Szülés előtt állok, szemét vagyok, ha megkérem a párom gyerekeit, hogy egy ideig ne jöjjenek hozzánk?
Férjemnek előző házasságából van 3 gyermeke, akik már nagyok (15, 18, 22 évesek), és elég gyakran jönnek hozzánk hétvégére, vagy akár egy hétre, változó számban, sokszor párostól. A legidősebb velünk él, csak ő már kollégista.
Én jövő hétre vagyok kiírva, és már nagyon kínlódom, mindent tehernek élek meg, nem esik jól a társaság, hisztis lettem, stb... Megkértem a férjem, hogy hagyjon nekem egy rövid időre nyugalmat, mert annyira befordultam, hogy borzasztó nehezemre esik most a társaság, jópofizás, vendéglátás (sőt kb már minden), de hatalmas veszekedés lett belőle, hogy hogy gondolom, hogy elüldözöm a családját otthonról. Nekem most bűntudatom van emiatt valahol, másrészt tényleg ez az őszinte igényem. :( Ne fikazzatok lecci, csak jól esett leírni.
Hú milyen stílusban beszélnek itt emberek más emberekről :(
Köszönöm, aki legalább megérti a problémámat, de azért túlzásokba ne essünk, nem akarok "kidobni" senkit, pláne nem a férjemet 🤷♀️
Közülük egyébként senki nem az utcára menne, mindenkinek van másik otthona a miénken kívül.
Azoknak, akik pedig azt kérdezik, hogy a saját gyerekemet is "kidobnám-e", mondom hogy látszik, hogy nem éltek még mozaik családban, ezek a kamaszok egyáltalán nem olyanok, mint a saját gyermekeim, nem is olyan a viszonyunk. A legidősebb már nagykorú volt, mikor 4 éve megismertem, a barátnője meg fél éve van meg neki, őt épphogy ismerem, de együtt jönnek-mennek mostanában. A középső gyerek az anyjánál van hivatalosan, legritkábban vele találkozom, ő meg egy 18 éves srác, a "kicsi" felesbe van, egy kamasz lány, akivel hiába próbálok kedves lenni, még a fejemre is állhatok, látom, hogy nem fogadt még el teljesen, hülye korban is van nagyon, többnyire duzzog, hogy itt kell lenni.
Ami a legjobban fáj, hogy a saját anyukámnak meg lehetett mondani, hogy hagyjon kicsit, ne jöjjön ide, mert hetek óta nyűgös vagyok, nem tudok már aludni, minden bajom van, a gyerekeknek meg nem mondhatok semmit, mert ők a gyerekek.
válasza:2 gyermek édesanyjaként pontosan tudom, milyen érzés 8-9 hónapos terhesnek lenni...
Teljesen megértelek!
Én is simán megkérném a férjem, hogy most egy ideig szüneteltesse a vendéglátást, és ebbe mindenki beletartozik, még a gyerekei is. Bármelyik percben szülhetsz, és egy értelmes felnőtt fel kell, hogy fogja, hogy szülés után az első hónapokban senkinek sem vágyálma, hogy folyamatosan körbevegyék "idegen"emberek (mert azért Neked mégsem a családod az Ő gyerekei).
Nyilván a nehéz gyermekágyi időszakot követően már szívesebben fogod látni őket is.
A férjet minősíti, ha nem megértő veled szemben. Teljesen korrekt, elfogadható kérés ez egy utolsó hónapos várandóstól.
válasza: válasza: válasza:Kérdező, 19 voltam, mikor apu második felesége az első féltestvérem szülte, 26, amikor a harmadikat (és egyben utolsót).
Soha, egyetlen napra nem voltam kitiltva a házukból a szülésre hivatkozva.
Úgy csinálsz, mintha neked bármi fogod lenne velük, pedig akkorák, hogy simán ők tudnak segítséget nyújtani neked bevásárlásban vagy bármi másban. Hogy te utálod őket, oké, de nem csak te vagy. A testvérük fog megszületni.
De áruld el, miért akarsz otthon hálóingben lenni egész nap (se én, se egyik ismerős se vette fel soha azon kívül, hogy aludt benne, de ugye aludni eddig is szoktál, mikor ott voltak).
válasza:Hagyjátok már ezt a hülye mantrát, hogy "a saját gyerekeidet is kidobnád... a saját gyerekeidet is kidobnád... a saját gyerekeidet is kidobnád..." Olyanok vagytok, mint egy zombihadsereg. Nem a saját gyerekei, hanem a férjéé. A saját gyereked előtt lehet, hogy szívesen mutatkozol pl. tejjel átázott felsőben, de ez nem jelenti azt, hogy egy 22 éves férfi előtt is, aki talán már felnőtt volt, amikor megismerted.
"Ezek a gyerekek voltak előbb, nem te és a tiéd. Nem jár azért több neki, mert veled van éppen együtt az apjuk." -- miből gondolod, hogy amikor ezek a fiúk újszülöttek voltak, akkor nekik is a nyakukra költözött három rokon, és ha nem gondolod így, akkor mitől "több" az, amit kérdező akar a saját újszülöttjének?
válasza: válasza:#47
Mint elvált szülők gyermeke mondom: nekem meg attól lenne szekunder szégyenérzetem, ha felnőtt gyerekként (20-22 éves fejjel) apám új családjának, frissen szült barátnőjének a nyakára járnék!
Már réges rég külön éltek a szüleim mikor 19 voltam, mindkettőjüknek párja volt, látogattam Őket, de nem töltöttem el napokat, heteket náluk a másik család,és az új párjuk terhére!
Ez gáz és kész. Különösen, hogy saját maguktól nem jut eszükbe kicsit "hanyagolni" az utolsó pillanatos várandós szerelmével együtt, hagy koncentráljanak csak magukra és a babára.
válasza: válasza:További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!