Kedves hívők, imádkoznátok az istenetekhez, hogy közölje veletek, mit kellene mondanotok nekem, hogy a ti vallásotokra megtérjek?

"Csak olyan Istenben akarsz hinni, amelyik valóban létezik. De ehhez meg kell győződnöd először arról, hogy az létezik."

Pontosan.

"ne higgy Istenben"

Jelen pillanatban nem hiszek semmilyen istenségben.

"ne higgy abban sem, hogy nincs Isten"

Nem tudom, hogy létezik vagy léteznek-e, ezért ezt sem hiszem.

"abban se higgy, hogy nem tudod, hogy van-e Isten"

Tudom, hogy nem tudom. Ezzel nem értek egyet. Ha tudnám, akkor tudnám.

"Isten létének vagy nem létének a kérdése valójában egy hibásan keretezett probléma"

Szerintem inkább egy egyszerű dichotómia.

"emiatt teljesen érdektelen, hogy mi a válasz a kérdésre, mert a kérdés lényegében érvénytelen"

A kérdés, hogy létezik vagy léteznek-e istenek, nem érdektelen. Nem csak az én szempontomból, hogy tudjam van-e. Hanem azért is, mert a világon élő emberek nagy része, valószínűleg, egy olyan istenben hisz akkor, ami nem létezik. A nemlétező, kitalált isteneknek hamis igényei szerint élik az életüket és ugyanezek mentén korlátozzák mások jogait.

Ha mondjuk 2000 éve nyilvánvalóvá vált volna, hogy az ábrahámi Isten kitalált személy és az igazi Isten nem olyan szigorú és korlátozó elvek mentén akarja hogy éljük az életünket, akkor szó szerint sok-sok millió ember élete lehetett volna könnyebb. Mennyi kínzás, háború, kegyetlenség, gyűlölet maradhatott volna el.

De az is lehet, hogy olyan istenségek léteznek, amelyek az "élje túl az erősebb" elve mentén képzelnék el a helyes utat. Akkor meg megint máshogy néznénk ki.

Ha meg az ábrahámi Istenről derülne ki, hogy ő az igazi, érdekes lenne megtudni, mennyire valóságos ahogyan őt lefestették, amiket a nevében állítottak és mennyire vág egybe az ő gondolkodása azzal, ahogyan egy mai hívő gondol rá.

Az én személyes lelki világommal nem fér össze amit leírtál. Érdekes eszmefuttatás, de nekem nem válna be. Nincs semmilyen problémám azzal, hogy a világ jelentős részéről nem lesz tudásom soha. De amit tudok, arról szeretem tudni, mennyire valódi, mennyire hihető. A nihilista irány messze áll tőlem. Ateista vagyok. Ateista, akiben nincsenek előítéletek, vagy ha mégis, igyekszem elkerülni ha felismerem nyomát a szavaimban.

#96:

"Ha nem hiszel a csodákban, akkor nem is fogsz csodajeleket sem észre venni."

A wikipédia szerint "a csoda olyan esemény, amelyet nem tartunk lehetségesnek vagy valószínűnek tapasztalataink és ismereteink fényében". Tehát a szó definíciója szembe megy az érveddel. Továbbmegyek: ha nem hiszel az ufókban, akkor ufókat sem fogsz észlelni. Ezzel szemben az ufóhívők minden évben olyan sok ufóészlelésről számolnak be, hogy fel tudnak vele tölteni egy rendszeresen terjesztett újságot. Szóval remélem, hogy neked ennél jobb érved is van.

"Uncsi vagy."

Nem tartom magam unalmasnak. De ha létezik az általad felsoroltak közül bármi is, azok egész biztosan nálam sokkal érdekesebbnek tartanak téged. Remélem sokat mókáztok, nem unatkozol. Így, hogy te ennyire ismered őket, mondhatnál valamit nekünk, amik neked meséltek, de más nem tud róla. Az nagyot ütne.

A többi mondatodra nem reagálnék, mert azokat vagy pocskondiázásnak szántad vagy fergeteges poénnak, de nekem egyik sem jött be. Kedves Jedi, sok sikert kívánok a spirituális magaslatokban :-)

#97:

"a kérdező mintha azt hinné majd gyertek mások imádkozzatok, nekem kérdezőnek a kisujjamat se kelljen felemelni. Az elkényeztetettség."

Nem vagyok róla meggyőződve, hogy jól értetted a kérdésem. Ha nem kívánsz együttműködni, akkor nem muszáj.

"ha mi nem szólnának hozzád és nem imádkoznak hozzád te mit tennél? Keresnéd egymagad Istent?"

Nem lehet hatékonyan keresni az ismeretlent. Azt sem tudni, hogy létezik-e és hogy hány van belőle. Mondhatod, ha rátalálsz, hogy ez az. De akkor sem fogod tudni, hogy az igazi jött-e szembe, nincs-e egy annál is hatalmasabb és igazabb. Te talán már megtaláltad?

"mit értesz a "valódi" istennek?"

A kioktatás után meglepő, hogy te jössz ezzel a kérdéssel. Nem tudod milyen egy valódi isten?

"teljesen más út vezet Istenhez... éppen akkor tapasztalod meg amikor hiszed"

A leírásod alapján először a vak hitre van szükség, aztán már hinni is fogod. Olyan a mechanikája, mint egy körkörös érvelésnek. A hiszékenység inkább tűnik negatív tulajdonságnak, semmint erénynek.

Az élet más területein is hasznosnak véled az "először hiszek" elvét? Hihetek abban, hogy lotttó ötösöm van, és utána enyém a pálya? Vagy az irracionális volna?

"Akkor áll helyre a kommunikációs csatorna Isten és közted. Akkor érkeznek a mindennapi csodák."

Milyen csodákról beszélsz? Te már kommunikálsz Istennel? Érkeznek hozzád a mindennapi csodák?

"Akik tudni akarják Istent, mind vakok maradnak, erről beszélt Krisztus. Aki viszont minden nehézség ellenére is hiszi hogy Isten van és létezik, az megtalálja, azt kirángtja a bajból."

Javíts ki ha félreértettelek volna: azt sugallod, hogy az igaz hívőkön segít Jézus és kirángatja a bajból? Ha ez így van, akkor rendkívül arrogánsan hangozhat azoknak az igaz hívőknek, akik ronggyá sírták magukat, de a családtagjuk így is odaveszett. Lehet túlzásba estem, csak félreértettelek.

"Isten felé csak egy út van következtetés, bizalom, hit szeretet, Isten imádat."

Az Isten felé vezető úton a következtetés mit takar? De ha nem ismerem, nem tudom milyen istenről beszélsz, hogyan bízhatnék benne és legfőképpen hogyan szerethetném? Ez lehetetlen, nem tudsz szeretni senkit, akiről nem tusz, akit nem ismersz. Imádni meg aztán tényleg lehetetlen az ismeretlent.

"helyetted senki sem lépi meg ezeket a lépcsőfokokat"

Milyen lépéseket kell megtenni? Konkrétumokat tudnál írni a homályos szöveg helyett? Vagy megtartod a tudást magadnak, mert nem akarod, hogy más is közel kerülhessen az istenedhez? Vagy csak azért beszéltél ilyen magas lóról, hogy a felsőbbrendűséged éreztesd? Az istened többi hívője is ennyire önhittnek tűnik?