Sokan félnek a valóságtól azért imádkoznak képzeletbeli "Isten(ek)hez"?

3

Mitől is kéne félni? Talán attól, hogy egész életedben kérdezgeted magadtól mivégre létezel, és lehet, hogy már a kérdésnek sincs értelme, mert a létnek nincs oka, egyszerűen csak van, cél nélkül?

Mitől félnél? Hogy az univerzum létezéséből megtapasztalsz mondjuk 80 évet, aztán az öntudatod szétfoszlik a semmiben, mintha soha nem is lettél volna?

Mitől is kéne félni? Attól, hogy az élet nem igazságos, viszont sokak számára kegyetlen és nehéz, a szenvedésért pedig nem kapsz kárpótlást a halál után? Talán a jó nem részesül jutalomban és a gonosz nem nyeri el a büntetését?

Ijesztő, nem? Ne is gondoljunk rá.

Szerintem érthető, ha sokan félnek ettől a lehetőségtől és inkább fel sem teszik ezeket a kérdéseket.

#5 na de ez így van? Én most felteszem ezt a kérdést. Miből következik, hogy az életünknek nincs jelentősége. Való igaz, nincs befolyásunk a galaxisok mozgására, vagy a tízezer év múlva élő ember számára nem vagyunk relevánsak.

De szükségesek ezek? Talán azt gondoljuk, hogy egy másik naprendszerben élő lények léte nem bír jelentőséggel, mert nincs miránk hatással? Vagy hogy a tízezer évvel ezelőtt élt emberek léte értelmetlen volt azért, mert mi nem emlékszünk rá? Szerintem nem gondolja senki így. Akkor viszont magunkra sem kéne ezt vonatkoztatni.

A kozmikus jelentéktelenségtől való szorongás a modern gondolkodásból adódó félrekeretezés. A tudományos megismerés ránk zúdított egy halom adatot, a kozmosz méreteiről meg időtávlatairól, de nem ad támpontot arról, hogy ennek milyen relevanciája van ránk nézve, ezért nem a helyiértékükön kezeljük ezeket a tényeket. A relevanciát összekeverjük a hatalommal, és azt hisszük, annál relevánsabb valami, minél több dolgot ural. Ez a nietzschei gondolat.

De a történelem során a premodern embert ez nem igazán szorongatta. Pontosabban szorongatra, de a helyén tudta kezelni, például a vallásos keretezéssel. Az viszont nem azt jelenti, hogy félelemből hittek, hanem azt, hogy egészséges módon.

Ez olyan, mint gyengének titulálni azt, aki lelki problémával pszichológushoz fordul. Ha egy tudást rosszul keretezünk, akkor mentális instabilitást szül. Ennek kezelése nem gyengeség és nem félelem, hanem éppen ellenkezőleg. A világ kegyetlenségének tényszerű igazsága nem érv a nihilizmus mellett.

Szerintem a vallást gyengeségnek titulálni egyenértékű a ruhaviselés gyengeségnek titulálásával. Ha valaki ruhát vesz fel, azért teszi, mert fél a hidegtől? Igen, de joggal fél, és a ruha növeli a túlélési esélyeit.

Hasonlóan, az ember tudatának is szüksége van jelentőség megélésére. Még ha kozmosz érzéketlen és jelentőség nélkül való, az embernek ruhát kell húznia a tudata köré, hogy eligazodjon a világban, és ne tébolyodjon bele a nagy értelmetlenségbe. Ha a kozmoszról alkotott tudományos ismeretek szétzilálják a szociális kapcsolatokat, megbezegítik az embereket (depressziósak lesznek), elérvénytelenítik a társadalmi konszenzusokat, akkor az bizony egy káros dolog. Ezért követünk el hibát a tudomány túlértékelésével. Az ember egészséges működéséhez elengedhetetlen a helyes értékrend, a tudomány viszont természetéből adódóan értéksemleges. Ha a tudomány érvényét felmagasztaljuk, egy gépet teszünk meg az istenünknek, mert egy eszköztől várjuk azt, hogy relevanciát kölcsönözzön nekünk, pedig arra éppen nem alkalmas.

7

Értem én, hogy kellemesebb hinni a vallásoknak, de ez még nem jelenti azt, hogy bármelyik vallás igaz lenne. Csak erre akartam célozni.

#7

Szívemből szóltál, köszönöm!

#8

Mit értesz az alatt, hogy "igaz"? Ha azt, hogy tudományos bizonyítható tény, akkor (és csak akkor) igazad van.

Egyébként meg a 7-es válaszból világosan látható, miben rejlik a vallások igazsága.

'Igaz': A valóságot híven tükröző, a tények összefüggését meg nem hamisító

[link]