Mi a bűn Isten szemében?

Kedves Kérdező!

Továbbra is azt mondom, az önellentmondás benned van, csak már észre sem veszed. Isten szerinted mindenható és egy tökéletes világot teremtett. Akkor mégis miért hal meg benne bármi? Miért nincs pl. állandóan időben eső, hogy ne száradjon el a fű? És azt tudtad, hogy valójában a tudomány sem tudja pontosan, miért öregszik és hal meg az ember, amikor a sejtjeink állandóan cserélődnek és frissülnek? Elvileg a testünk is vígan élhetne a végtelenségig, erre varrj gombot! Ha tudná a tudomány, pontosan mi okozza az öregedést, akkor annak kiiktatásával biztosíthatná az örök földi életet. Szerintem nem őrülnének meg ezért az emberek? Ha tudnák a titkot, rég megoldották volna! Tehát gondold végig: pontosan Isten rendelése a halál, szenvedés, ez nem következik közvetlenül az anyagból! Erre mit lépsz?

Isten pedig azért teremtett, mert társat akart. Ha nem ugortad volna flegmán át ezt a részt, amit írtam Ádámról, akkor ezt megértenéd. Olyan társat, aki önként keresi Vele a kapcsolatot. Egyébként szerinted mi értelme van annak, hogy Isten olyan világot teremt, ahol Ő láthatatlan? Pedig bármilyet teremthetett volna. Alapvető kérdés! De szíved joga egy olyan természetistent alkotni magadnak, akivel nem lehet kapcsolatod, míg mások olyan Istenben hisznek, aki a Maga trónja mellé emeli az embert, akit szeret és akiért meghalt! A „te istenednél” jóval nagyobb istent el lehet gondolni!

„az lesz a természetes reakciód, hogy szeretni fogod”

És minek szeressem, ha szerinted ő maga nem keresi velem a személyes kapcsolatot? Csak teremtett egy világot, ahol szenvedés és halál van, aztán szarik nagy ívből az egészre, de te hidd el, hogy ez a tökéletes világ. Ennél borzasztóbb dologban nem nagyon lehet hinni, már megbocsáss.

„Azt láttad meg a Bibliából, ami tetszett, a többin átsiklottál.”

Haha, bagoly mondja verébnek. Kb. 6-szor elolvastam a teljes Bibliát minden apró részletben. Mondd meg nékem pl. melyik a Biblia legunalmasabb könyve? Van-e benne hétfejű sárkány? Szerepel-e benne, hogy „nincs isten”? Ki Jannesz és Jambresz? Mi volt József egyiptomi hivatali neve? Minek nevez Pál Apostol egy krétai filozófust? Hol van benne a kör négyszögesítése? Hányszor szerepel benne a Tíz parancsolat? Ki született farkasember-szindrómával? Pál Apostol levelei sorrendben mennek-e? Na jó, leállok, a lényeg az, hogy ha ezekre kapásból tudsz válaszolni, akkor cseverésszünk azon, ki mennyire alaposan ismeri a Bibliát.

„De ha azért jött a földre, hogy így haljon meg, az is egy élmény/tapasztalat, én nem ítélkezem fölötte és nyilván Isten sem fog. Az anyagból nem vesz el semmit és bőven lesz még lehetősége tapasztalni.”

Ebben baromira tévedsz! Baromira nem azért jött ide, hogy ezt tapasztalja meg és általában baromira nem lesz lehetősége mást tapasztalni az életben. A Te „tökéletes világról” alkotott elképzelésed valójában hihetetlen érzéketlenséget okozott. Ha valaki melletted halna akkor is csak annyit mondanál, hogy ezt kellett tapasztalnia, lesz még több élete? Látod, ez a bűn Isten szemében! Hogy egy vállrándítással letudjuk az Ő értékrendjétől való eltérést és a legocsmányabb devianciát tartjuk normálisnak!

„Ez a világ az anyag szabályai szerint működik, ilyen dolgok előfordulhatnak.”

És szerinted ezeket a szabályokat, amik a sok mocskot kitermelik, Isten alkotta ilyennek és tökéletesek! Ezek szerint Te tényleg Istent teszed felelőssé azért, hogy az ártatlan gyereknek végig kellett néznie, ahogy az anyját fejbe lövik és a padlóra folyik a vér a fejéből! Undorító…

„Ezt fejtsd ki, milyen módon lett "jónak" teremtve.”

Ezek a Biblia bevezető sorai. Mégsem olvastad? Kezdetben nem volt se szenvedés, se halál, se gyilkosság, stb. Ehhez hasonló állapothoz akarunk visszatérni Isten üdvözítése nyomán. Ezt nem kell annyira nagyítóval keresni az Írásban…

„Isten nem hibázik, nem törli el a teremtményeit, mert nem hibásak a szemében. Ha hibásak lennének, Isten tökéletlen lenne.”

Így van, pontosan most kezded végre elemészteni saját beteges elméletedet! ;) Márpedig hibáznak, de ezért nem közvetlenül Isten okolható! Mert Ő tökéletes világot teremtett, de abban meghagyta a döntés lehetőségét, hogy Tőle minőségileg/személyesen el lehessen távolodni. Írtad, hogy Te is érzed úgy, hogy „Isten jelenlétében” vagy. Na, máskor meg nem? A mi személyes döntésünkön sokminden múlik, mennyire közeledünk Hozzá, vagy éppen távolodunk Tőle. Elmélkedj még egy kicsit ezen, és végre rájössz az ordító tényre, hogy mi teremtmények qrtuk el a dolgot! nem kicsit, nagyon. És ezért igenis felelősek vagyunk, nem háríthatjuk másra! Ha odamész valakihez, aki szenved, vagy nem teszel semmit, vagy elkezded szídni, hogy ő az oka mindennek, belérúgsz, vagy gyógyíthatod is. Senki nem kényszerít semmire, a Te döntésed mindegyik. És vállalod érte a felelősséget. Ezt hívják felnőttkornak.

Sok a melóm, de most válaszolok:

1. Az elején csak kerülgeted a problémát. Ha Isten bármilyen világot teremthet, de olyan teremtett, amiben van ciklikusság, enyészet, halál, és nincs másfajta világ, akkor Ő nem a legjobb világot alkotta meg. Vagy nem teremthet bármilyet? A ciklikusság egy téves látásmód, valóban van egyfajta ritmusa a természetnek, de nem ez az egyeduralkodó elv és végképp nem a legjobb elv. Ez nagy téma. De egyébként még a hindu világciklusokban is megjelenik némiképp az a gondolat, hogy az elmúlás egyfajta büntetés. Tehát ezt büntetésként is fel lehet fogni, ha másfajta világot is lehetett volna teremteni, de akkor megint a Te elméleted van bajban.

"És bizony, a halál és a szenvedés az anyag jellegéből következik, de csupán illúzió az örökkévaló lélek számára."

Ez megint nagyfokú hindu érzéketlenség a szenvedés iránt. Ha most belevágnék egy kést a kezedbe, akkor is tudnád azt mondani, hogy ez illúzió? Vagy ha mondjuk fáj a fogad, akkor rándítsd meg a vállad, hogy ez csak illúzió, és nehogy kezeld. Mi a francért kéne kezelni olyat, ami nem valós? Ha a gyerekek azt játszák, hogy királynők, akiket üldöz egy banya, akkor ha kitalálják, hogy egy banyairtó-porral elpusztítják a banyát akkor az elpusztul. Ilyen egyszerű. Tedd Te is ezt, ha szerinte da fogfájás csak illúzió.

De amúgy komolyan úgy gondolom, hogy sok együttérzés nem lehet Benned mások baja iránt...

"Csakhogy Isten nem ember. Nem magányos."

A házasság isteni intézményének nagy misztériumát tényleg hanyagoljuk, mert igen messze vagy attól, hoyg megértsd...

"Számodra láthatatlan, én csak Őt látom."

Na, ez meg panteizmus. Ha az előbb a nem magányos Istennel a Szentháromságra utaltál tudattalanul, akkor ez ahhoz képest igen nagy világképi zuhanás. Szerinted az anyag mindig is létezett? Isten nem transzcendens? Azonos a világgal? Mert látni az anyagi világot látjuk, a többi egyelőre a hit és remény várakozása. Persze lehet magunkat áltatni azzal, hoyg látjuk Istent, de inkább az Ő teremtett világát látjuk, ha nem szakadtunk még el a valóságtól...

"Isten nem ül trónon. Nincs trónja. Hülyeség."

Ezt Ő mondta Neked?

"Nem keresi a kapcsolatot veled, hanem folyamatosan kapcsolatban áll veled. Ha akarod ha nem, ha tudatos vagy rá, ha nem."

Tehát mégis csak panteista vagy. Isten a levegő. Mert az van mindig veled, akár tudatosítod, akár nem. Téged gyengéd szálak fűznek a levegőhöz? Meg tudod szólítani? Nézd: személyes kapcsolat egy személlyel lehet. De ha ez a személy szerinted olyan világot teremtett, ahol akár tetszik, akár nem, vele kell lenned, akkor mégis a Te istened a zsarnok önimádtató és nem az enyém.

"A "rossz" dolgok nélkül nélkül nem létezhet "jó" dolog, nem tudnád értelmezni."

Dehogynem, vígan megvan! Szerinted a sötétség mit ad hozzá magához a fényhez? Semmit! A fény önmagában is fényes, sőt legyőzi a sötétséget kapásból, semmit nem kap a sötétségtől. A mi homályos látásunk csak az, ami arra szorul, hogy időnként jobban tudatosítsuk, hogy a sötét kellemetlen és jobban értékeljük a jót. Mert elfelejtettük értékelni a jót önmagában. (De látod, hogy Te se tudod kikerülni a jó és rossz szavak használatát. :P )

"Számodra ezekből a kérdésekből kikerül, hogy hiteles-e a Biblia, illetve, hogy valóban JHVH a Teremtő Isten? Feloldják a tökéletlen mindenható ellentétét?"

A Bibliával az égadta világon semmi baj nincs! Tök jó az egész úgy ahogy van. Csak azok nem értik, akik nem ismerik Istent eléggé. De tényleg. Azért jó, mert úgy lett megírva, hogy a hitetlenek fennakadjanak, megütközzenek számos dolgon. A kezdő hívő is néha furcsál benne dolgokat. De nem kretén módon áll az Íráshoz, ahnem alázattal meg akarja érteni. És láss csodát: ha így állsz a Bibliához, a kezdeti ellentétek feloldódnak és hatalmas igazságokat tanulsz meg pont az ellentétek feloldásával. De a helyzet az, hoyg ezt megfelelő lelkület nélkül úgyse fogod fel, hiába is magyarázzam. Isten tökéletes a Biblia alapján is, elképesztően tökéletes, bámulatbaejtő zseni és könynfakasztóan meghatóan szereti az emebrt és mindent megtesz érte! Igen, az Ó- és ÚSz Istene! Csak normálisan kell látni a dolgokat... Mi vagyunk a barmok, nem Ő. Amíg ezt nem látod, gyakorlatilag semmit nem látsz reálisan a világban.

"A kérdés az, hogy melyikre figyelsz, illetve, hogy csak az egyiket vagy a másikat veszed figyelembe."

Én mindkettőt látom. Nálad érzem azt, hogy menekülsz a kellemetlen dolgok elől. Nem tudsz velük megbírkózni csak ha illúziónak tartod őket?

"Nem Isten a felelős. Én sohasem mondtam ilyent."

Dehogynem! Ez az, hogy "én nem szartam a kútba, csak mellé és belelöktem". Ha úgy gondolod, hogy a jelen világ a gyilkosságokkal és egyéb mocskokkal együtt Isten által teremtett tökéletes világ, akkor Istent tartod felelősnek a gyilkosságért is. És akkor mi van azzal a parancsolattal, hogy "Ne ölj!" Mondott ilyet Isten vagy nem? Ha igen, miért mondott? Ha nem, miért nem?

"És a földön élő ragadozó állatok vegetáriánusok voltak addig? De várjunk csak, a növény is élőlény, és elpusztul, amikor elfogyasztják."

Igen, de a növény nem állat vagy ember. A növényt Isten kifejezetten olyannak teremtette, hogy neki az léte értelmében beteljesülése, hogy energiát szolgáltat más élőlények számára! Ő attól a legboldogabb, ha fonotszintetizál és aztán feloldódik egy magasabbrendű élőlémy részeként. Nincsenek idegei, nem fáj neki, ha megeszik, ő attól boldog, mert teljesítette azt, amire Isten rendelte! Kezdetben tényleg nem voltak ragadozók és az ember sem evett húst. Ez már később engedmény Isten részéről (keresd Noé története után illetve az áldozati szertartásokban).

"Az állatok is ölték egymást, mivel szaporodtak és halál nélkül túlszaporodtak volna."

Nem, az állatok kezdetben nem ölték egymást. Nem volt sok állat és alapvetően pont az volt az Isten általi rendelésük, hogy töltsék be az egész földet. Miért haltak volna meg, ha ezt kellett csinálniuk? Isten bazi nagy földet teremtett, ahol kismilliárd élőlény elfért. Az már csak elméleti dolog, hoyg mi lett volna, ha az emebr nem esik bűnbe (és rántja magával így az egész földet), és túlszaporodnak az élőlények halál nélkül. De valszeg nem a halál lett volna az egyetlen megoldás erre, ez csak a mi szegényes fantáziánk. Pl. meghódíthattunk volna más bolygókat vagy szimplán leállt volna a szaporodás egy még magasabb céllal, stb.

"Márpedig hibáznak, de ezért nem közvetlenül Isten okolható!"

"Isten szemében nem hiba a "szabad" akaratod segítségével választani a rendelkezésre álló lehetőségek közül. Azért van a szabad akarat és a lehetőség."

Ez meg már kifejezetten sátáni csúsztatás. Mondd a sorozatgyilkosnak és az áldozatainak is ezt. Te bele se gondolsz, hogy milyen következményei vannak annak, amiben hiszel? Az emberek nyugodtan öldössék, erőszakolják egymást, mert ez nem hiba, és nem is kell ellene semmit tenni, mert ez illúzió. Amit írsz, az gyakorlatilag emberiség elleni vétekre való buzdítás, térj már észhez!

"Nem érzed, hogy mennyire beteges a világnézeted?"

Nem, pont a Te istened az, aki nem enged maga mellett alternatívát, viszont nem is gátolja meg a rosszat. Ergo ő maga is rossz. Az én Istenem enged maga mellett alternatívát, de arról Ő sem tehet, hogy Ő a Jó, és gyakorlatilag a Tőle való eltávolodás nyomorba dönt. Ezzel nem tud mit csinálni, mert Ő maga Jó. Amit tud csinálni az az, hogy szeretettel rávezeti a népet, hogy jobb lenne jót tenni, de nem kényszerít erre senkit. Ha Isten rossz lenne, pontosan történne az, amivel Téged megfertőzött az Ősellenség, hogy nyugodtan gyilkolj, mert az is csak egy lehetőség, tapasztalat. A Te istened sajnos kegyetlenül rossz. Még szerencse, hogy csak a te tudatodban létezik.

"A jelenlét az az állapot, amikor kizárod a múlt miatti bánkódást, a jövő miatti aggódást és megérkezel arra a helyre, ahol Isten is található, a JELENBE (Isten időtlen, ne feledd). Így lényegében tisztább szívvel tudsz döntést hozni és tudatosabb lehetsz a kapcsolatodra Istennel."

Ez megint egy erősen ezos gondolat. A pszichológia már kimutatta, hogy a legaljasabb tettek mind a kitágult jelen tudatában kerülnek elkövetésre. Amikor az ember nem bánja meg múltbeli tetteit. de nem is érdekli jelen tette jövőbeli következménye. Egy gyilkos számára csak a jelen létezik. Veszélyes ez. De egyébként akkor Neked ezek szerint van SZEMÉLYES kapcsolatod Istennel? Olyan, amiben mondjuk megszólíthatod?

"Viszont arra is figyelni kell, hogy a túlzott szereteteddel és gondoskodásoddal ne árts neki!"

Mi a túlzott szeretet? Hogy meghalsz másért, hogy ő éljen? Mert egyébként mást nem nevezek túlzó szeretetnek, csak valami majomkodásnak. De beszédes, hogy azon aggódsz, nehogy túlságosan szeretned kelljen másokat...

Látod, látod, aki eltávolodik az igaz Istentől, az egyre nagyobb hülyeségeket követ... Meddig akarod még ezt csinálni?

Kénytelen vagyok most már én is 2 részletben reagálni.

„Számomra mindig nagyon szórakoztató olvasni az írásaidat, szóval ki nem hagynám, hogy reagáljak rájuk.”

Ó, köszönöm, azt hittem, már eleged van belőlem. :)

„Valószínűleg nem is ezt az egy világot teremtette.”

Én pont azt tartom valószínűnek, hogy csak ezt az egyet (mármint mennyel és alvilággal együtt). De valljuk be: ezt viszonylag nehéz ellenőrizni. 

„Az elmúlás a felszabadulás, a továbblépés és egyben az új lehetőség!”

Szerintem a továbblépés, fejlődés nemcsak a halálon keresztül valósulhat meg. Pusztulnia csak a rossznak kell. Tehát ha van halál, van rossz is, ha nem lenne rossz, nem kellene semminek sem pusztulnia a továbblépéshez. Ami jó (de még nem tökéletes), az a végtelenségig fejlődhet halál nélkül.

„Amikor a lelked felszabadul az anyag fogságából, akkor fog csak ráébredni erre az illúzióra.”

Ez meg gyakorlatilag gnoszticizmus, de sebaj. De még ha „fogságnak” is tartjuk az anyagot, attól még az nem illúzió. Ami nem létezik, az nem is ejt fogságba. De itt megint kevered a dolgokat: egyrészt azt írod, hogy Isten ilyen megváltoztathatatlan szabályokkal teremtette az anyagi világot. Másrészt ez az anyagi illúzió. Akkor most mi is van? Isten nem létezőt alkotott, ami mégis köti a lelket, mert a lélek mégsem tudja azt megváltoztatni? Ezért mondom, hogy ezeket nem gondolod végig, csak innen-onnan megtetszik valami és azt egymás mellé hajítod a világképedben…

„Meg fogsz lepődni, de számos olyan technika létezik, amivel a fájdalom csökkenthető, megszüntethető.”

Pl. Agykontroll? Volt benne részem, nagyobb a füstje, mint a lángja… (Ha röviden akarok róla nyilatkozni).

„Próbáltam megértést hozni a beszűkült világnézetedbe, hogy félelem és hazugságok nélküli életet élhess?”

Én így is félelem és hazugságok nélküli életet élek. Ha Istennel valódi kapcsolatom van, a világ hamarabb tűnik el körülöttem, mint én magam. Nem mindenki mondhatja el, hogy ilyen világképe van. Az én Istenem ugyanis erős és valódi kapcsolata van Velem. Nem pusztán az én elmém szüleménye…

„Láthatod a szabályszerűséget és rendszert is az anyagban. Bármilyen teremtett dolgot látsz is, az Istenhez vezethető vissza.”

Hát ez az, az imént még azt írtad, hogy csak Istent látod. Azért piszkáltam ezt meg, mert nem mindegy, hogy közvetlenül Istent látjuk, vagy az Ő műveit. Viszont megint felmerül pár kérdés: Te a látható természet szabályszerűségeiből is Istenre következtetsz. De szerinted ez a világ mégis csupán illúzió, a halállal együtt sem lehet nála jobb és a lélek itt fogságban van. Tehát neked mégse olyan frankó istened van, ha egy ilyen fura világot tartasz az Ő művének. Mi lenne ha mégis azt látnád, hogy mindeznem illúzió, nem fogság, hanem csodálatos, és a Teremtő nem akart benne eredetileg sem szenvedést, sem halált…

„Csupán alapvető logika, hogy Isten nem ül, mert nem fizikai testben él, nem hat rá a gravitáció”

Jó, de nem fizikai természetű trónja sem lehet?

„Isten a levegő is, Isten a mindenség az általa teremtett világban.”

De hát akkor mégiscsak panteista istenképed van és nem transzcendens! Nemrég írtad, hogy Ő a világ felett áll, most meg azt írod, hogy Ő = levegő is. Nem mindegy, hogy Istent a világgal azonosítjuk-e (ezért is kérdeztem, hogy az anyag örök-e szerinted) vagy azt mondjuk, hogy Ő a világon felüli, de pl. energiáiban jelen van mindenhol, és mi azt érzékeljük. Mellesleg ha Őt azonosítod azzal az anyaggal, ami számodra csak illúzió, akkor egy idő után Istent is illúziónak fogod tartani! (Az ördögök úgy működnek, hogy először egy ártatlanabbnak tűnő ferdítéssel elfogadtatnak velünk egy olyan dolgot, ami igaznak látszik, aztán erre alapozva tovább lépnek és még vadabb dolgokat fogadtatnak el. A lényeg, hogy először csak kicsit billentenek ki, aztán amikor már ezt magunkévá tettük, tovább tekernek a rendszeren. Ezért kell észnél lenni és minden kisebb kisiklást helyrerakni.)

„Igen, szeretem a levegőt. Minden nap szoktam lélegezni belőle, nem is keveset!”

Tartok tőle, hogy a „szeretet” fogalma alatt nem ugyanazt írjuk. Amit Te írtál az az én olvasatomban inkább kedvelés vagy függőség.

„A létezésed ajándék! És senki sem kényszerített az anyagi létezésre, Te választottad.”

Azzal egyetértek, hogy ajándék, de ha megszakadok se emlékszem arra, hogy én választottam tudatosan az anyagi létet. Ez mát megint ilyen hindu mese, aminek egész egyszerűen azért nincs köze a valósághoz, mivel ha valóban ez az én tudatos választásom lett volna, akkor emlékeznék rá. Mert az, hogy más hozza helyettem a döntést, vagy hogy én hoztam de elfelejtettem, további nehezen megválaszolható miérteket vet fel? Ez ugyanaz a paradoxon, miszerint azért kell reinkarnálódnunk, hogy újabb tapasztalatokat szerezzünk. De akkor mi a tökömnek nem emlékszünk alapból a korábbi tapasztalatokra? Vagyis kb. ez olyan állítás, hogy ne legyél éhes, enned kell, de csak azzal a feltétellel, hogy egyből ki is hányod, amit ettél. Bugyuta mese…

Szóval: Isten nem kérdezett meg, hogy akarsz-e létezni, hiszen előtte nem léteztél, a mi létünk valóban az Ő egyoldalú ajándéka felénk. De abban már ránk bízta a döntést, hogy hogyan akarunk létezni. Mindenkinek a létezés teljességét akarja Ő adni, de mivel születésünk után már tudatosak vagyunk, ezért dönthetünk arról, hogy az isteni létben akarunk részesülni (ergo az Ő gyermekei leszünk, ami nem kis dolog) vagy elutasítjuk az Életet. Erről már igenis tudunk dönteni. Te viszont pont úgy látod, hogy arról dönthettünk, hogy egyáltalán akarunk-e létezni, amikor még nem volt tudatunk, amikor viszont már volt, akkor nem tudunk alapvető létkérdésekben dönteni. Ilyen ez az ezos világkép: pont a valóság teljes kifordítása…

„Ha csak "jó" lenne és ez állandó lenne, akkor nem tudnád, hogy az jó, hanem csak léteznél a semmiben.”

Én ezt az egészet másképp látom (de nem ciki, hogy Te meg így látod, mert az emberek többsége így látja). Én úgy látom, hogy ha csak jó létezne, akkor mi is tisztán látnánk, hogy az jó (hiszen a (lelki) látásunk is jó lenne). Tehát tudnánk értékelni a jót a rossz nélkül is, hiszen látnánk tisztán, hogy az önmagában jó! Ilyen lesz majd a Mennyben az örök élet.

Jelenleg azért szorulunk arra, hogy jobban érzékeljük fájdalmasan, hogy a rossz az rossz, mert nem látunk tisztán. Ez magyarázza meg többek között Isten ÓSZ-i pedagógiáját is. A bukott ember homályosan látott, de az anyagi világ olyan, mint egy plasztikus tábla, amin a tanár magyaráz. Amit Te úgy érzékelsz, hogy az anyagi világ illúziója mégis erősebbnek tűnik, mert ezt érzékeljük mégis közvetlenül, ebből kell felébredni, ez fogságba tudja ejteni a lelket, stb. – az egyszerűen a két világ „nyomulási technikája” közötti különbség. Lelki szemünk elhomályosulásával (a bukás miatt) a fizikai világot azért érzékeljük jobban, mert „sűrűbb”, agresszívabb, primitívebb mechanikák működtetik. A fogad tényleg annyira qrvára tud fájni, hogy semmi másra nem tudsz gondolni. Bármilyen lelki szférán gondolkodsz, ha belép megy egy villamos, azt azonnal rohadtul valósan érzékeled! A lelki világ, ahol Isten is alapvetően él, szelídebb, tartózkodóbb, nem nyomul annyira az ember elé. Pont azért használt Isten a bukott ember számára fizikai jelképeket, előképeket, hogy jobban megértse a lelki igazságokat, amiket kevésbé plasztikusan látott! Pl. ahogy elfoglalták az Ígéret földjét: Isten direkt látszólag erősebb népek kiűzését kérte a zsidóktól, de megígérte, hogy segíti őket. Ott voltak az Ígéret földje előtt, de beparáztak az ott élőktől. Ezért kellett még 40 évig vándorolniuk. Addigra megtisztultak és utána Istenben való hittel Józsuéval simán elűzték onnan az ottani pogányokat. Ez valójában a mi üdvösségünk tábla-magyarázata volt! Mert a bukott angyalok erősebbek, mint az ember. Ahhoz hogy üdvözüljünk, hogy a mennybe kerüljünk, ahonnan ők kibuktak, le kell őket győznünk. Ez pedig csak Isten segítségével mehet. De Vele akkor is győzünk, ha látszólag erősebb ellenféllel kell megbirkóznunk. És még sorolhatnám: az ÓSZ fizikai előképeit gyakorlatilag mind be lehet azonosítani az ÚSZ későbbi lelki igazságaival. Az ókori harcos nomád nép ebből értett, mi a szelídebb korban pedig már erre alapozva értünk meg finomabb tartalmakat. Isten elképesztő zseni!

„VAK HIT”

Akkor nem érted. Elmondjam megint? Pont hogy akkor oldódnak fel a Bibliában lévő ellentétek, ha GONDOLKODSZ rajtuk, ha tisztítod az ELMÉDET! De ez nem jöhet létre úgy, hogy úgy állsz hozzá: a Biblia egy baromság! Nézd, ez olyan, mintha olvasnál pl. a kvantummechanikáról. A newtoni mechanika szerint ez első ránézésre baromság. Tehát ha nagyképűen azt mondod, hogy a kvantumfizika ökörség, ellentmondásos, hogy lehet az, hogy az elektron egyszerre több helyen van véletlenszerűen, akkor sosem fog feltárulni előtted a kvantumfizika rendszere, ami pont hogy magsabbrendű, mint az egyszerűbb newtoni rendszer. És nálad nagyobb elmék találták ki. Tehát ha alázattal elfogadod, hogy a kvantummechanika mégse hülyeség, hanem nagyobb igazságokról szól, mint amit te perpill fel tudsz fogni, akkor szép lassan te is megértheted a kvantumfizikát. És a kezdeti látszólagos ellentétek feloldódnak… Ha pl. olvasol olyat, hogy 2 pont között nem feltétlenül az egyenes szakasz a legrövidebb, akkor mondhatod, hogy ez egy baromság, ellentmondás, és aki ezt elhiszi, annak van a hite. Ha viszont megpróbálod megérteni, hogy ez mégis valami igaz dologra utal, és mondjuk a teret úgy látod, amit a gravitáció mindig elgörbít, akkor rájösz, hogy tulajdonképpen amit te eddig egyenes vonalnak hittél, az valójában nem is létezik, mert 2 pontot a görbült térben lehet csak összekötni. És lám, megértettél egy nagyobb igazságot, ami ráadásul a valóságos világ pontosabb leképezése! Na, a Biblia is tele van ilyenekkel… PL. rögtön a 2 fő parancsolat: „Szeresd Istent teljes erődből, teljes szívedből, teljes lelkedből és minden erődből – és szeresd felebarátodat, mint önmagad.” Felmerül a kérdés, hogy ha Istent teljes valónkkal szeretjük, akkor marad-e még emellett bármilyen szeretet, amivel tudunk más szeretni? A problémát nem a parancsolat okozza, csak a mi rossz látásmódunk, ha a szeretetet valami racionális kimérhető adagnak tekintjük. Mert ha azt telejsen az egyik edénybe tölrtjük, akkor más edénybe nem marad. De pont azért van így fogalmazva ez, hogy aki öntelt racionális suttyó, az erről visszapattanjon, aki viszont tényleg meg akarja ismerni Istent, az eljusson számos más igazságra, pl. hogy a szeretet végtelen, hogy ha Isten szeretjük akkor azonosulunk az Ő emberszeretetével is, ha szeretetet adunk, az nem fogy, hanem pont növekszik, stb.

De egyébként azok alapján, ahoyg eddig kunnikáltam Veled, szépen kifejtve, logikusan, kimutatva a Te elméleted ellentmondásait is, tényleg egy osztályba sorolsz a fanatikus szemellenzős vak hívőkkel, akik azt se tudják, miben hisznek, és minden érve annyi a reakciójuk, hogy a pokolban fogsz elégni a sátánnal együtt? Na, ők lehet, hogy vakok, de merem remélni, hogy én nem ilyen benyomást keltek...

"A programozó vajon felelős azért, mert az általa alkotott világban a játékosoknak lehetősége van egymásnak ártani? Nem hinném! Még azért sem felelős, ha a játék pont arról szól, hogy ártanod KELL másoknak.”

Közeledünk… Már csak azt kéne helyreraknod, hogy ha a programozó nem felelős a játékban való agresszióért, akkor Ő nem olyan világot akart eredetileg teremtetni, csak a világ elhajlott tőle. Ha viszont direkt ilyet akart, akkor Ő igenis felelős a benne lévő agresszióért. Tehát a két állításod között feszül némi logikai ellentét, gondold végig. És megint nem világos Istennek a világhoz való viszonya. Most leszarja vagy ő maga azonos vele. Ő követi el az agressziót, ő öli meg a „ciklus” végén a teremtményeket?

„De még ha azt is mondta volna, hogy öljek, akkor sem öltem volna, hiszen minden egy Istenben, ha ölök, az olyan mintha magamat ölném, nyilvánvaló, hogy aki ilyent kér, annak semmi köze nincs Istenhez.”

Oké, de abból indultunk ki, hogy Isten kér ilyet. Te meg azzal válaszoltál, hogy akkor azt nem Isten kérte. Tegyük fel, hogy mégis kér ilyet Isten, hiszen szerinted úgyis minden Benne történik ezen a világon (sőt, talán ő cselekszik a gyilkosságokban is). Ha Isten ilyen kér, és Te nem teszed meg, akkor felülbírálod Istent? Ha felülbírálod, akkor Te vagy a jobb? Ha Te vagy a jobb, akkor miért nem Te uralkodsz? Jó kis feladvány,mi?

„Tudtad, hogy bizonyos növények reagálnak rá, ha sérülés éri őket?”

Tudtam. De nem fáj nekik. Ezek önvédelmi kémiai reakciók, mert miért pusztulna el értelmetlenül az ő létük, amikor értelmes célt is szolgálhatnak. Én semmi okot nem látok arra, hogy ha Isten táplálékként teremtette őket, és ennek meg is felelnek (azért is mert ez nem fáj nekik), akkor miért ne azzal érjék el önmegvalósításuk igazi kiteljesedését, hogy egy magasabbrendű faj elfogyasztja őket? Ez megint ilyen hindu érzelgősség, hogy még a vegák is sajnálják a növényt, amit megesznek, de hát történhet-e egy tápanyagnak teremtett élőlénynél jobb dolog mint az, hoyg a legmagasabbrendű faj, az Isten-képmás ember teste részévé válik?

„Élősködők sem voltak, stb.”

Jelenleg egy megátkozott földet és életvilágot látunk, de nincs okunk azt feltételezni, hogy ugyanúgy ragadozók, élősködők, vírusok, mérgező gombák, stb. voltak abban a világban is, amely közvetlen Isten teremtő kezéből jött ki. Oda viszont nehéz visszautaznunk időgéppel, csak a logika és a hit visz rá minket erre, ellenben vannak azért érdekes történetek a mai világban is. Számos történetet jegyeztek fel (sőt mai fényképek is vannak, stb.) amikor a természetben élő szerzetesek nagyon jó barátságba kerültek vadállatokkal, pl. medvékkel. Ha az ember jó lesz, úgy viselkedik, mint a bukás előtti Ádám, akkor az állatok mély zsigeri ösztönnel felismerik benne azt az embert, akivel ők a Paradicsomban együtt éltek, akitől a nevüket kapták. Ilyenkor helyreáll a köztünk lévő meghitt harmónia. Ezek a többmázsás „veszélyes” medvék odabújtak a szerzetesekhez, átölelték urukat, engedelmesen segítették őket erejükkel (nem vicc, több egyszerűbb munkára befogták őket), némelyek csak növényt ettek, stb. Ha ez ma lehetséges volt, akkor a bukás előtti állapotban méginkább így lehetett. Nem bántotta ott senki egymást!

Noé történetét pedig olvasd újra, mert semmi ilyesmiről nem szólt. Arról szólt, hogy addig az ember is csak az áldozati állat húsát ette, alapból mindenki vegetáriánus volt (a természet fokozatosan durvult el). Amikor viszont Noé kijött a bárkából, valszeg szimplán azért is mert fehérjehiánya volt, a bárka gyér kosztja miatt, meg hát még a frissen fürdött világban nem találhatott sok gyümölcsöt, áldozott az úrnak és evett

„Tegyük fel egy pillanatra, hogy Istennek számít, hogy az általa teremtett lehetőségek közül melyikekkel éltél. Vajon mi ér többet számára, ha saját természetes igényed a szeretet és a béke, meg sem fordul a fejedben az, hogy árts másoknak, vagy az, ha az ő haragjától rettegve, a szaros kis túlvilági örökkévalóságodat féltve nem ártasz másoknak, de amúgy lenne igényed rá? Gondolkozz el ezen.”

Jól indultál el, de aztán félreértettél. Azt próbáltam eddig érzékeltetni, hogy Isten nem klasszikus értelemben büntet olyan dolgot, ami nem is rossz, csak azért büntet, mert hatalmát fitogtatja. Nem: pontosan az a helyzet, amit írtál, hogy az ember természetes jóságát is tudná követni! Ezt a jóságot teremtette Isten. Ő azt akarta, hogy az ember ilyen legyen. A pedagógiai eszközök (közte a büntetés ígérete) tulajdonképpen csak azért vannak, mert az ember nem működik már olyan jól, hoyg mindig tudná a teremtett természetes jóságát követni. Számos hülyeséget jó dolognak tart pl., vagy képtelen követni a jót akkor is, ha tudja, mit kellene tennie. Ilyenkor jönnek a pedagógiai eszközök. De ha tanár vagy szülő leszel, majd Te is rájössz, hogy ezek nélkül egyszerűen nem lesz normális a rád bízott gyerek. Tényleg nem. A népszerű pszichológiai könyvek büntetés nélküli technikái is csak a könyvbe írva hangzanak szépen, a gyakorlatban nem működnek. Természetellenesek, ezért max. a gyerek ledöbben a szülő természetellenes reakcióján, és zavart embert könnyebb manipulálni. Ezért tűnnek csak néha úgy, hogy működnek, de hosszú távon csak feloldják a szülő-gyerek kapcsolatot és nem hoznak létre valódi szilárd erényeket a gyerekben. Hidd el, ha más hatásosabb lenne, Isten azt alkalmazná. (Mellesleg az ÚSZ legfőbb pedagógiai eszköze pont az, hogy Isten meghalt érted és ha kéred, megbocsát. Számos embert pedig ez is hidegen hagy…)

„Melyik "isten" mondta magáról, hogy hiú és tekintette halálos bűnnek más "istenek" imádatát?”

Azt hogy hiú, valszeg egyik sem, ha viszont egyetlen igaz Isten van, akkor nyilván nem is hiúságból tiltja meg más istenek imádatát, mivel azok nem is léteznek. Tegyük fel, hogy a gyereked azt hiszi, számos apja van neki és te csak egy vagy a sok közül. Te viszont tudod, hogy egyetlen apja vagy a gyereknek. Ha ilyenkor megtiltod, hoyg ás nem létező apákat imádjon, akkor azt hiúságból vagy zsarnokságból teszed? Nem, ugyanis nem léteznek riválisaid, kire lennél féltékeny? Itt egyszerűen arról van szó, hogy csak a gyereked hiszi, hogy van más apja, ezért le akarod erről a kreténségről szoktatni.

„Azt hiszel, amit akarsz, senki nem fog számon kérni érte. Hiheted akár ezt is :) Ugye milyen szép a szabadság?”

A megváltott emberek szabadsága az igazi szabadság.

„Nem hiszem, hogy valaki meditáció közben gyilkolgatna.”

Nem, de ugyanannyira beszűkül az idő számukra, mint meditáció vagy az ezos „élj a jelen pillanatban” közben, vagy tán még jobban. Te írtad, hogy nem érdekel se múlt (hibák), se jövő (következmény).

„Nevezhetjük megszólításnak is, de igazából arról van szó, hogy a saját lelked tudatosságára ébredj rá valamilyen szinten.”

Pont ez a baj. Ezt hívják spirituális maszturbálásnak. Ne nevezzük megszólításnak azt, ahol nincs megszólítás, mert ez hazugság. Tehát nincs SZEMÉLYES kapcsolatod Istennel.

„Például: amikor önzetlenül beengedsz egy idegen embert az utcáról a házadba, mert úgy látod, hogy rászoruló, ő meg hálából az éjszaka leple alatt lemészárolja a családodat és kirabol.”

Ezt én nem túlzott szeretetnek hívnám, hanem ostobasággal párosult szeretetnek. A valódi szeretet bölcs is egyúttal. És azt nem lehet túlzásba vinni, mivel végtelen.

„Szóval jó szándék/szeretet ide vagy oda, a tetteidnek néha beláthatatlan következményei lehetnek!”

Nyilván, amit te nem tudsz belátni, vagy nagyon áttételesen kötődik csak egy hosszú logikai lánccal a te tettedhez, azért nem vagy felelős. Ez megint nem túlzott szeretet. De a másik oldalon pl. ha azon agyalok, hogy azért nem adok egy szomjazónak inni, mert 10 év múlva meg fog erőszakolni egy lányt, inkább itt dögöljön meg: na ezt se nevezném szeretetnek. Tehát a józan belátást ne válasszuk el a szeretettől, és akkor esélyesebb, hogy valódi szeretetről beszélünk.

A végére meg úgy látom, elfáradtál, arra inkább nem is reagálok… Jó pihenést! :)