Mi a bűn Isten szemében?

Kedves Kérdező! Hadd idézzem Einsteint: "Egy problémát, amit egyfajta gondolkodásmód okozott, nem lehet ugyanazzal a gondolkodásmóddal megoldani." :)

Látom, nem tudtad mindenben követni, amit írtam, és mégsem nagyon tudsz saját magadtól elrugaszkodni. De azért vicces volt, hogy írtad, hogy márpedig nem szórtuk ki a pogányokhoz hasonló politeista isteneket, tévedek, aztán szó szerint ezt írtad nem sokkal később:

"Sajnos az összes emberi személyiségként képzeli el Istent, ami alapvető butaság! :("

Akkor mégis kiszórtad Te magad? Köszi, akkor ugorhatunk...

De pont ez a lényeg, hogy Te is pogány szemszögből nézed a Biblia Istenét, mintha hataloméhes vagy túlzottan antropomorf lenne. Nem, a dolgokat lehet másképp is magyarázni - egyszerűen azért, mert személyesebb ismerjük Istent, és tudjuk, hogy Ő milyen. :) Az igazi hívők nem vitatkoznak a Biblián, hanem megértik azt. Aki vitatkozik rajta, az nem árt, ha rendezi Istennel a kapcsolatát. Mert ha Őt ismeri, nem fogja félreérteni a Bibliát sem.

Addig amúgy jó a párhuzam, hogy a pogány istenek vagy a keresztény angyalok háborúznak egymással. Én nem vallom azt, hogy az emberiség totál homályban van. (Te vagy az, aki hol azzal jön, hogy semmit sem tudunk, hol felháborodva kérdezi, hogy "a többiek [azaz nem zsidók] mind hülyék voltak?" - mondom, hogy nem következetes a világképed...) De a bukott ember magától nem jut el arra a szintre, amit Isten nyilatkoztat ki nekik.

Tehát mindenki érzékelhetett valamifajta háborút a mennyben, esetleg az angyalok ezt el is mondták többeknek, de ennek helyes (és logikus) értelmezését Isten nyilatkoztatta ki. Ő nem teremtett rosszat. Az angyalok látják Őt és ismerik a hatalmát. Nem kell neki a hatalmát fitogtatnia, mert látják, hogy Ő hatalmasabb mindannyiuknál. A Sátán nem ezellen a hatalom ellen lázadt fel (mint sokan vélik, de ez logikátlan, mert akkor baromira nem ő volt a legokosabb, ha egy ilyen nyilvánvaló tényt nem vett észre, mint Isten hatalma), hanem felfuvalkodott, mivel hihetetlenül szépnek és hatalmasnak lett teremtve. A gőgjéből következik aztán minden egyéb defektje. De felfuvalkodása sem következett egyenesen az ő szépségéből, vígan élhetett volna vele ma is alázattal és Isten iránti hálával, mivel azonban egyik teremtmény sem olyan tökéletes, mint Isten, mivel nem azonos Vele, ezért eltávolodhat Tőle. Ez a szabadsága van meg minden teremtménynek. Ha viszont eltávolodsz Istentől, akkor eltávolodsz minden jótól. Ez okozza a bűnt. Követhető volt?

Ezért van tehát az, hogy a bűn önmagában hordozza büntetését, nem kell ezt külön aktívan megtorolnia valami duzzogó istennek, már az nyomorba dönt, ha távolodsz Istentől, minden Jótól. Nem is nagyon kell külön definiálni, mi a jó és a rossz, egyszerűen a rossz az Istentől való eltávolodás. Távolodsz a tudástól, önzetlenségtől, szabadságtól, alkotóerőtől, élettől, igazságtól, erőtől, bölcsességtől, szeretettől, stb. - minden pozitív dologtól, amelyet Isten képvisel. Ennek következtében butulsz, önző leszel, csökken a szabadságod, hazugságokban hiszel, meghalsz, stb. Le lehet ezeket írni ilyen emberi fogalmakkal, de mindez egy alapvető kozmikus dinamika. Azzal, hogy Isten teremtett, lehetővé tette a Tőle való távolodást.

Miért van az tehát mégis, hogy úgy tűnik, Isten ezt bünteti? Azért, hogy az ember észhez térjen! De ha megnézed, előbb mindig szól, hogy gond van, nem a pofon megy először. Aki viszont ezt nem érzékeli, akinek kevés a szó, az továbbra is ragaszkodik hozzá, hogy nincs semmi gond, tök jó ez a halálba vezető út és tökre igazam van, hogy ezen megyek. Isten ilyenkor hatásosabb eszközökhöz folyamodik, hogy megmentse az eltévedteket és/vagy azokat, akik az ő látványos bukásuk, büntetésük miatt kapnak észhez. Ki mennyire képes visszatérni. Isten büntetése nem megtorló, hanem pedagógiai. A Tőle való eltávolodás az, ami önmagában rossz (mint definiáltuk). Ezt is próbáld meg átgondolni...

Tehát a mennybeli csatából nem "kikerült" győztesen, hanem ott a jó angyalok harcoltak a bukott angyalok ellen. Senki nem az Ő hatalmát akarta megdönteni. A teremtmények között jelenik csak meg a rossz, a bűn (mivel ennek előfeltétele az Istentől való különbözőség), és a nekik kell ezt kivetni magukból. Pontosan ez az a fajta autonómia, amit Isten megadott a teremtményeknek. Ő segít nekik legyűrni a rosszat, de nem akaratuk ellenére. A teremtményeknek is dönteni kell, hogy Isten felé közelednek vagy Tőle távolodnak. De bízzuk Rá azt, ahogy ezt megoldja a teremtményekkel együttműködve, mert annál zseniálisabbat úgysem tudunk kitalálni. A lényeg, hogy Isten azért teremtett, mert életet akart adni másoknak, önmagát akarta megosztani másokkal, de megadta a lehetőséget arra is, hogy a teremtmény a halált válassza.

ÉS ennek következménye mindaz a szenvedés, ami a mi világunkban van. Nagyon burokban kell élned ahhoz, hogy ne lásd ezeket és hogy azt hidd, ennél tökéletesebb világ nem lehet. Erről nem is kell írnom, ha eddig nem vetted észre, majd az élet felnyitja a szemedet. De ez is azért van, mert az Istentől való eltávolodásnak ez a következménye. És amikor ez nem esik le nekünk, akkor Isten mégjobban érzékelteti ezt számunkra, hogy észhez térjünk. Mert sokszor pont a szenvedés kellemetlensége az (és semmi más), a kudarcok, a csalódások, stb., ami miatt észrevesszük, hogy nincsenek rendben a dolgok és visszafordulunk Istenhez. Ilyen az ember, Isten pedig nem programozható gépeket teremtett. Ez adja meg a szenvedés értelmét, ezért engedi meg azt Isten egy még jobb dolog érdekében. Mert ha tovább mennénk a bűn útján, annak vége a végső gyötrelem. Itt viszont egy kis testi szenvedés is elég lehet, hogy visszaforduljunk. De Isten Maga is vállalta ezt az utat, maga is szenvedett, bár nem volt rá szüksége bűntelensége miatt. De egy idő után véget vet ennek. A három érvet még mindig nem gondoltad át, ismételd át, amíg meg nem érted, mert csak ez vall egy szerető Istenre, és ezért a kereszténység Istene az igaz Isten.

A Szentháromság pedig nagy téma, de a lényeg röviden, hogy azért is ez a helyes Isten-kép, mert itt Isten egyetlen létezőként egy tökéletes közösség - vagyis valóban meghalad minden más létezők, akiknek csak egy személye van, és esetleges az, hogy kötődnek-e másokhoz. De ez nagy téma. Az meg, hogy a Fiú lett emberré egy kozmikus ősdinamika miatt van. Az egész teremtés egy újfajta szeretetkapcsolatban csúcsosodik ki: a házasságban. Ez egy olyan önkéntes döntésen alapuló kapcsolat, ami a legszorosabb egységet hozza létre. Mert a Szentháromság viszonyai adottak voltak, szintén adott a szülő-gyermek, teremtő-teremtmény viszony, aki kapta az életet, az dönthetett arról, hogy kapja, mert előtte nem létezett. A férfi-női dinamika, szerelem a teremtés után jön létre. Isten azért teremtette először csak Ádámot, hogy érzékelje Isten kezdeti állapotát, amikor még csak angyalok voltak. A szolgáló lények (angyalok/állatok) egyszerűen azért szolgák, mert van egy Uruk, akik nagyobb náluk. De ha az Úr egyedül van, nincs társa. Egy teljesen jó világban is Ádám egyedül érezte magát. Isten azért is lett emberré, mert ez az Ő szeretetének, teremtésének csúcsa: az önkéntes és teljes egyesülés egy bizonyos távolságból kiindulva. Így lesz a Fiú az Egyház vőlegénye, mely révén saját Fiúságát (azaz a tökéletes lét kapását) osztja meg Asszonyával, vagyis leszünk az Atya gyermekei mi is a bennünk lévő Szentlélek újjászületése által. De ez már haladó teológia/misztika, nem biztos, hogy jelenleg ezt kellene kiveséznünk, amikor mg alapvetőbb dolgok sem tiszták.

A tudománynál meg ismét önmagam tudnám ismételni. Más teremtésmítoszok arról szólnak, hogy egy mitikus madár kipottyant egy tojást az ősóceánba, amitől ketté törik és a tetejéből lesz az ég az aljából a föld, vagy hogy dug egymással az ég és a föld meg könnyezik az ős-zenész vagy hogy egy izomkolosszus tartja a hátán a földet egy teknősbékán térdelve, stb. Ehhez képest a Biblia arról szól, hogy a kaotikus világ egyszercsak elkezdett formát ölteni és rendeződni, kialakult a domborzat, a víz körforgása, rétegződések, ezt követően megjelentek a növények, majd a primitívebb állatok, legvégül a szárazföldi emlősök és az ember. De érdekes, aztán pont ezt szapulja a tudomány a leginkább... Az a tudomány, amely állandóan átírja a dínók addig tuttira vett törzsfejlődését, amint találnak a földben egy vacak kis fogat... De megint kissé logikátlan, hogy az 1-2 évszázados tudomáynos eredményeit valaki jobbnak tartja, mint évezredes tudást. A tudomány és a vallás módszere más, de a tények tények, és egyik hitelességét sem vonják kétségbe. A magyarázat az, ami sokszor defektes a tudomány oldalán. Vedd észre, hogy az evolúcióelmélet valójában az intelligens gondoskodó természetisten imádatáról szól. Kismillió tök ÉRTELMES mutáció történik a tudósok szerint! De tényleg. :) Egyszerűen másképp magyarázzák a tényeket, de a magyarázat már szubjektív...

U.I. Utolsó kérésem amúgy arra vonatkozott, hogy ne köss bele minden részletbe, mert így baromi sokat fogsz írni. Próbálj meg a gondolatsorom egészére röviden reagálni. ;) Így Neked is nehezebben megy át, ami mondani akarok, nem áll össze az egész kép, ha egyből azon gondolkodsz, erre a mondatra mit lehetne ellenvetni, és így fölöslegesen fárasztjuk egymást ismétlésekkel.

Kimaradt egy szó:

"aki kapta az életet, az NEM dönthetett arról, hogy kapja, mert előtte nem létezett"