Miért nem veszélyes a robotizáció?
Szerintem egészségileg is egyre rosszabb, a természettől is egyre inkább elszakadunk és munkahely is egyre kevesebb lesz.
Úgy érzem, aki mellette van, az csak azzal tud érvelni, hogy majd lesz valahogy.
Hogyan lesz? Van erről bárkinek is bármi elképzelése?
Ezt így visszaolvasva:
""Ez tetemes időmennyiség. Lehet így is, csak akkor ne panaszkodj, mert ha ezt kihagytad volna, akkor a takarítás lehet, hogy fél órával kevesebb időt vett volna igénybe, ugyanannyi tanulással meg órával kevesebb időt kellet volna töltened""
Tehát hogy másfél óra szabadidőm van vasárnap fél éve (előtte se sokkal több) és még legalább 1 évig (majd vagy lesz eredménye, vagy nem), arról ne panaszkodjak? Anyám...
Egyébként én alapvetően nem magamról panaszkodtam, hanem a társadalmat írtam le, majd rám támadtatok, hogy miért hozom ide a koszos életemet... A társadalomról panaszkodtam.
Kereken 1:40-ig dolgoztam :D
14 órát voltam a munkahelyen... viszont tegnap különösen kreatív nap volt, és nincs megszabva mikor mit csináljon az ember. Pont ezért jó!
Programozni meg tervezni nem lehet 14 órát egyben. Van amikor 2*Sü-vel egyetértve lenyomsz 8 óra alatt 3 napnyi munkát.
Ahhoz, hogy megjöjjön az ihlet, elakadsz valahol... kell néha szünetet tartani. Általában én beülök a babzsákos csocsószobában egy kávéra. Vagy kimegyek a közeli parkba. Felnézek ide, tech újságokat olvasok, tudományos lapokat, amíg megy a műszeres mérés vagy fordul a build/pörögnek a feladatok. Ha elakadsz, akkor ott kell hagyni és kiülni a parkba. Főnök még azt is mondta, hogy tökmindegy mikor jövünk vagy mennyit vagyunk itt... akár sörözhetünk is, csak legyen áttörés!
Igen néha pattintunk 1-2 munkasört és úgy dolgozunk :D
Ezért sem megterhelő 14 óra. Mert ez játék nekem. Ma már csak pár órát leszek bent, mert kész a project ezen része.
Nem tudom amúgy mit tanulsz... de én a műszaki természettudományos szakomon se tanultam hétvégén. Hétközben jól megnyomtam, és a hétvége szent volt.Vizsgákra sem tanultam max pár napot.
Pedig zseni se vagyok. Inkább lassabban komótosabban dolgozom fel az infókat.
Egy-két félév volt necces. Ott már szakmai munkát, konkrétan 3 projectet egyszerre vittem, 43 kredit mellett. Na akkor kicsit megzuhantam de inkább a felelősség miatt.
Amúgy sohasem voltam rákényszerülve a hétvégi meg esti tanulásra.
Inkább felvettem volna a diákhitelt, aztán normális tempóban elvégzem és nevetve visszafizetve az 1-2M hitelt.
Jó, de én este meg hétvégén vagyok otthon, akkor tudok tanulni.
C# programozást tanulok autodidakta, már szerintem szépen haladok és magamhoz képest meglep, SQL Server-t néha, ismerős segítségével. Egy másik ismerős pedig kijavította pár C# feladatomat, tegnap azért voltam itt ennyit, mert sokkot kaptam tőle. :D volt hozzá pár ötlete, de azokat a részeket még nem tanultam/ nem értem jól, így ennek a hétnek a feladata.
Minden második hétvégén pedig szoftverfejlesztő OKJ, szombat és vasárnap is. Már az OKJ előtt is elkezdtem a programozás tanulását, nem akarom megvárni. Meg úgy érzem, ez a tanfolyam úgyse állhat csak abból, hogy minimálisan készülök az alkalmakra.
Amúgy a vége előtt jóval szeretnék megpróbálni elhelyezkedni, bár ki tudja.
Lehet, hogy nemhogy akkor, hanem egyáltakán nem tudok ezzel elhelyezkedni.
Nekem a hétvége életemben sohasem volt szent.
Csak BSc alatt, mert megtaláltam a jó tanulási módszert meg mert irtó könnyű volt, így szorgalmas tanulás mellett is volt idő sok dologra.
Életemben stréber voltam, buzgó, rengeteget tanuló.
Csak ma már:
- jobban merek a magam feje után menni, és pl azt tanulom, amit hasznosnak ítélek, nem azt és nem úgy, ahogy elvárják
- jobb lett a koncentrációs készségem
- fejlődött a logikai készségem
- sokkal inkább merek próbálkozni, akkor is, ha nem látszik már az elején a 100% siker
- olykor még a lesz.rom tablettát is sikerül bevennem
Nem értem mit panaszkodsz akkor. 1 év és lesz állásod. Soha többé nem kell este meg hétvégén szopódni semmivel.
Ha egy programozási nyelv megy, akkor a többi is. Python, C#, Java ugyan az mind egy kaptafára. Az átállás csak addig nehéz míg megszokod a szintaktikát... a többi doksi bújás úgy is.
Megtapasztalod milyen amikor hazamész 4-5kor és nem kell tanulnod, 8 órád van amikor azt csinálsz amit akarsz. Teljes hétvégével.
Ez egy normális emberi élet. Nem az amit te csinálsz... dehát ezt ideiglenesen nyomja meg az ember így. Nem is lehet sokáig csinálni.
A helyedben hagynék a fenébe mindent és csak programoznék éjjel nappal. Elmennék valami gyakornoknak Nokiához mondjuk, aztán onnan már nincs messze a 250 nettó junior, és szépen lépdelsz felfelé.
OKJ mellett lehet gyakornoknak menni?
Nemcsak egyetem mellett?
Ráadásul iskolarendszeren kívüli.
Én legszívesebben ma mondanék fel azonnali hatállyal és holnap kezdenék az új helyen.
A tanulás egy része munkaidőre tolódna, ráadásul sokkal hatékonyabban, ugye más emberektől, más programozóktól.
Passz, legyél kicsit határozottabb nézz utána... ezer gyakornoki program van.
Mondom, nálunk 1.5 éve kb 5 C++ fejlesztő hiányzik. Ez általános, aki két számot össze tud adni az nyugaton van.
Nyomulni kell, legalább az elején... nekem MSc alatt ezzel tellt az időm, szakmai körökben próbálkoztam cégeknél, akár ingyen is. Aztán nem is kellett munkát keresnem, mert a gyakornoki programból felvettek... és nem is kell kódolnom egész nap a irodánan, kb 60%. A többi tudományos munka, amiért még PhDt is szerezhetek. Nekem ez volt a kikötésem, ne csak kódolás legyen a munkám. Ilyen munkahely nem sok van mondjuk...
Neked értelemszerűen sokkal egyszerűbb dolgod lesz, mert egyszerű végrehajtó juniort meg gyakornokot millió helyen keresnek.
Hát csak reálisan lehet, hogy sokára.
Meg fogom próbálni már most és már állásbörze regisztrációm is van. De ki tudja...
Elvárható, hogy egy cég szenvedjen valakivel, aki épphogy érti az OOP-t?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!