Kezdőoldal » Kultúra és közösség » Vallás » Mi a bűn Isten szemében?

Mi a bűn Isten szemében?

Figyelt kérdés

Egy mindenható, mindent tudó Teremtőt hogyan tudunk megbántani/csalódást okozni? Hiszen azt is tudja, mire vagyunk képesek, igazából születésünk pillanatától nyitott könyv számára az életünk.


Hiszen minden lehetőséget Isten teremtett, amit csak meg tudunk élni/tenni életünkben, a jó és "rossz" (bár ezek relatív fogalmak) döntés lehetőségét is Tőle kaptuk. Olyan ez, mintha egy töltött fegyvert adnánk a gyerekeknek, hogy játsszanak vele.


Ha vannak olyan dolgok, amiket nem követhetnénk el (holott a lehetőséget megteremtette rá), akkor miért nem úgy születünk, hogy ezeknek a dolgoknak a tudatában vagyunk? Honnan tudhatnánk, hogy melyik vallás által állított szabályrendszer a hiteles, melyiknek kell megfelelni?


Ha tudatlanságunkban (hiszen teljes tudatlanságban születünk) bűnt követünk el, akkor milyen alapon von felelősségre minket Isten? Amikor megteremtette az embert, tudatában kellett lennie, hogy hibázhatunk, ugyanis ezzel jár a szabad akarat.


Véleményem szerint hiába van szabad akaratunk, ez nem azt jelenti, hogy Isten meglephető lenne, mert nincs megírva előre az életünk. Igazából akárhogy is döntünk, mindig csak a teremtett lehetőségek útját járhatjuk. A mindent tudás magába foglalja ezeknek az utaknak (az összes lehetőségnek) az ismeretét, rögtön az teremtésünk pillanatától.



2016. aug. 23. 23:00
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 ... ❯❯
 1/138 anonim ***** válasza:
25%
Jó meglátás, egyedüli bűn isten szemében, ha nem azt csináljuk, amit szeretnémk, hiszen isten él általunk a teremtett valóságban az élő lélek által! Így Isten általunk szerez tapasztalatot sajátmagáról!
2016. aug. 24. 04:20
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/138 anonim ***** válasza:

Szervusz.


Először is magának a szónak a jelentésével kell tisztán lenni.

Mit jelent Bibliai értelemben a Bűn?


Minden, ami nincs összhangban Isten személyiségével, irányadó mértékeivel, útjaival és akaratával, tehát ellentétben van ezekkel; bármi, ami tönkreteszi egy személy Istennel ápolt kapcsolatát. Megnyilvánulhat szavakban (Jób 2:10; Zs 39:1), tettekben (abban, hogy valaki helytelen tetteket követ el [3Mó 20:20; 2Ko 12:21], vagy hogy nem tesz meg valamit, amit meg kellene [4Mó 9:13; Jk 4:17]), gondolatban vagy szívállapotban (Pl 21:4; vö. még: Ró 3:9–18; 2Pt 2:12–15). Az Istenbe vetett hit hiánya súlyos bűn, amellyel valaki azt mutatja ki, hogy nem bízik Istenben vagy abban a képességében, hogy cselekedni tud (Héb 3:12, 13, 18, 19). Ez jól látszik, ha megvizsgáljuk, hogy az eredeti nyelveken hogyan használták az egyes kifejezéseket, illetve ha megfigyeljük a hozzájuk kapcsolódó példákat.


A héberben leggyakrabban a chat·táʼthʹ, a görögben pedig a ha·mar·ti ʹa kifejezés olvasható, amikor magyarul a „bűn” szó szerepel. Mindkét nyelven az igei forma („bűnt követ el”, azaz „vétkezik”; héb.: chá·táʼʹ; gör.: ha·mar·taʹnó) azt jelenti, hogy ’elvét’, olyan értelemben, hogy elvéti a célt, irányt, vagyis a megfelelő pontot, illetve nem éri el ezeket. A Bírák 20:16 a chá·táʼʹ szót használja tagadószóval a benjáminiták jellemzésére, akik „hajszálpontosan céloztak a parittyával, nem hibáztak [vagyis nem vétették el a célt]”. A görög írók gyakran használták olyankor a ha·mar·taʹnó szót, amikor egy lándzsásra utaltak, aki elvétette a célt. Mindkét szóval azt fejezték ki, hogy valaki elvét vagy nem képes elérni valamilyen célt, mely nemcsak kézzelfogható tárgyakat vagy célpontokat jelenthet, hanem értelmi képességgel elérhető vagy erkölcsi célokat is.


Az Ember:

Az ember „Isten képmására” teremtetett (1Mó 1:26, 27). Akárcsak a teremtésmű többi része, az ember is Isten akaratából létezett és teremtetett (Je 4:11). Az, hogy Isten munkát adott neki, rámutatott, hogy Isten szándékát kellett szolgálnia a földön (1Mó 1:28; 2:8, 15). Az apostol ihletett írása szerint az ember Isten ’képmására’ és egyben ’dicsőségére’ lett megteremtve (1Ko 11:7), vagyis azért, hogy visszatükrözze a Teremtője tulajdonságait, a viselkedésével pedig Isten dicsőségét. Isten földi fiaként az embernek hasonlítania kell égi Atyjára, vagyis olyannak kell lennie, mint ő. Ha nem így viselkedne, azzal tagadná, hogy Isten az Atyja, és gyalázatot hozna rá. (Vö.: Ma 1:6.)


A Példabeszédek 8:35, 36 arról beszél, hogy aki Istentől származó bölcsességre lel, az életet talál, de aki nem találja meg (szó szerint: ’elvéti’, a héb. chá·táʼʹ szó egyik alakja) a bölcsességet, erőszakot követ el a lelke ellen, ami halálhoz vezet. A Szentírásban mind a héber, mind a görög szavak elsősorban Isten intelligens teremtményeinek bűneire utalnak, arra, hogy Teremtőjük szempontjából elvétik a célt.


Néhány újság író témája ezzel kapcsolatban:

▪ „Ma már szinte senki sincs tudatában annak, hogy mi a bűn, és senkit sem tart vissza az attól való félelem, hogy bűnt követ el” (Newsweek).

▪ „Manapság már nem tesszük fel azt a kérdést, hogy »mit vár el tőlem Isten?«, hanem inkább azt kérdezzük, hogy »mit kaphatok én Istentől?«” (Chicago Sun-Times).



Ez alapján Te magad is megérted, mit jelent Isten szemében a Bűn.

2016. aug. 24. 08:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/138 A kérdező kommentje:

A teremtés minden eleme céllal teremtetett és tökéletesen el is látja a feladatát. Én így hiszem. Nem is lehet ez másként, hiszen egy tökéletes, mindenható lény teremtette a mindenséget. Mivel a teremtés részei vagyunk, minket is.


Józan paraszti ésszel szemlélve a dolgokat: ha létrehozok egy eszközt egy bizonyos feladatra, amiről utólag kiderül, hogy nem képes ellátni a feladatát, akkor az eszköz a hibás, az eszköz hibázott? Az eszközt bünteted? Bizony nem, a készítő hibázott, az eszköz csak annyit tudott, amennyivel a készítő felruházta.


Mivel Isten nem képes hibázni/tévedni, hiszen akkor nem lenne mindenható (amivel együtt jár a mindent tudás és az időtlenség is - hiszen az idő egyfajta korlát, ami egy mindenhatót nem korlátozhat).


Vagy Isten mégsem mindenható, képes lenne hibázni (tehát tökéletlen), a teremtett világa véletlenszerűen/hibásan működne, ezáltal az ember sem teljesítené be Isten akaratát?

2016. aug. 24. 09:21
 4/138 anonim ***** válasza:

Nem.


A Teremtő a megteremtett dolgaira kijelentette hogy:


(1Mózes 1:31) 31 Isten ezek után megnézett mindent, amit alkotott, és lám, mindaz nagyon jó volt! . . .


S nem is volt hosszú időn keresztül probléma.

Bár sokan Istenre akarják hárítani, az általuk elkövetett butaságot, de ezt örököltük Ádáméktól, sajnos. Akik amikor rosszat tettek, rossz döntést hoztak, még is Istent hibáztatták a saját döntéseikért-


Nem volt okuk rossz döntést hozni, mindenük meg volt, nem éheztek, nem fáztak, élvezték az életet, kaptak értelmes feladatot célt az életben.


Hogy a szabad akaratuk által szabadon hozott döntésükkel elálltak Isten mellől, azzal nem az Isten a hibás.

Világosan el lett mondva mit szabad mit nem, és minek mi a következménye.


Ha egy szülő azt mondja, a gyermeknek, hogy ne nyúljon a forró kályhához mert az fáj, és a gyermek úgy dönt, hogy figyelmen kívül hagyja a szülői figyelmeztetést, akkor a szülő a felelős?

2016. aug. 24. 10:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/138 anonim ***** válasza:
Vallási értelemben a bűn nem ugyanazt jelenti, mint pl. a bíróságon. Szó sincs arról, hogy olyan borzalmasan rosszak lennénk mi, emberek. Az, hogy minden ember bűnös, nem jelent mást, mint hogy nem vagyunk tökéletesek. Ami fontos: ez nem baj! Tökéletesen bűntelenek sohasem leszünk, hiszen akár akaratlanul is követünk el hibákat, amelyek után természetesen rosszul érezzük magunkat. Ez a dolgok rendje. Törekszünk arra, hogy minél jobban legyünk, de közben el kell fogadnunk a saját tökéletlenségünket.
2016. aug. 24. 11:46
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/138 A kérdező kommentje:

"Bár sokan Istenre akarják hárítani, az általuk elkövetett butaságot, de ezt örököltük Ádáméktól, sajnos. Akik amikor rosszat tettek, rossz döntést hoztak, még is Istent hibáztatták a saját döntéseikért"


Tévedés, senki sem akarja Istent hibáztatni az általunk elkövetett hibákért. Senki sem szándékosan követ el hibát, a döntéseinket az akkori tudásunk szerint hozzuk meg, mindig az általunk legjobbnak vélt lehetőséget választjuk. Viszont a lehetőségek adottak, hiszen azok is a teremtés következményei! Nem tudsz olyan lehetőséget választani, amit Isten ne teremtett volna meg! Lényegében nem tudsz a szemében hibát elkövetni, hiszen az összes lehetőség az isteni terv része!


A jó és a rossz relatív fogalmak, azt hisszük magunkról, hogy tudjuk mi a jó és a rossz. De még igazából azt sem tudhatjuk biztosan, hogy NEKÜNK mi a jó és a rossz, nemhogy az embertársainknak mi az. Egyedül arra támaszkodhatunk, hogy a lehető legjobbat akarjuk az embertársainknak (remélhetőleg) és magunknak. Egy olyan ember sem igazán felelős, aki nem akar jót az embertársainak, hiszen lehet, hogy egészen addig csak olyan emberekkel találkozott, akik kihasználták őt. Erről nem feltétlen ő tehet, ez az ő szerepe az életben, így hozták a teremtett lehetőségei.


Egy egyszerű példa a jó és rossz viszonyítására: reggel munkába menet lerobban a kocsink, így biztosan nem érünk be, szerelőt kell hívni, macera, ez nagyon rossz. Csakhogy ekkor még nem tudjuk, hogy a következő kereszteződésnél egy figyelmetlen sofőr nekünk hajtott volna és mindketten súlyos sérüléseket szereztünk volna. Így igazából ami elsőre rossznak tűnt, hatalmas "szerencse" (Isten "álruhában") volt, csak nem tudtunk róla.


Eredendő bűn esete: még a fa megdézsmálása előtt megteremtette Isten a teljes földet, úgy, hogy az emberek számára lakható/élhető volt. Tehát nem csak az édenkert létezett. Ha nem számolt volna azzal, hogy az édenkertet el fogja hagyni/el kell hagynia az embernek, nem teremtett volna egy egész élhető földet köré (az édenkert a földön volt ugyanis).


Ezzel arra akarok kilyukadni, hogy Isten teremtette meg a hibázás lehetőségét, valószínűleg azzal a szándékkal, hogy az ember egyszer majd hibázzon. Valószínűleg a kísértés is ennek a célnak az elérésében következhetett be (hiszen ha az ember mindig engedelmes viselkedésre lett volna kényszerítve, nem lett volna szerepe a szabad akaratnak). A "hibázás" a kísértés következménye volt, az emberek megint csak a lehető legjobb döntést hozták az aktuális információ alapján.


Nem létezhet olyan, hogy Isten hibázik és az ördög kígyó alakjában valahogy be tudott surranni az édenkertbe, hiszen a mindenható következetesen mindent tudással jár!


"Hogy a szabad akaratuk által szabadon hozott döntésükkel elálltak Isten mellől, azzal nem az Isten a hibás."


Nem Isten a hibás, hiszen senki sem hibás, ez is a teremtés, a "terv" része volt.


"Világosan el lett mondva mit szabad mit nem, és minek mi a következménye."


És így született meg a szabad akarat felhasználásának lehetősége! Amíg nem volt választási lehetőség, nem volt semmiféle jelentősége a szabad akaratnak, nem hozhattak döntést. Valószínűleg a "problémás" fákat is azért teremtette Isten, hogy legyen választási lehetőség. De még így is külön szükség volt egy kísértő közbenjárására, hogy az ember éljen a szabad akaratával.


"Ha egy szülő azt mondja, a gyermeknek, hogy ne nyúljon a forró kályhához mert az fáj, és a gyermek úgy dönt, hogy figyelmen kívül hagyja a szülői figyelmeztetést, akkor a szülő a felelős?"


Az, hogy megégeti a kezét, nem egy büntetés, hanem egy tapasztalat, amit egyszer bizony a legtöbb ember meg akar szerezni. A szülő utána sem bünteti meg a gyerekét, hanem inkább sajnálja és segít meggyógyítani a kezét! Nincs számonkérés a példádban. Nem azért fogja meg a kályhát a gyerek, mert ellent akar mondani a szülőnek, hanem azért, mert hajtja a kíváncsiság.


Ha Isten minden egyes megszülető embernek minden kétséget kizáróan értésére adná, hogy mit szabad és mit nem (megtehetné, hiszen ő a Teremtő), akkor világos lenne a bűn fogalma (viszont akkor már korlátozná a szabad akaratot a büntetéstől való félelemmel - terrorral). De ilyesmiről csak emberek által alkotott vallásokból hallhatunk, amikből sok van és bizony nem egyszer ellent is mondanak egymásnak!


Egy olyan embert, aki nem találkozik egyetlen vallással sem (és ekkor még nem foglalkoztunk azzal, hogy a vallások közül melyik lehet a hiteles/igaz), ugyan milyen alapon vonhatnánk felelősségre, hiszen nem ismeri a határokat, nem tudja mit szabad és mit nem?

2016. aug. 24. 11:58
 7/138 A kérdező kommentje:

"Tökéletesen bűntelenek sohasem leszünk, hiszen akár akaratlanul is követünk el hibákat, amelyek után természetesen rosszul érezzük magunkat."


A "hibás" döntés a szabad akarat következménye, nem bűn, nem szándékos, sohasem szándékosan hibázunk. Következmény.


Ha mindent tudók lennénk, nem követhetnénk el hibákat, de akkor nem lenne értelme a szabad akaratnak sem, mint a tudás/tapasztalás egyedi megszerzésének eszközének, hiszen nem lenne szükség rá.

2016. aug. 24. 12:03
 8/138 anonim ***** válasza:

Miiiii?


Te jó ég...!!!!

"Isteni terv része."


Hogy lehet ilyen aljasságot kitalálni?

A Teremtő soha nem tervezte el, hogy az ember essen bűnbe hogy utána jól megbüntesse a gyermekeit!


Te mint szülő úgy irányítanád a gyermekedet, hogy tegyen rosszat hogy aztán jól megbüntethesd?

Mekkora hülyeségeket találnak már ki Istenről, felfoghatatlan.

2016. aug. 24. 13:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/138 anonim ***** válasza:

De ismernie kell, mert a Teremtő nem hagyja a Teremtményeit információ nélkül.


A butaság teteje.

Miért kell a rosszat megtapasztalni, hogy tudjuk hogy az rossz.

(Példabeszédek 22:3) 3 Eszes az, aki látja a bajt, és elrejtőzik, a tapasztalatlanok viszont mennek tovább, és elszenvedik a büntetést.


Isten tájékoztatta az embert, hogy mit szabad és mit nem. S azt is elmondta, hogy minek mi a következménye.


Isten soha nem akarta hogy a halál bejöjjön az ember életébe, ahogy az angyalok életébe se. Örök életre tervezett.

S Te azt mondod, hogy ez nem igaz?

az ember tudta mit jelent a halál, mert az állatokat látta elpusztulni, Nekik más a rendeltetésük Isten elrendezésében.

ezért tudta az ember, hogy mit játszik el.

Tapasztalhatta, s aki a tapasztalat után is ezt megteszi, akkor az már nem Isteni terv, hanem szándékos lázadás. ezért jogos, hogy soha nem kapja vissza az életét.

S ez nem csak egy forró kályha érintése, hanem az élet elvesztésével jár, amit nem fog vissza kapni.

2016. aug. 24. 13:54
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/138 A kérdező kommentje:

"A Teremtő soha nem tervezte el, hogy az ember essen bűnbe hogy utána jól megbüntesse a gyermekeit!"


Nagyon jól látod, mivel annak a lehetőségét, amit Te bűnbeesésnek nevezel, is Isten teremtette, a logika úgy kívánná, hogy ne számítson bűnnek a szemében és az miatt a földi élet miatt, aminek a lehetőségét megteremtette számunkra, őáltala ne legyünk felelősségre vonhatók.


Az már más kérdés, hogy milyen viszonyok alakulhatnak ki ember és ember között. Igenis van szerepe az erkölcsnek és a társadalmi együttélés szabályainak a világunkban.


De Isten nem teremthetett olyan dolgot, amiatt aztán felelősségre vonhatna minket, hiszen a teremtés pillanatában tisztában volt azzal, hogy a dolog be fog következni és ezáltal olyan, mintha egyesek számára előre megteremtette volna a poklot is. Csak akkor tehetne ilyent, ha nem lenne mindent tudó. Ha viszont nem mindent tudó, akkor nem lehet mindenható sem.


"Te mint szülő úgy irányítanád a gyermekedet, hogy tegyen rosszat hogy aztán jól megbüntethesd?"


Én mint szülő CSAK olyan játékot adnék a gyermekeimnek, amivel biztonságban játszhatnak!!!


"felfoghatatlan"


Számodra esetleg. Indokold, hogy miért lenne már hülyeség, ígérem, én reagálni fogok rá. Itt egy eszmecsere folyik, nem pedig egymás becsmérlése. Szeretném, ha ez így is maradna.

2016. aug. 24. 14:15
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 ... ❯❯

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!