Nem költözik el a gyerekem! Mit tehetnék?

Én vagyok aki a "púp"-ot írta. Végtelenül sajnálom, hogy egyesek félreértelmezik mert nem értik.

Mindenesetre jó tudni, a többség érti.

Még egyszer kérdem: a kérdezőnek miért nincs joga egy nyugodtabb-jobb életre amire évek óta vágyott? Gondolják magukat a helyébe és inkább normális megoldásra adjanak tanácsot, ne szidják! Azért fordult ide mert keresi a megoldást. Megteheti-tehetné, hogy nem ír ide csak megoldja a maga módján, mint sokan...Fel is út, le is út...(Ezt is lehet elemezni)

A saját életéről van szó, nem a lányáéról. Az intézze magának a sajátját, majd rájön magától mit tesz a környezetével.

20:51-nek, mert még most sem tudom kicsoda:

én letojom ki mit ír ismeretlenül nekem a neten. Én attól még megpróbáltam segíteni, hisz ez az oldal célja.

Az, hogy voltak ellenlábasok, akik azonnal máglyára küldték az asszonyt, én pedig mellé álltam (írtam), az egy másik dolog volt.

Ja, és minden ismeretlen, név nélküli kommentező számomra egy ember. Ti bajotok, ha nem lehet megkülönböztetni, mert nincs nevetek és az ember lánya egykaptafára vesz benneteket. :D

Zseniális megoldás név nélkül írogatni. :)

Na de lassan tényleg megyek aludni (ez annak szólt, aki felbátorodva a névtelenségen számon kérte az időmet :D), mert holnap már munka. Esetleg a munkámmal is el kell majd számoljak vajon neki percre pontosan? :S

:))))

Olvasgattam itt egész délután és felmerült bennem egy kérdés: vajon mi lenne a leánnyal, ha... (isten mentsen, hogy így legyen, ez pusztán csak egy elméleti feltevés) ha az édesanyját érné valami. Árvaellátást nem kap, mert már felnőtt, lakást nem örököl, mert az nem az övék. Mehetne az utcára...

Véleményem szerint, a szülőnek nem az a feladata, hogy a saját haláláig nyalja a gyereke s...ét, hanem, hogy elindítsa a világba úgy, hogy a saját lábán is meg tudjon állni. Hat évesen se azért lökjük a gyereket az iskolába, holott úgy bőg szerencsétlen, mint az állat, mert otthon jobban tudna játszani, hogy fűtsenek rá délelőtt. Hanem azért, hogy felnőtt korában vigye valamire. 18 évesen, ha már nem tanul, akkor a gyereknek is van kötelessége a szülővel szemben!

Nos, végül is mégiscsak végigolvastam a temérdek hozzászólást és valamelyest változott a meglátásom.Azt továbbra is fenntartom, hogy nem kellene feltétlenül útilaput kötni a talpára, főleg nem így, télen, de megértem, hogy nem lehet könnyű vele.És el kell ismernem, bizony akadna nem egy , kevésbé türelmes szülő, aki bizony az első verés után kihajította volna, hogy lába sem éri a földet.

Az a baj kérdező, hogy a rossz benyomások már kisgyermekkorában érték a gyereked, ez rögzült be nála sajnos, ez lett a mintapélda, amit a lelkéből, tudatalattijából kiiktatni nagyon nehéz lenne, talán lehetetlen.Emellett még az is lehet, hogy az átlagnál érzékenyebb lelkivilágú.Az érzésein keresztül közelít a dolgokhoz, nem pedig az esze vezeti.Ez nehezíti a helyzetet.

Amikor látta, a párod elvert, talán az ő kis gyermeki eszével, azt gondolta, azért kaptad a verést, mert te vagy a hibás, mert ezt érdemled.Talán ez így megmaradhatott benne, úgy látta, gyenge vagy és most próbál ő is erővel uralkodni feletted.

Esetleg az is lehetséges talán, hogy valakik, talán akik néha vigyáztak rá, ellened hangolták, vagy egyéb rossz befolyással voltak rá.Persze, ezt te tudnád csak megállapítani.

Mindenesetre, az biztos, hogy ő maga is nagyon szenved.

Szerintem, tegyél még egy próbát, ha normálisabb hangulatában lesz, próbálj kedvesen beszélgetésbe elegyedni vele, kérdezd meg, miért bánik így veled, kérdezd a gondolatairól, érzéseiről, céljairól.Hátha kicsit közelebb kerültök egymáshoz.

Egyébként, ha az a lakás úgysincs a neveden, akkor talán nem is fontos megvárni, hogy ő költözzön.Talán az is megoldás lenne, ha keresnél egy társat, vagy albérletet, valami lehetőséget, és te költöznél el.Lehet, hogy így mindketten jobban járnátok, ha semmiképp sem akar onnan kimozdulni.Ha szembesülne vele, hogy ő lett a "ház ura", neki kell fenntartania mindent, akkor lehet, hogy rászánná magát a munkára.Tehát, ez egy nevelő célzatú elköltözés lenne a részedről.

Ha tehetnék három megjegyzést.

1. Egyik kommentező minduntalan felhánytorgatja, hogy valaki "nem vállalja fel a nevét, úgy írogat" - könyörgöm, ezt komolyan mondja, egy nicknév mögé bújva? :)

2. A kérdező nem azt kérte, hogy mondjuk el, mi az oka a történetnek, hanem tanácsot kért. - Erre egyesek felhívásnak veszik ezt mindenféle sértegetésre. Talán kellene nyitniuk egy "ide minden rosszindulatú, békétlenkedő embert!" - és ott célszerű lenne kiélni ilyetén hajlamaikat.

3. Csak csendben jegyezném meg, hogy a gyermeket az ember nem megtervezi és nem felvállalja. Kettőt tehet - elfogadja, hogy Istentől kapta, vagy megöli, finomabban kifejezve, elmegy abortuszra. Ha működne az emberi tervezés, és ha az ember hatalmában állna, hogy gyereket csinál - akkor nem lenne ennyi kétségbeesett nő, akinek nem lehet gyereke. Az meg ne tévesszen meg senkit sem, hogy a mesterséges megtermékenyítéssel ez a kérdés az ember hatalmában áll. Néha megengedi Isten a fogantatást, másról nincs szó.

Mindazáltal ennek tükrében más a kérdező helyzete. Kapott egy gyereket, akiből ez lett. Miért? Isten gonosz lenne? Ezzel büntet? - Mit szoktak olyankor tenni az emberek, amikor vesznek egy új háztartási gépet, vagy bármilyen technikai eszközt, amit nem ismernek? - Előveszik a használati utasítást, ha pedig abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy magával a tervezővel, a gyártóval beszélhetnek, megkérdezik őt, és biztosan a legjobb tanácsot kapják.

Ki tud ma gyereket nevelni? - Senki sem. Csak próbálkozunk. Akkor lehetne erről meggyőződni, ha ugyanazt a gyereket ismét fel tudnánk nevelni más módszerekkel. Ugye ez pedig lehetetlen.

Kedves kérdező, azt tanácsolom, hogy ne a felhasználók tapasztalatait kérdezd, nem biztos, hogy tökéletesen ismerik, és értenek a gyerekneveléshez. Kérdezd a "tervezőt, a gyártót" - kérdezd Istent. Ott a használati utasítás, a kézikönyv, a biblia. Kezdd el, mondjuk a Márk evangéliumát olvasni, naponta egy fejezetet. Imádkozzál Istenhez, hogy adjon útmutatást és segítséget. Utána gondolkodj el azokon a dolgokon, amelyeket olvastál. Nyugodt lehetsz, hogy rövidesen kapsz támaszt, és vezetést.

Mi nem tudunk neked adni. Amit pedig mi adunk, azt meg nem tudod használni, mert vagy a saját életünkből, gyereknevelésünkből adjuk, vagy olyanok okoskodnak, akik soha nem neveltek gyereket.

Te kaptál egy gyereket, akit megpróbáltál a saját erődből a legjobb szándékkal, ami tőled telhető, felnevelni. Nem sikerült. Azért, mert nem tudtál Istenre figyelni, nem láttad a vezetését, ezért eltévedtél. Nem kell mást tenned, kiáltanod hozzá, és visszavezet.

Nem lehetett könnyű neked.

De hátha még nem késö, ls még tudsz rá hatni.

148. Ha a nem vallásosok elfogadják, hogy vannak vallásosok, nem ártana, ha visszafelé is működne ugyanez.

Nem akarok vallási vitákba bonyolódni, de egy dolgot szeretnék megjegyezni ezzel kapcsolatban: ha már úgy alakult, hogy nem hiszek Istenben, de attól még van erkölcsi tartásom, akkor hadd higyjek én meg abban, hogy a tetteimet én irányítom, és a gyermeknemzés számomra tett és felelősségvállalás.

Köszönöm szépen.