Kedves hívők, imádkoznátok az istenetekhez, hogy közölje veletek, mit kellene mondanotok nekem, hogy a ti vallásotokra megtérjek?

181.

90 Titus Pullo megkérdezte, hogy SZERETNEL-E hinni Istenben.

Te azt válaszoltad, hogy szerinted ez a kérdés értelmetlen (és akkor akarsz benne hinni csak, ha valóban létezik).

Mire Titus azt írta:

"Csak olyan Istenben akarsz hinni, amelyik valóban létezik. De ehhez meg kell győződnöd először arról, hogy az létezik. Ezzel az a baj, hogy a hit és a meggyőződés nem egy egyirányú folyamat, hanem egy körfolyamat két fázisa."

Tehát a kérdés, amit meg kell válaszolnod (nem nekünk, hanem magadnak) továbbra is az: szeretnél hinni Istenben vagy nem? Ha erre megvan a válasz, már félig megvagy.

Te igazából nem tudod, mi a hit. Lehet, hogy azt hiszed, hogy tudod, de nem.

Egyébként én voltam a 176-os, de nem válaszoltál.

"Milyen szintű bizalomra van szükség ahhoz, hogy egy igaz hívő bizalmát elnyerjem?"

Nem bizalomra van szükség, hogy a bizalmát elnyerd, hanem tiszteletre és jóindulatra. Ezt már írtam. Ennél magasabb szintű tiszteletre és jóindulatra. Ez nemcsak a hívőkre, hanem általában az emberekre igaz.

"de akkor nem értem miért jó neki, hogy idejön és válasz helyett engem piszkáljon"

En azért jöttem ide, hogy szóljak (amire azt válaszoltad, hogy mindenki tudja!), hogy Isten nem teljesíti minden hívő kérését. Es hogy emiatt az egész projected értelmetlen. Hiszen ha valaki megkéri erre Istent, és az lesz a válasz, hogy nem mondja meg a módszert, akkor ez mit bizonyít számodra?

Erre te mondtál és kérdeztél egy-két dolgot, amire válaszoltam.

Talán nem tudsz róla, de Angliában akkor kezdtek az "új" ateisták felhagyni az ilyen jellegű és stílusú "vitákkal", amikor megértették, hogy ez zaklatás és verbális bántalmazás (is lehet).

Gondold végig pl. ezt:

én: "Nagyon sok barátom és közeli rokonom van, aki ateista, és akivel szoktunk ilyenekről beszélgetni. Néha csodálkoznak azon, mennyire más ez, mint ahogy kívülről gondolták, vagy mondták nekik."

mire te: "Így van, pont ahogyan a hívők találkoznak a valósággal, amikor egy tájékozottabb ateista barátjukkal beszélgetnek."

a valósággal??

Tele vannak a kommentjeid ilyen színvonalú, sőt sokkal durvább sértésekkel, és ha jóindulatú vagyok, akkor feltételezem, hogy már nem is mindig vagy tudatában.

Ezt pedig nem piszkálódásból írom, hanem hogy legyél tisztában azzal, mi a "valláskritika", és mi a másik ember érzéseinek szándékos megbántása.

1. "Mit nem lehet érteni azon, hogy nem akarok hinni olyan istenben vagy istenekben, amik nem léteznek?"

Nem azt kérdezte, hogy "akarsz-e" olyan istenben hinni, ami "nem létezik". Azt kérdezzük, hogy "SZERETNEL-E hinni istenben". Erre nem válaszoltál kereken ("Még ha az lett volna a válaszom, kereken, hogy nem akarok..."), de mondjuk, hogy az a válaszod, hogy nem szeretnél hinni istenben.

Akkor viszont minek tetted fel ezt a kérdést? Vagy felhívást, miszerint mi imádkozzunk, és majd te leteszteled?

2. "a hit és a meggyőződés nem egy egyirányú folyamat, hanem egy körfolyamat két fázisa"

Ez azt jelenti, hogy a lelki életben néha úgy győződsz meg valamiről, hogy először hiszel benne (valamilyen formában), majd az így kialakult meggyőződésed táplálja tovább a hitet, az tovább erősíti a meggyőződésedet és így tovább. Tehát fordítva, mint ahogy te akarod (vagyis nem akarod).

3. én: "Es hogy fogod ezekkel a tartós boldogságodat biztosítani?"

te: "Megtalálni az igazi istent vagy isteneket, ha léteznek, az sem garancia arra, hogy attól boldogok leszünk."

Nem is állítottam. Te írtad azt, hogy "én majd megtalálom abban a valós világban a magam tartós boldogságát." Erre kérdeztem rá.

4. "A tudományos módszer az emberiség által ismert legjobb mód arra, hogy minél több igaz dolgot tudjunk és minél kevesebbet tévedjünk."

Erre milyen bizonyítékod van?

5. ezt mondod: "Nem szeretnék hamis tartós boldogságban élni. Nem szeretnék hazugságban élni. Minél több igazságot szeretnék tudni és én majd megtalálom abban a valós világban a magam tartós boldogságát."

ezt hogyan egyezteted össze azzal, hogy

"Én csak egyetlen dolgot tudok 100%-os bizonyossággal, azt, hogy én létezek." ?

6. "A világnézetem humanista. A mindennapokban igyekszem racionális döntéseket hozni."

Oké.

7. "De nem tudom miért találod olyan földrengés erejűnek ezt a kérdést."

Azért kérdeztem, mert ha ha valaki azt mondja, hogy szeretne Istenben hinni, akkor onnan lehet továbblépni. Olyan irányba, amit az eredeti kérdésedben feszegettél. De ha nem, akkor nyilván nem.

8. "nem hiszem, hogy olyan érdekes lenne miről mit gondolok"

Ellenkezőleg, szerintem pont ez érdekes. Az ateizmus, egy idő után legalábbis, eléggé repetitív. Sokkal érdekesebb arról beszélni, hogy miben hisz, miből áll a világnézete egy ateistának, mint arról, hogy miből NEM.

De nem kell róla beszélned, ha nem akarsz.

Imádkozzál te magad. Mik vagyunk mi? Spirituális komornyikok hogy ajtót nyissunk vagy kopogtassunk helyetted? Talán spirituális csicskáidnak nézünk ki? Spirituális cselédeid lennénk? Kivigyük a lelki szemetedet is?

Még mit nem!

Ha nem imádkozó, akkor vagy a sátáné leszel vagy megszűnsz létezni halálod után. Ezzel a tudattal áldalak meg téged hátralevő életed minden napjára, amíg imára nem nyitod a szád.

197# Ezt most magadról írtad, ugye?

Te se nagyon hagysz békén minket ezzel a kérdéseddel..

De legyen a Te felelőséged, hogy hiszel-e. Ránk már nem háríthatod.

191.

"Mire Titus azt írta:

"Csak olyan Istenben akarsz hinni, amelyik valóban létezik. De ehhez meg kell győződnöd először arról, hogy az létezik. Ezzel az a baj, hogy a hit és a meggyőződés nem egy egyirányú folyamat, hanem egy körfolyamat két fázisa."

Tehát a kérdés, amit meg kell válaszolnod (nem nekünk, hanem magadnak) továbbra is az: szeretnél hinni Istenben vagy nem? Ha erre megvan a válasz, már félig megvagy."

Ez csak az én meglátásom:

Szerintem a hitet eltörli az hogy ha valaki tud. Tehát nem hihetsz úgy istenben ha tudod hogy létezik. Mert az már nem hit.

A hit utáni meggyöződést nem tartom jó útnak mert rengeteg különböző meggyöződés van különböző istenben és istenekben. Semmi garancia hogy a meggyöződés nem csak beképzelés.

A kérdés lényege az a hit lehetne ami nem vak. De ha a hithez az kell hogy mi bizonyítékok nélkül higgyük valaminek a létezését akkor lehetséges egyáltalán a nem vak hit?

Azt írták sokan hogy el kell kezdeni hinni istenben. De miért istenben miért nem istenekben?

A még nagyobb kérdés hogy ez hogyan vinne előre hogy hisszük azt hogy léteznek istenek vagy isten. Én például nem zárom ki hogy létezne. Mégsem vagyok vallásos. Nem imádkozok, egyebek.

Talán ha egyik vallás valamelyik szövege olyan lenne amit csak Isten talalhatott ki akkor az meggyöző lenne.

De változó hogy ki szerint mi származhat csak istenségtől.

Az se biztos hogy van ilyen. De ez nem zárja ki isten létét.

194.

"En azért jöttem ide, hogy szóljak (amire azt válaszoltad, hogy mindenki tudja!), hogy Isten nem teljesíti minden hívő kérését. Es hogy emiatt az egész projected értelmetlen. Hiszen ha valaki megkéri erre Istent, és az lesz a válasz, hogy nem mondja meg a módszert, akkor ez mit bizonyít számodra?"

Tehát van akinek segít a kijelentésed alapján. Így a kérdés már nem értelmetlen.

A probléma szerintem ott kezdődöt hogy sokan nem imádkoztak és közvetítették ha volt valami hanem csak jöttek a sablon téritő szöveggel és kötöszködni.

Azt hiszem még írta is a kérdező hogy ha nem kap választ az nem cáfol semmit.

195.

"2. "a hit és a meggyőződés nem egy egyirányú folyamat, hanem egy körfolyamat két fázisa"

Ez azt jelenti, hogy a lelki életben néha úgy győződsz meg valamiről, hogy először hiszel benne (valamilyen formában), majd az így kialakult meggyőződésed táplálja tovább a hitet, az tovább erősíti a meggyőződésedet és így tovább. Tehát fordítva, mint ahogy te akarod (vagyis nem akarod)."

Hit az még ha meggyöződtél?

Mi alapján gyöződsz meg?

Rengeteg olyat olvastam például amikor gyógyulás volt a meggyöződés alapja. De volt olyan is hogy kisütöt a nap.

Az ilyenekkel az a gond hogy rengeteg ilyen van és teljesen eltérő istenekkel.

Így lehet mind téves, csak bemesélték. Lehet hogy csak a nagyrésze téves.

De nem egy túl célravezető módszer ha valaki az igazságot keresi.

"Imádkozzál te magad. Mik vagyunk mi? Spirituális komornyikok hogy ajtót nyissunk vagy kopogtassunk helyetted? "

Egy kérés volt a felebaráodtól. Ha nem akarod megtenni senki nem kötelez rá.

Attól még hogy segítesz a másiknak nem lesszel a komornyikja. Arról nem is beszélve hogy valamelyik ima végére beszurni a kérést ami pár másodoercet vesz igénybe nem egy eget rengetően nehéz kérés.

Kérdező

Én is kaptam tőle levelet. Nálam is szerintem ugyan annak címezte mint nálad. Nem tudom hogy hozzád tartozik-e az a felhasználó név.