Fiúm szeretne gyekekeket majd, de én nem tudom elképzelni, hogy legyen gyerekem. Pedig szeretnék, de?

Nehéz tanácsot adni.

Miért nem beszéltek erről? Én sosem hagynám el ilyenért a páromat. Nem azért választok társat, hogy gyerekünk legyen, hanem mert szeretem.

Te is fiatal vagy még ráadásul, bőven van időd megérni :)

A helyedben nem szakítanék:)

Hidd el, az a bizonyos ösztön egyik pillanatról a másikra megjöhet! :)

Barátod hány éves? Nem lehet olyan idős, szóval még bőven ráértek a gyerekvállalásról gondolkodni. Mond meg neki nyugodtan, ha előkerül a téma, hogy te még éretlennek érzed magad erre a feladatra.

Olyan fiatal vagy még, hogy ezen kár aggódni. :)

Jaj ne két év után legyen gond, hogy akarsz gyereket vagy nem:D A gyerekszüléshez úgyis rettentő fiatal vagy a mai világban (ha csak nem akarsz háztartásbeli lenni vagy úgy tanulni, hogy a férjed tart el, vagy a turmixgép gyárban robotolni életed végéig- gondolom komoly képzettséged/végzettséged még nincs).

Előbb utóbb úgyis beindul az a bizonyos biológiai óra. Több évig tartó, komoly és tartósnak bizonyuló kapcsolat nélkül úgysem szabad gyermeket szülni valakinek. Úgyhogy ezen gondolkozni is kár még

tudod hány nő kesereg, hogy szülne, de nincs kinek? Úgysem holnap akar gyereket csinálni, hanem "majd". Emiatt nehogy szakítsatok.

Az, hogy más gyerekéért nem vagy oda, meg ezáltal a babázásért, az nem baj. De hidd el teljesen más, amikor a sajátod tartod a kezedben. lehet még belőled anyatigris! :-)

Nem értem, miért tanácsoltok ilyeneket, nem érzitek a súlyát?

-Hidd el, az a bizonyos ösztön egyik pillanatról a másikra megjöhet! :)

-Előbb utóbb úgyis beindul az a bizonyos biológiai óra.

- lehet még belőled anyatigris! :-)

És ezek a vidám kis hangulatjelek mellé... miért? Miért nem érti meg végre mindenki, hogy igenis vannak nők, akik nem alkalmasak gyereknevelésre! Igen, megjöhet az anyai ösztön, ha már ott a kicsi a pocijában, vagy éppen a kezében. Ês ha mégsem? Nagyon szemérmesen takargatjuk a témát, de a hírekben nap mint nap láthatjuk-hallhatjuk, mi történik azokkal a gyermekekkel, akiknek az anyja így "találomra" vállalt gyereket, mert "majd megszeretem"...

Nem akarlak elriasztani kérdező, de ha nem érzed 100% biztosan, hogy NEKED kell egy gyerek -figyelem, nem kisbaba- akkor ne vállald. Se a párod, se a szüleid, se a társadalmi nyomás miatt. Nem szabad, mert tönkreteheted az életét. A gyerek nem kiskutya, hogy na jó, a férjem annyira szeretné, akkor legyen, aztán majdcsak megszeretem én is...

A válasz megírásának időpontja: ma 22:37

Kedves válaszoló!

Ne haragudj, de erre csak azt tudom mondani, hogy 100%-os bizonyosság nincs. Gyerekvállalásban, házasságban nincs.

Amikor a kismamák vállalják a babát, egyik sem arra gondol, hogy az a baba 18 éves is lesz, és esetleg piálni, drogozni, kurv@zni fog. Mindannyian el vagyunk tévedve, amikor gyereket vállalunk.

Akikről meg a hírekben hallasz, java részt nem olyan emberek gyermekei, akiket bevállaltak, hanem akiknek szülei nagy valószínűséggel azt sem tudták, hogy miként is születik egy gyerek, vagy a kedves kismama tudatában sem volt annak, hogy ő esetleg terhes, és gumi nélkül bizony számíthatunk 9 hónap múlva valamire.

Ennek ellenére persze vannak olyan nők, akik nem alkalmasak az anya szerepre, és mások kedvéért ne is vállaljanak. De a 100%-os bizonyosságra se várjanak, mert az sosem lesz.

Különben is, a kérdező még fiatal, előtte az egész élet, és ráér akár 30 évesen is elgondolkodni azon, hogy mi is legyen ezzel a gyerek témával.