Létezik olyan, hogy a szerelmünket nem tudjuk elképzelni a gyerekeink apjának, mert nem alkalmas rá, de elhagyni nem tudnánk?
4 éve vagyunk együtt, ő 26 éves, én 23 éves vagyok. Nagyon szeretjük egymást, ez az együtt töltött 4 év elég tartalmas volt. El nem tudnám képzelni nélküle az életemet, bár az ég nem látott még ilyen embert, úgy viselkedik, mint aki nem ebben a világban él. Aki találkozik vele, azt mondja, hogy nagyon fura fazon, de szörnyen érdekes. Úgy beszél, úgy viselkedik, amiből egy átlagember azt szűri le, hogy erősen drogozik, még ha ez nincs is így. Élt tudatmódosító szereken, mielőtt megismerkedtünk, de mondtam, hogy ezt én nem folytatom úgy vele és 1 éven belül még a fűről is leállt. Együtt élünk 1,5 éve, ő mostanában hangoztatja, hogy milyen vagány gyerekünk lesz, meg hogy a gyerek az ő különcségét fogja örökölni, ezenkívül kb 1,5 hete megkért, hogy lassan hagyjam abba a tabletta szedését. Nem hagytam, meg ez a téma most kissé stagnál, bejött egy dolog, ami miatt nem volt időnk erről tárgyalni, de érzem, hogy amint lecseng, előkerül újból. És a helyzet az, hogy muszáj is lesz átbeszélni, nem akarok köntörfalazni, hogy jaj ezt majd vegyük elő 2 hónap múlva, mert most nem alkalmas. A dilemmám nem más, minthogy úgy érzem, nem való neki gyerek, nem tud annyira "tradicionálisan" gondolkodni, hogy el tudjon látni egy gyereket. Azt tudom, hogy értem bármit megtenne, de ez egész más. Olyan, mint egy idealista kamasz, kamaszoknak meg nem való gyerek. Én tökéletesen ellennék gyerek nélkül még jó pár évig, ő viszont azon az állásponton van, hogy fiatal idealistáknak a gyerek egy új társ lehet, aki olyan lesz, mint ők, így nem lesz majd egyedül a felfogásával. Furának tűnhet, de már megszoktam. Kissé össze vagyok zavarodva emiatt, nem akarom, hogy most jöjjön egy mélypont a kapcsolatunkban, eddig minden oké volt. Lehet, hogy hülyén hangzik ez az egész, hogy akibe szerelmes vagyok, annak nem akarok gyereket szülni, de remélem, hogy akik elolvassák, érteni fogják a problémámat és nem kérdőjelezik meg az érzéseimet. Nagyon szeretem, meghalnék érte, de ezt nem tartom ideálisnak még. Szüleim példája van előttem, apám hasonló felfogású volt, mint a barátom, hamar elhagyott minket.
Mit tanácsoltok a későbbiekre nézve?
válasza: válasza: válasza:A dolognak két oldala van: érzelmi és anyagi.
Az érzelmi részét bebiztosítani nem lehet. Egy megbízható pasi is elhagyhatja később a családját, és egy megbízhatatlanból pedig minta apa lehet. Nem lehet tudni.
A másik az anyagi, ha van valamennyi félretett pénzetek, az nagyon jó, hogy legalább erre ne legyen gondotok a pici baba mellett.
Tényleg nem lehet tudni, mit hoz a jövő. Mi fél éve voltunk együtt a párommal, amikor terhes lettem véletlenül. Tervezetten biztos, hogy nem akartam volna tőle gyereket, sokat piált, bulizott, stb., és sokat veszekedtünk is, tuti szakítottunk volna. :) Most 7 hónapos a lányunk, a párom pedig 1-2 havonta jár el itthonról, állandóan itthon ül velünk, és egészségesen él. :)
És hát van olyan példa is a közelemben, ahol irigykedtem, hogy milyen jó pasi lett a barátnőm férje. Ő azonban azóta kezdett kocsmázni, hogy megszületett a pici.
válasza:
válasza: válasza: válasza: válasza:nekem is voltak ilyen pasijaim, és tényleg csak gratulálni tudok hogy már nem él a szerekkel és már nem kell neki, de az valóban ad egy pluszt az emberhez. Sajnos azt kell mondanom, ha még 26 évesen is így gondolkodik, ez eltarthat még egy darabig, amit akár ki is várhatsz, mert fiatal vagy még a gyerekvállaláshoz, ezt neked kell eldöntened, hogy megéri-e várni.
Másrészt azt gondolom, hogy neked ő lehetett az első komoly kapcsolatot, és mivel mással nem próbáltad, nem lehetsz benne biztos, hogy az a jó ami most van. Én nem vagyok híve annak, hogy az ember az első szerelméhez menjen hozzá. Persze fáj elhagyni, és sokan gyakran épp ettől a fájdalomtól félve maradnak meg a lábvízben miközben a legszebb éveiket vesztegetik egy olyan ember mellett, aki miatt lehet hogy kár.
Én azt mondom maradjatok együtt, de napoljátok el a témát 1-2 évre, és ha ezt nem érti meg és mindenáron gyereket akar, akkor keressen valaki hasonló gondolkodásút. A gyereknevelésben úgyis kiütköznének az eltérő elvek. És végtére is nem az érzelmek azok amik hosszú távon garantálják az együtt maradást, hanem az azonos világnézet és értékrend
Szerintem, mindenképpen beszéld ezt meg vele ha legközelebb feljön a téma, semmiképpen se tereld vagy hasonlók. Mond el neki őszintén a kételyeidet, félelmeidet, hogy te a kapcsoltatokban igy érzed jól magad gyerek nélkül, hiába akadékoskodna maradj stabilan az álláspontod mellett.
Ha ő is igazán szeret téged, megértitek egymást akkor a gyerekvállalással kapcsolatos meglátásod semmikép sem okozhatja a kapcsolatotok romlását.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!