Hogy értessem meg a szüleimmel, hogy nem akarok a tesómmal és a barátjával összeköltözni?

Volt egy régebbi belvárosi lakásunk, amit anyáék megtartottak a biztonság kedvéért, hogyha kellene a tesómnak vagy nekem. Viszont egyikünk sem akar a városban maradni, így sok évnyi győzködés után anyáék végre meghirdették. Mi Debrecenben szeretnénk lakni egy jó ideig az egyetem miatt, csak a tesómat (rossz tanulmányi eredménye miatt) nem vették fel, engem és a barátomat igen.

Tavaly ő kapott új kocsit (az ő nevére, mert az összes eddig összegyűjtött pénzét beladta), nekem nagyon is megfelelt a régi családi kocsi. Én nem igazán akarok vele összeköltözni: ő, a barátja, én és az én barátom, 4-en egy kicsike kis lakásban. A baj az a természete. Így is ritkán találkozunk, de akkor sem bírunk meglenni egymással, mert ő (21/L) folyton piszkál (én: 25/L), mindig kötekedik, én meg csak nem hagyom magam. Most így, hogy lakásvásárlásról van szó, átment kedves módba, mintha milyen egy szerető testvér lenne, pedig csak a lakást akarja. Ja és akkor már biztos a nagyobb szoba kellene nekik, egyértelmű XD

Én nagyon jól elvagyok a barátommal a koliban, szép koliban vagyunk, csak ketten egy szobában, békében. És csak azért erőltetik ezt anyáék és a tesóm, mert hogy ne az legyen, hogy jaj tavaly is ő kapta a kocsit, idén meg ő kapja a lakást...hát na Istenem, tényleg igazságtalan kicsit, de én legalább tanulok olyan jól, hogy ne legyenek ilyen kényszerhelyzetek, mint neki, másrészt pedig nagyon nem szívesen laknék veszekedésben. Anyáék is: ,,márpedig ti meg fogtok egyezni és együtt fogtok lakni" nem az, hogy ,,Mit szeretnél?".

Én csak nem tartom helyesnek, hogy valaki mindent megkapjon a szüleitől a nélkül, hogy bármennyit is doglozott volna érte. Nem tudja értékelni, látszik is rajta, csak ,,kell, kell, kell". 21 évesen XD

Mérnöknek tanulok, a barátom is, és hiszem, hogy ketten is össze tudunk majd magunknak spórolni, amire szeretnénk, idővel. Főleg, hogy anyáék eléggé mérgező szülők, irányítóak és a pénzzel manipulálóak.

Az a helyzet, hogy már tavaly is téma volt ez, én őszintén és világosan elmondtam, hogy se a barátom, se én nem szándékozok egy lakásban élni a tesómmal. Én nem követelőzök külön lakásért, legyenek csak ők benne nyugodtan, minket meg hagyjanak békén. Az a 20 ezer FT-tal kevesebb kolidíj meg bőven nem érne annyit, hogy feladjam a békességet, amiben eddig éltem. Most meg az van, hogy anyáék közölték h márpedig így lesz. Mit lehet velük tenni?