Miért nem veszélyes a robotizáció?

"Akkor miért van az, hogy egyik ismerősömnek se sikerül így élnie?"

Nem tudom, nem az én ismerőseim, nem ismerem őket, így nem látok rá hogy hogyan élnek.

Egyébként meg engem kimondottan érdekel a teljesen ellenkezője a városi technokrata létnek.

Rendszeresen nézek előadásokat, és beszélek olyan emberekkel akik minimális pénzből tartják fenn magukat vidéken. Ez a vidéki újrakezdés és önfenntartó termelés.

Sokan vannak akik ki akarnak szakadni a városból, és a rabszolga munkából... kiszakadni a pénz világából, és földet túrva 24/7 önellátó életmódot folyatni falun. Ahogy megismertem ezt a közösséget (látszólag teljesen szembe megy a technokrata városi gondolkozásmódommal. Pont ezért érdekel) egyre jobban tisztelem őket.

Ők nem pics..ognak, hanem tesznek valamit. A sokkal nehezebb úton haladnak, és emiatt sokkal jobban tisztelem őket, mint az olyan embereket akik csak panaszkodni tudnak a szar életük miatt. Ez csupán tehetetlenség, és a tenni akarás hiánya. Egy posvány, fürdőzés az önsajnálatban. Felidegesítenek az ilyen emberek.

Nekik pl a 70 ezres alapjövedelem, orvosi ellátással tökéletesen elegendő lenne egy boldog élethez.

Sokat beszéltem a falusi önfenntartókkal, és vannak nagy nehézségek ha -20 fokban is meg kell fejni a kecskéket, meg felhúzni a jeges vizet a kútböl télen. Akkor is fel kell kelni amikor nem akarsz, vagy beteg vagy. Szó szerint küzdelem minden nap az élet nekik, ezért is nagyságrendekkel keményebb mint a panelból leugrani zacskóslevesért a teszkóba.

Sokkal egyszerűbb lenne így élni, egy minimális alapjövedelemmel. Ők lennének a legboldogabbak, mert lenne egy védőháló ami megvédené őket ha baj van.

> Ha ennyire tökéletes az életed, vasárnap kora délután miért nem a pároddal kirándulsz vagy valamelyikőtöknél családi ebéden ültök? Vagy miért nem kreatív hobbikkal foglalkoztok, regényt olvastok? Miért vagy itt, ezen az oldalon?

Mondjuk én azért vagyok itt, mert a GYK-n való válaszolgatás afféle hobbiként is funkcionál.

De ott van a kedvesem. Igaz nincs gyerekünk, ami extra szabadidővel jár, de napi 8 óra munka mellett van egy olyan hobbija – vagy inkább küldetése, elhivatottsága –, amire hétköznapokon átlagosan 2-3 órát áldozik. Közben úgy döntött, belevág 40 évesen egy egyetembe. Nem azért, mert a munkájához kellene a diploma, vagy bármit is akarna kezdeni a egyetemi tudásával, végzettségéve, hanem pusztán azért, mert érdekli a téma. Aztán ha már így alakult, bevállalt egy másik egyetemet. Munka, mellett ott az időigényes hobbija, mellette párhuzamosan tanul két egyetemen, és bár igen, ez némi feszültséggel is jár főleg a vizsgaidőszakban, de alapvetően mégis azért csinálja, mert élvezi, szereti csinálni. És mindezek ellenére van időnk meglátogatni a szüleinket, van időnk egymással is tölteni időt, beszélgetni, filmet nézni, játszani. Van külön töltött idő is, mondjuk amit olvasással lehet tölteni. Van időnk a házimunkára, van időnk a barátainkkal találkozni, van időnk sétálni, túrázni – néha több is ez, mint amennyire igényem van :-) –, van időnk színházba, moziba, vagy egy táncházba is elmenni néha, minden évben van egy egyhetes nyaralásunk is, meg mellette több kisebb, pár napos, egy hétvégés, vagy hosszú hétvégés kiruccanásunk is.

Valahogy belefér mindez, nem érzem, hogy lenne különösebben olyan dolog, amire ne lenne időm. Illetve nyilván van ilyen érzetem, de ha jobban megvizsgálom, alapvetően nem időm, hanem annyira mély elhatározásom nincs ahhoz, hogy időt szánjak az adott dologra.

Én távmunkában dolgozok. Néha hétvégén is, ha úgy jön ki, de néha meg hétköznap van időm lazítani, előfordul olyan nap, mikor programozóként egy árva sort sem írok. Impulzív vagyok, ha belelendülök, 8 óra alatt háromnapi munkát el tudok végezni. Van időm itt válaszolgatni, van időm ilyen-olyan – politikai, tudományos, mindenféle – témájú előadásokat, beszélgetéseket hallgatni, bővíteni, szinten tartani az ismereteimet. Programozóként nyilván sokkal fontosabb az élethosszig tartó tanulás, mint más szakmák esetén, de ez részben a munkaidőmbe, részben a szabadidőmbe is belefér. Viszont én szeretem a munkámat, a munkám egyben a hobbim is, ha nem lenne munkám, valószínű valami hasonlót csinálnék, mint így munkaként, a különbség annyi, hogy így kapok érte egy tisztes fizetést is. Hetente járok el egy offline közösségbe, ha kedvem úgy hozza, van időm barkácsolni is. Meg persze van időm arra is, amit fentebb írtam, amit a kedvesemmel együtt tudok csinálni.

Valahogy mindez belefér. Néha én is rácsodálkozom, hogy hogyan, de belefér. Nem állítom azt, hogy ez egy békés, nyugodt élet, de alapvetően mégis csak kedvemre való élet. Talán azért is fér bele ennyi, mert törekvésem optimálisan kihasználni az időt. Mosogatás közben hallgatok beszélgetést, utazás közben könyvet, vagy híreket olvasok, vagy éppen nézek egy sorozatot. Meg nem nézek tévét, nem követem a „reality” show-kat, sem a „tehetségkutató” versenyeket, nem görgetem órahosszan a Facebook falat, ennél tartalmasabb módon is meg tudom tölteni tartalommal a szabadidőmet.

> Akkor miért van az, hogy egyik ismerősömnek se sikerül így élnie?

Nem ismerem őket, de talán azért mert nem törekednek rá. Nyilván akinek van gyereke, az azért csökkentett módban tud rendelkezni a szabadideje felett. Ez is benne van a pakliban, de nyilván ez egy vállalás volt a részükről. Másrészt ugyan nem tudatosul bennük, de azért nincs idejük olyan dolgokra, amit szívesen csinálnának, mert nem hagynak rá időt, cserébe olyan dolgokra fecsérlik az idejüket, ami kevésbé tartalmas, de valahogy megszokottá vált. Nem megtöltik, hanem – érdemes ízlelgetni a szót – elütik az idejüket ilyen-olyan tevékenységekkel. És ez amúgy függetlenül attól általánosan látható, hogy valaki fizikai, vagy szellemi munkát végez, hogy magas vagy alacsony az IQ-ja, hogy milyen végzettsége van.

~ ~ ~

De mindennek éppen semmi köze a robotizáláshoz, hacsak az nem, hogy a robotizálás következménye lehet az, hogy az embernek több szabadideje marad. De ahogy írtam, valószínű a jelenlegi gazdasági rendszerünkben nem ez történik, a munkaidő semmivel nem lesz hosszabb, sem rövidebb, akár van robotizálás, akár nincs, csak a technikai fejlődés üteme fog változni.

Ugyan azokat a frázisokat fújod mint a legutóbb. Visszakeressem? Szó szerint ugyan ezeket írtad ki és ugyan ezeket reagáltad. Legalább kétszer két robotos kérdés alá. Írásos bizonyíték van rá.

Minek teszed fel újra és újra? Mi ez ha nem nyafogás meg bűnbakkeresés?

Szerinted mit tudsz meg ezekből az válaszokból, ha felteszed újra ugyan azt a kérdést de pontosan leírod rá ugyan azokat a semmitmondó súlytalan érveket.

...

Egyébként meg ugyan úgy visszatámadtál akkor is :D

Nekem semmi elszámolni valóm nincs. Épp a családommal ebédeltünk, közben a jövőheti meetingeket szervezem a csapatommal. Néha felnézek erre az oldalra, mert érdekelnek a tudomány/technika kérdései. Segít karbantartani az agyamat ha ilyen kérdésekben gondolkodhatok. Nekem ez pusztán szórakozás, nem is panaszkodni járok ide. :)

Mármint ez a #47-es kérdezőnek szólt.

Egyébként meg 200 órás munkahét mellé is belefér a hétvégi kirándulás, barátok, (most épp nincs asszonykám, de pár hónapja még volt, és dolgozok az ügyön)

Hétközben a rendszeres sport is, 2-3 órás alkalmakkal is, közösen kollégákkal, barátokkal. Lehet este 10-re érek haza gyakran, de nekem ez kielégítő élet... van épp elég időm punnyadni ha akarok.

Nincsen tökéletes életem, van elég nyavalyám nekem is hidd el... de ahhoz képest igencsak jól élek, hogy egyetem alatt 70 ezerből éltem, 5-ödmagammal albérletben, hétvégén befőttesüvegben vittem a pörköltet anyáméktól.

Összehasonlíthatatlan a kettő és tényleg rózsaszín életnek tűnik.