Cigaretta nagyon nagy bűn Jézus szemében?

"Úgy tudom, h megtérés után minden elkövetett bűn sokszorosának számít már. Ez igaz?"

Nem!

Próbálj meg róla folyamatosan leszokni.Ne kárhoztasd magad,nem fogsz a pokolra kerülni egy szál cigi miatt.

Inkább szívd bűntudattal, mintsem képmutatóan játszd a tökéletes személyt. Hiába nem cigizel, ha az elméd egész nap ezen kattog, Jézust nem elsősorban a testi, hanem a mentális tisztaság érdekli.

Addig nehéz lesz leszokni valamiről, míg nem találsz egy magasabb rendű ízt helyette.

Gondolj arra, hogy a dohányzás lassú önmérgezés. Ha Te nem teszel semmit az egészséged érdekében, akkor később ne várd el a segítséget Istentől.

Azt jelenti, hogy teljes szívből sajnálod, hogy ilyesmit tettél.

Az életed Istené, a Biblia edénynek nevezi, és arra szólít fel, hogy tartsuk tisztán ezt az edényünket,

Ha dohányzol, akkor nem tiszteled sem az életet sem azt aki adta azt. Vagy is az élet iránti tisztelet egyik formája.

Nem beszélve arról, hogy a felebarátaidat is arra ítéled, hogy szívják be a füstjét.

Hogyan szokhatsz le?

1. Legyél eltökélt. Írd le, hogy te milyen okok miatt akarsz leszokni, és rendszeresen nézd át a listádat. Komoly ösztönző erő lehet például, hogy szeretnél tiszta lenni Isten szemében (Róma 12:1; Efézus 4:17–19).

2. Kérj segítséget. Ha eddig titokban dohányoztál, itt az ideje, hogy tiszta vizet önts a pohárba. Akik előtt eddig titkoltad, hogy cigizel, azoknak mondd el, hogy szeretnél leszokni, és kérd meg őket, hogy támogassanak ebben. Ha szeretnéd Istent szolgálni, imában kérj segítséget tőle (1János 5:14).

3. Tűzz ki egy napot. Adj magadnak legfeljebb két hetet, és jelöld meg a naptáradban azt a napot, amikor elhatározásod szerint felhagysz a dohányzással. Ezt mondd el a családodnak és a barátaidnak.

4. Kutass át mindent. Mielőtt eljönne a nagy nap, kutasd át a szobádat, a kocsitokat, és a zsebeidet is. Ha valahol még találsz cigit, semmisítsd meg. Szabadulj meg az öngyújtóktól, a gyufáktól és a hamutartóktól.

5. Birkózz meg az elvonási tünetekkel. Igyál sok gyümölcslevet vagy vizet, és aludj többet. Ne feledd, hogy a kellemetlen érzések csak időlegesek, a jótékony hatások azonban véglegesek.

6. Kerüld a csábító helyzeteket. Kerüld azokat a helyzeteket és helyeket, melyek kísértést jelentenének. Talán arra is szükség lesz, hogy többé ne járj össze olyanokkal, akik dohányoznak (Példabeszédek 13:20).

7. Ne áltasd magad. Ne csapd be magad azzal az érveléssel, hogy „csak egyetlen slukk”. Ennek sokszor az a vége, hogy az ember újból elkezd cigizni (Jeremiás 17:9).

Mit lehet tenni, ha valaki próbál leszokni a dohányzásról vagy a kábítószer-használatról, de nem jár sikerrel?

Először is, a Biblia tanulmányozása és az azon való elmélkedés által erős vágyat kell táplálnod Isten tetszésének elnyerésére, valamint az igazságos, új rendszerében való életre. Ha közeledsz hozzá, ő is közeledni fog hozzád, és megadja a szükséges segítséget (Jak 4:8).

Fontos meggyőződni arról, hogy ezek rossz szokások, és elengedhetetlen őszinte gyűlöletet kifejleszteni irántuk (Zsolt 97:10). Ezt úgy lehet megtenni, ha figyelembe vesszük a könyvnek ebben a részében áttekintett tényeket, és nem a rossz szokás nyújtotta tovatűnő, pillanatnyi élvezetre gondolunk, hanem azon elmélkedünk, hogy mi tetszik Istennek, és mennyire visszataszítóak e helytelen szokások következményei.

Ha erős vágyat érzel arra, hogy rágyújts vagy kábítószerhez nyúlj, buzgón imádkozz Istenhez segítségért (Luk 11:9, 13; vesd össze: Filippi 4:13). Ezt haladéktalanul tedd meg. Továbbá vedd elő a Bibliádat, és olvass fel belőle, vagy lépj kapcsolatba egy érett kereszténnyel. Mondd el neki, hogy mi a helyzet veled, és kérd a segítségét.

Nem szeretném, ha félreértenél. A dohányzás valóban bűn, tulajdonképpen a bűbájosságnak fordított "pharmakeia" kategóriájába tartozik, mint a drog. Eredetileg okkult szokás, az amerikai indiánoktól vették át a fehér telepesek. Az indiánok szellemek megidézéséhez használták. Ezt csak az egyértelműség kedvéért mondom: nem ártatlen gyengeség.

Mindezek mellett, én nagyon meg voltam kötözve a dohányzással. Évekig jártam úgy a Gyülekezetbe, hogy közben otthon dohányoztam. Amikor megtértem, már régen tudtam, hogy bűn, de továbbra sem tudtam abbahagyni. Már négy éve jártam a Gyülekezetbe, de nem mertem elmondani a problémámat. Attól féltem, hogy segítség helyett kioktatásban fogok részesülni.

Aztán egyszer -1996-ban- úgy alakult , hogy amikor előretuszkoltam a feleségemet, hogy kérjen imát a saját részére egy családi problémát illetően, az történt, hogy amikor őérte kezdett imádkozni a Szekeres Gyuri, én kezdtem el szabadulni, tőlük vagy két-három méterre. Persze, ezután értem kezdett imádkozni és eltelt vagy tíz-húsz perc. Aztán, amikor elült a "por" egy segítőnek azt találta mondani a feleségem, hogy dohányzom. Erre ez a segítő elmondta, hogy a dohányzás nem csupán az egészségemet rombolja, de egy okkult tevékenység, ezért ha sikeres keresztény szeretnék lenni, akkor abba kellene hagynom. Szólt a presbiternek, ő pedig elmondatott velem egy rövid bűnbánó imát, utána megígértette velem, hogy a birtokomban levő cigarettát azonnal, ahogy hazaérek, összetöröm, és kidobom. Ezután imádkozott értem, és megint elkezdtem szabadulni, de most a dohányzástól. Amikor hazaértem, összetörtem a cigarettát és kidobtam. Nem éreztem semmit. Tulajdonképpen izgultam, hogy mi lesz másnap, ha felébredek, és jön a kényszer. Hát nem ez történt. Másnap reggel iszonyatosan fájt a fejem, eltartott vagy másfél óráig, míg magamhoz tértem. De semmilyen kényszerítő erőt nem tapasztaltam. Teltek, múltak a napok, és még mindig nem volt kényszer. Mégis el kellett telnie legalább három hétnek, mire el mertem hinni, hogy tényleg megszabadultam. Napi két és fél doboz Sopianae volt a korábbi adagom, és egyik napról a másikra hagytam abba, de nem a magam erejéből: Jézus szabadított meg.

Azelőtt már sokszor próbálkoztam. A családban mindenki dohányzott. Egymás után hagyták abba a dohányzást, pedig ők nem is voltak hívők, és nem is akarták különösebben abbahagyni, csak drágállották, és abbahagyták. Én pedig már megtérésem előtt öt évvel abba akartam hagyni, de soha nem tudtam egy hétnél tovább letenni a cigarettát, ilyen is csak egyetlen alkalommal volt. Megtérésem után pár hónappal, 1991 márciusában Marilyn Hickey imádkozott a BS-ben a dohányosokért. Arra sem emlékszem, hogy fel mertem-e állni, de másnap kidobtam a cigit, és egy hétig azt hittem, megszabadultam. De ekkor még nem jártam Gyülibe sem, és könnyű préda voltam a Kísértőnek. De akkor - 1996-ban -, amikor a presbiter imádkozott értem, teljesen megszabadultam. Az egyetlen tünet, amit elvonási tünetnek lehetne nevezni, egy másfél órás fejfájás volt, amikor több fájdalomcsillapítót is be kellett vennem. Ám az is lehet, hogy nem a cigaretta miatt fájt a fejem. Tulajdonképpen a szabadulás nem mindig egyszerű. Nálam ilyen esetekben olyan lett az arcom, mintha lefröcsköltek volna vérrel, ugyanis a hajszálerek megpattantak az arcomon, a nyakamon és a mellkasomon. Ennek is lehetett köze a fejfájáshoz. Mindenesetre fél évig egyetlen alkalom sem fordult elő, hogy kísértést éreztem volna, hogy rágyújtsak.

Hanem aztán egy gyenge pillanatomban meglepett a kísértés és rágyújtottam. Amikor végigszívtam a cigarettát, olyan rosszul lettem, hogy ki kellett mennem hányni. Azelőtt ilyen soha nem fordult elő, még a hajnalok hajnalán sem, amikor az általános iskola első és második osztálya közötti nyári szünetben Rodont szívtunk a többiekkel. Amikor felfogtam, hogy mi történt, azonnal megbántam, megtagadtam, és úgy voltam vele, mint Sámson, amikor levágták a haját: ugyanúgy elbánok a cigarettával, mint azelőtt. De nem így történt. Másnap, már két szál cigarettát szívtam el, a szünetben hánytam. Harmadnap, már négyet, hányás nélkül. Minden alkalommal megbántam, megtagadtam, összetörtem és kidobtam. De nem működött a dolog. Olyanná váltam, mint a ponty, miután benyelte a horgot. Már csak a fárasztás volt hátra, ami meg is történt. Egy-két hét után már nem kapálóztam, hanem betörtem. Otthon még nem cigiztem, így hét végén is meg tudtam állni. De a fárasztás tovább folyt, így mindenféle ürüggyel bementem a munkahelyemre hétvégén is. Aztán a feleségem rákérdezett, én pedig beismertem, hogy ismét belegabalyodtam a dohányzásba. Több fellángolásom is volt, amikor újra nekiveselkedtem: megbántam, megvallottam, mint bűnt, megtagadtam, összetörtem, kidobtam. De továbbra sem működött. Jó ideig Gyülibe sem jártam. El kellett telnie két évnek, hogy erőt vegyek, és felkeressem a Szekeres Gyurit. Nem haragudott, nem vádaskodott, nem oktatott ki. Elmondatott velem egy bűnbánó imát, imádkozott értem, és azóta nem gyújtottam rá, és kísértésem sincs. Tulajdonképpen egyetlen dolog van, ami visszatérő. Időnként azt álmodom, hogy dohányzom, ilyenkor rosszul érzem magam, és igyekszem megszabadulni, vagy dugdosni, hogy ne lássák. De ettől eltekintve 1998 decembere óta nem dohányzom, nincs kísértésem rá, hogy dohányozzam, és nem kívánok dohányozni. Ha rám száll a cigarettafüst akkor, nem az az első gondolatom, hogy milyen jó volna rágyújtani, hanem undort érzek.

Ha azonban, a magam erejéből sikerült volna eldobni a cigit, az egyrészt nem lett volna ilyen kontrasztos, másrészt nem eredményezett volna szabadságot. Sok kollégám hagyta abba a dohányzást, és vissza-visszaesnek, mások pedig, akik nem, arról szoktak panaszkodni, hogy kívánják, csak uralkodnak magukon. Nekem nem kell uralkodnom magamon, nem sóvárgok utána, mert megszabadultam. A megoldás nem egy módszer, nem egy cselekedet, hanem egy személy: Jézus Krisztus. Ő adott némelyeket, hogy a szentek tökéletesedjenek, és felnövekedhessenek, hogy ők maguk is szolgálhassák az Egyházat. Ezek az emberek tudnak segíteni. A többiek legfeljebb tanácsokkal tudnak ellátni, amik nem igazán szoktak hosszú távon segíteni.

Nem vagy te gyárkémény, nem kell füstölnöd.

Persze hogy bűn, ront az egészségeden, ha megtértél, miért roncsolod magad? Ha hiszel Jézusban, miért nem kéred meg, hogy segítsen leszokni? A megbánás pedig döntés is.

ne zavarjon hogy az emberiség 6-7 EZER! éve szív dohányt amit elvileg az istened teremtett tehát jézusnak is ismernie kellett hisz ha földrajzilag akkor még amerika gondolatokban sem volt de az úr mindent tud

minden jó bűn a kereszténység szerint tehát ez is