Te haragudnál ezért a szüleidre?
Szeptemberben költöztem el. Akkor ettem először csokit, gyorskaját, chipset, gumicukrot, stb-t.
A szüleim SOHA nem engedték, hogy ilyeneket egyek, de igazából nem is vágytam rá.
Aztán gondoltam 18 évesen megkóstolom a Milka csokit.. Majd a gyrost..
Végül híztam 35 kg-t mostanáig.. Édesség és gyorskaja-függő vagyok...
Szerintem ha néha engedték volna, hogy egyek pár kocka csokit, akkor most is elég lenne annyi, nem ennék meg egyszerre 2-3 táblával.. :(
Hagyjad már, arra neveltek hogy ne edd, neked a nevelés csak a 18. életévedig tartott?
Megérdemled. 75 vagy? És? Formázd meg, miért haragszol, mert értelmes súlyod van és nem vagy anorexiás?
Azért haragszom, mert nem ehettem soha semmi édességet. Különben én akkor tökéletesnek gondoltam ezt a nevelést. A sok cukor, édesség káros, még alkalomadtán is...
De amikor elköltöztem és megkóstoltam a csokit, akkor elgondolkoztam ezen a dolgon. Aztán mentem pszichológushoz egyszer, vele is átbeszéltük ezt, akkor vált világossá számomra a nevelési módszerük csődje.
Igen, haragudnék - és te is haragudj csak nyugodtan, mert megérdemlik a haragodat.
Nem azért híztál 35 kg-t, mert rákaptál a valahai tiltott dolgokra és most tömöd magadba, mint akinek a busza indul, hanem azért, mert ezek a tiltott dolgok pszichés mintákkal vannak összekapcsolva.
Ilyenkor jó a egy jó szakember segítége, se az is jó, ha egyszerűen elmégy a falig: addig zabálod teli magad ezekkel a tilott holmikkal, amgí a végén csömöörd lesz tőlük. Ekkor viszont már saját magad leszel az, aki nem veszed meg ezeket a kajákat, és nem anyuka-apuka vadállati tiltása miatt nem mered megenni.
Nekem nem szabadott soha rágóznom. Az öcsémnek igen, nekem nem. Egész egyetem alatt folyton rágóztam, sokszor csak azért, hogy a valahai kis nyomorult, ácsingózó gyerek-énemet megvígasztaljam. Direkt olyan kis műanyag furulya-rágókat vettem, amiről el voltam tiltva. Kis kerek rágók, színesek, cukormázzal. Nem érdekelt, csak tömtem magamba. Aztán egy idő után ez elkezdett kiégni, elhalványulni, és most már csakis eü. célokra használom (cukormenteset, ha nem tudok épp fogat mosni).
Úgyhogy csak nyugi! :)
Egy keveset agyra is gyúrhatnál!!
Amúgy nagy KAMU a kiírásod!!
Felnőtt vagy.
A tetteidért TE vagy a felelős. Mutogathatsz a szüleidre, de a döntéseid a tieid. Te amit tehetsz, hogy kijelented, hogy a szüleid fölöslegesen eltiltottak az élettől, ami igaz is.
De ez nem mentesít semmi alól, nem véd semmitől, és nem ad fellebbezést a felelősség alól.
Te döntesz, te cselekszel - és te neked kell vállalni a következményeket :)
Valahol meg tudom érteni a kérdezőt, mert velem is valami hasonló történt, csak nem ennyire végletesen.
A szüleink (mindkettő tud jól főzni:-)) úgy gondolták, hogy igenis kóstolgassunk csak meg mindent, ami adódik, alapvetően nem tiltottak semmitől sem, DE az édesség jobbára jutalomként szolgált, de ha nem is valami konkrét dologért (pl. jó jegy) kaptuk, akkor is a kegyüktől függött általában. Ezért is vártam annyira mindig az ünnepeket: mikulás, karácsony, születésnap stb., mert akkor lehetett enni.
Kb. 14 éves korom körül kezdődött el az, hogy már magamnak vettem stikában a kisboltban a csokit -- és ezzel együtt a veszekedések, valamint a hízásom is.
Aztán középsuliba városba kerültem, koleszos voltam -- ekkor aztán, kikerülvén a napi kontroll alól, szinte robbant ez a feszültség, és vettem-tömtem magamba az édességet. Ez aztán egyetem alatt csak fokozódott. És híztam, híztam, és csak híztam.
Nem ismerem a kedves kérdezőt, de magamról egyértelműen tudom, hogy lelki okai voltak ennek. És az ebből adódó fezsültség még csak fokozta nálam az evést: "Azért se adom meg azt az elégtételt anyámnak, hogy lefogyok, mert rossz eszközökkel ne érje el a célját!" Igenis volt bennem dac vastagon.
Sajnos most már magamtól, magamnak kell lefogynom -- olyan súlyos egészségi következményei lettek.
De, bár a szüleim kétségtelenül hibáztak néhány momentumban, tudom, hogy jót akartak (hogy ne hízzunk el), és eszembe se jut hibáztatni őket -- mert ez már tényleg az én gyengeségem volt, még ha meg is volt az oka.
Szóval nem vagyunk egyformák, a szülői mértékletesség sem feltétlenül működik mindenkinél.
OFF: nekem nincs is pénzem napi 2-3 tábla csokira, se giroszra, hiszen ezek nagyon drágák...
Lelki bajaimról nem akarok beszélni, de nem dacból csinálom, ez eddig amúgy eszembe sem jutott. Egyszerűen megkóstoltam őket és annyira finomak..
Szeptember óta ez volt az 1. szabadnapom. Du 4-éjjel 2-3-ig dolgozom. 6-kor kelek és megyek suliba.
Innen van rá pénzem...
Semmi köze a szüleidnek ehhez...valőszínűleg ha engedtk volna akkor hamarabb függővéválsz..
Felnőtt emebr vagy, saját döntésekkel, és akarattal.
Maximum abban hibáztak a szüleid hogy nem tanítottak mértékletességet és önuralmat neked..
Bár van akinek nem lehet..minket egyformán neveltek a szüleink a tesőmmal..sosem voltam édesszájú, tesőm kepes volt elkunyizni tőlem az én Mikolás csomagomat is..
Én mindig tpnormál súlyban voltam, tesőm ndig kicsit teltebb volt, majd kövér..
A saját káran tanult önuralmat 22 évesen.. A szüleim akármit mondhattak.. Pedig őt nem tiltoták az ételektől, de nem is halmozták el vele..
Lefogyott és a nagyon minimális édességet eszik, de már nem is kívánja.
Eszik mindent, csak mértékkel, és naponta edz, fut stb
Felnőttként már nem lehet a szülőket hibáztatni, te vagy a sajt sorsod és egészséged vácsa
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!