Nem költözik el a gyerekem! Mit tehetnék?
18 éves. Eddig teljesítettem a kötelességemet, etettem, itattam, ruháztam, iskoláztattam. Most befejezte a tanulmányait.
Én meg elfáradtam. Különböző okok miatt nem sok örömöm leltem az anyaságban. Szeretném ha dolgozna, és elköltözne itthonról, hogy végre egyedül új életet kezdhessek. De ő nem nagyon töri magát. Mit tehetnék? Van joga a saját lakásomban lakni az engedélyem nélkül, ha már elmúlt 18 és nem is tanul már?
válasza:10.oldalon van, pontosabban: # 97/162 Időpont tegnapelőtt 17:28
Illetve a 16.oldalon is írt pár dolgot.
Ha már valaki értelmeset akar hozzászólni a cikkhez, könyörgök vegye már a fáradságot, hogy ezekbe is beleolvas.
Én akármelyik témához írok, mindig megnézem, hogy nem írt-e még a kérdező mást is.
Ha már valakinek arra van ideje, hogy itt olvasgasson és irkáljon, akkor arra is van, hogy ezt figyelembe veszi.
Köszönöm.
válasza:Hát én teljesen megértem a Kérdezőt!
Saját tapasztalat: ketten vagyunk testvérek, öcsém 24 éves, apánk halála után édesanyám még jobban elárasztotta szeretettel, mindent megadott neki, benyomta egy munkahelyre is.
Eredmény: drága tesvérem semmit nem nem segít anyagilag anyumnka, pedig otthon lakik, elvárja, hogy kiszolgálják, egy tányért nem mosna el, naponta többször betép, hó végére általában semmi pénze nem marad (pedig még ételre sem kell költenie), ezért anyumtól tarhál. Velünk flegma, anyámmal nem egyszer úgy bezsélt mások előtt, mint egy rbanccal, elvárja, hogy minden ünnepre kapjon valamit, de ő még anyák napján sem köszönti fel anyunkat-tavaly pénzt kért tőlem virágra, aztán cigit vett rajta...Azóta nem érdekel egyszerűen, gusztustalan ember.
Kérdező Te legalább vagy annyira erős, hogy belásd ez így nem mehet tovább. A vérkötelék meg nem indok arra, hogy szenvedjünk egy ember hibái miatt!
Sziasztok!
Először is örülök, hogy többen fel merik vállalni a problémájukat. Nem (csak) azért, mert így nem érzem magam egyedül a gondommal, hanem azért is, hogy az emberek belássák: egy valós jelenségről, problémáról van szó, amit nem lehet mindig, minden esetben a szülő nyakába varrni.
Igaza van annak, aki hibának rója fel, hogy kevés időt voltam a lányommal. De kinek a hibája, hogy Magyarországon egy egyedülálló anya nem tudja egy keresetből eltartani a gyerekét? És én még áldásos helyzetben vagyok, mert nem albérletben lakom. Okoljam a kormányt? A munkáltatót?
Átérzem Kétkedő helyzetét, mikor ott van előtted a tény, hogy a saját gyereked meglopott téged. Ezt az érzést nem lehet elmondani. Ez egy olyan hatalmas csalódás, egy akkora fájdalom, hogy úgy érzed a szívedig lerohad rólad a húsod! És keresed a miértekre a válaszokat, okolod magad, a gyereket, mindenkit! Ezen nem lehet túllépni.
Héténnek, és Arvennek is köszönöm az üzeneteket itt, és priviben is. Életmentő. :)
Lényegesebben jobban érzem magam. :)
válasza:Elsősorban a Kérdezőnek és a 163/164 kommentálónak:
Kérdezem, hogy van-e ötleted/ötletetek, hogy mit tehet ilyen esetben egy szülő? Konkrétumra gondolok. Mert az erő sajnos kevésnek bizonyul, hiszen azt is figyelembe kell vennünk, hogy a gyereknek hosszú távon mi tesz jót? (Egy anya ezt sem tudja kihagyni a gondolataiból) Egy nagyon erős bekeményítés, hogy fokozatosan szokja meg, hogy nem vagyunk hülyék és már a további lógásait, sem a további füvezgetését, sem a nagy-lábon-élni-akarását nem kívánjuk, és nem tudjuk támogatni, ha közben csak pazarolja a hónapokat, netán éveket?
Kedves Kérdező!
Tökéletesen fogalmaztad meg azt az érzést, ami a folyamatos lerablások után rám tört.
„a saját gyereked meglopott téged. Ezt az érzést nem lehet elmondani. Ez egy olyan hatalmas csalódás, egy akkora fájdalom, hogy úgy érzed a szívedig lerohad rólad a húsod! És keresed a miértekre a válaszokat, okolod magad, a gyereket, mindenkit! Ezen nem lehet túllépni.”
Már szinte lelkiismeret furdalásom (!!!) van, hogy nem tudom felejteni ezt, állandó bizalmatlanság kerít hatalmába…
Úgy gondolom, hogy a gyerek egy Istentől kapott "késztermék", amin lehet finomhangolni, de ha a személyisége alapban farkas, akkor soha nem lesz belőle bárány. Azt el lehet érni, hogy farkas létére ne marjon beléd, de ez sem garantált. Iszonyat nagy lutri.
Azok a szülők, akiknek bárány a gyerekük, könnyen hihetik, hogy azért ilyen a kölyök, mert ők nagyon jó nevelték. Persze ez is benne van, de azt sem szabad elfelejteni, hogy a gyerekük alaptermészete is olyan, hogy nevelhető.
Én ott baltáztam el, hogy gyereket vállaltam a férjemtől, akinek iszonyatos volt a természete. Gondolnom kellett volna arra, hogy ezt a természetet örökölheti a lányom. De én homokba dugtam a fejem. Az én kislányom egy édi-tündi-bündi-anyukaszemefénye lesz.
Hát nem az lett...
Más. Szombaton elköltözött a lányom a barátjához. Örülök, hogy jó helyen van. Remélem, hogy megembereli magát ott.
válasza: válasza:Remélem, hogy az elköltözése megoldja a problémát. Próbálj meg most, hogy külön lesztek, jó kapcsolatot kialakítani vele. (talán a távolság, illetve az, hogy nem együtt éltek, jót tesz a kapcsolatotoknak.!) Ő most dolgozik?? Remélem, megembereli magát, és megtalálja a helyét a világban, mert akkor talán jóban lesztek...
Kívánom Neked, hogy sikerüljön normalizálni a vele való kapcsolatodat! (Mert ez minden Anyának fontos!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!