Miért nem veszélyes a robotizáció?
Szerintem egészségileg is egyre rosszabb, a természettől is egyre inkább elszakadunk és munkahely is egyre kevesebb lesz.
Úgy érzem, aki mellette van, az csak azzal tud érvelni, hogy majd lesz valahogy.
Hogyan lesz? Van erről bárkinek is bármi elképzelése?
Azért programozónak nehéz tanulni és ahogy tudom, náluk is ritka a teljes távmunka, illetve még ritkul is.
De, felfogtam, hogy sok munkakörre egyre kevésbé lesz szükség, pont ezért is félek - bár a III. világháborútól vagy a környezetvédelmi problémáktól jobban.
Úgy képzelem, a következő válság után már soha többé nem lesz munkaerőhiány.
Igazából szerintem most sincs.
Ha valaki éhbérért egy lakásban tengődik, nagyon nehéz magától vállalkozásba kezdenie vagy mit tudom én.
Ha tanyát akar, még kevésbé tud hozzájutni.
Aztán ott magától elkezdeni... Nem feltétlen önfenntartás, hanem pl a füvet cssk nyírja és...
Egyáltalán mire is lesz szükség, a semmin kívül? Mit is tudna eladni?
Tehát ha elérjük, amiről írsz, az egy nagyon fekete világ lesz.
válasza:Megint csak a fantáziátlan kifogások halmaza... nem a megoldást keresed, hanem hogy hogyan nem működik valami.
Rémes ember vagy, én ilyenektől menekülök amilyen messze tudok. Van pár ilyen ismerős, épp elég hallgatni őket... inkább felteszem a fülest.
Nem kértem jellemzést, de ezek közül melyik a neked nem tetsző érv?
Programozást tudtommal csak egyetemen lehet megtanulni. Jó, biztos lehet munka mellett, ok, de nem mindenkinek, ahogy a maratont se.
Mit is lehet eladni, amit egy tanyán előállít az ember valami nagy gépesítés közepette?
A gépek előállítják, ami az embernek kell, akkor?
Gondolkozz már a nem törtetők, a szürke egerek fejével!
válasza:Ha nem küzdőszellemű szürkeegér valaki és nem hajlandó változtatni átgondoltan az életén akkor tűrje a sorsát és ne nyavalyogjon hogy szaraélét.
Mindenre tudsz valami kifogást... ezek nem érvek.
Mióta érv a "nincs kedvem", "túl nehéz" stb...
Mérnökinfót estin, 42,5 - 45 óra munka mellett...
Olyan, mint maratont futni, aztán az embernek tönkremegy a térde, gerince esetleg szívrohamot kap.
Egyszerűen nem képes erre mindenki, és most nem igazán hat meg, hogy hány félkarú, féllábú, vak, hátrányos helyzetű végezte el a szakot.
Meg a tündérmesék se, hogy szakirányú végzettség nélkül felvették és most fejlesztő.
Nem minden csak rajtunk múlik.
Tény és tapasztalat.
A tudásközpontúság, tudásvágy, törtetés nem minden és egy normális életben nem a legfontosabbak.
Te azt gondolod, hogy mindegy, honnan jön az ember, mindenkit egyenlő esélyűnek tekintesz, a mentális beteget, a 80 IQ-jút, az éhezőt, mindenkit.
Mindenki törtessen, bármi áron: család, barátok, egészség...
Közben maradjon csendben, egy rossz szó ne hagyja el a száját, ha belerokkan, ha elesik, ha bármi történik.
Ha nem sikerül, ő baja.
Én az ilyen embereket kerülöm.
válasza:A cégünknél lassan kábítópuskával kell befogni a hajléktalanokat és intenzív programozó kurzusokon betanítani annyira nincs munkaerő.
Vannak kisebb programozó kurzusok, és már vihetnek is melózni, ha nem vagy sík hülye.
Ha én megtanultam full humán művész beállítottsággal, kettes gimis matekkal anno akkor bárki. Ezért mondom hogy szar kifogás az összes.
Van agyad, két kezed akkor meg tudsz tanulni bármit. Vak és mozgássérült programozó ismerőseimről már meséltem...
...de ez csak egy példa, lehetőségek miriádjai vannak a továbblépésre.
A szociális hálónak az a dolga, hogy segítse, támogassa a rászorulókat. Akinek tényleg nincs lába, az tényleg nem tudja lefutni a maratont. Ennyi.
...de nehogy már azt mondjuk, hogy bárki aki látó, van agya, két keze és ép lába az rászoruló lenne... és itt jön be, hogy a robotoknak hála még ők is részesülhetnek a szociális hálóból!
Falun nagyszerűen el lehet kapirgálni havi 70-ből. Éltem én is 70-ből pár évig 5-ödmagammal. Jó szar volt, de tőlem egy picsogást se hallott senki. Nyomtam a dolgomat, és küzdöttem a jobb életért ami el is jött.
Most már tudom, hogy bárhová mehetek a világba, felkészültem az életre 30 évésen. Sok év késés után.
Én tanulok programozni hónapok óta (és az angolt is), előtte állásinterjúk, azokra készülés, álláskeresés, előtte egyéb OKJ-k jogsi és bizonyos családi dolgok.
Már remény az nincs bennem, lassan erő se...
Szeretném megtapasztalni, milyen az élet.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!