A robotizáció munkaerőpiaci hatása pozitív. Egyetértesz az állítással?

Hogyha vehetek egy androidot, akit elküldhetek helyettem dolgozni, akkor jó.

Egyébként ezt meg személye válogatja. Van, aki elvesztené miatta a munkályát, van, aki nem. Én CNC-ben dolgozom, itt már eleve a gép dolgozik helyetted, ami alapvetően jó, a gond akkor kezdődik, ha bejönnek a vállalati androidok, amik már a gépkezelői feladatokat is képesek lesznek ellátni. Na onnantól kereshetek magamnak másik munkát ;)

Nem vagyok háziíró robot, beep beep.

Beep.

a robotizálás nem mehet a jelenlegi gazdasági környezetben a végtelenségig. Ha elképzeljük azt, hogy az összes munka elvégezhető robotok segítségével és az emberi munkát mindenhol sikerül kiváltani akkor összedőlne a gazdaság. Hiszen a gépek által gyártott termékeket nem tudná megvenni senki, hisz nem lenne bevétel, és ha nincs bevétel akkor nem lehet fogyasztani. A jelenlegi helyzet sokkal ideálisabb a kapitalizmus szálára. Mi, magunk vagyunk a (bio)robotok. Előállítjuk azokat a javakat, amiket aztán az ezzel megkeresett javakért megvásárolunk és elfogyasztunk. Majd újra dolgozunk, hogy új javakat állítsunk elő. És a kör kezdődik előröl.

Ha a teljes robotizlás megvalósulna az ember életének nem volna értelme (gazdaságilag).

Érdemes belegondolni abba is, hogy mit csinálnának az emberek azzal a szabadidővel amit a munkától való felszabadulással szereznek. Ha meglenne a megélhetés, és nem kellene dolgozni, mert a robotok megcsinálnának helyettünk mindent akkor szerintem a lakosság többsége a TV előtt döglene egész nap és nézné a valóságshow-t.Azok akik most is értéket teremtenek valószínűleg akkor is dolgozni akarnának.

Az egyik oldalon ott van az, hogy a robotizáció bizonyos emberi munkafeladatokat átvesz és ezzel munkaköröket feleslegessé tesz.

A másik oldalon viszont ott van, hogy egyrészt maga a robotizálás új munkafeladatokat, munkaterületeket teremt, másrészt a robotizálással növekvő termelési szint a robottal nem helyettesíthető munkakörökben meg növeli a munkaerő-szükségletet, harmadrészt a gazdaságosság, a profit növelése révén növeli a GDP-t, a fizetéseket, az állam bevételét és így globálisan magasabb életszínvonalat, csökkenő munkaidőket változatlan vagy növekvő bérezés mellett tud eredményezni, illetve növeli az állam támogató képességét, például lehetőséget hoz létre mindenkinek állampolgári jogon járó állami megélhetési járadékra, így mindenkinek a havi bevételét növeli.

Az átállási időszak természetesen együtt fog járni területi munkanélküliséggel, átképzésekkel, munkaerő-fluktuációval. Ez nagyon sokaknak rossz lesz. Minél tovább tart az átállás, annál kevesebbnek egyszerre, de annál lassabban jön el a nagy területű átállás állapota, így a dolog gazdasági és ezzel jólét-fokozó előnyei késni fognak.

Mivel az "ipar 4.0" bevezetése nem fog a világ minden országában közös ütemben, szinkronban végbemenni, az országok közti gazdasági különbségeket, megélhetési szint eltéréseket ideiglenesen végletesen megnövelheti, ami megélhetési vándorláshoz vezethet sok helyen.

A nem alkalmazkodók ipara lassú kihalásra ítélődik, gazdaságtalanság és a robotizált területeken megnőtt gyártási szint miatti szükségtelenség révén, vagy kénytelenek lesznek az iparukat teljes egészében az átállást végrehajtani tudó multiknak eladni, átadni.

Lehet, hogy komplett országoknak kell majd a saját tulajdonú ipar helyett mezőgazdasági vagy egyéb árbevételi forrásokra átállnia.

Globálisan még ez is pozitív, hiszen például ez egyértelműen a globális ipari szennyezés csökkenése felé fog hatni.

Sajnos itt is igaz, hogy a többség jóléte nem hozható létre, nem tartható fenn legalább ideiglenesen egy kisebbség megszenvedtetése nélkül.

Valamikor a végkifejlet egy globális jólét lehet, de odáig rögös az út.

A robotizáció lassan terjedne el, hiszen a gyártásra is van egyfajta kapacitás, a megvételükre is korlátozottak lennének az erőforrások eleinte, de ahogy bővülne, javulna a technológia, úgy terjedne el egyre jobban.

Eleinte még nőne is a munkaerőpiac, hiszen a robotokat is gyártani kell, karbantartani, újakat tervezni, de végül ezeket a munkákat is lehetne helyettesíteni egy fejlettségi szint felett robotokkal, sőt akár a művészek munkáit is.

Akkor már egyetlen ember sem dolgozna, a munka alapú társadalom véget érne és mindenki szociális hálóban élhetne csak, de ez szükségessé tenné a társadalmi változásokat, mert miért egyes emberek tulajdona legyen a robot, vagy a gyár, így visszatérnének a kommunizmus eszméi részben és nyilván javított változatban, az állam birtokolná a termelőeszközöket, vele a robotokat is, hiszen az emberek létét is neki kellene finanszírozni. Természetesen tanulva a kommunizmus bukásából, valahogy meg kellene oldani a demokrácia kérdését, meg a gazdasági paradoxont, hogy az állam jó tulajdonos legyen.

Ez eddig még nem ment konfliktus nélkül, bár lehet, hogy sima ügy lenne, mint a mi rendszerváltásunk, de egy kapitalizmusra átállás, amikor valakik vagyont szerezhetnek lényegében a többiek rovására a fű alatt, mégsem egyenlő azzal, hogy a már megszerzett javakról kelljen valakiknek, a hatalmasoknak lemondani, így sanszos a konfliktus, amely robothadseregnek a forradalmár emberekkel szembeni küzdelmét helyezi kilátásba.

Mindez csak akkor érvényes, ha valóban olcsóbb lenne a robot, mint az ember, mert lehet, hogy csak egyes munkákra lenne érdemes robotizálni, a drága és költségesen fenntartható gépi segédeszközök helyett milliárdszámra vannak az olcsó emberek, akiket fel lehet használni és a termelőknek a karbantartásukkal sem kell vacakolni, mert elmehetnek kórházba, ha valami bajuk van, amit nem a termelő finanszíroz és csak egyszerű szervezés kérdése, hogy bárkit bárkivel helyettesíteni lehessen, esetleg végső megoldásként költséges univerzális robottal, ha olcsóbb megoldás nem kívánkozik azonnal.