Nem költözik el a gyerekem! Mit tehetnék?

Már biztos nem fog válaszolni!

"A kérdést ezennel törlöm a listámból, úgyhogy fröcsögjetek magatoknak! engem ez már hidegen hagy."

Pedig a sztorihoz kellene tudni,miért nevelte egyedül,hol az apa?! Abban szinte biztos vagyok hogy nagyon fiatalon szült,és nem tervezett gyerek lehetett,és a kedves anyukának sem volt felhőtlen gyerekkora!

Én írtam a 19-est.

Az én esetem hasonló:

megszültem, és az apja azt mondta, hogy menjek dolgozni, mert nem fog eltartani. Akkor volt a fiam 2 hónapos. Egy gyenge nő voltam anya és apa nélkül, aki nem tudott kiállni önmagáért és gyerekéért.

Fiamat így anyósom nevelte, mert sokszor dolgoztam 16 órában. Amikor egyszer legurult az ágyról babakorában, pedig nem voltam messze tőle, akkor pofont kaptam érte.

Ilyenek nevelték és mivel nem volt senkim, sehova sem tudtam menni. Akinek nincs családja, az nagyon elveszett ebben a világban és nem tudja hova fordulhat.

Én igyekeztem gyerekemmel együtt lenni, de eljött az idő, amikor már ő nem akart velem lenni. Később megtudtam, hogy anyósom miket mondott rólam.

Képesek voltak azt hazudni egy gyereknek, hogy én mindig is élősködő voltam. Ezt mai napig előszeretettel üvölti az arcomba. Nem tudom magam megvédeni tőle.

Most terhes vagyok és nemrég majdnem nekem jött.

Iszonyúan félek tőle, mert nem szeretném, ha a kicsinek baja lenne.

Ezek általános dolgok és ma már nem így csinálnám, ahogy akkor. Ma már kiállnék magunkért, ahogy a többi gyerekemmel is tettem, pedig uramnak nem tetszik, ha gyesen vagyok otthon, még akkor sem, ha kapok gyedet.

Én ilyen embert kaptam magam mellé. És nem tudok lépni.

A tehetetlenség gyilkos érzés.

Elnézést, hogy bőbeszédű voltam, de ilyen sorsok is vannak. Nem ítélkezni kell, hanem megérteni.

Köszi a lepontozást azért, mert nem álltam be a kérdezőt szapulók sorába, hanem próbáltam segíteni.

A válaszolók többsége egy csepp tanácsot sem adott.

A 21 éves hozzászólónak egy tanács: Én is a semmiből kezdtem új életet, nem tettek semmit a hátsóm alá. Nem számíthattam a szüleimre.Dolgoztam, s elmentem albérletbe. Nem egyedül fizettem, hanem hárman laktunk egy lakásba. Nem keresek sokat, pedig 4 műszakban dolgozom, de talpra álltam egyedül.

"Pedig a sztorihoz kellene tudni,miért nevelte egyedül,hol az apa?! Abban szinte biztos vagyok hogy nagyon fiatalon szült,és nem tervezett gyerek lehetett,és a kedves anyukának sem volt felhőtlen gyerekkora!"

ez mind csak feltételezés (persze lehet, hogy helytálló, de az is lehet, hogy nem, szóval minek leírni?

a kérdést azért írta ki a kérdező, hogy segítséget kapjon. az már nem szolgálja az érdekét, hogy a sok kedves válaszadó megkapja a teljes sztorit, ami kielégíti a pletykaigényét, szóval miért is válaszolna, kapott ma már eleget.

A csámcsogóknak:

ismerősömnek esküvő után jött a baba. Boldogan várták a trónörököst, jól álltak anyagilag.

Majd kiderült az édesapa leukémiája. Karácsonykor van a halálának az évfordulója, az anya pedig ott maradt egyedül a gyerekkel.

Ennyit a tudatos tervezésről okostojások.

Kedves Arven!

A szülőnek igenis fontos feladata legaláb az alapokat megadni!

Legalább azt várná meg,hogy legyen melója+lakása a gyereknek,még ha nem is "teszi alá" a lakást..

Arvennek: engem is lehúztak, de nem izgat. :)

Azt hiszik ezzel most jóóóó nagyot belém rúgtak. :DDDD

Én nem vagyok jószándékú, én kívánom nekik ugyanezt a szitut. Remélem átélik egyszer és szenvednek majd nagyon.

Van joga?milyen kérdés ez?18 éves gyerekről beszélünk,a saját véred!!!!

Nem fogom fel.

Nagyon egyedül fogsz te maradni az új életedben szerintem....