Szülés előtt állok, szemét vagyok, ha megkérem a párom gyerekeit, hogy egy ideig ne jöjjenek hozzánk?
Férjemnek előző házasságából van 3 gyermeke, akik már nagyok (15, 18, 22 évesek), és elég gyakran jönnek hozzánk hétvégére, vagy akár egy hétre, változó számban, sokszor párostól. A legidősebb velünk él, csak ő már kollégista.
Én jövő hétre vagyok kiírva, és már nagyon kínlódom, mindent tehernek élek meg, nem esik jól a társaság, hisztis lettem, stb... Megkértem a férjem, hogy hagyjon nekem egy rövid időre nyugalmat, mert annyira befordultam, hogy borzasztó nehezemre esik most a társaság, jópofizás, vendéglátás (sőt kb már minden), de hatalmas veszekedés lett belőle, hogy hogy gondolom, hogy elüldözöm a családját otthonról. Nekem most bűntudatom van emiatt valahol, másrészt tényleg ez az őszinte igényem. :( Ne fikazzatok lecci, csak jól esett leírni.
válasza:Sajnállak, kérdező, hogy férjed azt várja el, hogy te lásd el a már nem is nagyon gyerekeit,
Erről szó nem volt.
válasza: válasza:Sokan teljesen félreértik a problémát, vagy borzasztó sarkosan gondolkodnak. Én nem várom el, hogy sorrendet állítson a férjem, vagy bárki. Én azt várom el, hogy ahogyan én is alkalmazkodom hozzájuk, úgy ők is alkalmazkodjanak hozzám. Ha bármi bajuk van, rám számíthatnak, fuvarozom őket, főzöm amit kérnek, stb., mint egy normális családban. És ez nekem mint ahogy már írtam, nem gond, én nem várom el kamasz fiúktól, akiket nem én neveltem, és nem is állandóan vannak velünk, hogy főzzenek, mossanak, takarítsanak a mi házunkban. Nem várja ezt el tőlem senki, nekem ez így természetes, de éppen ezért én is elvárom ezt fordítva, hogy amikor nekem van szükségem valamire, akkor meg ők legyenek partnerek. Talán a 3 év alatt egyszer kértem tőlük, hogy vásároljanak be, mikor karanténban voltunk, de ennyi.
A férjem pedig nem egy "barom", egyszerűen neki meg mások az elvei, ő a gyerekeinek nem tud nemet mondani, ami néha áldás, néha átok.
Kíváncsi voltam, hogy más hasonló felépítésű családokban ez hogy megy, de ha úgy, mint amilyen válaszok születnek, akkor inkább nem vagyok kíváncsi.
válasza: válasza:"Nem tudom ti milyen világban éltek, de nálunk amikor a gyerek elköltözik, onnantól kezdve elkezd engedélyt kérni, hogy jöhet-e, nem zavar-e."
Nálunk is így van szerencsére.
válasza:" Ez olyan, mint a sok fogykós, aki a saját anyjának mindent megenged, de az anyósa rá se nézhet a kölykére, pedig egyenrangúak, és még a férj az érzéketlen, ha szóvá teszi."
Bocs, de soha nem volt egyenrangú, és nem is lesz. Azt, hogy velem ki lehet egy légtérben, azt ki kell érdemelni, nem jár alanyi jogon. Akkor sem, ha a gyerekemnek ugyanolyan fokú rokona, mint az én anyám.
válasza:"Sajnállak, kérdező, hogy férjed azt várja el, hogy te lásd el a már nem is nagyon gyerekeit,
Erről szó nem volt."
Valóban nem. Csak éppen kerülgetni felnőttkorú idegeneket az otthonában.
Írják itt sokan olyanok, akik a saját kölykük saját párját nem viselik el, mert nekik senkit ne kelljen kerülgetni a saját otthonukban.
Jó kis kettős mérce.
válasza:Kérdező, nézd, én írtam. Nálunk hasonló felépítésű a család, értem teljes mértékben kiállt a férjem.
(Le is lettem pontozva, de teszek rá, mi jól megvagyunk, nálunk mindenki azzal tart kapcsolatot, akit szeret, és akivel kényelmes.)
válasza:További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!