Szülés előtt állok, szemét vagyok, ha megkérem a párom gyerekeit, hogy egy ideig ne jöjjenek hozzánk?

Bocs, de soha nem volt egyenrangú, és nem is lesz. Azt, hogy velem ki lehet egy légtérben, azt ki kell érdemelni, nem jár alanyi jogon.

Mint ahogy azt is, ki lesz az a szerencsés akinek nem rontod a levegőjét.

Az a baj, hogy a nők nagy többsége csicska. A pasiért mindent benyel.

Aztán aki nem, arra persze köpköd minden más nő, mert ő merészel nem csicska lenni, és még ki is áll mellette a párja.

Borzasztó lehet ezt látni kívülről, főleg annak, aki lábtörlő a párkapcsolatában.

És ha jönnek a gyerekek, a kérdező meg elvonul a gyerekével, akkor szintén ő lesz a bunkó mert miért nem beszélt a gyerekekkel.

Más kérdéseknél írja mindenki, hogy nem illik látogatni a fiatal anyukát az első hetekben, ha az nem akarja, és meg kell húzni a határokat. Már pedig az, aki nem lakik ott, az látogató. Ez tartozik az egyik fél gyerekeire is, akik nem kicsik és ha nem kinyalt a s*ggük akkor fel is fogják.

Mennyi megkeseredett vénasszony van itt. Amikor meg menyetek/lányotok felhív, hogy ne menjetek szülés után, mert zavarnátok, az lenne az első, hogy írnátok a kérdést ide, hogy az a bunkó p*csa.

"Az meg senkit sem érdekel, hogy a vesegörcsös a saját lányát akarta maga mellé, a férjéét meg nem, mert nem az a helyzet. Ott nem csak neked születik gyereked, hanem a férjednek is."

Senki nem mondta, hogy csak az ő gyereke lenne, de tény, hogy a szülés egyedül az ő testét viseli meg, neki kell felépülnie, miközben egy csecsemő elsődleges ellátása is az ő feladata. Teljesen jó hasonlat volt a vesegörcsös.

"Nem mindegy, mások mit gondolnak? A férjed már eldöntötte, hogy nem küldi el a kedvedért a gyerekeit."

Hát azért túl sok jövőt nem jósolok ennek a házasságnak, ha ott ez így megy, hogy "a férj eldöntötte, tehát kuss". Szerinted teljesen normális, hogy egy kilencedik hónapban lévő nő pár nap nyugalmat nem érdemel, mert odajár plusz három ember a párjaikkal?