Hogyan értessem meg a szüleimmel hogy több térre van szükségem? Illetve van erre a problémára valami megoldás?

Szóval én egy 17 éves lány vagyok, aki egy szobában van a 14 éves öccsével. Ez kb még kiskoromban buli volt, de mióta elkezdtem kamaszodni már nem az, és eléggé idegesítő a helyzet. Én egy kisebb községből származom, és a közeli városba járok gimibe. Ehhez 5:25kor, jobb esetben 5:50kor kell kelnem, és ilyen 3-4 körül érek haza. Mikor felkelek fél hatkor minden zaj nélkül ki kell hordanom a ruhámat, táskákat, sminkeimet, kb minden cuccomat a fürdőbe, hogy ne keltsem fel az öcsémet. Ez sem a legkényelmesebb, de ez a kisebb probléma. Mikor hazaérek 4kor,szeretnék tanulni, de mivel én is és az öcsém is hangosan ismételve tanulunk, ez nagyon bonyolult. Mostanában az öcsém játszik egy játékkal amiben folyton Skype-on beszélget a csapattársakkal, szóval ha nem is a hangos tanulás, de ez zavar. Vagy ha hazaérek szeretek egy fél órát pihizni, hogy jobban fogjon az agyam a tanuláshoz. Esetleg ha péntek van, és este megyek valahova, akkor arra is rápihenni egy kicsit, de így ez lehetetlen. Hiába szólok a szüleimnek, 1x rászólnak, és hiába nem fejezi be, utána annyiban hagyják. Van egy barátnőm, aki a városban lakik, és ha este megyek valahova, akkor általában nála szoktam aludni. Őt sem tudom áthívni(meg konkrétan senkit) pedig úgy lenne fer, hogyha ő is jöhetne nálunk néha. Neki sokat balhéznak a szülei, és mondja mindig hogy de jó lenne nem otthon lenni akkor stb, de én nem tudom áthívni. Ilyenkor max elmegyünk moziba, kajálni stb. A szüleim hiába mondják hogy hívjam át, nem értik hogy nem ülhet/alhat két 17 éves lány egy 14 éves fiúval. Arról nem is beszélve, hogy vannak bizonyos igényeim(itt nem konkrétan a szexre gondolok) amit nem nagyon tudok kielégíteni így. Illetve néha jó lenne egy kicsit elvonulni magamnak. Eléggé érzékeny vagyok, szóval én szeretem néha kisírni magamat, egyedül átgondoloni a dolgokat stb.. Ezek közül talán a legnagyobb probléma a tanulás. Elég erős gimibe járok, sokat kell tanulni, nyelvvizsgázni szeretnék, de egyszerűen olyan mintha nem haladék, mert folyamatosan meg kell állni valami zavaró tényező miatt(legtöbbször ez a hangos Skype beszélgetés. Illetve ez már nem is beszélgetés, mert konkrétan kiabálva szurkolnak vagy mit csinálnak egymásnak) Emiatt van hogy többször a keresztanyámhoz megyek suli után tanulni, és max este jövök haza. Ez is baj a szüleimnek, mert minek járok más nyakára. Van mikor tovább tanulnék, de a tesóm 10kor lefekszik, így nekem is le kell oltani a lámpát stb.. Már most nem bírom, pedig még érettségi közelében sem vagyok. Itt kihangsúlyozom hogy nem a tanulással van baj, hanem azzal hogy egyáltalán nem tudok. Ezeket elmondtam a szüleimnek, de kb úgy tesznek mintha meg sem hallanák. Még kb 13 éves koromban úgy volt hogy megoldják a külön szobát, de azóta ez szóba sem kerül. Ha szóbahozom, kerülik a témát, vagy azt mondják hát ez van, anyám is a nővérével volt egy szobában. Pedig nem az van hogy nem tudnánk megengedni magunknak hogy pl lebontsák az ő és a mi szobánkat elválasztó falat, és 3 részre osszuk. Mert az ő szobájuk elég nagy, a miénk viszont elég kicsi.

Szerintetek mivel tudnám őket meggyőzni hogy nekem ez így nem jó, és változtassunk valamin? Vagy esetleg valami tippek hogy egy kicsit jobban elviselhető legyen a dolog?