Nem költözik el a gyerekem! Mit tehetnék?

Na jó, tényleg nincs mit ezen gondolkozni. A leányzót ki kell penderíteni otthonról, te pedig próbálj meg ezek után valahogy egy normális életet fenntartani.

Hogy miért alakult így az élet, nem tudjuk, most már igazán mindegy is. Egyértelmű, hogy ezen a kapcsolaton már nem lehet segíteni. A leányzót nem vagy köteles a továbbiakban eltartani, szépen csomagoljon össze és lehet elmenni. Ezt közöld is vele. Ha nem teszi meg X ideig, a holmijait vitesd el egy raktárba, és a kulcsát add neki.

Én gyerekpárti vagyok és nem vagyok híve a szigorú nevelésnek,de szerintem valahol határt kell szabni....

Az, hogy megütött anno a párod, az is felháborító, de érthető, ha nem mertél, vagy nem akartál szembeszállni vele.

De hogy tudott megverni egy lány gyerek?Most, ebben az esetben azt kell mondjam, talán jót tett volna neki, ha már a gyerekkori köpködős hisztijei után kap egy akkora pofont, hogy három napig forog a tengelye körül.Akkor talán időben helyrerázódott volna az agya, ha más végképp nem segít.

Ha szép szóval sem megy vele, akkor sajnálom...de verni azért ne hagyd magad.

Az utóbbi "szösszenetből" leszűrve pedig azt gondolom, jót tenne talán, ha következetesebb lennél.Ha azt mondod például, hogy jólesett volna a rántotta, akkor tartsd is ahhoz magad és ne mondd utána azt, hogy adja a cicának.

Ez nagyon kis apróságnak tűnik, de fontos.Kedvesnek, figyelmesnek, de nagyon határozottnak kell lenned, mert különben félreérthet,úgy gondolhatja, magad sem tudod, mit akarsz tőle, netán azt hiheti,a bolondját járatod vele, mindkét eshetőség olaj a tűzre.

A barátja legalább jól viselkedik?És a lányod milyen a barátjával szemben?Az agresszív apán kívül volt más rossz dolog, ami őt érte gyerekkorában?

150- sajnálom, ha a beírásomból arra következtettél, hogy az lenne a véleményem, hogy a nem vallásos embernek nincs erkölcsi tartása, vagy nem ő irányítja a tetteit, vagy nem lenne felelősségérzete. Ilyet nem mondtam, és nem is vallom ezt. Ha valakit Istenhez szeretnék hívni, az nem egyenlő azzal, hogy bárkit is sértegetnék, vagy lebecsülném bármiben is.

A világnak az az egyetlen óriási hibája, hogy megpróbálja a teremtőjét kihagyni. Van Istennek egy általános kegyelme, amelyben megengedi azt, hogy embereknek jól menjen dolguk, vagy emberek azt higgyék, ők irányítják az életüket. Olyat is tesz Isten, hogy még annak is ad néha áldást, aki nem azon a helyen van, ahol a helye lenne Isten szerint. Így aztán hiába hoznék fel bármit, aki nem akar hinni, az nem is hisz. Egyetlen egyet nem értek - amikor már minden összeomlik, és minden lehetőséget kimerít valaki, és ott áll a teljes csődben - valaki azt mondja neki, hogy próbáld ki Istent - miért utasítja el? Logikátlan. Mit veszít? Semmit, csak nyerhet. Mert mi van, ha mégis van? (Nem rábeszélni akarok senkit sem, csak mutattam egy lehetőséget, aztán vagy él vele valaki, vagy nem.)

Kedves Kérdező!

Én teljesen megértem a problémádat, és úgy érzem, valóban nehéz a szituációd. A gyerekeink önállósítása meglehetősen nehéz feladat, főleg, ha a „gyerek” (az én fiam 23 éves), nem akarja ezt, és a lehető legkönnyebb megoldást választja: a szülőn „élősködik”: mert nem tudom másképpen megnevezni, ha sem dolgozni nem akar, sem tanulni. Sőt még meg is lopja a naiv szülőt, mint a fiam, és a Te lányod. De a férjem szerint ez betegség (mármint a drogfüggőség, vagy a korábbi, kamaszkori (!!!) alkoholizálás, gyógyszerek nagy mennyiségű bedobálása). Így hasonló cipőben járunk, és aggódó anyaként mindig azon gondolkozom, mivel tehetünk nekik jót, mármint hosszú távon: ha tovább tűrünk, vagy keményen lépünk fel? De hogyan lehet rávenni valakit arra, amikor depressziós (az orvosok tanácsát hülyeségnek tartja, az általuk felírt bogyókat nem hajlandó beszedni, elvégre a fű százszor megbízhatóbb a bajaira (mármint szerinte, persze ahhoz meg pénz kell, amit tőlünk lopott el folyamatosan). Vagyis mit lehet tenni? Bennem is felmerült, hogy kirakom az otthonunkból, de mégsem tudtam megtenni, de mostanában egyre inkább érzem úgy, hogy egy ilyen kemény lépés hatására kezdene el csak gondolkodni, és nem még inkább követelőzni, hogy ha még több pénzt kapna tőlünk, csak akkor tudná tovább folytatni a tanulmányait (mert nappalis még ebben a tanévben is, persze nem igazán jár be. „Majd, ha kirúgják a suliból, akkor keres melót”. Hozzá teszem, amikor estire járt, akkor sem volt hajlandó dolgozni, majd azt követően egy évig sem!!!) A tehetetlenség a legnehezebb. Persze anyaként az ember magát okolja, hogy én voltam túlzottan elnéző, én/mi engedtünk meg neki mindent, mert a szemünk fényeként neveltük.

Szerintem jogilag megteheted, csak kérdés, hogy milyen lelkiismeret furdalás gyötör majd, ha valami baja lesz ezt követően? Talán ezzel élnek vissza. Aztán persze ott az önmarcangolásunk (anyáknak), hogy mit rontottunk el, hogy iszik, drogozik, majd meglop (folyamatosan, nem egyszer!!!) a saját gyerekünk? Nálunk még szóba került egy egyéves bentlakásos elvonó, kérdés, hogy bemegy-e, ha felveszik??? Szerintem ez lenne az ő érdeke, hogy aztán tisztán kezdhessen új életet.

Kíváncsian várom a döntésedet, meg mások véleményét is, hogy mit lépnének, gyalázkodások és ítélkezések nélkül! A múltat (az elrontott dolgokat) nem lehet megváltoztatni, így inkább a jelenre, jövőre koncentráljunk, ha kérhetem! További sok türelmet kívánok Neked (kérdezőnek) és a sorstársainknak! (elnézést, ha hosszú lett, de ez mostanság a legkeményebb problémám)

154.

Semmit nem veszíthet az ember azzal, amit mondtál. Csakhogy én azt vallom, hogy a hit magától alakul. Akik nem nőttek fel vallásos családban, ritkán tudnak később igazi hithű keresztényekké - vagy más vallásúakká - válni. A hitnek van ereje, segíthet feldolgozni bizonyos dolgokat. Én, mint kívülálló, lélektani segítségként értékelek minden vallást, egy támaszként, ami rendelkezésükre áll azoknak, akik hisznek benne. A hit viszont nem működik parancsszóra, bár ez emberfüggő: én - aki végletekig racionális vagyok - egész más jellegű dolgokban hiszek, nem tudnék 'áttérni'. Ha van, akinek ez sikerül, és segít neki, az nagyon jó, tényleg az. :)

Mivel nem vagyok vallásos, nem látom át, hogy szerintetek Isten mit szeretne, mit tud irányítani, és mi marad ránkbízva. Tudom, hogy nem sértegettél senkit, inkább úgy fogalmaznék, hogy szerintem Isten hatalma a hívőkig terjed, az ő életükre Isten van befolyással, míg azokra, akik nem hisznek benne, érvényes egy mondás: 'Mindenki úgy él, ahogy akar s ahogy tud' - ebben bennevan minden, amit az elmúlt pár napban kiírtam a témával kapcsolatban ide: van, amikor nem a terveink szerint alakulnak a dolgok, de attól még felelőtlenségnek tartom rábízni a dolgokat a véletlenre.

(a koromat ki sem merem ide írni, mert le lennék hurrogva, hogy ennyi idősen mit szólok bele - ez nem is lényeg, csak mondom, hogy a fiatalság sem feltétlenül bolondság)

És miért nem verted szájba úgy, hogy a foga is kiessen? Tiszteletlen mocskos kölyke...

Gyereket nem ütök elven vagyok én is, de ez már túlszárnyalta a gyerek fogalmát...tőlem olyat kapna, hogy még el is mosogatott volna mint a kisangyal.

20N

Az a baj, hogy ezek a gyerekek szerintem mindig hárítanak, vagyis minket okolnak azért, hogy miképpen neveltük őket, pld a fiam mostanában azt vágja a fejemhez, hogy minek raktunk mindent alá, keményebbnek kellett volna vele lennünk, közben máris benyújtja a mostani követeléseit. Nálunk ez zajlik azóta, hogy leérettségizett. Én megértem, hogy nagyon nehéz a mai világban egy fiatalnak (még nekünk is az, én például örökös keresésben vagyok, persze nyilván ez sem jó a gyerekeinknek) megtalálnia a helyét, ugyanakkor bizonyos erkölcsi normák számomra alapak kell, hogy legyenek: ilyen az, hogy nem meglopni a szülőt, sőt senkit. De a szülőt meglopni: ezt el sem hittem, pedig nyilvánvaló lehetett volna már az első ilyen esetnél, de a szívem nem tudta elhinni. Aztán amikor házkutatást tartottak nálunk a rendőrök, meg ehhez hasonló esetek, és mindig védtem, mellette álltam, és természetesen most is szeretem, de az eszem azt hajtogatja, hogy nem teszek azzal jót, ha minden ilyen helyzetből kimentem. Lenne mesélni valóm… (Azt hiszem, ha megütött volna, azt nem tűrtem volna el!!! ) Ugyanakkor – és ezért szégyellem magamat – nem tudok úgy, olyan bizalommal ránézni, mint amiikor még nem értettem meg, hogy ő lopott meg minket. És ez fáj a legjobban… Nem tudom, hogy mennyi idő kell ahhoz, hogy újra bízni tudjak benne. Egy idegen esetében olyan egyszerű lenne a helyzet: levonom a konzekvenciát, és annyi, többé elkerülöm. De a saját szeretett gyerekünk esetén? Ha én nem adok majd újra bizalmat neki (persze ezért már nyilván meg kell küzdenie), akkor mi lesz vele?

Most azt vágta a szemembe, hogy olyan sz… szülő vagyok (voltam), mint amilyen sz... gyerek ő. Konkrétumot kérdeztem tőle? Még választ nem kaptam, majd leírja ezeket. Várva várom, hogy megérthessem, mit rontottam el. Ugyanakkor férjemmel arra jutottunk, hogy tanév végéig még kap ’bizalmat’, támogatást, nehogy mi legyünk önmagunk előtt a felelősek, ha nem fejezi be a sulit, mert akkor mi lesz vele, mihez kezd egy érettségivel, és fél végzettséggel? Vagyis az ő érdekeit (a hosszú távúakat) szem előtt tartva, megpróbáljuk, talán erre a viszonylagos keménységre (mármint, hogy keményen kapcsoljuk a segítést a suliba járáshoz), nos talán erre megkomolyodik. De a fájdalom belül bennem még erős, és idő kell, hogy elmúljon. Elnézést, ha megint hosszú lett, de nagyon hasonló érzések, gondolatok zajlanak le Benned és bennem, és minden ilyen szorult helyzetben lévő anyában.

Hű :)

Tényleg örülök, hogy végre normális kommunikáció alakult itt ki és nem sárdobálás - kivéve azt a 20 éves egyetemistát, akinek biztos megvan a havija, mert csak ennek tudható be, hogy információ hiánnyal küzdve állított mégis dolgokat.

Nem tudom ki írta, hogy mosolyog azon, hogy neveket kértem. Tudod: beállításokban van. Ott lehetne legalább a nicket megadni, mert mint írtam, nagyon nehéz úgy véleményt formálni valaki számára, hogy azt sem tudom ő melyik kommentet írta, hisz az összes negatív nick nélkül érkezett. Én szeretem tudni, hogy a Józsi222 k.rvázott és a Béla08362 rosszanyázott. Mármint ha érted... Ha nem, az sem izgat, majd egyszer rájössz.

Kérdezőnek:

én mindig is gyerekverés ellenes voltam. Nem tudom elfogadni, még akkor sem, ha már 18 éves. Ha addig nem kapott, akkor aztán is felesleges. Szerintem. Én soha nem emeltem még kezet az enyéimre.

Nálunk legnagyobb gyerekem, akivel ugyanilyen zűrök vannak, mint nálatok, most épp nyugis korszakában van, remélem karácsonyig megmarad, mert szép ünnepet akarok.

Ami ötlet viszont tényleg tetszik, az a hűtő kiürítése! Ez tényleg jó ötlet! Egész egyszerűen nem vásárolsz. Nem kell balhézni, nem kell emlegetni. Naponta csak annyit vegyél, amit megcsinálsz magadnak, aztán maradjon üres a hűtő.

Nekem szimpatikus az ötlet.

Más:

nem hiszem, hogy most közeledne hozzád ez a bitang lány, de meg fog történni. Akkor már a te döntésed lesz, hogy elfogadod e és felejted a sebeket, vagy sem.

Javaslom keress olyan fórumokat, ahol nehezen kezelhető kamaszok szülei tömörülnek egymás lelki támasza céljából. Nekem bevált.

A 20L-nak üzenem: Ha már vetted a fáradtságot, hogy hozzászólsz a cikkhez, megnézhetted volna azt is, amit a kérdező írt kiegészítő információként a történetről.

Megkeresem Neked melyik oldalon van. Maga a kérdés nagyon kevés információt tartalmaz a valódi problémáról.