Tényleg ciki és lesajnálnivaló ha egy anya vagy apa, válás után nem keres párkapcsolatot, hanem úgymond a "gyereknek szenteli az életét"? Nem mártírságból, hanem mert így érzi boldognak és kiegyensúlyozottnak magát.

A második válaszhoz annyit tennék hozzá, hogy az is lehet a "gyereknek szentelt élet", hogy a saját igényeit feláldozza a gyerekért. Ami nem baj, ha ezt akarja, de nem fair utána a hálát elvárni a gyerektől cserébe. Nem ő kérte, hogy áldozza fel magát érte az egyedülálló fél.

Az, hogy ebbe mások beleszólnak kéretlenül, meg ezt-azt sugalmaznak, nem helyes tőlük. Nyugodtan tedd helyre őket.

Nem ciki, de tényleg elsülhet rosszul.

Az anyám is nekem "szentelte az életét", nem randizott, hogy ne legyen mellettem mostoha. Utána nem is tudott volna már, olyan mértékben megszokta, hogy nem kell alkalmazkodni senkihez.

Mit ne mondjak, felnőttként azt kívánom, bár férjhez ment volna, lenne még 2-3 gyereke, legalább engem jobban békén hagyna.

Nem ciki, de szerintem hülyeség.

Ha neki így jó (most azt gondolja, hogy így jó, vagy magának is behazudja, a gyerek miatt), akkor csinálja

Kevésbé ciki, mint ha ugrál kapcsolatról kapcsolatra. Nekem van olyan ismerősöm, aki válás után azonnal keresett mást. Hozzáment, szült neki is, megint elvált. 30 éves kora előtt 3 gyereke volt 3 különböző férfitól. Nem szeret egyedül lenni.

Nekem se volt válás után sokáig fix kapcsolatom. Nem azért, mert a gyereknek szenteltem az életemet. Egyszerűen nem jött az, akivel el tudtam volna képzelni az életemet. Csak azért meg nem akartam együtt lenni valakivel, hogy ne legyek egyedül. Voltak persze próbálkozások, de egyikből sem lett tartós dolog. Aztán 7 év után találkoztam egy férfival, akinél éreztem, hogy vele el tudom képzelni hosszú távon is. Azóta házasok vagyunk, és van egy babánk. Megérte várni.

Sok olyan ember van akinek nem lesz párkapcslata utána, de nem mindegy hogy hogyan él utána. Van aki teljesen rátapad a gyerekre, szinte a gyerek az irányító a családban, minden kötülötte forog. Ez nem normális és káros a gyereknek. Van ilyen ismerősöm, 13,5 éves a gyerek 1 percre nem hagyja egyedül, ha a boltba 10 percre kiszalad az anyja a mamának át kell menni vigyázni rá, nem mehet egyed az 5 perc sétára lévő iskolába, mindig csak a gyerek kedvenc kajája van és még fogmosáskor is mellette áll, vele alszik az anyja. Soha egy barátjánál nem volt és náluk sem volt soha senki, osztálykirándulásokra nem engedi el, mert csak akkor engedné ha ő is mehet, hogy bigyázzon rá. A gyerek teljesen életképtelen lesz, pedig nem fogyatékos, csak az anyja elcseszi.

De van olyan is aki csak egyszerűen nem akar új párkapcsokatot, de ettől még él, jár bulizni, nem csüng a gyereken, a gyerek 1 évesen önállóan jön megy szinte bárhová, haverokkal átjárnak egymáshoz. Itt egy egészséges légkör van.