Nem költözik el a gyerekem! Mit tehetnék?
18 éves. Eddig teljesítettem a kötelességemet, etettem, itattam, ruháztam, iskoláztattam. Most befejezte a tanulmányait.
Én meg elfáradtam. Különböző okok miatt nem sok örömöm leltem az anyaságban. Szeretném ha dolgozna, és elköltözne itthonról, hogy végre egyedül új életet kezdhessek. De ő nem nagyon töri magát. Mit tehetnék? Van joga a saját lakásomban lakni az engedélyem nélkül, ha már elmúlt 18 és nem is tanul már?
Mennyi ostoba ember van itt, akik látatlanban 100%-ig tudják, hogy ki a hibás nálunk.
Hát hogyan neveljem a gyerekemet, ha reggel 6-től este 8-ig dolgoztam?
Azzal is tisztában vagyok, hogy nem tárgyakkal kell megvenni a gyerek szeretetét, ezt csak azért írtam, hogy nehogy bárki azt gondolja, hogy nem adtam meg neki mindent.
Köszönöm azokat a válaszokat, akik elmodnták, hogy jogilag kitehetem a lakásból.
A kérdést ezennel törlöm a listámból, úgyhogy fröcsögjetek magatoknak! engem ez már hidegen hagy.
Szia!
Így már érthetőbb a kérdésed, mert leírtad az okokat. Először (amíg csak a kérdést olvastam) nekem is az volt a véleményem, hogy micsoda anya lehetsz, ha semmi alappal ki akarod dobni a gyereked.
Majd elolvastam azt is, amivel kiegészítetted a történeted. Egyrészről megértelek, sajnálom, hogy semmi tiszteletet nem kapsz a gyerekedtől. De csak van valami oka, hogy ilyen lett, csak történt vele valami, ami ezt váltotta ki belőle.
Nem keveredett rossz társaságba? Vagy túlságosan ráhagytál mindent kiskora óta, s ezzel él vissza, most pedig már nem tudod kezelni ezt a helyzetet.
Nekem még nincs gyerekem, de mégis azt tanácsolom, hogy próbáld meg helyrehozni vele a kapcsolatot. Egyből ne várj csodákat, hanem apró lépésekként. Sokat kell vele beszélgetni.
Milyen iskolát végzett? Van szakmája? Nem akart esetleg továbbtanulni? Vagy már dolgozik?
27L
Ilyen hozzáállással nem is csoda, ha nem lelted örömöd az anyaságban.Már, ha nevezhető ilyen nő anyának, már ne is haragudj.
Egy gyerek nem háziállat, akinek elég, ha enni, inni adnak neki , felöltöztetik és beengedik a házba, hogy ne az Isten ege alatt nőjön fel.Ha a kellő szeretetet és figyelmességet, jó szándékú nevelést is megkapta volna, akkor bizonyára törekvő fiatal lenne és akkor te is örömedet lelhetted volna az anyaságban.
Egyébként attól, hogy valaki betöltötte a 18.évét, az csak annyit jelent, hogy hivatalosan nagykorú.De közel sem biztosíték arra, hogy elég felnőtt az élethez.
Ha az ő érdekét nézem, akkor gondolom, jobb lenne neki valóban, ha elköltözne tőled, ha már így állsz hozzá...
Érdekes ez a társadalom.
Ha nem mész el dolgozni, hanem otthon vagy a gyerekkel, mert a fejlődésének köztudottan ez tesz jót, akkor élősködő vagy.
Ha dolgozol és netántán sokat, mert egyedülálló vagy és az ovi neveli a gyerkőcöt, majd az iskola, mert te a megélhetésért harcolsz, akkor is rossz anya vagy.
El kéne már dönteni, hogy mi a jó nektek.
Nem mindenkinek adatik meg a tökéletes kapcsolat, van akit otthagynak, mikor a terhesség kiderül! Örüljetek, ha nem vagytok ilyen megalázó és nehéz helyzetben!
A kérdést ezennel törlöm a listámból, úgyhogy fröcsögjetek magatoknak! engem ez már hidegen hagy.
Ez mindent elárul!!Egy türelmetlen nőszemély vagy aki képtelen végig hallgatni a válaszokat ha a gyermekeddel is ilyen türelmetlen voltél akkor ne csodálkozzál hogy ilyen veled.....
Egyébként meg lehet keresni másik állást is ahol nem kell ennyit dolgozni és igaz hogy lehet hogy nem keresnél ennyit de legalább békességben és szeretetben nevelted volna fel a gyermekedet...a gyereknek lényegébe sem anyja sem apja nem volt....ha te dolgoztál és szinte egész nap nem látott még is miért kellene hogy szeressen??azért mert dolgoztál reggeltől estig de egy csepp törődést sem kapott a pénzen kívül....ráadásul mintha se anyja se apja nem lett volna a gyereknek....nem csodálom hogy ilyen hiszen nem egy normális nyugodt családban nőtt fel ha nem egy olyan nővel aki reggeltől estig hajtott...
Ismét egy ostoba, aki csak a kérdést látja, de nem gondol bele.
Akkor bemásolom az indokot:
De hogy legyen min csámcsogni, hát íme: iszonyatosan erőszakos lány volt kiskorától kezdve. Egyedül neveltem fel. Többször megvert, meglopott, drogozik, iszik, és a volt kapcsolatomnak ő vetett véget azáltal, hogy lefeküdt a "kedvesemmel". Nekem a háztartásban soha, semmit nem segített, anyák napjára, még soha egy szál pitypangot nem szakított nekem.
Most ugyanezek a kommentelők majd azt írják, hogy én neveltem ilyennek. Nos, 2 állásom volt/van, hogy eltartsam magunkat, minden más támasz nélkül. A maradék időmet próbáltam maximálisan rászánni, nevelni. játszanni vele, segíteni a tanulásban, kirándulni. Nem kapott márkás cuccokat, de megvolt mindene. Vittem már gyermekpiszichológushoz is, semmit nem segített. Teljesen kezelhetetlen, és már félek tőle.
Egyedül a 19-es tudja, miről szól a történet.
Ha saját bőrötökön tapasztalnátok amit a kérdező leírt, másként vélekednétek.
Milyen jogon mondjátok egy embernek, hogy az egész életét így kell leélnie? Élete mindenkinek egy van, ő rendelkezik vele , hogyan éli le. Ha tud változtatni rajta, tegye meg. Tisztelem, hogy változtatni akar rajta és azért mert ezidáig nem tette az utcára a hálátlan gyereket.
Gondolom azért volt szabad napod, nem?! ezeken a napokon kapott tőled elég szeretetet? Ha igen,akkor részben lehet h egyetértek vveled, de csak úgy megjezem:
Volt idő,amikor ha a szülő nem adott használható szakmát a gyerekének,az feljelenthette a szülőt? Régi - régi szép idők...Találj neki munkát,aztán szenvedj,h nem megy!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!