartható és alátámasztható az az igazság, hogy a Jehova névnek benne a helye a Keresztény Görög Iratokban.

Jehova Tanúi bizonyították, hogy miért tették be. Most csak egyetlen biztos érv:

A Név nélkül sok "újszövetségi" igehely ugyanolyan érthetetlen vagy nehezen érthető lenne, mint a Héber Iratokból kihagyva!

Sokan (te is) - igen következetlenül azzal büszkélkedsz, hogy a héber szövegedbe benne van az isteni név, de ha benne van, akkor milyen alapon van eltávolítva a görögből? Hiszen értelemszerűen ott is nagyban rontja az érthetőséget.

Valójában nem a Tanúkon a bizonyítás terhe - bármennyire is a nyakunkba kívánod varrni, hanem azokén, akik azt állítják, hogy az eredeti Írásokban sem volt benne!

Mi bizonyítani tudjuk bármikor, bárkinek, aki őszinte szívvel kutat, hogy a háromság egy nem bibliai mítosz. Tehát Jézus Jehova Isten alárendelt Fia, az első teremtménye, akire nem igazak azok a megállapítások, melyeket a sokkal későbbi háromság dogmája ráerőszakol!

Így pedig a Jehova névnek ott a helye.

"Most kérdezlek utoljára: Meg tudod-e nekem mondani, mely ránk maradt görög másolat tartalmazza az Isten nevét, a JHVH-t?"

A válasz: ha meg lennének az eredeti kéziratok, sok bizonyíték alapján, benne lenne!

Erre te mit mondhatsz?

De nincsenek meg!

Ez lenne az összes ellenbizonyíték arra a sok valódi és alapos bizonyítékra, amivel cáfolni lehet az ostoba kötözködésed elsődleges (és egyetlen fő) okát? Mi ez az ok? A háromságistenben való hited.

Esetleg bemásoljam-e neked a korrekt vita 10 alapszabályát? Abban nyilvánvalóvá válnának a az inkorrekt válaszaid.

A racionális érvelés tíz aranyszabálya

1. A véleménynyilvánítás szabadsága.

2. A bizonyítás kötelezettsége.

3. Korrekt hivatkozás a másik fél álláspontjára.

4. Releváns érvek használata.

5. A kimondatlan premisszák őszinte kezelése.

6. Közös kiindulópontok elfogadása.

7. Helyes érvelési sémák alkalmazása.

8. Logikailag érvényes érvek használata.

9. A vita ésszerű lezárása.

10. Egyértelmű nyelvhasználat.

Ugye nem kell részleteznem mire gondolok? De ha kell megteszem!

Kedves Tanú Barátom!

Abban az esetben, ha hamis Biblia alapján tanítottak, egyszerűen elfogadhatatlan tőled bármilyen válasz, mert nincs meg benned a korrekt válasz megadásához szükséges alap, ami a Biblia lenne ugye.

Nem várható el senkitől, Tőled sem, hogy helyes nézőpontból lásd az Írást, ha helytelen nézőpontból tanították meg neked.

Az, hogy a Bibliád hamis, az az egész világ által fel és elismert tény, nem én vagyok ilyen okos magamtól.

Te sem nem tudod nekem megadni a Bibliád eredeti forrását, pedig napok óta erre kérlek, se nem vagy hajlandó kimondani, hogy nem tudod azt megadni. Ezen a téren még fejlődnöd kell.

Ezek után vicces lenne, ha tovább vitáznék Veled, akinek úgymond még Bibliája sincs, egyszerűen nem vagy partner, nincs, nem lehet meg a tudásod, a bibliai ismereted. Amid van, az egy félrefordított Biblián alapul. Egészen egyszerűen Téged félrevezettek, Te pedig hagytad magad.

A Szentháromságról mindezek fényében pláne nem kívánok veled társalogni, mert még kikeresni sem tudnád a fontosabb igehelyeket a saját Bibliádból, abban ugyanis teljesen eltorzított szövegrészek vannak a témával kapcsolatosan. Ráadásul, ahhoz hogy a háromságról vitázzak veled, ahhoz látnom kellene, hogy tudod mi az. Viszont az előbbi hozzászólásaid alapján azt látom, hogy azt a valamit hiszed háromságnak, amit a Társulat éllít a háromságról, tehát valamit, aminek szinte semmi köze nincs hozzá.

Ha őszinte lettél volna először is magadhoz, másodszor pedig hozzám és az olvasókhoz, már régen kijelentetted volna, igen, valóban hamis az Új Világ Fordítás. Igen, félrevezettek. Ha a helyedben lennék, nagyon csúnyán követelném a Társulatomtól, hogy adja meg az Új Világ Fordítás Újszövetség részének a forrását. Voltam a helyedben, és követeltem tőlük. Ugyanígy tereltek, meg hebegtek-habogtak mint Te, fogalmuk sem volt, hogy mit mondjanak.

Abból amiket leírtál, világosan látszik, fogalmad sincs, valójában mit állítanak a háromságban hívők.

A tisztesség kedvéért egyetlen pontot kiemelek a sok közül, amiket írtál, és segítek megérteni, bár úgy érzem ez még neked nem fog menni, de megteszem a többi olvasó kedvéért is.

Máté 24:36

"Arról a napról és óráról pedig senki sem tud, az ég angyalai sem, hanem csak az én Atyám egyedül.

" Károli

Te azt mondod, hogy ez önmagában cáfolja a háromságot. Teszed ezt azért, mert nem tudod, mi az. Elismerem, hogy a nevezett igehely valóban nehéz téma.

Idézet:

"A probléma alapvetően abból adódik, hogy Jézus Krisztusnak kettős természete van: Ő valóságos Isten és valóságos ember is. Ezt már önmagában nehéz elfogadni, még nehezebb megérteni.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek oszthatatlanul egy Isten, egy lényeggel, egy természettel és egyetlen isteni öntudattal. Tehát, amit az Atya tud, azt tudja a Fiú és a Szentlélek is, mert nincs háromféle tudásról szó. Amikor a Fiú emberré lett, emberi testben született meg, akkor Ő, mint ember adta nekünk a kinyilatkoztatást. Őbenne az isteni és az emberi természet nincs összekeveredve. Tehát ezért volt teljességgel emberi. Emberi volt a születése, növekedése, éhsége, szomjúsága, öröme és szomorúsága, vagy éppen fizikai fájdalma. Amikor természetfölötti hatalmát látjuk, akkor az mind megváltói küldetésével volt kapcsolatban. Ezért voltak annak határai. A világ végének pontos idejének kijelentése nem tartozott az ő megváltói munkájához, így azt emberként nem is tudta.

Más szavakkal azt is mondhatjuk: azzal, hogy Jézus emberré lett, korlátozva lett az Ő tudása és hatalma szorosan a megváltás elvégzésére. Ezért nem oldott meg minden problémát, nem gyógyított meg minden betegséget, és nem támasztott fel minden halottat.

A világvégéről csak annyit kell tudnunk, amennyi elég ahhoz, hogy állandó készenlétben legyünk. Valójában – gondoljunk bele – ha az ember tudhatná, mikor jön el a vég, vajon nem a határtalan visszaélésre adna az lehetőséget?" Dr. Jakubinyi György katolikus írásmagyarázó .

Asszem fogalmad sincs arról hogy miről szólt ez az egész, de hátha. Mondom, Te más vagy, mint a többiek, Te nem fogsz megmaradni az "igazságban".

Azt tanácsolom Neked, merj kérdezni a gyülekezetedben. Kezdd ezzel a 237 JHVH-val, magyarázzák csak el Neked, hogy kerül oda.

Javaslom a Szalai könyvet is, melyet az interneten megrendelhetsz: Jehova és a Társulat címmel.

Légy őszinte magadhoz.

Nem válaszolok többé egyetlen írásodra sem, mivel nem tudtad megnevezni azt a görög másolatot, amely tartalmazná a JHVH-t. Úgy tekintelek, mint aki segítségre szorul, hamis Bibliával a kezében.

Félrevezetett embernek tekintelek, akinek segítségre van szüksége, de amíg elhárítod a segítséget magadtól addg semmit sem tehetek.

Abban az esetben, ha meg tudod védeni a Társulatodat a bibliahamisítás vádja alól, tedd meg.

Ha segítségre szorulsz, kérj.

Semmilyen más esetben nem válaszolok Neked többé, mert nincsen értelme. Neked kell megtenned az első lépést.

Isten áldjon, kedves Barátom.

Tisztelettel minden kedves Tanú iránt, Bpory.

Áldás, Békesség! Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Na, akkor nagy meglepetés fog most érni, megint kiböktél magadból (most már sokadszorra) egy nagy hazugságot. Nem állítom persze, hogy a te hazugságod, de ettől még az!

Nem tudjuk mi a háromság tanítása? Akkor figyelj és olvass:

http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallas__1..

Itt az utolsó két bekezdéstől van tárgyalva a téged érintő téma, persze a továbbiakban még folytatódik, hiszen átfogó képet ad arról, hogy mit takar maga a tan, hogyan és mikor fejlődött ki, az első századi keresztények mit hittek.

És tudod, mindezt az Új Világ fordításon kívüli források bizonyítják - rengeteg van belőle.

"Abban az esetben, ha hamis Biblia alapján tanítottak..."

A racionális érvelés második alapszabályát - az egyik legfontosabbat - szegted meg sorozatban. (Persze többet is)

2. A bizonyítás kötelezettsége.

Csak eszetlenül vádaskodsz, mindennemű logika és ésszerű következtetés nélkül. Ez már közelít a fanatizmushoz!

Ami még nagyon szemet szúrt eme utolsó válaszodban, az az elvakultság, amivel beidézted nekem a katolikus tekintélyedet válaszul egy versre, melyet a háromság kritikájának tartok még így is. Hiszen te éppen a legfontosabb részletre nem figyeltél, a szent szellem hiányára! Az érvelésnek pedig éppen ez a lényege.

Én a fentiek alapján MEG TUDOM VÉDENI magam a hitemet illetően, de te az inkorrekt magatartásoddal sohasem!

"Igaz-e, hogy a Máté 24:36-ban leírt jézusi mondat önmagában cáfolja a háromságot, mivel azt állítja, hogy "senki sem tudja azt a napot és órát", csak az Atya? Még az angyalok sem az égben, még a Fiú sem! Ez egyértelmű és világos beszéd. Már csak az a kérdés, hogy ha - mint ahogy egyesek fantáziája szerint van - Jézust korlátozta az emberi természete és azért nem tudta, akkor a szent szellem mért is nem tudta? Más dolga volt éppen?"

De ez csak egy, a sok bizonyíték közül.

2. aranyszabály: A bizonyítás kötelezettsége

Az álláspontot előterjesztő félnek vállalkoznia kell álláspontja védelmére, ha a másik fél igényt tart erre.

A 2. szabály felrúgásának tipikus esetei:

(2. a) Egy vitatható álláspontot úgy beállítani, mintha eleve nem szorulna bizonyításra.

(2. b) A beszélő részéről elvárni, hogy mások elfogadják az álláspontját, csak azért, mert ő mondja.

(2. c) Ködös, általános megfogalmazásokat használni, amelyek eleve lehetetlenné teszik, hogy az állítást cáfolni lehessen.

(2. d) Elutasítani egy állítás bizonyításának feladatát, és a bizonyítás terhét áthárítani az álláspontot megkérdőjelező ellenfélre.

(Cselekedetek 20:10) "Egy Eutikusz nevű ifjú, aki az ablakban ült, mély álomba merült, mialatt Pál tovább beszélt, és mivel elnyomta az álom, leesett a második emeletről, és holtan emelték fel. Pál azonban lement, ráborult, átölelte, és így szólt: „Ne lármázzatok, hiszen benne van a lelke.”"

Pál nem azt mondta, hogy "benne (is) volt", hanem hogy benne van, nyilván annak köszönhetően, amit vele tett (vagyis a feltámasztást), és annak a szellemnek köszönhetően, melyet ő is Istentől kapott a halottak feltámasztására.

Pál itt is az "élet" értelmében használta a lélek szót.

Kérted, hogy mutassak olyan egyértelmű helyeket, ahol a "lélek" nem jelenthet mást, csak a két jelentése közül az egyiket. Ilyen sok van (lent lesz is rájuk példa), de olyan szövegmagyarázatot a bibliából ne várj, amiben valaki leírja, hogy "testvérek, a léleknek csak két jelentése létezik minálunk, nincs harmadik, negyedik, stb."

Ilyen kijelentés nincs benne, hiszen a Biblia elsősorban nem a hamis tanoknak íródott, hanem Isten igazságának - és másrészt ez nem volt téma, hiszen evidens kérdés volt.

Ha ma valaki mégis több értelmet akar rákényszeríteni a lélek szóra, azon a bizonyítás terhe! De kérdésem: így, ahogy ezt Bpory tette? Leírt egy hosszú és első látásra alapos munkát, melyet nem volt képes megvédeni?!

Ez a trükk benne. Sokan élnek ilyen módszerekkel. A megtévesztés módszerével. A legutolsó válaszában is bizonyította, hogy a sablon szövegeivel semmire sem megy, mikor idézte a híres-neves katolikus "írástudót", aki cáfolt valamit, ami nem volt kérdés!

Példák és magyarázat:

Több mint 100 esetben a héber ne′phesh szó embereket jelent. „Mindazok a lelkek pedig, akik Jákób ágyékából származtak hetvenen voltak” (2Mózes 1:5). A psy·khe′ szónak ily módon történő használatára egy példa az 1Péter 3:20 verse. Ez Noé bárkájáról beszél, „amelyben kevés embert, mindössze nyolc lelket juttattak át biztonságban a vizen”.

A Biblia számos egyéb módon is használja a „lélek” szót. Az 1Mózes 9:5 mondja: „A ti lelketek vérét számon kérem.” Itt a lélekről azt mondják, hogy vére van. A 2Mózes 12:16 ezt mondja: „Csak amit minden léleknek szükséges megennie, csak azt készíthetitek el magatoknak.” Ebben az esetben azt mondják a lélekről, hogy eszik. Az 5Mózes 24:7 olyan emberről beszél, aki „lelket lop az ő testvérei közül”. Nyilván nem egy halhatatlan lelket lopott el. A Zsoltárok 119:28 ezt mondja: „Lelkem nem aludt a bánat miatt.” Tehát a lélek még az álmát is elvesztette. A Biblia azt is kimutatja, hogy a lélek halandó. Igen, meghal. „Az ilyen lélek irtassék ki az ő népe közül” (3Mózes 7:20). „Egyetlen holt lélekhez se közeledjen” (4Mózes 6:6). „A mi lelkünk haljon meg” (Józsué 2:14). „Bármely lélek, amely nem hallgat a Prófétára, teljesen ki lesz irtva” (Cselekedetek 3:23). „Minden élő lélek meghalt” (Jelenések 16:3).

Látod? Még itt a Biblia vége felé is, vagyis az első század végén, mikor a János a Jelenéseket írta úgy fogalmazott, mint 1500 évvel korábban bárki. A lélek meghal! A halhatatlanság gondolata ezzel a (lélek) szóval sohasem hozható kapcsolatba a bibliában, sőt az csak az ember ajándéka vagy jutalmaként jelenik meg, nem pedig egy természetes valóságként.

De hasonlítsuk össze a vér és a lélek kapcsolatáról szóló kétféle megfogalmazást. Ebből világossá válik, a "lélek" szó kétféle használata a Bibliában:

Az 1Mózes 9:5 versét már ismered:

(1Mózes 9:5) "Ezenkívül számon kérem a ti lelketek vérét. Minden élő teremtmény kezéből számon kérem; az ember kezéből — minden embertől, vagyis a testvérétől — számon kérem az ember lelkét."

Azt olvassuk, hogy a "léleknek van vére", vagyis nyilván való, hogy itt maga az ember a "lélek".

(3Mózes 17:11) "Mert a test lelke a vérben van, én pedig az oltárra helyeztem azt értetek, hogy engesztelést szerezzen a lelketekért, mert a vér szerez engesztelést a benne levő lélek által."

"A test lelke a vérben van" - vagyis a test "élete" jelképesen a vérben van, ezért szent Jehovának.

Látod a két jelentés közti különbséget?

Példák erre is:

Valakinek az élete. A „lélek” szó némelykor valakinek az életét jelenti. Jehova ezt mondta Mózesnek: „már mindenki meghalt, aki a lelkedre vadászott” (2Mózes 4:19). Mire vadásztak Mózes ellenségei? Ki akarták oltani az életét. Korábban, amikor Ráhel világra hozta a fiát, Benjámint, „már-már kiment belőle a lélek (mert haldoklott)” (1Mózes 35:16–19). Ráhel akkor elveszítette az életét. Figyeljük meg Jézus szavait is: „Én vagyok a jó pásztor; a jó pásztor a lelkét adja a juhokért” (János 10:11). Jézus az emberiségért adta a lelkét, azaz életét. Ezekben a bibliai részletekben a „lélek” szó félreérthetetlenül valakinek az életére utal. Ilyen értelemben fordul elő a „lélek” szó az 1Királyok 17:17–23-ban, a Máté 10:39-ben, a János 15:13-ban és a Cselekedetek 20:10-ben is.

Ha az elejétől a végéig elolvasod a Bibliát, egyszer sem találkozol a „halhatatlan lélek” kifejezéssel vagy a gondolatával. Az emberi lélek nem szellem. A halhatatlan lélek tanítása nem bibliai eredetű.

Számos tudós egyetért abban, hogy a Biblia nem beszél halhatatlan lélekről. A The Concise Jewish Encyclopedia kijelenti: „A Biblia nem jelenti ki a lélek halhatatlanságának a tanát, és ez a korai rabbinikus irodalomban sem jelentkezik.” A The Jewish Encyclopedia ezt mondja: „Az a hiedelem, amely szerint a lélek folytatja létezését a test feloszlása után is, filozófiai vagy teológiai okoskodás mintsem hit kérdése, és ennek megfelelően sehol sem tanítja kifejezetten a Szentírás. A The Interpreter’s Dictionary of the Bible megjegyzi: „A nephesh . . . nem folytatja tovább a létét a testtől függetlenül, hanem azzal együtt meghal . . . Egyetlen bibliai szövegrész sem jogosít fel arra a kijelentésre, amely szerint a ’lélek’ különválik a testtől a halál pillanatában.

És még egy elgondolkoztató példa a következőkben...

Az olyan temetéseken, amelyeken valamelyik keresztény egyház képviselője tart beszédet, gyakran szóba kerül mind a halál után tovább élő lélek, mind pedig a feltámadás. Az anglikán papok például a következő szavakat szokták elmondani: „Mivelhogy a Mindenható Isten jónak látta nagy kegyelmében magához venni drága elhunyt testvérünk lelkét, mi átadjuk testét a földnek; földet a földnek, hamut a hamunak, port a pornak; abban a biztos reményben, hogy feltámad az örök életre a mi Urunk, Jézus Krisztus által” (The Book of Common Prayer).

Ez a kijelentés felvetheti bennünk a kérdést, hogy a Biblia vajon a feltámadást tanítja-e, avagy a halhatatlan lélekről szóló tant. Nos, figyeljük meg, mit ír könyvében a francia, protestáns Oscar Cullmann professzor: „Alapvető különbség van a halottak feltámadásának keresztény reménysége és a lélek halhatatlanságának görög hiedelme között . . . Bár a kereszténység később összekapcsolta egymással ezt a két hitnézetet, és ma az átlagkeresztény teljesen összekeveri ezeket, nem látok okot arra, hogy elrejtsem, amit magam is, és a kutatók többsége is az igazságnak tartunk . . . Az Újszövetség élete és gondolkozása teljesen át van itatva a feltámadásba vetett hittel . . . A teljes ember, aki valóban halott, úgy tér vissza az életbe, hogy Isten újrateremti” (Immortalité de l'âme ou Résurrection des morts?).

Egyáltalán nem kell csodálkoznunk azon, hogy az emberek többsége nem tudja, mit higgyen a halállal és a feltámadással kapcsolatban. A zűrzavart csak úgy szüntethetjük meg, ha a Bibliához fordulunk, ahol az ember Teremtője, Jehova Isten által kinyilatkoztatott igazságot találjuk.

A felvetődött kérdések, melyek magát Istent érintik, aligha megnyugtatóak. Sok szülőt például, akik nagyon korán és értelmetlen, szörnyűséges betegség vagy baleset folytán elveszítették gyermekeiket, először az az elképzelés vigasztalt meg, hogy gyermekének halhatatlan lelkét Isten az égbe „vitte”, hogy vele legyen. Sokak számára azonban csupán idő kérdése, mikor kezdenek azon tűnődni, hogy milyen Isten az, aki valamilyen borzalmas betegséget okoz egy ártatlan gyermeknek, elszakítva ezt az értékes személyt a megtört szívű szülőktől csak azért, hogy idő előtt az égbe vigye őt. Ezzel olyan mély érzelmi sebet okozva bennük, melyet gyakran egész életükben cipelnek magukkal!!!

Hol van az igazságosság, a szeretet, az irgalom egy ilyen Istenben? Néhányan még a bölcsességét is megkérdőjelezik egy ilyen Istennek. Azt kérdezik, hogy egy bölcs Isten miért helyezi ezeket a lelkeket először a földre, ha végül mindannyian, mindenképp az égbe kerülnek? Nem azt jelentené ez, hogy a föld teremtése valójában egy nagy hiábavalóság? (Vö. 5Mózes 32:4; Zsoltárok 103:8; Ésaiás 45:18; 1János 4:8.)

Tehát lehet az emberi "hagyományokhoz" ragaszkodni bőszen, de ezek nagyon messze menő hatással bírnak azzal az Istennel való kapcsolatukra is, akit állítólag szolgálnak az ezen tantételekben hívők.

"... nem látok okot arra, hogy elrejtsem, amit magam is, és a kutatók többsége is az igazságnak tartunk..."

Jó ez a kérdés és egyáltalán nem vettem "kukacoskodásnak".

Kezdjük a sort Jézussal.

"Tehát állítjátok, nem létezik anyagtalan részünk. Csak "por" vagyunk, kémiai elemek összessége, egy atomhalmaz. Ezek szerint Jézus is csak egy "atomhalmaz" volt."

Ugye emlékszel az 1Mózes 2:7-es versére. Ott röviden, de mégis érthetően, sőt ésszerűen le van írva, hogy míg az ember vagy az állat él, van benne "szellem" (ruah-pneuma), ami itt az életerőnek felel meg.

Tehát kicsit több vagyunk (az állatokkal együtt), mint kémiai elemek összessége és atomhalmaz. Enélkül a bennünket működésben tartó energia nélkül, nem lennénk képesek semmire, gondolkozni sem.

Szerintem nem szabad effektíve összehasonlítani az emberi elmét a számítógéppel, hiszen óriási minőségi és képességbeli különbségek vannak (és maradnak ezután is), de elvben a működése hasonlít hozzá. Hiszen a működtető elektromos áram nélkül csak egy halom ócskavas. Ez a testben a szellem vagy "életerő". (Most nem térnék ki a szellem egyéb jelentéseire)

Ettől többet nem lehet belegondolni a szellem szóba, mert akkor lényegesen túllépnénk azt a határt, ami még a Biblia értelmezése lenne és nem emberi spekuláció.

Jézus természetesen ugyanolyan ember volt, mint Ádám. Tökéletes testtel és elmével rendelkezett. Nem lehetett se több, se kevesebb, hiszen vele egyenértékűnek kellett lennie a váltságdíjnak. Az életerő, mint szellem tartotta életben, mint mindenki mást.

A kérdésed lényege az, hogy nem kell-e feltételeznünk valami többet a "szellem" fogalmáról, hiszen enélkül nem igazán érthető, hogy mi hordozza a "tudatunkat".

Mi a tudat? Erre ahány világnézet, annyi válasz, sőt még annál is több.

Az a véleményem (sok, őszinte kutatóval együtt), hogy a Biblia sehol sem tanít semmiféle, a testtől elválasztható szellemi testrészről, mely továbbvándorol valahová.

Amikor a hűséges felkentek szellemi testet kapnak, ott sem az áll, hogy "tovább élnek majd a fizikai testük nélkül szellemkén", hanem hogy szellemi testet kapnak.

A tudat vagy szellemiség, érzelemvilág, esetleg gondolkozóképesség nem elválasztható az ÉLŐ fizikai testtől. A pc még abban lehet példa, hogy a benne levő proci és vinyó nélkül szintén nem sokat ér. Így az agyunk és a memóriánk bennünk is az egyik legkényesebb "alkatrészünk".

De a lényeg, hogy egységes egészként működnek csak. Így vannak tervezve!

Most gondolj bele, hogy amikor Isten megalkotott minket, akkor a gondolkozóképességünket, a tudatunkat is megalkotta vele együtt. Ez az Isten képes-e szerinted ezt megismételni?

Az biztos, hogy a régi atomok már szanaszéjjel szállnak majd a szélben, de az, ami bennünket a régi egyéniségünkkel azonosít, már az új testben lesz. Ennek nem kell feltétlen egy "szellemi testrészünknek" lennie.

A Biblia ilyenről nem beszél, mégis egyéniségek vagyunk.

Azt is tudjuk már, hogy két egyforma fizikai test sem létezik, ezért van az pl., hogy gyakran különbözőképpen reagálunk egyforma gyógyszerre. Tehát a fizikai testünk különbözőségei is okozhatják az egyéniségünket. Ezt, a csak Isten által látható eltéréseket miért ne tudná átültetni a feltámadás által?

Végül is mi itt arról beszélünk, hogy a Mindenható mire képes, mire nem? Szerinted mire nem képes?