Nagy kérés szerintetek, hogy az első hetekben ne legyen itt a párom gyereke?

Az a gyerek félig ott lakik. Szerintem nem lenne fair vele szemben, ha ki lenne paterolva.

11 évest egyáltalán nem kell körülugrálni.

Meg tegyük hozzá, hogy 1 hónap múlva még bőven iskola van. Szóval nem 0-24 órában lenne ott velük. Reggel elviszi apa iskolába,délután meg hazaviszi, esetleg suli után még elmegy vele kicsit csavarogni.

A 11 éves értelmes, el lehet neki mondani, hogy most pihenni akar a kérdező, illetve azt is, hogy a babának nincs immunrendszere, legyen kedves kezét mosni, satöbbi.

A lányom tavaly 11 éves volt, amikor az öccse született májusban. Az első hónapban jóformán alig volt itthon, mert iskolában volt. Bőven volt időm összeszokni a kicsivel 8-15 óráig, amíg csak ketten voltunk itthon.

Nyilván nálunk utána a nagyobbal is töltöttem időt, addig a férjem a picivel foglalkozott.

A kérdezőnél ilyen "baj" nincs, mert nem akarja körülugrálni úgyse a nagyot. Szóval totál nem értem a drámát.

Ha csak hétvégente lenne ott a gyerek, és mondjuk 1-2 hetet eltolnának, még talán azt mondom, oké. De így, hogy az a kisfiú félig ott lakik, ez így bunkóság lenne.

"szeretné átélni amit a legtöbb nő megtehet: egy kis intimitást az első időkben"

Akkor olyan férfit kell választani, akinek nincs gyereke és akivel ezt át lehet élni.

Azt kell felfogni, hogy ez az intimitás meg egyedüllét a babával nem "jár", mint ahogy itt egyesek előadják, hanem csak egy opció általánosságban, ami az élethelyzettől függ. Ha a kérdezőnek lenne nagyobb saját gyereke, vagy a szülőkkel élnének együtt, akkor sem lenne "nyugi", feltételezem akkor sem küldene el senkit a saját otthonából.

Mi értjük a kérdezőt, neki kell meg nektek azt megértenie, hogy itt a nagyobb gyerek nem hétvégi vendég, hanem ott lakik. És ha az anyja így van megegyezve az apjával, akkor ráadásul igen, ő is mondhatja, hogy bocs Jani, márpedig az a hét a tiétek, én akkor dolgozom, utazok, a pasimmal vagyok, mert az nekem jár, vagy bármi.

Mondjuk a kérdező se normális, hogy előre beképzeli magának, hogy ő ideges lesz meg parázni fog, és neki bárkit ki kellene szolgálnia, pláne egy 11 évest. Nem egy kisgyerekről beszélünk. Már generálja a nemlétező problémákat.

Az meg tiszta nevetséges, hogy a kommentelőket szidjátok, mert nem az a véleményük, mint nektek. A kérdező kívancsi volt, mi hogy látjuk, elmondtuk, senki nem farkasa senkinek, csak mert nem ért egyet veletek, szimplán, bármilyen meglepő, nem ért egyet 😃

Azt kell itt megérteni, hogy egy baba születése miatt senkit sem szokás elküldeni az otthonából, mert ennyi erővel a kérdező is lehetne hotelbe azon a héten, mikor ott a gyerek.

#52 vagyok. Egyébként a lányom azóta nem mehet az apjáékhoz, mióta ott megszületett a második gyerek.

Az elsőnél még mehetett, de már csak hébe-hóba, nyoma sem volt onnantól a megszokott minden második hétvégének. Ha el is vitte az apja, 1 nap után hazahozta. Aztán megszületett a második gyerek, őt konkrétan 1x látta a lányom. Aztán pár hónapra rá már az apját se látta. Ennek már 3 éve.......

Az apja új felesége sajnos már az elejétől nem szerette a lányunkat. Aztán amikor már megvoltak a sajátjai, úgy gondolta, a volt férjemnek nincs szüksége az első gyerekére. Jó, a volt férjem a balfasz, mert ő meg ezt hagyta.

Szóval ott is eleinte csak az volt, hogy "Most ezen a hétvégén ne jöjjön, mert ez meg az." Aztán szépen ki lett fúrva szegény.

Kérdező, rossz az irány, amibe menni akarsz.

A 2,5 éves nagyobb gyerekem is elvolt az apjával, amikor megszületett a kicsi, nehogy már egy 11 évessel ne lehessen ellenni.

Értem amúgy, amit mondasz, én is hasonlóan éreztem magam az első gyerek születésekor. Féltem is, hogy mi lesz, amikor megszületik a kicsi, de amilyen hárpia, házisárkány voltam a terhesség alatt, úgy szűnt ez meg a szüléssel. A terhességi hormonok tényleg nagyon tudnak befolyásolni, szerintem kár előre erre alapozva azt mondani, hogy majd milyen leszel. Nem tudhatod. Amúgy nehéz volt a kezdeti időszak két gyerekkel, de egyáltalán nem zavart a nagy. Pedig még ő is iszonyú kicsi.

Na meg most azt mondod, hogy a nagyobb gyerek érdeke is, mert nem akar majd babázni. Honnan tudod? Simán lehet kíváncsi, elvégre a testvére lesz. Akár segíthet is neked sok mindenben.

Szóval szerintem nem csak, hogy nagy kérés lenne, de amúgy indokolatlan is.

Nem olvastam el minden választ, de nem teljesen jó ez a megközelítés szerintem.

Egyrészt, pár hét alatt nem lesz fix rutin, ha 2 hetet csúsztattok, akkor egy 2 hetes babával kell szenvedni majd, úgy, hogy a 11 éves akkor zúdítja majd az apjára a teljesen jogos igényét és extra figyelem vágyát. Semmivel nem lesz könnyebb 2 hét múlva.

Másrészt testvérek esetén mindig az a célszerű megoldás, ha a nagyobb testvért kezdettől bevonjátok, lássa ő is mi történik, miért, hogy a családot ért krízis helyzetet ne külső szemlélőként, tehetetlenül kelljen végig néznie, hanem aktív szereplőként. Ugyanis ez egy pszichológiai értelemben embert próbáló krízis helyzet, ami minden szereplőt próbára tesz, de közösen általában megoldják persze. A 11 évesnek is kellenek feladatok, szerepek, amit meg kell tanuljon. Pl azt, hogy a családba új testvér érkezett, és csendesebben, önállóan kell foglalkoznia a dolgaival, amire 11 évesen amúgy is képes kéne legyen.