Miért nem veszélyes a robotizáció?

Csak egyet mondj meg, a gyárakban dolgozó biorobotok élete mennyire egészséges ma?

Váltott műszakban éjszakázás, napi 8-12 órában borzaszó monoton lépések ismétlése. Pl csirkefeldolgozó üzem. Az a feladatod, hogy egy géppel kitépd a baromi fejét, hogy több hús maradjon a nyakán. Ezt percenként 10 állattal kell megcsinálnod, azaz napi 7200 baromfi nyakát kell kitépned egy kart húzogatva. Vagy egy pénztárban 10 órát ülsz és idiótákat szolgálsz ki egész nap. Vagy napi 12 órát fém testeket merítesz bele savas anyagba, a levegő hosszú távon súlyosan mérgező. Soroljam tovább?

Ha a gépesítés elér egy bizonyos szintet, akkor ki lesz szélesítve a szociális háló azoknak, akik képtelenek komolyabb végzettséget összeszedni.

Kapsz havi 70 ezret, és annyit járhatod a természetet a kutyáddal amennyit akarsz. Ha több pénz kell, akkor bizony tanulni kell, vagy vállalkozni.

Ez vagy egy csirketelep/savgyár/pénztár egészségesebb?

Örülni kell annak is ami van. Arra pont elég, hogy kitaláld mit akarsz csinálni. Amint emelkedik a gépesítés, az alapjövedelem is emelkedhet.

Senkinek nem érdeke, hogy éhséglázadás, vagy polgárháború legyen, hiszen akkor kereslet sem lesz és a robotizáció is felesleges. Alap jövedelem, ez a neve. Ha többet akarsz akkor alkalmazkodni kell.

A végső cél egy önellátó város, ahol mindenki foglalkozhat önmaga fejlesztésével, és nem töltöd az életed 40%-át rabszolgaként, biorobotként egy helyen, amikor a munkád értelmetlen és kiváltható.

Egy tanulmány szerint a magyarok 13%-a szereti csak a munkáját, a többi eltűri, és egy hatalmas % gyűlöli.

Most ez jó szerinted?

Egyébként az embereket be kell terelni a TV/VR elé hatalmas toronyházakban..., kapjanak alap ellátás, élelmiszerkockákat, proteinitalt, meg némi költöpénzt.

Ez elég a társadalom jelentős részének, ma sem csinálnak többet habem amőba szintjén élnek, csak sokan még bűnözésre is hajlanak az alap fenntartás miatt.

Aki meg ki akar törni ott lesz rá a lehetőség mindenkinek. A többinek elég a zombi mód.

> Miért nem veszélyes a robotizáció?

Hogy veszélyes-e, az jó kérdés. Kétségtelen, hogy vannak előnyei és hátrányai.

> Szerintem egészségileg is egyre rosszabb, a természettől is egyre inkább elszakadunk és munkahely is egyre kevesebb lesz.

Egyrészt bizonyos szempontból megkérdőjelezhető ennek az állításnak egy része. Pl. minél fejlettebb technológiai téren egy ország, annál magasabb a születéskor várható élettartam.

Másrészt ezek nem feltétlenül függnek össze. Elszakadtunk a természettől? Tulajdonképpen kérdéses lehet az is, hogy ez most jó, vagy rossz. Nyilván tudnék érvelni amelett, hogy ez rossz, de biztos lenne olyan, aki érvelni tudna ellene. Objektíven nézve, hogy ez jó-e vagy rossz, azt nehéz lenne eldönteni, még ha sokaknak – nekem is – az a szubjektív benyomása erről az, hogy ez rossz. De ha el is fogadjuk, hogy ez objektíve rossz, akkor is el tudunk szakadni a termésszettől úgy is, hogy nincs robotizáció, meg akkor is szervesebb kapcsolatban tudnánk élni a természettel, ha van robotizáció. Sőt még az is meglehet pont a robotizálás lesz az oka, amiért újra több időnk és lehetőségünk lesz a természettel szorosabb viszonyban élnünk.

A munkahelyek számának alakulása is kérdéses. Vannak országok, ahol munkaerőhiány van, máshol munkanélküliség. Ráadásul ez minden országban hullámzó, nem mutat egységes tendenciát. Nota bene Magyarország jelenlegi állapotát inkább jellemzi a munkaerőhiány, mint a munkanélküliség. De ez egy itteni és mostani állapot.

Ha történelmi perspektívából nézzük, az ipari forradalom korában is felmerültek ezek a kérdések, hogy ha mindent gépesítünk, akkor mihez fog kezdeni az a sok-sok ember, akinek a munkáját elvették a gépek. Mihez kezdjenek majd a kerékgyártók, a fazekasok, a kovácsok, a kádárok, a pékek, ha mindent gyárakban gyártunk? A kérdés ott és akkor jogosnak tűnt, de ma valahogy mégis megvagyunk huszadannyi fazekassal, kováccsal, kádárral is, mégsem munkanélküli a népesség negyede.

Igen, a tömegtermeléssel sok szakma marginális lett, sok el is tűnt, de munka ugyanannyi maradt, mert születtek új szakmák, új tennivalók. Anno vizionáltak olyat is, hogy ha ilyen ütemben halad az emberiség, akkor beköszönt az általános jólét, négy napos munkahetek lesznek, napi 4-5 órás munkanapokkal. Hát nem így lett. Mert a jelenlegi gazdasági rendszerünkben a képlet nem az, hogy ugyanolyan ütemű fejlődéshez kevesebb munkaerőre, kevesebb munkaidőre lesz szükség, hanem a képet az, hogy ugyanannyi munkaerő és munkaidő nagyobb ütemű fejlődést fog hozni.

És ha van hosszútávon veszélye a dolognak, az pont ez. Egy folyamatos fejlődést, pláne egy növekvő ütemű fejlődést nem lehet egy véges világban fenntartani, pláne úgy, hogy bizonyos területeken így is a források határait feszegetjük. De azért elméleti szinten van erre akár technológiai természetű is megoldás, csak ez a technológia még ma nem annyira létezik.

> Hogyan lesz? Van erről bárkinek is bármi elképzelése?

Nem sok. Ahogy az ipari forradalom idején sem volt senkinek elképzelése, hogy hogyan lesz mondjuk 50 évvel később. Nyilván az ember kreatív, sokféle jövőképet el tud képzeli, utópikus és apokaliptikus jövőképeket is. A történelem során sokszor tettek neves gondolkodók is jóslatokat a jövőre nézve, méghozzá a jelenből logikusnak tűnő következtetések mentén. Ezek egy része nem vált valóra. Egy részük valóra vált, de legtöbbször az sem úgy, ahogy azt eredetileg elképzelték. A jövő találgatása némileg meddő tevékenység. A jövő tervezése, megálmodása, építése már más kérdés, de azt meg sokan csinálják sok apró területen.

Jó vagy rossz a robotizálás? Azt gondolom, ezt majd a jövőből visszanézve tudjuk csak eldönteni. Az viszont kétségtelen, hogy nem nagyon tudunk gátat szabni neki. Az egyes gazdasági, ipari szereplőknek érdeke, az egyének részéről is van rá igény (te is szívesebben mosol mosógéppel, mint kézzel), az államok részéről sincs erősebb ok, hogy gátat szabjanak neki, sőt ellenérdekeltek ebben, mert a többi állammal szemben versenyhátrányba kerülnének.

De mivel nem nagyon tudjuk, hogy mit hoz a jövő, megakadályozni sem nagyon tudjuk, így felkészüli sem nagyon tudunk rá. Mint magánszemélyeknek sok dolgunk ezzel itt és most nincs.

Bárki tanulhat/vállalkozhat. Most is, akkor is.

A többi csak kifogás... ismerek putriból érkezőket, akik kemény diákhitellel és szoctámmal csinálták meg az egyetemet.

Hiszem, hogy az emberi agy bármire képes, csak valakinek több szorgalomra/időre van szüksége. A többi csak szar kifogás és lustaság.

Szorgalommal bármi elérhető, tehát a kitörés lehetősége is. Akinek nincs, az kénytelen beérni a szociális hálóval, és örüljön hogy eteti a társadalom.