Miért nem veszélyes a robotizáció?

#22:

Természetesen nem KELL mindenkinek lefutni a maratont, ahogy nem kell mindenkinek diplomát szereznie. Csak annyit mondok, hogy képességeik alapján sokkal többen lennének képesek erre, mint ahányan ténylegesen meg is szerzik. Gondolj a 18-19. századra. Ha valaki írástudó volt, az már művelt embernek számított egy paraszti kultúrában. Ha még a számtanhoz is konyított egy kicsit jobban, akkor meg már hű, de okos, „tudós” ember volt. Az, hogy valaki gimnáziumot is végezzen? Azon túl, hogy nyilván sok család nem tudta volna megfizetni, azért benne volt az emberekben az a kép is, hogy hát ahhoz olyan okosnak kell lenni, amihez való képesség csak kevesek ajándéka. Nem azért nem mentek gimnáziumba diákok, mert hülyék voltak benne, hanem mert nem hittek benne, hogy elég okosak hozzá. Aztán mára kiderült, hogy az emberek 95+% százaléka képes megtanulni írni, olvasni, számolni alapszinten. Érettségit is sokkal több ember képes szerezni, pedig az emberek nem lettek intelligensebbek pár száz év alatt, nota bene a mai gimnáziumban leadott tananyag is sokkal nagyobb, mint pár száz évvel ezelőtt.

Igen, van, aki valóban nem képes magasabb szintű tudást elsajátítani, és van, aki képes lenne rá, de itt és most nem akar annyi munkát, erőfeszítést beletenni, hogy el is sajátítsa. De akkor hajrá, nyomja a szakmunkát három műszakban, ha ezt ő kisebb árnak látja.

De ahogy írtam, vannak azért még mindig bőven olyan szakmák, ahol nem kell kidolgoznod a beledet, egy alacsonyabb tudással is keresel annyi pénzt, ami elég tud lenni: villanyszerelők, asztalosok, szobafestők, stb… De nekik is előnyükre válik, ha bizonyos dolgokat nem a fizikai erejükkel kell elvégezni, hanem gépek állnak rendelkezésükre, mondjuk egy asztalos nem kézi fűrésszel vág el egy keményfa lapot, hanem körfűrésszel.

#24:

> Tehát egyre jobban ki kell hajtani a belünket, értem.

Jelen korban inkább mentálisan kell többet belefektetnünk. Igen, vannak ennek hátulütői, sokkal stresszesebb, felgyorsulatbb az életünk. De megint utalnék arra, hogy a születéskor várható életkor folyamatosan növekszik, mert még mindig ez a jobb ahhoz képest, ha valakinek fizikai erő szintjén kell „kihajtani a belét”. Igen, van hátulütője ha valaki egy stresszes programozói szakmát űz, de finoman szólva nem vagyok meggyőződve arról, hogy ez egészségtelenebb lenne, mint az, hogy valaki dokkmunkásként naponta félmázsás súlyokat emelget puszta kézzel, 8-12 órán keresztül.

> Tehát egyre inkább a szabadidő hiánya lesz a természetes?

Igen, van abban valami, hogy minél több időt takarítunk meg, valahogy az az érzésünk, hogy annál kevesebb időnk marad. De ez megint nem a robotizálás függvénye. Régen természetes volt, hogy alaki 10-12 órákat dolgozzon. Ma azért jellemzően 8 órás munkanapok vannak, persze vannak területek, ahol továbbra is többet kell és/vagy többet szoktak dolgozni.

> Most Juliska eladó, kevés szabadideje van, de azt élvezi.

Juliska eladóként napi 8 órára ráhúz még kettőt, nyitás előtt, meg zárás után. Napi 3 órát bámulja a tévét, és panaszkodik, hogy nincs ideje jógázni vagy olvasni. Juliska tanult 12 évig, majd utána így éli le a teljes életét, így dolgozik le 40 évet.

> 40 évvel később Juliskának rengeteget kellene tanulnia, hogy érvényesülhessen.

Igen, Juliska lehet, hogy nem 12, hanem 17 évet fog tanulni, feszített tempóban. 5 évet feláldoz erre az életében. Csakhogy Juliska nem eladó lesz, hanem könyvelő, vagy menedzser, néha 12 órát is dolgozik, néha meg csak 5 órát, de átlagosan napi 9 órát dolgozik, ami mentálisan megterhelőbb, de fizikai szempontból kevésbé. Sokkal többet fog keresni, így sokkal tartalmasabban ki tudja tölteni az szabadidejét. Mondjuk nem egy másfél szobás lakótelepi lakásból megy el nyaralni egy hetet a Velencei-tóra, hanem egy háromszobás családi házból meg el két hetet nyaralni Rómába. Így fog ledolgozni 40 évet, és lehet, hogy 10 évvel hamarabb alakul ki nála a magas vérnyomás, ami azért gyógyszerekkel orvosolható, de cserében 10 évvel később lesznek, vagy egyáltalán nem lesznek komoly ízületi problémái, ami már nehezebben kezelhető.

A világ változik. Ennek nem csak negatívumai, hanem pozitívumai is vannak. Nyilván nem baj, ha a negatívumait is számba vesszük, kitárgyaljuk, de objektív képet csak úgy kapunk, ha a változások pozitívumait is figyelembe vesszük. Már pedig nekem elég nagy pozitívum, hogy nem kell kemény fizikai munkával elfűrészelni egy acélgerendát, vagy félmázsás súlyokat emelgetni naphosszat, hanem vannak gépeink, amik ezt elvégzik helyettünk, mi meg az energiánkat arra tudjuk fordítani, ami emberhez méltóbb tevékenység. Mert az embert alapvetően mégis csak az intelligenciája teszi emberré, ez az, amit sokkal nehezebb, vagy jelenleg egyáltalán nem tudunk kiváltani, mert ebben vagyunk baromi erősek. Akkor szerintem már jobb egy olyan társadalom, ahol mindenki ezt a képességét – szintjének megfelelően – bontakoztatja ki munka címén, és nem azt, amire egy állat is képes. Mégis csak emberhez méltóbb, ha valaki nem húzza az ekét az ökör helyett, hanem csinál egy okos gépet, ami húzza helyette is, meg az ökör helyett is az ekét, neki meg az a dolga, hogy ezt megtervezze, megálmodja, legyártsa, karbantartsa, működtesse. A technikai civilizáció mindig is erre törekedett, nem csak az ipari forradalom, hanem kvázi az ókor óta.

Így történelmi távlatból nézve az aggodalmad meg kicsit olyan, mint egy római aggodalmai a Római Birodalomban, hogy hát ezeknek a vízvezetékeknek nem lesz jó végük, mert elveszi a vízhordók munkáját. Mintha lenne abban bármi jó, vagy nemes, hogy valaki 40 liternyi vizeket cipel naphosszat.

#33 Ez a kérdes már többször felmerült, és felismerem a stílusodat... pontosan ugyan úgy nyafogsz meg bűnbakot keresel a saját hibáid miatt.

Kismagyar szűklátókörű mentalitás. Úgy látszik képtelen vagy 1-ről a 2-re jutni.

Szabad vagy, azt teszel az életeddel amit akarsz, bárhová mehetsz a világban. Te erre képtelen vagy, így marad a sírás meg a bűnbakkeresés a panelban a 10 óráa kulimunka mellett.

Ha neked ez nem jó, akkor változtass! Ennyi.

A 32-es válaszod tele van csúsztatásokkal, szándékos félremagyarázásokkal, pozitívumok minimalizálásával és a negatívumok feleslegesen eltúlzott felnagyításával, inkább nem is kívánok reagálni rá semmit.

A 33-as válaszodban ezt írod:

"Szóval nem mondom, hogy az egész nap ülő, egész nap zárt térben levő, műkaját zabáló, tömegnyomoros városon átvergődő programozói (pl) munka olyan egészséges."

Senki sem mondta, hogy egészséges. Annyit írtak, hogy egészségesebb, mint 50 kilós halasládákat cipelni dokkmunkásként. Megint nem arra reflektáltál, amit írtak neked.

Mellesleg, senki sem mondta, hogy ha programozó leszel, akkor kötelességed zárt térben ücsörögni és műkajákat zabálni. De persze, bármit lehet úgy csinálni, hogy az a lehető legkényelmetlenebb és legegészségtelenebb legyen, csak nem értem, hogy neked ez miért lenne célod. Miért lenne ez bárkinek is célja?

A programozó szakma az pont egy olyan szakma, aminek űzéséhez gyakran elég, ha kiülsz a kis laptopoddal a saját kertedbe, távol a zsúfolt város zajától-bűzétől, és programozgatás közben olyan egészséges kaját sütsz-főzöl magadnak, amilyet csak szeretnél.

Persze, démonizálni mindent lehet, kérdés az, hogy mi értelme van?

Egyébként egy programozó keres mondjuk 400-800 nettó között, napi 8 órát dolgozik.

Hazamegy 4-kor, elmegy sportolni. Futni, falat mászni, teniszezni, úszni... egy hétén 3-4x.

Nem műkaját eszik, hanem egészséges mediterrán étrendet, lazaccal, salátákkal stb... nem számít ha drága.

Hétvégén a családdal kirándul autóval 200 km-es körzetben, túrahelyekre, sétákra.

Pár havonta felül a repülőre és elmegy a feleségével skandináviába, francia kis falvakba, szlovén tengerpartra... évi egy-kétszer távolabb is, USA San Francisco, Sziklás hegység, Maldív szigetek, Florida stb.

Továbbképzés/tanulás munkaidőben...

Egyébként meg külpesti családi házban élet szép kertet művelgetve, akvapóniás házzal ami friss zöldségeket és halat termel.

Ilyen egy senior programozó élete a városban.

...én még tanulok, mert munka mellett végzem a doktori képzést. Úgy éreztem még akarok alkotni valamit, és USA vízumot is egyszerűbb PhD mellett elvégezni.

Havi 200 óránál többet így sem foglalkozok a munkával, bár imádom minden percét. Nekem ez szórakozás és azt várom, hogy reggel bemenjek, este meg alig van kedvem hazamenni mert túl érdekes a munka.