Milyen együtt élni valakivel, aki paranoid személyiségzavaros?

Eléggé nagy szenvedés egy ilyennel együtt élni. Ha nem lehet elmenekülni, akkor sajnos marad a szenvedés 🤷🏼‍♀️

Bizonyára megterhelő minden szempontból.

Attól függ hogy miben nyilvánul meg ez a személyiségzavar az illetőnél és mennyire súlyos. Például csak elzárkózás, bizalmatlanság és aggodalmaskodás, vagy például féltékenység, a másik fél kontrollálása stb.

Ezzel szembesíteni kell és meg kell próbálni kikezelni.

Hát ha van hajlandóság az egyénben, hogy jobbá váljon, akkor nem feltétlen kell menekülni. Egy paranoid még annyira nem vészes, mint például egy bipolár vagy nárcisztikus.

Szerencsére közvetlen tapasztalatom nincs, de ismerek olyat, illetve találkoztam olyannal, akinek van. Az egyik legszörnyűbb mentális probléma a környezet részéről - elképesztő módon meg tudja keseríteni a hozzátartozók életét. És a legrosszabb, hogy sajnos igen gyakori módon nincs betegségtudat, ezért aztán a megfelelő helyre sem tudnak eljutni (pszichiátria). Kényszeríteni pedig nem lehet őket.

Az anyukám paranoid személyiségzavaros. Szed gyógyszert és nagyon jól elvan a kis világában. Én mindig úgy teszek, mintha igaz lenne, amit képzeleg és mindig találok rá megoldást neki. Mondjuk nem élünk egy fedél alatt, de én nagyon szeretem őt és így nekem nem nehéz kezelni. valószínűleg ha egy fedél alatt laknánk más lenne a helyzet. Amíg nem szedte a gyógyszert nagyon durván ki tudott meríteni (sírásig kifakadtam időnként)

Nehéz, csak úgy lehet elviselni ha van több családtag, sorstársak, és meg lehet osztani a tapasztalatokat.