A szüleimmel hogyan értessem meg azt hogy nem találok magamnak állást?

Tipikus mamahotel szindróma.

Szedd végre össze magad baszod!

Állj neki tanulni estin, hogy legyen valami szakmád!

Közben meg menj el dolgozni! Rengeteg álláslehetőség van!

Gond nélkül végezhetsz könnyű fizikai munkát is!

Ne a kifogásd keresd hanem végre nőj fel!

Nekem érettségim sincs, sajnos.

Baromi nagy mélyszegénységben nőttem fel, és ráadásul édesanyám beteg is volt, gondoznom kellett, így mikor abba tudtam hagyni az iskolát, abba is kellett hagynom, mert 0-24 az anyukámmal kellett lennem. Tehát se szakmám, se érettségim nincs.

Most vagyok 26-éves, és a szegénységből nagyon nehéz volt kitörni, ilyen átlagos szintre.

Folyamatosan dolgozom, takarítónő vagyok egy irodaházat takarítok egyedül, elég nagy terület de egyébként én szeretem. Mindent beleadok, szeretnek a munkáltatóim is, elégedettek velem. Ezért minden évben kapok fizetésemelést is. Összesen keresek 215.000 ft-ot, kedden és csütörtökön van még egy plusz irodai területem is.

Sajnos tanulni emellett nincs nagyon időm, mert kénytelen vagyok dolgozni. Albérletben élünk, van férjem, ő is dolgozik. Teljesen átlagos életet élünk, de rengeteget kell még küzdeni azért hogy lehessen pl saját lakásunk, vagy gyermekünk. Nekem az érettségit is elkell még végeznem ahhoz, hogy aztán bármilyen szakmát tanulhassak. Nem bántó szándékkal írok neked, de a vérnyomásra hivatkozol. Én se dolgozhatnék éjjel, mert én meg cukorbeteg vagyok. De nem tudok mit csinálni, haljunk inkább éhen?

Nekem nincsenek szüleim akikre tudnék támaszkodni, szerencsére édesanyám és édesapám a nagy betegeskedés ellenére még élnek, és segíteni kell nekik, a férjem édesanyja pedig nem tud segíteni, de legalább önmagát eltudja tartani. Az anyósom 67-éves de a mai napig dolgozik, ő is takarít. Na gondolhatod, hogy neki sem egyszerű.

Neked pedig vannak szüleid, akik ahogy tudnak segítenek, de ők is tisztában vannak azzal hogy vannak, akiknek nincs segítségük és rosszabb helyzetben is helyt tudnak állni.

Nem voltál még olyan helyzetben gondolom, amikor muszáj vagy mindent megtenni azért, hogy EHESS. Mert én voltam már ilyen helyzetben és pontosan tudom, hogy bármilyen munkát elvállaltam volna a prostitúción kívül.

Az exem jut eszembe, aki szintén minden kifogást bevetett, hogy miért nem megy el dolgozni. Soha, semmi nem volt jó, ha fel is vették valahova, pár héten belül valamilyen indokkal felmondott. Persze állandóan savazta a szüleit, hogy milyen szarevők, mert a legolcsóbb szalámit veszik neki. Pont annyi idős volt ekkor, mint a kérdező. A végén szereztem neki egy nagyon jó állást, de saját magammal csesztem ki. Totál beégetett, állandóan késett, napközben folyton telefonált a haverokkal, pár hét után innen is kitették.

Akkor fogadtam meg, hogy soha többet nem állok szóba olyan férfival, aki nem dolgozik, főleg huzamosabb ideig.

Aki akar találni munkát, az talál!

Egyébként halkan teszem hozzá, egy közepes méretű cégnél vagyok vezető pozícióban és könnyű fizikai munkára csak végzettség nélküli embereket veszünk fel, dolgozik nálunk rengeteg nyugdíjas, leszázalékolt ember, de még féllábú is. Egyiknek sem a testi vagy mentális állapota számít, hanem hogy mennyire akar dolgozni. És ők akarnak! Ez a különbség köztük és a kérdező között.

Másrészt én elsüllyednék szégyenemben, hogy a szüleim tartanak el még 29 évesen is, mikor az átlag ember 18 éves kora után már dolgozik. Ez azt jelenti, hogy minimum tíz éve élősködsz rajtuk. Ha nem lett volna már a környezetemben is példa ilyesmire, el sem hinném, hogy ilyen van! 😑

" könnyű fizikai munkára csak végzettség nélküli embereket veszünk fel, dolgozik nálunk rengeteg nyugdíjas, leszázalékolt ember, de még féllábú is. Egyiknek sem a testi vagy mentális állapota számít, hanem hogy mennyire akar dolgozni. És ők akarnak! Ez a különbség köztük és a kérdező között."

5*

Jókat írtak a többiek. Az ember 29 évesen nem öreg még, hogy új dolgot találjon ki.

Az elmúlt 10 évben pl. tehettél volna egy angol középfokú nyelvvizsgát. Ha 0-ról elkezded, és ezzel foglalkozol napi 4 órát, szerintem 1.5 év alatt simán meglenne. De ha van érettségid, valószínűleg nem 0-ról kell kezdeni, így max. 8 hónap alatt vizsgaképes tudásod lenne. Mellette meg elmehetnél mekibe dolgozni pl.

Vagy biztonsági őrnek, 24-48 órásnak, ők megkapnak 200 ezret, kezdetnek nem rossz, emellett is tudnál tanulni, akár angolt, akár levelezőn valami "okj" szerűséget. De tényleg hihetetlen számomra, hogy bármiféle betanított munkára ne vennének fel, amivel legalább egy minimálbért megkapnál.

De ha budapesti vagy, akkor ott van még a wolt/foodpanda is. Szerzel egy bicajt, és napi 4-6 órában, vagy ha bírod akkor többen is mész, állítólag egész jókat szakasztanak. Emellett is bele férne 2-4 óra tanulás egy nap.

Szedd össze magad, nézz ki egy képzést, ha szükséges vegyél fel diákhitelt, és csináld, nem hagyod abba az első nehézségnél. Mellette dolgozz, legalább heti 30 órát, gyűjtsd a pénzt ezerrel, adj bele szüleidnek a rezsibe és a kajába végre, és képezz tartalékot, kezd el rendezni rögtön a diákhiteledet, ha tudod.

79-es azt hiszi, hogy csak Budapesten van Foodpanda ... Biztos ő is azok közé tartozik, aki azt hiszi, hogy Magyarország: Budapest + pár falu

egy debreceni

29 évesen én már RÉG nem tűrnélek meg, mert csak kifogásaid vannak.

Elcs.sztél 10 évet a nagy semmire, és elvárod, hogy a szüleid tovább asszsztáljanak ehhez?