Nem költözik el a gyerekem! Mit tehetnék?

válszadók! miért ítélkeztek látatlanba?

persze, van olyan hogy egy "anya" olyan, mint amiket leírtatok. de nem csak a szülőknek vannak kötelességei, hanem igenis egy gyereknek is vannak kötelességei!

ha a kérdés úgy szólt volna, hogy a lány mondjuk 25, biztos vagyok benne, hogy nem lenne itt ennyi fröcsögés. vagy 23? vagy 21? hol ez a határ, mégis?

sok olyan kérdést lehet itt az oldalon olvasni, amikor a szülők olyan dolgokat tesznek, amire a gyerekek válaszul megszakítják a szülővel a kapcsolatot. az a legtöbb ember szemében rendben van, ugye? hát szerintem egy gyerek is tehet olyat, amivel ezt ki lehet érdemelni. például mi van, ha elszedi a szülő összes pénzét, lelkileg terrorizálja, megfélemlíti, esetleg testileg is bántalmazza, netalán az életére tör?! egy ilyen gyereket is el kell még tartani 18 éves kora után?

Jogilag nem teheted ki, itt tudtommal nem a büntetőjogi értelemben vett nagykorúság számít, hanem polgárjogi értelemben, ami - nem tudom biztosan - talán 22, vagy 24 év. Addig köteles vagy gondoskodni róla, de csak a tőled elvárható módon. Ne törődj a sok nemnormális fikázó és gyűlölködő válaszolókkal, majd ha nekik jut egy hasonló eset, akkor majd visítanak. Amivel tudsz lépni, az a tőled elvárható mód. Nem vagy köteles éjjel nappal dolgozni azért, hogy valaki, akinek az lenne a dolga, hogy szótfogadjon és segítsen,- ellenkezőleg, szívja a véred, és élősködjön. Nyugodj meg, ez nem nevelési kérdés, hanem hajlam. Nem tudhatod, melyik felmenőd génjeit örökölte. Szóval. Első lépés - a hűtő nem feltöltése. Ha kérdi, hogy mi van a hűtőben, akkor mondod neki, hogy az, amit látsz, és az, amit beleraktál kislányom. Aztán zsebpénz elvonás. Így tovább. Egyébként keresd meg a hozzád legközelebb lévő gyámügyist, és beszéld meg vele ezeket a dolgokat. Ha normális, akkor segít. Ha nem segít, akkor marad neked a probléma.

Nekem egy harmincéves fiam van, aki mára dolgozik, és otthon segít. Ez egyébként nem csak a pénzről szól. Generációs együttélési nehézségek is. Pld. hangosan szeretné hallgatni a zenét, én meg nem engedem. Majd a saját lakásodban úgy hallgatod, ahogy akarod, de itt neked kell alkalmazkodni, és ezt tudomásul veszi. Nem érdekelnek engem az állat hozzászólók, hogy minek csináltál gyereket - no nem azért, hogy élősködjön, hanem azért, hogy felcseperedjen, és amikor eljön az ideje, a saját lábára álljon. Nem úgy sikerült? Az itteni kedves fikázóknak bizonyára minden bejött az életben, ez látszik is a lelkületükön. Valaki segítséget kér, és akkor gyorsan belerúgnak, és beletörlik szennyes lelki lábukat. Itt egy nagy gond, és ezt meg kellene oldani, nem ocsmánykodni. Ha végképp nem megy, írj privit.

Mert ítélkezni könnyebb, mint végig gondolni értelemmel a dolgot. :)

Az már nehezebb, mint a látatlanban történő pálcatörés, mert akkor az ítélkező sokkal többre tartja magát, mint azt, akire borítja a sz@rt. :)

Nagy a sértettséged, amit egyrészről megértek, de másrészről NEKED is magadba kellene nézned, nem kapásból és mindig a gyereket hibáztatni!

Hogyan neveled a gyereket, ha reggel 6-tól este 8-ig dolgozol? Még kérdezed? Ezzel bevallottad, hogy igazából sehogyan sem nevelted, az most mindegy, hogy mi volt ennek az oka.

Kész, megvagyunk, nem lett nevelve, itt az eredménye.

Drágám, a viselkedése dettó arra utal, hogy téged hibáztat, hogy sosem voltál vele, gondolom, amikor kapcsolatod volt, akkor is munka után inkább a kapcsolat volt az első, nem pedig ő, hát megbosszulta. Eltávolította mellőled, hogy végre egyszer az életben ő legyen az első nálad.

Ha megkérdeznénk erről a kérdésről őt is, ugyanezt mondaná.

És még most is azon vagy, hogy hogy ne legyél vele? Te egyáltalán vele voltál valamikor azon a 9 hónapon kívül, amikor kényszeresen össze voltatok zárva?

Nem próbálnád meg egy kicsit VÉGRE szeretni őt? Nem kapásból fogadná el, tekintve az előzményeket, de sok meló után meghozná a gyümölcsét. De nem, neked kényelmesebb most is megszabadulni tőle. Ahogy igazából mindig is akartál (lásd: "teljesítettem a kötelességem")

Tudod, akinek az anyaság kötelesség, abban nem sok szeretet van. És mit sem ér a kötelességteljesítés szeretet nélkül. Aki szeretetből ad egy pofont, meg merem kockáztatni, hogy jobban nevel, mint aki hidegen és szájhúzogatva mos-vasal a gyerekére, majd a 18. születésnapján kirakja.

Még valamit mondok neked: egy anya élete végéig anya. Ha nagy szívnyugalommal kirakod most, és valami baja esik, netán elk.rvul vagy hajléktalan lesz: te leszel érte felelős. Nem, nem jogilag. Tudod, az anyaság nem a jogászok kézikönyvébe van leírva. Az anyaszív a halálában is anyaszív marad.

:o

Én úgy szeretem anyukámat. De tényleg. És szerencsés is vagyok.

ja, és csak biztos anyagi háttérrel szabadott volna gyereket vállalni, ez is rendben van, de mégis miből gondoljátok, hogy mondjuk nem a terhesség közepén hagyta el az apa, vagy bármi más hirtelen probléma miatt lett a pénztelenség?

meg egyáltalán, az már nem segít semmit a jelenlegi helyzeten, ha mindenki megállpítja, hogy a kérdező nem nevelte meg a gyerekét