Miért nem veszélyes a robotizáció?
Szerintem egészségileg is egyre rosszabb, a természettől is egyre inkább elszakadunk és munkahely is egyre kevesebb lesz.
Úgy érzem, aki mellette van, az csak azzal tud érvelni, hogy majd lesz valahogy.
Hogyan lesz? Van erről bárkinek is bármi elképzelése?
válasza:
válasza:Kérdező, azt elismerheted, hogy minden probléma amit leírtál egyéni döntés kérdése.
Ott van számodra a változtatatás lehetősége. Az hogy ez valakinek 1 év, vagy 5 év... na az az egyéni probléma!
Nekem minden barátom és ismerősöm küzdő szellemű. Állandóan a saját életük jobbításán és a kitörésen dolgoznak. Egyiket sem hallani ilyen kilátástalanul panaszkodni.
Arról beszélünk maximum, hogy a céljainkat mennyire nehéz megvalósítani, majd belevágunk a kihívásba.
Mondjuk ez a túlzott küzdőszellemeskedés megint nagyon nem jó, kiégéshez és egyéb rossz dolgokhoz vezet (megint a mai kor hibája).
Tudnék erről mesélni.
Meg az individualizmus, törtetés, saját magunkkal foglalkozás...
Nekem olyan ismerőseim vannak - fiatal házaspár -, akik anyagi kockázatokat vállalva 6 órát dolgoznak, hogy aludhassanak 8-9 órát, kreatív hobbizhassanak, foglalkozhassanak egymással és önmagukkal is! Én inkább rájuk nézek fel! Vállalják a lassú, de minőségibb és kevésbé egészségtelen életet!
De nekik is sz.r, ééés kapaszkodjatok meg: sokat panaszkodnak. Bár engem nem zavar.
Inkább én borúsan látom az életet, ti rózsaszínen és azzal érveltek, hogy van Magyarországon belül 10 ezerből 1, akinek tényleg csodálatos az élete.
Például ahol pontokba szedtem, mivel lehet vitázni?
(tippem szerint úgy nagyon semmivel)
válasza:Utoljára írtam le, a pontjaidat meg lehet változtatni kemény munkával. Ha ehhez valakinek nincs kedve, mégis panaszkodik... akkor az az ő személyes problémája és döntése!
Mint írtam ki is lehet költözni tanyára állatokat nevelgetni ha nem akarja.
Sírva menekülnél vissza a panelba állítom, egy tél után. Mert oda aztán kell küzdőszellem. Szó szerint az életbenmaradásért küzdesz.
A küzdőszellem egy jellemvonás. Az emberek 90%-ban nincs meg, nem is boldogok, mert besüppednek a posványba és állandóan másokat hibáztatnak. Bármikor foghatod a cókmokod, elmehetsz falura. Elmehetsz más országokba. Elmehetsz a tengerparti országokba kókuszdióból meg halászatból élni. Rengeteg lehetőség van...
Akiben nincs meg a küzdőszellem az mindig is jóval hátrányosabb helyzetben lesz és volt is.
Bennem van küzdőszellem, gimiben hajnali 1-ig tanultam, alapszakon TDK, megpróbáltam egy 2. TDK-t is (infrastruktúra nem volt hozzá), civil szervezetek minden, OKJ-k, önképzés, nyelvtanulás, sport. Mégis, még ott se vagyok, ahol a part szakad.
Én elhiszem mostmár, hogy még többet kellene, mert a gyakori elhitette, de ugyan mit?
Azt viszont Te is tudod jól, hogy nem lehet fogni a cuccot és elmenni.
Barátok? Család? Pénz? Lakhatás?
A pontjaim zöme társadalmi, változtassam meg a társadalmat?
Egyébként nekem a kényelem nem okoz boldogságot, sőt.
A lakásba zártság, a 26 fokos, totál levegőtlen, pici, zárt iroda, a villamos, a tömegnyomor, a természet hiánya kifejezetten szenvedést okoz.
válasza: válasza:#65, léteznek rossz döntések is.
Szerinted automatikus sikert garantál, ha bemagolok egy telefonkönyvet? Baromi nehéz, de ettől még nem fizet érte senki.
Pl én is hoztam két nem túl jö döntést, két OKJ szakmám van, amivel 5 évet buktam... ugyanakkor nem bántam meg, mert hasznosíthatom a tudást, de ha beleragadok valamelyikbe, sohasem találom meg azt ami érdekel.
Semmi nem garantálja, hogy elvégzel egy diplomát vagy akár a doktorit, egyből elismerés és munka jár érte.
Sajnálom ilyen az élet. Nem csak a befektetett idő számít, hanem az is, hogy mire fordítod és milyén hatékonyan.
válasza:Egyébként az ismerőseim 70%-a már külföldön van mert nem bírták tovább az Orbán rezsimben. Szomorú de ez van.
Kíváncsi vagyok ők hogyan oldották meg.
Bizony le lehet lépni bármikor, csak akarni kell.
Ez is megint egy béna kifogás.
...és valóban SEMMI köze a robotosításhoz.
Bollocks
Alapvetően nem az én életemről írtam, hanem az életről, mint olyanról.
72%
Jó, csak az embernek közben fogy a pénze, belefásul, elfárad. Reményét veszti.
A szabadságai a tanulásra, sikertelen állásinterjúkra mennek.
Nem ismerkedik, nem sportol eleget, nem kirándul, nem lát világot.
Csak tanul, vizsgázik, állásinterjúzik... és sír.
Én nem bántam volna, ha sikerül elhelyezkedni azzal, amit eddig tanultam.
Nekem a munkahelyi munka úgyis sokadrangú, lehetőleg ne utáljam, ne szenvedjek. Az élet este öt után kezdődik, ahogy kilépek a kapun. Illetve nem kezdődik...
Na ez tényleg az én nyomorúságos életemről szólt, de a kérdés maga és az érveim nem.
Legszívesebben javasolnám, gyertek be holnap reggel 8-ra és hallgassátok meg, miket mondanak a többiek, vagy nézzetek az arcukra. Látszik rajta a szép, kellemes és boldog mai világ.
válasza:Na látod, majd ha lesz robotizáció akkor ezek az emberek hazamehetnek és végre nem kell többé kényszerű munkát végezniük.
Te mondtad az élet 5 után kezdődik. Na most nem 5 után fog, hanem reggel 8-tól, mert nem kell bemenned dolgozni.
Végül mindig arra jutunk, hogy a robotizáció pont az ilyen embereknek kedvez, akik utálják a munkájukat.
Akinek érdekes munkája van, jó a légkör... az bemegy és olyan arcokat lát aki szereti a munkáját, van benne kihívás és jó a társaság.
Mindenki a saját sorsának a kovácsa. Nem tudok felelősséget vállalni és nem is akarok foglalkozni a siránkozó energiavámpírokkal.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!