Létezik olyan, hogy a szerelmünket nem tudjuk elképzelni a gyerekeink apjának, mert nem alkalmas rá, de elhagyni nem tudnánk?
4 éve vagyunk együtt, ő 26 éves, én 23 éves vagyok. Nagyon szeretjük egymást, ez az együtt töltött 4 év elég tartalmas volt. El nem tudnám képzelni nélküle az életemet, bár az ég nem látott még ilyen embert, úgy viselkedik, mint aki nem ebben a világban él. Aki találkozik vele, azt mondja, hogy nagyon fura fazon, de szörnyen érdekes. Úgy beszél, úgy viselkedik, amiből egy átlagember azt szűri le, hogy erősen drogozik, még ha ez nincs is így. Élt tudatmódosító szereken, mielőtt megismerkedtünk, de mondtam, hogy ezt én nem folytatom úgy vele és 1 éven belül még a fűről is leállt. Együtt élünk 1,5 éve, ő mostanában hangoztatja, hogy milyen vagány gyerekünk lesz, meg hogy a gyerek az ő különcségét fogja örökölni, ezenkívül kb 1,5 hete megkért, hogy lassan hagyjam abba a tabletta szedését. Nem hagytam, meg ez a téma most kissé stagnál, bejött egy dolog, ami miatt nem volt időnk erről tárgyalni, de érzem, hogy amint lecseng, előkerül újból. És a helyzet az, hogy muszáj is lesz átbeszélni, nem akarok köntörfalazni, hogy jaj ezt majd vegyük elő 2 hónap múlva, mert most nem alkalmas. A dilemmám nem más, minthogy úgy érzem, nem való neki gyerek, nem tud annyira "tradicionálisan" gondolkodni, hogy el tudjon látni egy gyereket. Azt tudom, hogy értem bármit megtenne, de ez egész más. Olyan, mint egy idealista kamasz, kamaszoknak meg nem való gyerek. Én tökéletesen ellennék gyerek nélkül még jó pár évig, ő viszont azon az állásponton van, hogy fiatal idealistáknak a gyerek egy új társ lehet, aki olyan lesz, mint ők, így nem lesz majd egyedül a felfogásával. Furának tűnhet, de már megszoktam. Kissé össze vagyok zavarodva emiatt, nem akarom, hogy most jöjjön egy mélypont a kapcsolatunkban, eddig minden oké volt. Lehet, hogy hülyén hangzik ez az egész, hogy akibe szerelmes vagyok, annak nem akarok gyereket szülni, de remélem, hogy akik elolvassák, érteni fogják a problémámat és nem kérdőjelezik meg az érzéseimet. Nagyon szeretem, meghalnék érte, de ezt nem tartom ideálisnak még. Szüleim példája van előttem, apám hasonló felfogású volt, mint a barátom, hamar elhagyott minket.
Mit tanácsoltok a későbbiekre nézve?
válasza: válasza:
válasza: válasza:'Könnyű azt mondania egy gyereklelkű srácnak, hogy jó buli gyereket csinálni, de utána vállalni is kell a következményeket.'
Na valahogy ezt kellene megértesd vele.
Egyébként én se tudtam magam elképzelni apának de a párom tudta , h remek apuka leszek:)Nem tudom honnan vette mert 26 éves voltam és még méteres hajakkal mászkáltam a világban amivel szemben igen nagy volt a kritikám .Mindennel szemben ,az embereket állandóan kikarikíroztam sok élethelyzetben nem éreztem jól magam és poénokkal oldottam meg szinte mindent.Képtelen voltam rajongani , hinni vagy vagy komolykodni.Sportoltam és rockzenét hallgattam de a sok buliból már lassan elegem volt.
De aztán amikor megszületett a lányom akkor voltam még bajban eleinte . Csak nézegettem , h milyen pici és meg se mertem fogni (mert ha nagyon megszorítom összelapulhat!de ha nem fogom rendesen akkor lepottyanhat!)
Igen hamar tudatosult bennem a felelősségérzet iránta és máig is vallom, h ő a pici változtatott rajtam legtöbbet és a leggyorsabban eddigi Földi pályafutásom alatt.
Aztán lassan azt is megszoktam , h velem már nem foglalkozik annyit anyuci mert van neki új babája aki bár hasonlít az apjára mégis sokkal aranyosabb :)
Előre nem lehet tudni pontosan , h fog majd viszonyulni a párod (már ha képes rá egyáltalán és ismeri ezt szót) de azért valószínűsíthető , amit te kell megbeszélj vele.Azt is ,h fel van e tényleg készülve a helyzetre a leendő megoldásra váró problémákra .Tud róla , h mi vár rá ? Mert nekem fogalmam se volt:)
Amúgy feltétlen gyerekpárti vagyok és szerintem nem korai nektek a gyerekvállalás mert vannak dolgok amiket csak bizonyos korban lehetnek optimálisak , később már nem biztos , h lesz elég türelmetek és energiátok ahhoz , h jól csináljátok.
válasza:Ha te nem akarsz szülni akkor mond meg neki, h te még nem akarsz majd később.
Mondjuk én jó ötletnek tartanám h először legyen valami állatotok kutya v papagáj vagy valami.
Abból sok mindent le lehet szűrni, én is vettem a barátomnak madarat mert annyira szerette volna, mióta meg van a dög nem foglalkozik vele.
Ugyanakkor az is lehet, hogy a gyerektől a párod kicsit megkomolyodik. Csak ha meg nem akkor a te nyakadon marad a baba, ami egy idő után sok lesz, nem azért mert nem szereted, hanem mert segítség nélkül az első 2-3 év nagyon rázós
válasza:Lehet, hogy őrült, de nem tudnám magamat elképzelni egy komoly, "átlagos" pasi mellett.
Az a baj, hogy te ezeket a férfiakat aposztrofálod unalmasként, sótlanként, viszont bennük megvan, aminek a párodban csírája sincs meg: FELELŐSSÉG. Egyszer majd jól kiábrándulsz ebből a mentalitásából, amikor komolyan elér téged a gyerek utáni vágy. Én azt javaslom, gondozzon előbb a párod egy kisállatot, ha gyerekkorában nem volt neki, majd figyeld csak meg, mekkora nyűg lesz neki az is.
válasza:Szia!
Én megértelek... és átérzem azt a vívódást amin keresztűl mész. Sajna csak a kérdést volt időm elolvasni a többi kommentet nem. Én egy cipőbe járok veled. Én sem tudom hg mit tegyek. így inkább várok, hátha lesz valami változás.
Én félek gyermeket szülni a páromnak mert elég hirtelen haragú. Velünk él a két gyermeke és pár hete történt az hogy ha nem vagyok otthon hg visszatartsam akkor nagyon megverte volna a 14 éves fiát. Most próbálok némi önkontrollot nevelni a páromba és várok, hogy mi lesz.
De addigis vívódok ugyanezzel a rossz érzéssel mint te.
Pedig én is bármit meg tennék a páromért és mindennél jobban szeretem. De nem alkalmas szülőnek, és sajnos én ezt nem csak sejtem hanem tudom. :( Üdv.: L/24
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!