Hogy értessem meg a szüleimmel, hogy nem akarok a tesómmal és a barátjával összeköltözni?

,,Mi Debrecenben szeretnénk lakni egy jó ideig az egyetem miatt, csak a tesómat (rossz tanulmányi eredménye miatt) nem vették fel, engem és a barátomat igen."

Koliba nem vették fel.

Nemrég voltunk nyaralni a barátommal (kettőnk között osztottuk fel a költségeket). Indulás előtt egy órával csinátl balhét abból apa, hogy miért nem a tesóm menőbb kocsijával megyek (amit alig vezettem), és csak mondta mondta. Jó, elmentem egy körre, de nekem az az autó nagy, kényelmetlen, nem látok ki belőle, és nem is egy 500 km-es hosszú dombos útra kéne elvinnem először, főleg hogy nem is az enyém, és a tesómnak is volt programja. Még erősebben győzködött, én meg akkor is nemet mondtam, nem éreztem biztonságban magamat benne, és az lett a vége, hogy én milyen hülye vagyok és csak rossz döntéseket hozok az életben, de legyen csak így, ő ,,soha többé nem szól bele akkor semmibe". Mire hazajöttünk, az várt, hogy megint mennem kell vezetni a tesóm kocsijával, meg se kérdeztek róla...már csak azért is erőltették. Én meg mondtam, hogy köszönöm a lehetőséget, de akkor sem. Így már a tesómat büntetik, meg őt hibáztatják, hogy biztos direkt nem akarja ideadni, és akkor ő fizessen mindent, pl. most lesz ilyen olyan szűrő csere 300 ezer ft, és még felsoroltak egy pár dolgot, szegény sírva fakadt, hogy miből...nemrég megkaptuk tőlük, hogy milyen rossz gyerekek vagyunk, hogy ha ők erőltetnek valamit, akkor annak igenis úgy kell lennie.

Amikor gimis voltam, mindig is Pestre akartam menni tanulni. A pontom és a pénzünk is meg volt hozzá, éveken keresztül ígérték, hogy igen, lehet. Aztán mikor leadtam a jelentkezést, az utolsó pillanatban meg kellett változtatnom a sorrendet, hogy Debrecen legyen az első. Hiába sírta, hiába könyörögtem, életében először még anya is mellém állt, de apát nem érdekelte. Már abba is beleegyeztem volna, hogy se kocsit se semmit nem kapok, csak a minimumot, de ,,ha nem változtatod meg a sorrendet, tönkreteszem az életedet!". Sose felejtem el...

Kedves #5 (9:58)! Köszönöm, hogy rávilágítottál, hogy mit is érzek belül. Igyekszem majd ezt magamban lerendezni.

Anyáék ígérgették, hogy milyen jó lesz majd nekünk együtt lakni, és hogy NEKÜNK veszik a lakást. Aztán jöttek a jogi dolgok, pl. hogy ha a régi lakás árából a tulajdonos (anya) újat vesz, és az 1 Ft-tal is drágább, akkor 3%-os illetéket kell rá fizetni, ha ez első lakás vásárlás, akkor csak 1,5%, de ha a gyerekeinek veszi, akkor 0%. Anyáék meg elárulták magukat, amikro modnták h ,,jaj, akkor mindenképpen olcsóbb lakást kell nézni Debrecenben!" Fuuu. Rákérdeztem amúgy, mert én egy őszinte ember vagyok, és mondta, hogy igen, magának veszi, mert ,,a CSOK-ot csak az igényelheti meg, akinek semmije nincsen". Na ezt meg úgy szokták, hogy akkor eladnak mindent igénylés előtt vagy átiratják a tesó nevére stb. Másrészt pedig mi lesz, ha nekem csak 1 vagy 2 gyerek kell? Egy gyerekre 600 ezer ft, két gyerekre már majdnem 3 millió jár, de a 10 milliót csak 3 gyerekre adják, miért akar rám ekkora terhet rakni? Amúgy se most lesz ez még, mire odajutunk, lehet rég nem lesz CSOK. Szóval eszükben sincs a mi nevünkre iratni. Az ő házuk, és ha valami nekik nem fog tetszeni, amit mi másképp akarunk, akkor jön majd a fenyegetés h lehet menni.

Egy saját lakás rezsije, és hogy azt 2 vagy 4 ember között osztjuk-e el, az a legkevesebb itt.