Sokan félnek a valóságtól azért imádkoznak képzeletbeli "Isten(ek)hez"?

Akkor az jön, hogy mit értesz "valóság" alatt. Mielőtt megint linkelnél, bemásolom a meghatározást:

"A létező világ a benne rejlő összes lehetőséggel és viszonylatokkal együtt, ill. mindaz, ami vmilyen formában létezik, megvan v. végbemegy, történik, ill. az ilyen létezőknek, történéseknek szerves egységbe tartozó összessége."

Ebbe az emberi tudat megnyilvánulásai, lehetőségei és viszonylatai éppúgy beletartoznak, mint az anyagi világéi.

Oké. Fogalmam sincs mire akarsz kilyukadni.

Én csak felvetettem, hogy talán nincs semmiféle isten vagy nem anyagi létező, és a világ talán csak annyi, mint amennyit az érzékszerveinkkel tapasztalunk belőle. Ismétlem: TALÁN. Ez is egy lehetőség. És akik isteneket kreálnak maguknak, vagy a létezésbe próbálnak valami misztériumot belelátni csak ez elől a lehetőség elől menekülnek. Persze lehet, hogy nekik van igazuk és tényleg van valami a mi valóságunkon túl, nem tudhatjuk. De amíg erre nem utal semmi, addig ezt nem tudom másnak látni, mint menekülésnek a misztérium-mentes, nyers, céltalan és értelmetlen létezés gondolata elől.

"Én csak felvetettem, hogy talán nincs semmiféle isten vagy nem anyagi létező, és a világ talán csak annyi, mint amennyit az érzékszerveinkkel tapasztalunk belőle. Ismétlem: TALÁN."

Oké, ha ezt írtad volna, nyilván másként reagálok rá. De a fejedbe nem láthatod bele...

"Fogalmam sincs mire akarsz kilyukadni."

Igaz, te sem látsz az én fejembe, és tényleg nem fejtettem ki világosan.

Szóval, arra akartam kilyukadni, hogy valóban nem tudhatjuk, hogy van-e valami az általunk tapasztalt valóságon túl, és így nyilván ésszerűbb azt feltételezni, hogy nincs. Viszont az általunk tapasztalt valóság az nem más, mint az emberi tudat. Ez az, amit közvetlenül tapasztalunk, minden mást csak másodlagosan, a tudaton keresztül. Tehát amikor valóságról és igazságról beszélünk, elsősorban a tudati valóságra kellene gondolnunk.

"Oké, ha ezt írtad volna, nyilván másként reagálok rá. De a fejedbe nem láthatod bele..."

Nem is kell belelátnod, már elsőre (5. hsz.) is azt írtam, hogy ez egy lehetőség:

"Szerintem érthető, ha sokan félnek ettől a LEHETŐSÉGTŐL és inkább fel sem teszik ezeket a kérdéseket."

Vidiripi

Mi a valóság? Először azt kellene tisztázni! Az a valóság amit te tartasz annak?

"Mi a valóság?"

Én úgy gondolom, hogy a tudat szubjektív valósága az elsődleges valóság, mivel az objektív valóságot csak a szubjektív tudaton keresztül tudod tapasztalni.

"Az a valóság amit te tartasz annak?"

Olyan értelemben nyilván nem, hogy most kitalálom, hogy mit tartok valóságnak és mit nem, tehát a gondolkodásommal határolom be a valóság körét. Olyan értelemben viszont igen, hogy mint fentebb írtam, a szubjektív tudat valósága tekinthető elsődlegesen valóságnak. Legalábbis episztemológiai értelemben mindenképpen. Ontológiai értelemben már kérdéses, hogy elsődleges-e.

Vidiripi

- Igen a valóság meghatározása erősen függhet a személytől.

Félni a valóságtól!

De a valóság melyik aspektusától félni? Az a probléma hogy nincs konkrétum! Mert a valóság más egy hívőnek és más egy nem hívőnek! Sőt úgy gondolom hogy egy felnőttnek és egy gyermeknek is más.

"De a valóság melyik aspektusától félni? Az a probléma hogy nincs konkrétum! Mert a valóság más egy hívőnek és más egy nem hívőnek!"

Igen, a kérdező nyilván csak a fizikai valóságra gondolt, amit ő feltehetően az egyedüli valóságnak tart.