Mi a bűn Isten szemében?

A teremtés minden eleme céllal teremtetett és tökéletesen el is látja a feladatát. Én így hiszem. Nem is lehet ez másként, hiszen egy tökéletes, mindenható lény teremtette a mindenséget. Mivel a teremtés részei vagyunk, minket is.

Józan paraszti ésszel szemlélve a dolgokat: ha létrehozok egy eszközt egy bizonyos feladatra, amiről utólag kiderül, hogy nem képes ellátni a feladatát, akkor az eszköz a hibás, az eszköz hibázott? Az eszközt bünteted? Bizony nem, a készítő hibázott, az eszköz csak annyit tudott, amennyivel a készítő felruházta.

Mivel Isten nem képes hibázni/tévedni, hiszen akkor nem lenne mindenható (amivel együtt jár a mindent tudás és az időtlenség is - hiszen az idő egyfajta korlát, ami egy mindenhatót nem korlátozhat).

Vagy Isten mégsem mindenható, képes lenne hibázni (tehát tökéletlen), a teremtett világa véletlenszerűen/hibásan működne, ezáltal az ember sem teljesítené be Isten akaratát?

"Bár sokan Istenre akarják hárítani, az általuk elkövetett butaságot, de ezt örököltük Ádáméktól, sajnos. Akik amikor rosszat tettek, rossz döntést hoztak, még is Istent hibáztatták a saját döntéseikért"

Tévedés, senki sem akarja Istent hibáztatni az általunk elkövetett hibákért. Senki sem szándékosan követ el hibát, a döntéseinket az akkori tudásunk szerint hozzuk meg, mindig az általunk legjobbnak vélt lehetőséget választjuk. Viszont a lehetőségek adottak, hiszen azok is a teremtés következményei! Nem tudsz olyan lehetőséget választani, amit Isten ne teremtett volna meg! Lényegében nem tudsz a szemében hibát elkövetni, hiszen az összes lehetőség az isteni terv része!

A jó és a rossz relatív fogalmak, azt hisszük magunkról, hogy tudjuk mi a jó és a rossz. De még igazából azt sem tudhatjuk biztosan, hogy NEKÜNK mi a jó és a rossz, nemhogy az embertársainknak mi az. Egyedül arra támaszkodhatunk, hogy a lehető legjobbat akarjuk az embertársainknak (remélhetőleg) és magunknak. Egy olyan ember sem igazán felelős, aki nem akar jót az embertársainak, hiszen lehet, hogy egészen addig csak olyan emberekkel találkozott, akik kihasználták őt. Erről nem feltétlen ő tehet, ez az ő szerepe az életben, így hozták a teremtett lehetőségei.

Egy egyszerű példa a jó és rossz viszonyítására: reggel munkába menet lerobban a kocsink, így biztosan nem érünk be, szerelőt kell hívni, macera, ez nagyon rossz. Csakhogy ekkor még nem tudjuk, hogy a következő kereszteződésnél egy figyelmetlen sofőr nekünk hajtott volna és mindketten súlyos sérüléseket szereztünk volna. Így igazából ami elsőre rossznak tűnt, hatalmas "szerencse" (Isten "álruhában") volt, csak nem tudtunk róla.

Eredendő bűn esete: még a fa megdézsmálása előtt megteremtette Isten a teljes földet, úgy, hogy az emberek számára lakható/élhető volt. Tehát nem csak az édenkert létezett. Ha nem számolt volna azzal, hogy az édenkertet el fogja hagyni/el kell hagynia az embernek, nem teremtett volna egy egész élhető földet köré (az édenkert a földön volt ugyanis).

Ezzel arra akarok kilyukadni, hogy Isten teremtette meg a hibázás lehetőségét, valószínűleg azzal a szándékkal, hogy az ember egyszer majd hibázzon. Valószínűleg a kísértés is ennek a célnak az elérésében következhetett be (hiszen ha az ember mindig engedelmes viselkedésre lett volna kényszerítve, nem lett volna szerepe a szabad akaratnak). A "hibázás" a kísértés következménye volt, az emberek megint csak a lehető legjobb döntést hozták az aktuális információ alapján.

Nem létezhet olyan, hogy Isten hibázik és az ördög kígyó alakjában valahogy be tudott surranni az édenkertbe, hiszen a mindenható következetesen mindent tudással jár!

"Hogy a szabad akaratuk által szabadon hozott döntésükkel elálltak Isten mellől, azzal nem az Isten a hibás."

Nem Isten a hibás, hiszen senki sem hibás, ez is a teremtés, a "terv" része volt.

"Világosan el lett mondva mit szabad mit nem, és minek mi a következménye."

És így született meg a szabad akarat felhasználásának lehetősége! Amíg nem volt választási lehetőség, nem volt semmiféle jelentősége a szabad akaratnak, nem hozhattak döntést. Valószínűleg a "problémás" fákat is azért teremtette Isten, hogy legyen választási lehetőség. De még így is külön szükség volt egy kísértő közbenjárására, hogy az ember éljen a szabad akaratával.

"Ha egy szülő azt mondja, a gyermeknek, hogy ne nyúljon a forró kályhához mert az fáj, és a gyermek úgy dönt, hogy figyelmen kívül hagyja a szülői figyelmeztetést, akkor a szülő a felelős?"

Az, hogy megégeti a kezét, nem egy büntetés, hanem egy tapasztalat, amit egyszer bizony a legtöbb ember meg akar szerezni. A szülő utána sem bünteti meg a gyerekét, hanem inkább sajnálja és segít meggyógyítani a kezét! Nincs számonkérés a példádban. Nem azért fogja meg a kályhát a gyerek, mert ellent akar mondani a szülőnek, hanem azért, mert hajtja a kíváncsiság.

Ha Isten minden egyes megszülető embernek minden kétséget kizáróan értésére adná, hogy mit szabad és mit nem (megtehetné, hiszen ő a Teremtő), akkor világos lenne a bűn fogalma (viszont akkor már korlátozná a szabad akaratot a büntetéstől való félelemmel - terrorral). De ilyesmiről csak emberek által alkotott vallásokból hallhatunk, amikből sok van és bizony nem egyszer ellent is mondanak egymásnak!

Egy olyan embert, aki nem találkozik egyetlen vallással sem (és ekkor még nem foglalkoztunk azzal, hogy a vallások közül melyik lehet a hiteles/igaz), ugyan milyen alapon vonhatnánk felelősségre, hiszen nem ismeri a határokat, nem tudja mit szabad és mit nem?

"Tökéletesen bűntelenek sohasem leszünk, hiszen akár akaratlanul is követünk el hibákat, amelyek után természetesen rosszul érezzük magunkat."

A "hibás" döntés a szabad akarat következménye, nem bűn, nem szándékos, sohasem szándékosan hibázunk. Következmény.

Ha mindent tudók lennénk, nem követhetnénk el hibákat, de akkor nem lenne értelme a szabad akaratnak sem, mint a tudás/tapasztalás egyedi megszerzésének eszközének, hiszen nem lenne szükség rá.

"A Teremtő soha nem tervezte el, hogy az ember essen bűnbe hogy utána jól megbüntesse a gyermekeit!"

Nagyon jól látod, mivel annak a lehetőségét, amit Te bűnbeesésnek nevezel, is Isten teremtette, a logika úgy kívánná, hogy ne számítson bűnnek a szemében és az miatt a földi élet miatt, aminek a lehetőségét megteremtette számunkra, őáltala ne legyünk felelősségre vonhatók.

Az már más kérdés, hogy milyen viszonyok alakulhatnak ki ember és ember között. Igenis van szerepe az erkölcsnek és a társadalmi együttélés szabályainak a világunkban.

De Isten nem teremthetett olyan dolgot, amiatt aztán felelősségre vonhatna minket, hiszen a teremtés pillanatában tisztában volt azzal, hogy a dolog be fog következni és ezáltal olyan, mintha egyesek számára előre megteremtette volna a poklot is. Csak akkor tehetne ilyent, ha nem lenne mindent tudó. Ha viszont nem mindent tudó, akkor nem lehet mindenható sem.

"Te mint szülő úgy irányítanád a gyermekedet, hogy tegyen rosszat hogy aztán jól megbüntethesd?"

Én mint szülő CSAK olyan játékot adnék a gyermekeimnek, amivel biztonságban játszhatnak!!!

"felfoghatatlan"

Számodra esetleg. Indokold, hogy miért lenne már hülyeség, ígérem, én reagálni fogok rá. Itt egy eszmecsere folyik, nem pedig egymás becsmérlése. Szeretném, ha ez így is maradna.