Más is érzett így? Vagy normális ez az érzés?

Van egy régi könyvben egy mondat: minden napnak elég a maga baja.

Ne stresszeld magad előre, annak a kornak is meglesz a szépsége, ha hajlandó leszel majd megkeresni.

Miért és mitől félsz? Szeretnéd, ha a lányod nem kezdene önálló életet, vagy attól tartasz: "elfordul tőled"?

Az egyedüllét miért félelmetes számodra és mit jelent tulajdonképpen?

Terveket is készíthetsz a jövőre nézve, a világban mindig van új megismerni való.

Ismerkedhetsz is hasonló helyzetben lévő emberekkel.

1. olvastam a kommented.

Nem szabadna úgy érezned hogy elhagyhat a párod. És ne nondj ilyet.....

“A páromnak viszont nem beszélhetek az érzéseimről, mert vagy kinevet, vagy felidegesíti magát és csak annyit mond, hogy hagyjam békén a hülyeségemmel”

Jelenleg mit ad neked ez a parkapcsolat? Csak azert kerdezem, mert ha az en ferjem nekem ezt mondana, azonnal reptetnem. Szoval ti mirol beszelgettek, ha szoktatok egyaltalan? Biztos szeret o teged? Boldog vagy vele?

Igy nem csodalom, hogy felsz, bar ezt a kapcsolatot en nem siratnam a helyedben, inkabb kiraknam es keresnek valaki ertelmesebbet. Olyat, aki nem baszogatasnak veszi, ha beszelgetni akarok vele.