A jehova szó hogy-hogy nem jelent meg a 16. század előtt?
A tanúk folyamatosan másolgatják be azoknak a költőknek a műveit, akik használják ezt a szót, figyelmen kívül hagyva, hogy a tény az, hogy a 16. század elején kreálta valaki téves fordításból, így a keletkezése után szerepelhetett versben, de előtte nem. Sehol sincs feljegyzés, vers, eposz, semmi, ami leírta volna ezt a szót. A zsidók a tetragrammont használták, a négy betűt, ők nem is írhatták le, hogy a JHWH-t Adonájnak ejtették.
Az első kérdésem: ezt hogy kell megfogalmazni, hogy az ide író tanúk meg is értsék? Mert nevetséges ahogy folyamatosan másolják be a verseket, de valahogy nem akarják megérteni, hogy ha tényleg ez Isten neve, akkor már Mózesnek is ezt mondta volna és lett volna nyoma, nem csak a 16. századtól bukkant volna fel különböző művekben.
A második kérdésem pedig az, ha még a zsidók sem mondták ki a Tetragrammont, és még Isten sem ezt a szót mondta saját nevének, akkor mi alapján találta ki ezt a szervezet?
Harmadik pedig: ugye felfogtátok, hogy a 16. század eleje után, tehát a szó keletkezésének időpontja után dátumozott versek nem bizonyítékok és nem kell ismét bemásolni?
válasza:Szia István!
"Ha tudsz esetleg egy verset idézni, ahol Isten nevének nem az eredeti kiejtése szerint való használat bűn, akkor miért fosztod meg rendszeresen tőle a válaszaidat??
Erre nem válasz, amit írtál, valójában nem tudsz ilyen verset mutatni, így az állításod alapot vesztett lett. El kéne ismerni, de hát ez nem a magatojfajták errősége...
Te pedig bizonyítsd, amit állítasz, mert amit eddig kaptam, abból ez rendre rólatok bizonyosodott be!"
Először is tudod mi a helyzet?-az,hogy ha én tévedek akkor azt beismerem és belátom,hogy tévedtem,csak az a helyzet,hogy jelen esetben nem tudom mit kellene beismernem.
Azzal,hogy te kardoskodsz amellett,hogy Isten Szent Nevét hogyan lehet minél jobban meg-szentségteleníteni,mit gondolsz kinek ártasz vele?
"Isten nevének nem az eredeti kiejtése szerint való használat bűn,.."
Igen István,ez bűn!
És nem az a legnagyobb bűn,hogy nem az eredeti kiejtése szerint használod,hanem az,hogy tévesen használod,mert fogalmad sincs,hogy az eredeti kiejtése,hogyan hangzott.
Tehát akkor beszélhetünk "eredeti kiejtésről" ha tudnánk,hogy az eredeti kiejtése,hogy hangzana,de nem tudjuk!-se te,se én,és se senki más..
Érted a különbséget István?-te tulajdonképen egy gúny nevet adtál a Teremtő Istennek.
Leírok neked 4 betűt a nevemből AOER,tessék,legózd össze!-de figyelmeztetlek,hogy ne egy gúny név legyen belőle hanem az a név ami a személyimben olvasható,mert másképp megsértődöm.
És akkor most vegyük elő a Bibliát; a következő igét te is ismered;
"Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, a ki az ő nevét hiába felveszi."(2Móz.20:7)
A második parancsolatról sokan úgy gondolják,hogy azért került a törvények könyvébe,hogy az emberek ne káromolják az Isten nevét,viszont ez nem egészen fedi az igazságot.
Először is azért nem mert Isten Mózes előtt senkinek nem mondta ki nevét,így az izraeliták nem is tudták volna káromolni az isteni Szent Nevet.
Az igaz,hogy Ábrahám segítségül hívja az Isten Nevét,;
"Ábrahám pedig tamariskusfákat ültete Beérsebában, és segítségűl hívá ott az örökkévaló Úr Istennek nevét."(1Móz.21:33)
De itt amikor Ábrahám hívta isten nevét, akkor valójában csupán egy szokott szóhasználattal élt, Isten személyének szólva hívta Őt,mert nem tudhatta a Nevet(legalábbis a Biblia szerint nem).
Szóval akkor miért is van a második parancsolat eredetileg?
Mert Isten nevének káromlása inkább az első parancsolatot szegi meg,mert aki arra képes,hogy káromolja Istent az tulajdonképpen nem is szeretheti Istent teljes szívéből és lelkéből.
A második parancsolat megszegése jóval súlyosabb esetekre vonatkoznak, mint hogy valaki meggondolatlanul ejti ki a száján az Isteni nevet,elsősorban az Isten névre szóló eskü.
Te eküdtél már istened nevére István?
Szerintem igen...
"On the basis of the sacrifice of Jesus Christ, have you repented of your sins and dedicated yourself to Jehovah to do his will?"
/Jézus Krisztus áldozatának alapján megbántad-e a bűneidet, és odaszántad-e magad Jehovának, hogy az Ő akarata által cselekedj?/
Do you understand that your dedication and baptism identify you as one of Jehovah's Witnesses in association with God's spirit directed organization?
/Érted-e, hogy a bemerítésed téged Jehova Tanújának azonosít abban a csoportban, ami Istennek a Szelleme által vezérelt szervezete?"/
Szóval tisztelt István,ha te meg vagy keresztelve Jehova Tanúja-ként akkor a fenti eskű tételt is letetted,vagyis "IGEN"-nel válaszoltál a fent említett kérdésekre,így van?
Na de ha szabad megkérdeznem,mire is esküdtél te fel?
Egy hamis isteni névre!
Mit is ír erről a Szentírás?
"És ne esküdjetek hamisan az én nevemre, mert megfertőzteted a te Istenednek nevét. Én vagyok az Úr."(3Móz.19:12)
És:
"Hazug hírt ne hordj; ne fogj kezet a gonoszszal, hogy hamis tanú ne légy."(2Móz.23:1)
Itt álljunk meg egy pillanatra.
Bevallom nem tudom,hogy nálad a "hamisság" fogalmának hol az eleje és hol a vége,de az én szemszögemből nézve a következőket tudom felsorolni.
Ha pl. én venni szeretnék valami jó cuccot akkor először is olyan boltokat nézek át ahol jó minőségű márkás dolgok vannak mert tudom,hogy itt nem csapnak be.
Ezelőtt jó pár évvel kaptam ajándékba egy eredeti Puma sport cipőt,nagyon jó minőség volt,varrott volt és volt benne "anyag". Egy alakalommal amikor kezdte ellepni hazánkat a kínai piac megláttam az egyik árusnál egy "puma" márkájú cipelőt,nem is gondolkoztam sokat,megvettem mert biztos voltam benne,hogy ugyan azt a jó minőséget veszem meg mint amit ajándékba kaptam....had ne mondjam el,hogy mi lett a végvéleményem,mert otthon vettem észre,hogy még a márka felirata sem volt az mint az eredetin(sajnos nem emlékszem már,hogy mi volt a különbség,de volt különbség amit ha nem voltál figyelmes nem igazán veszel észre).
Ezzel csak aszt szeretném kifejteni,hogy ami egyszer nem az eredeti az csak egy hamis utánzat,vagyis érthetőbben egy hamisítvány.
Te mit teszel Isten nevével István?
Te hol húzod meg a határt a helyes és a hamis közt?-erre igazán kíváncsi lennék.
Te Isten Személyét szentségteleníted meg István nem csak a nevét azzal,hogy tévesen és helytelenül használod egyre másra.
Tehát ha a Biblia kijelenti és Hangsúlyozza,hogy Isten neve Szent,akkor te milyen jogon szentségteleníted meg azzal,hogy helytelenül használod,és esküszöl fel rá?
"És meg ne fertőztessétek az én szent nevemet, hogy megszenteltessem Izráel fiai között. Én vagyok az Úr, a ti megszentelőtök,"(3Móz.22:33)
/ÉS MEG NE FERTŐZTESSÉTEK AZ ÉN SZENT NEVEMET.../ szerinted te mit teszel felebarátom?
A zsidók nem babonából nem használták hanem azért nem használták mert annyira tisztelték Isten Szent Nevét,hogy egyszerűen még attól is féltek,hogy nehogy még csak véletlenül se tegyenek olyan kijelentést Isten nevével ami megszentségtelenítené azt. Erre jössz te és azt mered állítani,hogy az nem baj ha nem ejted ki helyesen.
István!-milyen bibliát olvasol te kérlek?
Nem akartam nagyon folytatni ezt a beszélgetést de most már megteszem.
Beszélgetni akarsz?-akkor beszélgessünk,lássuk csak meddig vagy képes elmenni.
válasza:evenhanded!
Veled is az a baj, hogy hiába magyarázok el valamit, hiába tépem a számat, egyszerűen nem megy át a falon... Ezenkívül úgy látom, hogy a te füledet igencsak sérti és bántja Isten neve. Vajon miért? Isten szava
megadja rá a választ:
(Ézsaiás 6:10) . . .Tedd érzéketlenné e nép szívét, és süketté a fülüket. Tapaszd be a szemüket, hogy ne lássanak.szemükkel; fülükkel ne halljanak, szívük ne értsen, és meg ne térjenek és meg ne gyógyuljanak.”
"Azzal,hogy te kardoskodsz amellett,hogy Isten Szent Nevét hogyan lehet minél jobban meg-szentségteleníteni,mit gondolsz kinek ártasz vele?"
Én egy kicsit másképp látom a helyzetet, én Isten nevének használata mellett érvelek, te vagy az, aki a mév használata ellen "karardoskodik" hamis érvekkel.
A kiejtést emlegetni hamis érv! A nevét pedig korszakokon keresztül megőrizte Jehova, nem hagyta elveszni. Különben hogyan teljesedne be az az isteni ígéret, miszerint "Ez az én nevem időtlen időkig, és erről fognak emlékezni rám nemzedékről nemzedékre." (ÚV) Az Új fordítás szerint: "Ez az én nevem mindörökre". A Zsoltárok 135:13 szerint: "Ó, Jehova, neved időtlen időkig fennmarad. Ó, Jehova, emlékezeted nemzedékről nemzedékre száll."
" Igen István,ez bűn! És nem az a legnagyobb bűn,hogy nem az eredeti kiejtése szerint használod,hanem az,hogy tévesen használod,mert fogalmad sincs,hogy az eredeti kiejtése,hogyan hangzott."
Semmivel sem tudod bizonyítani, hogy ez bűn lenne. Az meg teljesen lényegtelen, hogy valaki tudatosan nem az eredeti kiejtést használja, vagy azért nem, mert az feledésbe merült, e között miért is teszel különbséget?
" Érted a különbséget István?-te tulajdonképen egy gúny nevet adtál a Teremtő Istennek."
Nem, egyáltalán nem értem a különbséget, Jézus nevének is van száz féle kiejtése, mivel ahány nyelv, annyiféleképpen használják. Ennyi erővel mindenki, aki nem az eredeti kiejtés szerint használja Jézus nevét, gúnynevet ad neki, s ez ugyanígy a többi bibliai szereplő nevénvel kapcsolatban is igaz.
"Leírok neked 4 betűt a nevemből AOER,tessék,legózd össze!-de figyelmeztetlek,hogy ne egy gúny név legyen belőle hanem az a név ami a személyimben olvasható,mert másképp megsértődöm."
Ez az érved is teljesen értelmetlen, nyílván akkor Jézus is megsértődik, mert nem az eredeti nevét használjuk igaz, mert ugyanis semmi köze ennek, hogy Jézus az eredeti kiejtéshez!
"A második parancsolatról sokan úgy gondolják,hogy azért került a törvények könyvébe,hogy az emberek ne káromolják az Isten nevét,viszont ez nem egészen fedi az.igazságot. Először is azért nem mert Isten Mózes előtt senkinek nem mondta ki nevét,így az izraeliták nem is tudták volna káromolni az isteni Szent Nevet."
Csakhogy már Jóval azután vagyunk,mikor Isten kijelentette Mózesnek a JHVH nevét, így erre épített érvelésed sem állja meg a helyét.
"Te eküdtél már istened nevére István? Szerintem igen..."
Elég szomorú, hogy ilyen Bibliaellenes cselekedet feltételezel rólam...
(Jakab 5:12) "Mindenekelőtt azonban, testvéreim, ne esküdjetek többé, ne bizony, se az égre, se a földre, se semmilyen más esküvel. Legyen a ti igenetek igen, a nemetek pedig nem, hogy ítélet alá ne kerüljetek."
"/Jézus Krisztus áldozatának alapján megbántad-e a bűneidet, és odaszántad-e magad Jehovának, hogy az Ő karata által cselekedj?/
/Érted-e, hogy a bemerítésed téged Jehova Tanújának azonosít abban a csoportban, ami Istennek a Szelleme által vezérelt szervezete?"/"
Tehát ez is csak ferdítés a részedről, szó sincs itt esküről, egyszerű kérdések ezek, amire Igen-nel válaszolunk. De nem kell közben sem Bibliára, sem a szívünkre tenni a kezünk...
" Ezzel csak aszt szeretném kifejteni,hogy ami egyszer nem az eredeti az csak egy hamis utánzat,vagyis érthetőbben egy hamisítvány. Te mit teszel Isten nevével István?"
És te mit teszel Jézus és a többi bibliai szereplő nevével?! Hiszen magad mondtad: "ami nem az eredeti, az csak egy hamis utánzat, vagyis érthetőbben egy hamisítvány."
" Te hol húzod meg a határt a helyes és a hamis közt?-erre igazán kíváncsi lennék."
Te hol húzod meg?
"Te Isten Személyét szentségteleníted meg István nem csak a nevét azzal,hogy tévesen és helytelenül használod egyre másra."
Mint ahogy mondtam, a kiejtést emlegetni hamis érv! Viszont te ezzel, amit most csinálsz, Isten személye ellen harcolsz, ugyanis az ő prófétai szava kimondja:
"Ez az én nevem mindörökre, és erről fognak emlékezni rám nemzedékről nemzedékre."
Ezenkívül:
"Ó, Jehova, neved időtlen időkig fennmarad. Ó, Jehova, emlékezeted nemzedékről nemzedékre száll." (Zsoltárok 135:13)
És Ezeken a helyeken a JHVH neve szerepel az eredetiben, csak a félreértések elkerülése végett...
"Tehát ha a Biblia kijelenti és Hangsúlyozza,hogy Isten neve Szent,akkor te milyen jogon szentségteleníted meg azzal,hogy helytelenül használod,és esküszöl fel rá?"
Nyugi, a Teremtőnk tisztában van azzal, hogy az eredeti kiejtést nem ismerhetjük, mert a zsidók babonájának köszönhetően feledésbe merült, de mint ahogy minden más névnél, Isten nevénél sem a helyes kiejtés a fontos (főleg ha nem is tudhatjuk), hanem a használat! Viszont a többi bibliai szereplő neveknél meg tudhatjuk is az eredeti kiejtést és mégsem azt használjuk, ez nem zavar?
" "És meg ne fertőztessétek az én szent nevemet, hogy megszenteltessem Izráel fiai között. Én vagyok az Úr, a ti megszentelőtök,"(3Móz.22:33)
/ÉS MEG NE FERTŐZTESSÉTEK AZ ÉN SZENT NEVEMET.../ szerinted te mit teszel felebarátom?"
Először is már mondtam, hogy nekem nem a leghitelesebb a Károly féle Biblia, megnézten az ÚVF-et, az szentségtelenítésnek fordítja, megnéztem a híresebb angol nyelvű fordításokat, mint pl. King James, American Standard, azok is szentségtörés-nek fordítják az itt szereplő héber kifejezést, de a Magyar Bibliatársulat pl. gyalázásnak fordítja.
Mindenesetre ha a meggyalázást vesszük is alapul, ez sem azt jelenti, mint amit te bele akarsz magyarázni, a Szentírás világossá teszi, mivel lehet meggyalázni Isten nevét, ilyen példákat mutattam korábban.
" A zsidók nem babonából nem használták hanem azért nem használták mert annyira tisztelték Isten Szent Nevét,hogy egyszerűen még attól is féltek,hogy nehogy még csakéletlenül se tegyenek olyan kijelentést Isten nevével ami megszentségtelenítené azt."
Igen, ezt pontosan ezt jelenti a babonás félelem. Va gy te minek neveznéd a babonás félelmet, ha nem ennek? A zsidók annyira rettegteg Isten nevének kiejtésétől, hogy inkább nagyívbe kerülték a használatát, pedig erre nem volt okuk, Isten ugyanis azért adta a nevét, hogy használjuk, ezért mondta, hogy arról emlékezzenek rá nemzedékről nemzedékre, Ő azt akarta, hogy az egész földön ez a név hírdettessék, ezt maga mondja.
Ezenkívül az ihletett írók által közel 7000-szer íratta le ezt a szent nevet, mit gondolsz, miért tette? Ha azt akarta volna, hogy ne használják, leíratta volna ennyiszer a Szavába? Ez nem arra enged inkább következtetni, hogy azt szeretné, ha használnánk? Hiszen mint ahogy már korábban írtam, lett volna mivel helyettesíteni, de az ihletett írók mégsem ezt tették.
"Beszélgetni akarsz?-akkor beszélgessünk,lássuk csak meddig vagy képes elmenni."
Én viszont nem vagyok rá kíváncsi, hogy te meddig vagy képes elmenni az Isten nevének használata elleni harcban, úgyhogy ha újjat nem tudsz mondani, csak ugyanazokat a hamis érveket, akkor kérlek ne is fárasszál az értetlenkedéseddel!
válasza:A Jehova névről:
Az ÚVF Függeléke az isteni névről
Őrtorony Társulat
BEVEZETŐ
Az Őrtorony Társulat által kiadott Újszövetségnek, a "Keresztény Görög Iratok Új világ fordításának" (ÚVF) az a legalapvetőbb sajátossága, hogy más bibliafordításoktól eltérően 237-szer megtaláljuk benne a "Jehova" szót:
New World Translation, with References, 1984 (p. 6) E fordítás legfőbb vonása az isteni név helyreállítása az azt megillető helyre, az angol szövegben. Ez meg is történik, mégpedig az angolban általában elfogadott "Jehova" formát alkalmazva a Héber Iratokban 6973 esetben, a Keresztény Görög Iratokban pedig 237 alkalommal.
A Társulat az ÚVF e sajátosságát a Függelék első két részében érvek sorával igyekszik indokolni
1. Az isteni név átkerül a Görög Iratokba - tizenkét, bizonyítékul szolgáló töredék
2. Az isteni név visszaállítása a Keresztény Görög Iratokban - "Jehova" - héb. JHVH vagy YHWH
A továbbiakban a Társulat érveit fogjuk sorra venni, mindig először a Társulatot idézve, és felhívva a figyelmet néhány tényre, illetve lehetséges ellenérvre. Az aláhúzással való kiemelés tőlünk származik. Reméljük, hogy a tárgyilagos hangvétel segíteni fogja az Olvasót az együttgondolkodásban, akár Tanú, akár nem.
1. ÉRV: ISTEN A NEVÉNEK SZERZETT NÉPET
Függelék 1 (408. oldal) Az egyik figyelemre méltó tény, mely nemcsak az eredeti görög szöveg jelenleg létező kézirataira érvényes, hanem sok régi és modern fordításra is, az, hogy hiányzik belőlük az isteni név (...) Mivel a Keresztény Görög Iratok ihletett kiegészítése volt a szent Héber Iratoknak, következetlenségnek tűnik, hogy a görög szövegből ilyen hirtelen eltűnjön az isteni név, főleg azért, mert Jakab ezt mondta az apostoloknak és az idősebb tanítványoknak Jeruzsálemben az i.sz. első század közepe táján: "Simeon részletezte, hogyan fordította először az Isten a figyelmét a nemzetekre, hogy népet szerezzen közülük a nevének" (Cselekedetek 15:14) Majd ennek a bizonyítására Jakab először Ámosz (Ámos) 9:11,12-ből idézett, ahol szerepel az isteni név. Ha a keresztények Isten nevének szerzett nép lesznek, akkor miért kellene a nevet - melyet a tetragramma jelöl - eltávolítani a Keresztény Görög Iratokból?
A Társulat is tényként ismeri el, hogy nem létezik olyan görög kézirat, amely tartalmazná a JHVH héber betűket. Nem feltétlenül következetlenség, hogy az új ihletett iratok nem tartalmazták az isteni nevet. Az új üzenet már nemcsak a zsidóknak szólt, hanem a minden népnek, ezért szükségszerűen a kor közvetítőnyelvén, koiné görögül kellett íródnia. A nem zsidó népek eleve nem tudtak volna mit kezdeni a JHVH héber betűkkel. Jeromos szerint léteztek olyan Szeptuaginta változatok, amelyek a héber betűk grafikai utánzatával próbálkoztak, de ezeket félreértették (a szó görögül kiolvasva úgy hangzott: "pipi"). Arra pedig nincs történelmi adat, hogy az isteni név görög fonetikus (a hangzást követő) visszaadásával próbálkoztak volna. Ha Tehát a Nevet a Keresztény Görög Iratok, az Újszövetség ihletett írói nem használták, akkor azt okkal tették.
A Jakab által idézett ószövetségi részlet (és az egész "isteni név" témakör) megértéséhez tudni kell, hogy a bibliai héberben nem volt olyan elvont szó, hogy "személy(iség)", ezért a "név" szolgált ennek a fogalomnak a körülírására. Az, hogy Isten "népet szerez a nevének" azt jelenti: népet szerez önmagának. Ugyanígy az, hogy nincs "más név az ég alatt" (Csel 4:12), azt jelenti: nincs senki más az ég alatt, aki által üdvözülhetnénk. Nem véletlen, hogy a Csel 1:15-öt sem szokták szó szerint fordítani: "vala pedig ott együtt mintegy százhúsz főnyi sokaság [az eredetiben: név]", tehát százhúsz személy.
A Társulat kérdése: "miért kellene a Nevét eltávolítani a Keresztény Görög Iratokból?" megtévesztő módon tényként állítja be előttünk azt az elméletet, miszerint (1) a Név benne volt a görög szövegben, (2) de később küriosz-ra és theosz-ra cserélték.
2. ÉRV: EGYES SZEPTUAGINTA-TÖREDÉKEKBEN OTT VANNAK A HÉBER BETŰK
Függelék 1 (408. oldal) Sokáig úgy gondolták, hogy a jelenleg létező kéziratainkban az volt az alapja az isteni név elhagyásának, hogy ez a név a görög Septuagintából (LXX), a héber Iratok első fordításából is hiányzik. (...) Ezt az elméletet teljesen megcáfolta a LXX egyik papírusztekercsének a felfedezése, mely Mózes ötödik könyvének a második felét tartalmazza. Ezen töredékek közül egyikben sincs példa arra, hogy a Kü'ri·osz vagy a The·osz' szó szerepelne az isteni név helyett, ellenkezőleg: minden esetben a tetragrammát írták kvadratikus (négyzetes) héber írásjegyekkel. [A Függelék a 410-411. oldalon közli a töredékek fotóját.]
A LXX eleve a diaszpórában élő, a hébert már csak liturgikus nyelvként ismerő és használó zsidóknak készült. Ők maguk, amikor a JHVH szóhoz értek a görög szövegben, minden bizonnyal küriosz-t vagy theosz-t mondtak. A LXX a Héber Iratok (az Ószövetség) ógörög fordítása, és a Keresztény Görög Iratok (az Újszövetség) nem tartoznak bele. Az, hogy a LXX egyes verziói tartalmazták a Nevet, semmit sem bizonyít a Keresztény Görög Iratokról!
Valóban nagyszerű, hogy a Szeptuaginta néhány fennmaradt példánya tartalmazza Isten Nevét, és ha az Újszövetség írói az Ószövetségből vett idézetekben is ezt tették volna, senkinek sem lenne ez ellen kifogása. Mégsem tették, és erre okuk volt. A Társulat viszont 155 esetben oda is Isten nevét írja be a Keresztény Görög Iratokba, ahol nem is idéz a Héber Iratokból!
3. ÉRV: JÉZUS ÉS A TANÍTVÁNYAI IS EZEKET A LXX-VERZIÓKAT HASZNÁLHATTÁK
Függelék 1 (409. oldal) Vajon Jézus Krisztusnak és azon tanítványainak, akik a Keresztény Görög Iratokat írták, rendelkezésükre álltak a görög Septuaginta másolatai, melyekben az isteni név a tetragramma alakjában jelent meg? Igen! A tetragramma évszázadokkal Krisztus és apostolai után is megmaradt a LXX másolataiban.
A Társulat megint a saját feltételezését állítja be tényként. Senki sem tudhatja, hogy ki mit, illetve mi mindent használt az 1. században. Ami Jézust illeti, ő tudott héberül, és Palesztina zsinagógáiban minden bizonnyal a héber tekercsekből olvasott fel, nem a LXX-ából.
Az apostolok a nyelvészeti kutatások szerint döntő többségben a Héber Iratok héber eredetijéből ídéztek, ritkán a LXX ógörög verzióiból, és valószínűleg nem egyszer fejből is idéztek. A The Greek New Testament (United Bible Sociates, New York, 4. kiadás, 1993) görög Újszövetség függeléke az összes ószövetségi idézetet (quotations) és utalást (allusions) felsorolja, külön LXX-szel jelölve a Szeptuagintából vett idézést, illetve utalást. Amint összeszámoltam, 309 idézetből csak 62 származik a LXX-ból, a kb. 1200 utalás közül pedig csak 41. A héber szövegből és annak görög fordításából vett idézetek és utalások aránya tizenöt egy az egyhez!
Kétségtelenül az 1. század után is fennmaradtak a LXX olyan másolatai, amelyek tartalmazták a Nevet. Maga a Társulat említi a 2. századi (júdaizmusra áttért) Aquila LXX-kiadását, és a 4-5. századi Jeromos (Hieronimusz) közlését, aki még látott ilyen példányokat. Kérdés azonban, hogy a LXX-val ellentétben miért nincs egyetlen töredék, vagy legalább utalás arra, hogy a Keresztény Görög Iratokba is beírták a Tetragrammatont? Miért nincs történelmi adat arról, hogy valaha valaki látott volna ilyesmit?
4. ÉRV: JÉZUS AZ ISTENI NEVET HASZNÁLTA, ÉS TANÍTVÁNYAIVAL MEGISMERTETTE
Függelék 1 (412. oldal) Vajon Jézus követte korának hagyományos zsidó szokását, és 'Adho·nai'-t olvasott az ilyen helyeken, nehogy meggyalázza ezt a nevet, és megsértse a harmadik parancsot? (2 Mózes 20:7) Vonakodott-e kiejteni az isteni nevet, amikor a názáreti zsinagógában felállt, elvette Ézsaiás könyvét, és felolvasta Ézsaiás könyvének azokat a verseit (61:1,2), melyekben a tetragramma áll? Nem, ha követte azt a szokását, hogy figyelmen hagyja a zsidó írástudók Írás-ellenes hagyományait. A Máté 7:29 elmondja nekünk, hogy "úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudóik." Jézus a hűséges apostolai füle hallatára így imádkozott Jehova Istenhez: "Nyilvánvalóvá tettem a nevedet azoknak az embereknek, akiket nekem adtál a világból ... megismertettem velük a nevedet, és meg is fogom ismertetni" (János 17:6,26).
Ha Jézus kiejtette volna a zsinagógában a Nevet (Ézs 61:1 harmadik szava), azonnal rászóltak volna a zsidók, akik a Társulat szerint "babonás" félelemből sosem ejtették ki a Nevet. Ehelyett végighallgatták, és csak azon háborodtak fel, hogy Jézus azt állította: éppen ott előttük, őbenne teljesedett be a felolvasott írásszöveg.
Jézus nem azért tanított másként, mint az írástudók, mert ő szabadon kimondta a nevet, hanem mert a Hegyi Beszéd közben úgy tanított, "mint akinek felhatalmazása [exúszía] van". Bár a rabbik csak az Írásra, vagy egyes híres rabbira hivatkozhattak, Jézus a saját tekintélyével tanított: "Hallottátok, hogy megmondatott... Én viszont azt mondom..." (vö. Jn 6:45). Egy ilyen prédikáció végén hangzott el a Mt 7:28-29.
Jézus tanítványai ismerték Isten nevét: tudták, hogy kell írni és kiejteni, hiszen a nép évről évre hallhatta az áldozatokat bemutató főpap szájából. Jézusnak nem abban az értelemben ismertette meg tanítványaival Isten nevét, hogy el kellett árulnia egy hangsort, és arról sincs bibliai adat, hogy a név szabad használatára buzdította volna őket. Valakinek a "nevét megismertetni" annyit jelent, mint valakit személyesen vagy valakinek a személyét bemutatni. Jézus tehát Isten lényét, személyiségét ismertette meg eltávolodott népével (vö. Jn 1:18).
5. ÉRV MÁTÉ ELŐSZÖR HÉBERÜL ÍRTA EVANGÉLIUMÁT, ÉS HASZNÁLTA AZ ISTENI NEVET
válasza:Függelék 1 (412. oldal) Ez a kérdés áll most előttünk: vajon Jézus tanítványai használták az isteni nevet ihletett írásaikban? Vagyis: megjelent Isten neve a Keresztény Görög Iratok eredeti írásaiban? Alapos okunk van rá, hogy igennel válaszoljunk! Máté evangéliumi beszámolója először héberül íródott, nem pedig görögül; erre utalt Jeromos (i.sz. negyedik-ötödik század), aki ezt mondta: "Máté, akit egyúttal Lévinek is neveznek, a vámosból lett apostol, aki először héber nyelven állította össze Krisztus evangéliumát Júdeában, azok számára, akik a körülmetéltek közül lettek hívőkké; ezt valaki utána görög nyelvre is átültette, de [hogy ki] ez nem egészen biztos..." (...) Máté több mint százszor idézett az ihletett Héber Iratokból. Így ahol ezekben az idézetekben benne volt az isteni név, ott kötelességének érezhette hűségesen belefoglalni a tetragrammát a héber nyelvű evangéliumi beszámolójába.
A Társulat A teljes Írás Istentől ihletett és hasznos című kiadványának 176. oldalán is azt állítja, hogy "Bizonyítékaink vannak arra, hogy Máté az evangéliumát eredetileg az akkor széles körben népszerű héber nyelven írta, és később fordította görögre." A Társulat állításával ellentétben a héber nem volt népszerű vagy elterjedt: csak zsidók használták Palesztinában és a diaszpórában. Ugyanez a könyv jegyzi meg a 316. oldalon, hogy "Az a görög nyelv, amin a Septuaginta íródott, a kioné volt, amit az i.e. III. és II. században beszéltek Alexandriában (Egyiptomban). Jézus és az apostolok napjaiban a koiné volt a Római Birodalom nemzetközi nyelve. A Biblia maga tanúskodik erről a tényről. (...) azon a nyelven, amelyet Jeruzsálem utcáin éppen olyan gyakran beszéltek, mint Rómában, Alexandriában vagy magában Athénban".
A Társulat "bizonyítéka" Jeromos lenne, de először is az ÚVF Függelék Jeromos-idézete eltér A teljes Írás... 176. oldalán (6. bek.) levő idézettől: "[Máté] először héber nyelven és héber betűkkel írta meg" evangéliumát. Másodszor Jeromos a görög nyelvre való átültetésről írta, hogy "de ez nem egészen biztos", a [hogy ki] csak a Társulat betoldása. Harmadszor tudnod kell, hogy Jeromos eredetileg latinul írt, ezt a latin szöveget és német fordítását tartalmazza A teljes Írás... lábjegyzetében található szövegkiadás, amelynek német fordítását fordították angolra, és végül az angol fordítást fordítottak magyarra. Valószínűleg ez a háromszoros áttét okozta az információ megváltozását. Létezik azonban az eredetiből közvetlenül magyarra fordított kiadás is, amelyben ezt olvassuk:
"Máté, akit egyúttal Lévinek is neveznek, a vámosból lett apostol, aki először héber nyelven állította össze Krisztus evangéliumát Judeában azok számára, akik a körülmetéltek közül lettek hívőkké; ezt valaki utána görög nyelvre is átültette, de ez nem egészen biztos. A héber nyelvű írását viszont mindmáig őrzi a tudásában kimagasló Pamphilosz által alapított caesareai könyvtár." Ókeresztény Írók 3. kötet, Apostoli atyák, (29. oldal) A kiváló férfiakról
Jeromos csak azt írta, hogy héber nyelven, az "és héber betűkkel" tehát mindenképpen a Társulat betoldása. Jeromos egyébként valaki mást idézett, beszámolója - csakúgy mint Origenészé vagy Euszébioszé - eredetileg Papiasz (iu. 80-155), illetve Iréneusz (iu. 130-202) közlésein alapul. Papiasz ezt írta:
"Máté a héber gondolkodásmódnak megfelelően írta le a mondásokat, magyarázattal is ellátta ezeket, amennyire csak tudta, mindegyiket." Ókeresztény Írók 4. kötet, Euszébiosz egyháztörténete, III, 39:16
Papiasz tehát eredetileg Jézus mondásainak (ta logia) a gyűjteményéről (szünetaxó) beszélt, amelyeket nem "héber nyelven" hanem héberes nyelvezettel (hebraidi dialektó), azaz stílussal és gondolkodásmód szerint írt meg, és mindegyik mondást magyarázattal látta el (hérméneüszen). Ugyanezt látjuk Iréneusznál:
"Máté tehát a zsidók közt, és az ő gondolkodásmódjuknak megfelelően tette közzé az írott evangéliumot." Ókeresztény Írók 4. kötet, Euszébiosz egyháztörténete, V, 8:2
Iréneusz sem említ héber szöveget és betűket, csak az evangélium célcsoportjáról ír: a zsidóknak készült. Ha létezett volna egy arám Mt, és Isten olyan fontosnak tartotta volna, mint a Társulat, vajon nem gondoskodott volna arról, hogy a "Keresztény Görög Iratok" gyűjteménye egy arámul írt szöveggel kezdődjön? Az, hogy Máté a görög szövegbe beírta volna, illetve hogy be kellett volna írnia a Tetragrammatont, csak újabb bizonyítatlan feltevés. Végül megjegyzendő, hogy a nyelvészek egyöntetű véleménye szerint a Mt nem fordítás, hanem eleve görögül írták, sőt nagy része az előbb keletkezett Mk görög szövegét követi!
6. ÉRV: A GÖRÖG IRATOK ÖSSZES SZERZŐJE IDÉZTE A HÉBER IRATOKAT
Függelék 1 (412. oldal) A Keresztény Görög Iratok összes többi írója is idézett a Héber Iratokból vagy a LXX-ból olyan verseket, amelyekben megjelenik az isteni név.
Senki sem vitatja, hogy a Keresztény Görög Iratok ihletett írói idézték a Héber Iratokat, és azt sem, hogy viszonylag ritkán a LXX-ából idéztek. Ugyanakkor nincs semmi nyoma annak, hogy idézés közben átvitték a Tetragrammatont a Keresztény Görög Iratok szövegébe. A Társulat viszont sehol sem ad magyarázatot arra, hogy milyen alapon cserélte ki 155 esetben az "Úr" és az "Isten" szót "Jehovára", amikor a szöveg nem a Héber Iratokból vett idézet.
7. ÉRV: HOWARD PROFESSZOR ELMÉLETE TÖRTÉNELMI TÉNY
Függelék 1 (412. oldal) George Howard (Georgia Egyetem, USA) ezt írta a Journal of Biblical Literature-ben arról, hogyan használták a tetragrammát a Keresztény Görög Iratokban: (...) "A következő oldalakon egy arra vonatkozó elméletet vázolunk fel, hogy eredetileg az isteni nevet, a JHVH-t (és talán annak rövidítéseit) írták ott, ahol az Úsz-ben idéztek az Ósz[övetség]ből, vagy utaltak rá, és hogy az idők folyamán ezt a nevet főleg a pótlólagos ks-szal [a Kü'ri·osz {'Úr'} szó rövidítésével] helyettesítették. Véleményünk szerint a tetragram[má]nak ez az eltávolítása zavart keltett a korai, nem zsidó keresztények elméjében arra vonatkozóan, hogy milyen kapcsolat van az »Úr Isten« és az »Úr Krisztus« között - ez magában az Úsz szövegének kézirati hagyományában is tükröződik. " (96. évf., 1977; 63. o.). A fentiekkel mi is egyetértünk, azzal a különbséggel, hogy ezt a véleményt nem "elméletnek" tekintjük, hanem a bibliai kéziratok továbbadására vonatkozó történelmi tények bemutatásának.
A Társulat a sajátjához hasonlóan Howard professzor elméletét is tényként kezeli ("történelmi tény"), illetve megtévesztő módon kijelentésként állítja be ("használták a tertragrammát"). Howard elmélete egyébként szakmai körökben megmaradt annak, ami volt: hipotézisnek, bizonyítatlan feltételezésnek.
8. ÉRV: A TALMUD ZSIDÓ-KERESZTÉNY ERETNEKIRATOK MEGSEMMISÍTÉSÉT EMLÍTI, AMELYEK TARTALMAZTÁK AZ ISTENI NEVET
Függelék 2 (413. oldal) Amikor a korai keresztények a Septuagintából idéztek, egyáltalán nem valószínű, hogy eltávolították ezt a nevet az idézetből. George Howard professzor a Biblical Archeology Reviewban (1978. március) megjelent egyik cikkében határozott érveket hozott fel emellett a következtetés mellett. Említést tesz például "egy híres rabbinikus szakaszról (Talmud 13:5)", mely "az eretnek szövegrészek (nagyon valószínű, hogy a zsidó keresztények könyvei is ezek közé tartoztak) megsemmisítésének a problémáját fejtegeti." Mi volt a probléma? "Az eretnek szövegrészekben benne van az isteni név, és általános megsemmisítésükbe az isteni név megsemmisítése is beletartozna." Howard professzor ezt fűzte még hozzá: "A tetragramma eltávolítása valószínűleg más teológiai légkört teremtett, mint amilyen az első század újszövetségi időszakában uralkodott. A zsidók Istene, akit mindig gondosan megkülönböztettek az összes többitől azzal, hogy használták a héber nevét, a tetragramma elhagyásával veszített valamennyit a megkülönböztetettségéből."
Howard a talmudi szakaszal kapcsolatban is csak feltételezte, és nem állította, hogy zsidókeresztény iratokról van szó. Howardnak ez az elmélete is megmaradt annak, ami volt: hipotézisnek. Howard ráadásul a Talmud-idézet címét legalábbis pontatlanul adta meg: "Talmud Shabbat 13,5" egyszerűen nem létezik. Ezra Bick izraeli Talmud-tudós szerint (2001-02-16 e-mail) a szöveg legvalószínűbb helye a Shabbat 116a, amely az Őrtorony november 1-i száma szerint (30-31. oldal) így hangzik:
"Az üres helyeket [gilyohnim] és a Minim Könyveit nem menthetjük ki a tűzből. Jose rabbi ezt mondta: Hétköznap ki kell vágni belőlük az Isteni Neveket, amelyeket tartalmaznak, ezeket el kell rejteni, és a maradékot el kell égetni. Tarfon rabbi ezt mondta: Temessem el a fiamat, ha nem égetem el azokat az Isteni Neveikkel együtt, ha a kezembe kerülnek" (Dr. H. Freedman fordításában)
A Társulat szerint a miním (eretnek) szó keresztényekre utal, de valójában három lehetőség között találgathatunk. A miním vagy eretnek zsidókra utal (Bick véleménye), vagy keresztényekre (a Társulat szerint) vagy olyan zsidózó keresztényekre, akiket a keresztény ősegyház is eretnekeknek tartott (pl. az ebioniták).
Végül megjegyzendő, hogy a Társulat elhallgatta Howard legutolsó cikkbeli mondatát:
...Hogy mennyit veszített [ti. a Tetragrammaton a megkülönböztethetőségéből], az csak egy első századi Újszövetség felfedezésével válna ismertté, amelyben még megjelenik a héber YHWH név.
Egyelőre azonban egyetlen töredék sem került elő, nemhogy egy egész Újszövetség!
ÖSSZEFOGLALÁS
Amint az eddigiekből kiderült, a Társulat egész indoklása egymásra épülő bizonyítatlan feltevések halmaza:
•a Keresztény Görög Iratok ihletett írói a Héber Iratok idézésekor átvitték a Tetragrammatont a görög szövegbe;
•az idézeteken kívül is legalább 155 esetben eredetileg a Tetragrammaton állt a szövegben;
•Máté először héberül írta meg az evangéliumát;
•Máté a héber evangéliumába átvette a Tetragrammatont, amikor a Héber Iratokból idézett;
•a Talmud eretneknek minősített zsidó-keresztény iratokról szól;
•a Talmud szerint a zsidók ilyen keresztény iratokat is megsemmisítettek;
•a 2-3. századi pogány származású keresztények gyűlölték az isteni nevet;
•a 2-3. századi keresztények a legalább 237 esetben küriosz-ra és theosz-ra cserélték ki a Tetragrammatont;
•ennek a névirtásnak ugyan nem maradt semmilyen történelmi nyoma, de történelmi tény;
•a Keresztény Görög Iratok eredeti szövege így nem maradt fenn sértetlenül;
•a keresztények az utólagos szöveghamisítás miatt keverik össze Jézust Jehovával.
Mindez több kérdést is felvet. Minek van nagyobb tekintélye a Társulat számára: a történelmileg igazolt tényeknek vagy tizenegy bizonyítatlan feltevésnek? Miért nem képes a Társulat szembesülni a tényekkel: valóságos tárgyi bizonyítékai miatt vagy a teológiai elfogultsága miatt? Nem megtévesztő dolog tényként bemutatni és kezelni ennyi feltételezést? Nem megtévesztő "Görög Iratoknak" nevezni egy olyan magyar fordítást, amely fontos pontokon egyáltalán nem tükrözi az eredeti görög szöveg tartalmát?
válasza:A jehovisták megbízhatóságáról:
A történelem átformálása– Hogyan tartja irányítása alatt az Őrtorony a róluk formált képet a saját múltjuk szerkesztésével
Amikor az Őrtorony új ‘történelem’ könyvét kiadták ezen a nyáron, azt mondták, azért volt szükséges a kiadása, mivel a régi túl hosszú volt. Az “Isten Királysága uralkodik!” egy vékonyabb, és ebből következően könnyebben lefordítható kötet, mint az elődje.
Nemrég lehetőségem nyílt rá, hogy elolvassam, és szilárdan hiszem, hogy a célja sokkal összetettebb, mint amiről szerettek volna meggyőzni minket.
A legfontosabb különbség az Őrtorony régi és új történelemkönyve között az, hogy az új változatot a heti gyülekezeti alkalmakon való tanulmányozásra szánták. A régebbi Hirdetők könyv csupán egy személyes kézikönyv volt, és nem voltak benne kérdések és válaszok a bekezdésekhez.
Mivel ez egy tanulmányozásra szánt könyv, minden Jehova Tanújának hamarosan tanulmányoznia kell majd egy leckét ebből az új történelemkönyvből, és részt vennie a vele járó kérdés-feleletes csoportos könyvtanulmányozáson minden héten. E nagyon hosszú folyamat során, illetve utána, Jehova Tanúinak jól az eszükbe vésik majd az összes benne levő téves következtetést és koholmányt.
Az “Isten Királysága uralkodik!” az Őrtorony-történelem egy gondosan megtervezett kozmetikázott változata, mely ravasz módon alakítja át a múltbeli keserű vereségeket dicső győzelmekké. A könyv kifejezetten Orwelli szellemiségű.
A történelem átrendezése
A kötet azzal kezdődik, hogy megkísérli arra lelkesíteni az olvasót, hogy élje bele magát egy olyan ember helyébe, aki 1914-ben abban a szobában ül, ahol Charles Taze Russell bejelenti “a pogányok idejének végét”.
Csupán a Russell pásztorban buzgón hívő személy nézőpontja adott. A könyv nem említi meg, hogy Russell számos követője kiábrándulttá vált jövendöléseinek jelentéktelen eredményei miatt.
Ahogyan az Harold Campinggel is történt 2011-ben, Russell 1914-es világvége jövendölése tévedés volt. Mindkét eset hagyott hátra olyan követőket, akik elhitték, amit ezt követően kiagyaltak számukra, vagy pedig szembenéztek a veszteségeikkel és továbbléptek.
Ahelyett, hogy elismerték volna, hogy mélységes és kínos teológiai kudarc volt, Russell meghiúsult jövendölését átalakították egy korszak végének győzedelmes hírnökévé. Lehangoló csalódás helyett, ami valójában volt, ezt a pillanatot - meglehetősen drámai módon - izgalmas történelmi eseményként mutatják be.
Csupán néhány oldallal később található az Őrtorony új és még súlyosabb szégyene: az “egymást átfedő generációk” tanítása, amelyet a Máté 24:34 magyarázatára találtak ki.
Az elmúlt évszázadban az Őrtorony rákényszerült a változásra. Attól, hogy kőbe vésett világvége dátumokat állítsanak fel, eljutottak odáig, hogy azt a nemzedéket, amely tanúja volt az 1914-es “eseményeknek”, apokaliptikus barométerként használják.
Miután az eredeti generáció teljesen kihalt, a tanítás erőteljes változtatásokon esett keresztül. A jelenlegi kicsavart változatot kérdés-feleletes formában már a könyv eleje felé megtalálhatjuk. Ez minden alapot nélkülözve azt állítja, hogy két nemzedéket valójában egynek tekinthetünk.
George Orwell, a legendás 1984 című regény szerzője beszél a teokratikus entitásokról, akik ilyen módon változtatják a történelmüket:
“A totalitárius állam gyakorlatilag egy teokrácia, és annak érdekében, hogy uralkodó osztálya megtartsa pozícióját, tévedhetetlenként kell, hogy tekintsenek rá. Mivel azonban a gyakorlatban senki sem tévedhetetlen, így gyakran válik szükségessé, hogy átrendezzék a múlt eseményeit, abból a célból, hogy kimutassák, ez vagy az a hiba nem történt meg, illetve ez vagy az az elképzelt győzelem valójában megtörtént.”
A szervezet, amely “uralkodó osztályán”, a Vezető Testületen keresztül irányítja Jehova Tanúit, állítólag tévedhetetlen. Logikus módon egyszerűen nem hibázhatnak, miközben továbbra is tökéletesként kívánják feltüntetni magukat. Ugyanakkor emberek által létrehozott testületként igenis hibáznak. Amikor ez megtörténik, akkor szükségessé válik a múlt “átrendezése”, és az Isten Királysága uralkodik! könyv pontosan ezt teszi.
A könyv az elején némileg kétségbeesetten igyekszik meggyőzni az olvasót arról, hogy Isten terve fokozatosan került kinyilatkoztatásra. Ez az “új világosság” stratégia egy tökéletes mód annak megvalósítására, hogy burkoltan megvalósítsuk azt, amiről Orwell beszélt. Ez lehetővé teszi a múltbeli események jövőbeli átstruktúrálását, amit azután “Isten akaratának” fokozatos megértéseként mutatnak be.
Ez olyan, mint a “szabadon távozhatsz a börtönből” kártya, hogy egy Monopoly metaforával éljünk.
Jehova Tanúi – a tárgyalóterem meghódítói?
A könyv 4. fejezete, melynek címe “Királyság hódítások – A jó hír törvényes megalapozása” különösen felkeltette a figyelmemet. Ez úgy festi le az Őrtornyot, mint ami közvetlen támadás alatt van Sátán részéről a világ jogi rendszerein és polgárain keresztül. Irwin Zalkin, aki jelenleg a bíróságon küzd az Őrtorony ellen, ezt mondta az eljárásaikról:
“Ezek a fickók tagadni és tagadni fognak, harciasak, arrogánsak, az áldozatokat ellenségekként kezelik. Ez nem egy olyan szervezet, amely kész lenne elfogadni, hogy valójában mit műveltek ezidáig.” (Forrás: U-T San Diego)
A könyv 4. fejezete igazolja Zalkin megfigyeléseinek pontosságát. A nyelvezet egyértelműen azt jelzi, hogy az Őrtorony a tárgyalótermi ellenfeleit az ördög ügynökeinek tekinti.
Azáltal, hogy a szervezetet a “tárgyalóterem meghódítóiként” állítja be, a könyv ismét megpróbálja megváltoztatni az Őrtorony történelmét. A sok évtized alatt felgyűlt számtalan bírósági dokumentum nagyon hasonló képet fest, mint ahogyan Zalkin fogalmazott: arrogánsak és harciasak. Mégis, az Őrtorony új “történelemkönyvében” úgy állítják be őket, mint bátor hódítókat, akik győzelmet arattak a sárkány felett.
A könyv azáltal tartja fent ezt a képet, hogy figyelmen kívül hagyja a negatív dolgokat és a pozitívakra fókuszál. Az Őrtorony kétségtelenül részese volt számos mérföldkő jellegű győzelemnek a 20. század során. A külvilág figyelmét is sikerült felkelteniük, míg igyekeztek megvédeni az iránti jogukat, hogy szabadon hirdethessenek egy népszerűtlen üzenetet.
Például Joel Engardio, a polgári szabadságjogok szószólója és a “Kopogás” című dokumentumfilm alkotója ezt mondta az Őrtoronyról a tárgyalóteremben:
“Csaknem 50 olyan esetet tárgyalt az USA Legfelsőbb bírósága, amely érintette Jehova Tanúit és az alkotmányos jogok ügyét… Meg kell köszönnünk Jehova Tanúinak, hogy felvállalják a harcot mindenki szabadságának védelmében.”
Ahogyan én látom, Engardio arról beszél, hogy adjuk meg az elismerést, ahol valóban kijár az elismerés. Ugyanakkor Jehova Tanúi nem kívánnak semmiféle elismerést. Ezt világosan megmondják a 156. oldalon:
“Miért aratott Jehova népe olyan sok mérföldkő jellegű jogi győzelmet? Nincs politikai befolyásunk. Mégis országról országra és bíróságról bíróságra igazságos bírók megvédtek minket a makacs ellenfelek támadásától és a folyamat során precedenseket állítottak fel az alkotmányjogban. Krisztus kétségtelenül támogatta az erőfeszítéseinket, hogy ezeket a győzelmeket elérjük. (Olvassátok el a Jelenések 6:2-őt.) Miért harcolunk ilyen jogi csatákban? Nem áll szándékunkban a jogi rendszer megreformálása. Ehelyett célunk annak biztosítása, hogy továbbra is akadálytalanul szolgálhassuk Királyunkat, Jézus Krisztust.”
Soha nem állt szándékukban segítő kezet nyújtani a jogi rendszernek. Egyértelmű, hogy nem törődnek mások jogaival. Ehelyett az egyetlen céljuk mindig is az volt, hogy akadálytalanul üzemeltethessék világvégét hirdető propaganda-gépezetüket.
Ha csak egy unciányi elismerést is elfogadnának az alkotmányjogi precedensekért, amelyeket segítettek elfogadtatni, akkor részesei lennének annak, amiről azt prédikálják, hogy pusztulásra van ítélve. Teológiájukban a világ jogi rendszerei, beleértve az írott törvényeket, csupán olyan dolgok, amelyeket Armageddon eljöveteléig használni kell, és ezek utána mind elpusztulnak.
Vajon valóban hálával tartozunk nekik, ahogyan Engardio állítja? Jehova Tanúi tényleg csapatjátékosok a szabadságért vívott csatában?
Demokrácia a húsvágó tőkén
Sajnos nem Engardio az egyetlen, aki hajlik a történet őrtornyos verziójára. Neki és mindenki másnak is, aki Jehova Tanúit a szabadság bátor védelmezőinek látja, érdemes alaposan megnéznie az új könyvük 26. és 27. oldalát. Ez megmutatja annak a királyságnak a szerkezetét, amelyről megjövendölik, hogy elpusztítja a világ kormányzatait és átveszi a helyüket. Ennek a struktúrának a tetején van az a mennyei személy, aki állítólag 1914 óta irányítja az Őrtornyot. Ez az, amit uralkodójukról közölni kívánnak:
“Jézus Krisztus, akit 1914-ben koronáztak meg, egy erőteljes, igazságos, bölcs és irgalmas Király, aki alázatos Jehova Isten előtt. (Ézs 9:6, 7; 11: 1-3) A tökéletlen emberi uralkodókkal ellentétben őt nem lehet megvesztegetni, nem akadályozzák perlekedő kongresszusok és parlamentek sem, vagy önző lobbisták és különleges érdekcsoportok.”
Először is, az Egyesült Államokban alapított vallásként a fékek és egyensúlyok rendszere tette lehetővé a Tanúk létét. A képviseleti demokrácia megjelenése előtt a világot nagyrészt egy rakás diktátor uralta, akik abszolút hatalmat élveztek.
A diktátorok világában nem létezett vallásszabadság, és egy olyan társaság, mint az Őrtorony, teljesen elképzelhetetlen lett volna. Ezekre a rendszerekre támaszkodtak annak érdekében, hogy megkezdhessék működésüket, mégis azt állítják, hogy a jövőben az emberiség visszatér a régi útra egy monarchia megszületésével.
Az Őrtoronynak számos lehetősége volt az elmúlt 100 évben, hogy megmutassák, ez a szervezet más, azonban teljes mértékben kudarcot vallottak ebben a törekvésükben. Elárasztották őket a botrányok, leleplezések, hamis próféciák, és teljes közömbösséget mutattak az élet szentsége iránt.
Az Őrtorony múltja alapján bármilyen általuk létrehozott monarchista elrendezés kétségtelenül éppen olyan lenne, mint bármely másik kudarcba fulladt parancsuralom, amely valaha is létezett. Semmi okunk nincs rá, hogy másképp gondoljuk.
Mindössze annyit tehetnek, hogy kétségbeesetten próbálják megváltoztatni a múltjukat, és önmagukat mindenki előtt másmilyennek állítják be, mint amilyenek valójában. Szerencsére ma olyan világban élünk, melynek minden része az internet és hasonló technológiák segítségével szoros kapcsolatban áll egymással. Most sokkal nehezebb megúszni, hogy valaki megváltoztassa a saját múltját, mint ahogyan ehhez az Őrtorony hozzászokott.
Az emberek egyszerűen jobban hozzáférnek az információkhoz, mint korábban valaha is. A tudás pedig hatalom.
válasza:A jehovisták hamis próféciáiról:
Az alábbi 1975-öt bemutató írás egy korábban már szóba hozott hosszú gyűjtés eredménye. Amint kiderült, sokan nem ismerik, ezért összeszedtem és megpróbáltam időrendi sorrendbe állítani azokat a kulisszák mögötti eseményeket, melyek segítenek látni, hogy mi is volt 1975 Jehova Tanúi között. Az itt közölt információk forrása elsősorban Raymond Franz, Tom Cabeen, John Mitchell és sok hasonló, valóban magas szervezeti pozícióban szolgált egykori Jehova Tanúinak a visszaemlékezései. Az általuk leírtakat kiegészítettem azokkal az adatokkal is, melyek legalább három helyen, egymástól függetlenül megjelentek a közismert angol nyelvű oldalakon (független megjelenés alatt: nem idézetként, nem utalásként és más személytől származik). Valamennyire benne vannak azok az adatok is, melyeket Barbara Anderson és Jim Penton írtak le, de az idő hiánya miatt nem tudtam ezeket alaposan átolvasni, de úgy éreztem, hogy az itt közölteket ismétlik meg, vagy mutatják be más oldalról. A kívülállók által írtak mindegyike ugyanezen forrásokra támaszkodva írt. Remélem, hogy ezzel sikerült az egyik legteljesebb 1975-ös összefoglalót összeállítanom.
A szövegben kerülni akartam a szóismétléseket, ezért azok részére, akik nem járatosak a nevekben leírom, hogy Knorr 1977-ig volt a Vezető Testület elnöke. Utódja Frederick Franz lett, aki addig alelnökként volt Knorr mellett és a szervezet tanításaiért volt felelős. A legfelsőbb vezetésnek tagja volt Raymond Franz is, aki Frederick Franz unokaöccse volt. Frederick Franz szeme már akkoriban is gyenge volt, ezért Ray és felesége rendszeresen összejártak, ahol felolvastak Frederick számára. Raymond Franzt lemondásra kényszerítették 1980-ban, 1981 utolsó napján kizárták a szervezetből, majd későbbiekben könyveket írt és személyesen is sokat beszélt élményeiről.
Amikor Rutherford az elnöki székbe került, akkor egészen a haláláig mondta azt, hogy a „vég közel”. A hírhedt 1925-ös várakozásai nem valósultak meg, a Bibliakutatók tagsága szépen vissza is fogyott és jelentős mértékben már nem emelkedett meg 1942-ig (kb. 108 ezres tagságról tudni ebből az évből). Az 1925-ös dátum miatt lépett ki a Bibliakutatókból a néhai elnök, Frederick Franz testvére is a szervezetből. Amikor Rutherford idős lett, akkor egyre több olyan írása jelent meg, melyben megint előhozakodott a nagyon közeli eljövetel programjával. A szervezet első embereként ezt elég ellentmondást nem tűrő módon jelentette ki, miközben a szervezet második frontja (a valóságban három ember) pedig cáfolta. A három ellentmondó: Knorr, a későbbi elnök, Covington és Frederick Franz, mindannyian ismert, később vezetői pozíciót betöltő testvérek. Talán azt gondolná az ember, hogy ez a második front nem fogja újra elkövetni Rutherford hibáit, de nem így volt.
Tehát ameddig Rutherford elszántan nyilatkozott a közeli végről, addig a három másodvonalbeli főember arról beszélt, hogy a testvérek legyenek racionálisabbak, a vég nincs annyira közel. Rutherford sokszor propagált könyve, a Children, például arról ír, hogy a fiatalok már ne is házasodjanak meg, hiszen kevés van hátra. Nagyon hasonló szellemű, sőt, sokkal konkrétabb kijelentések jelentek meg alig 30 év múlva a szervezet kiadványaiban, az egykori racionálisabb gondolkodás híveinek akaratából.
Mielőtt az első ilyen időprófécia szóba kerülne, tisztázni kell Frederick Franz helyzetét. Az egykor teológusnak tanult fiatal férfi már az 1920-as években Rutherford bizalmasa lett tanítási ügyekben és Knorr elnök is előszeretettel támaszkodott rá, sőt, teljesen rábízta a szervezeti teológia alakításával. Amikor a Jakab leveléhez készült a szövegmagyarázat 1978-ban, akkor szóba került az önmagáról alkotott véleménye. Raymond Franz ezt írja a nagybátyjáról, a néhai elnökről: „Kijelentette, hogy hite szerint azt jelenti, Isten akarata az, hogy az egész keresztény közösségben csak néhány férfi legyen, akiket joggal lehet "tanítónak" nevezni. Megkérdeztem, ki lehetne az a mi időnkben. Nagyon csendesen így válaszolt: Nos, hiszem, hogy én az vagyok. Több, mint 50 éve vagyok a főhivatalban, és az idő nagyobb részében az írás és a kutatás területén vontak be a munkába, ezért hiszem, hogy én vagyok az. És van még a föld különböző részein néhány ilyen testvér.”
1966, a keresztelkedési mélypont
A szervezet Rutherfordhoz képest növekedni kezdett, de az évi 60 ezret valamennyivel meghaladó keresztelkedési létszám csökkenésnek indult. Amikor Rutherford meghalt, 108 ezer Jehova Tanúja volt, így az évi 60 ezer nem volt rossz teljesítmény. Világiak megjegyzik, hogy a szervezetnek óriási bevétel-növekedést hozhatott ez a 60 ezres létszám, főleg arra vetítve, hogy már Rutherford is nagyon jó kapcsolatot ápolt a tőkés világgal. Ők arra gyanakszanak, hogy Fred Franz és Knorr talán közösen ültek le megbeszélni, hogy kell-e foglalkozni a csökkenő keresztelkedési számmal. Erről ma még keveset tudunk, de az tény, hogy 1966-ban Fred Franz készített egy könyvet, mely azt írta, hogy az emberiség 1975-ben lesz 6000 éves. Ebben a könyvben ez volt:
„Egy pár év múlva, még a mi generációnkon belül, eljutunk addig az időszakig, amit Jehova Isten az emberiség történelme hetedik napjának tekinthet. Mennyire helyénvaló lenne, ha Jehova Isten ezt a közelgő hetedik ezeréves időszakot a nyugalom és felszabadítás sabbati időszakává tenné, nagy Jubileumi sabbattá, hogy szabadságot hirdessen az egész földön, minden ott lakónak! Ez igazán időszerű lenne az emberiség számára. Teljesen helyénvaló lenne Isten részéről, ugyanis emlékezzünk rá, még az emberiség előtt áll az, amiről a Szent Biblia utolsó könyve úgy beszél mint Jézus Krisztusnak a föld feletti ezeréves uralmáról, Krisztus millenniumi uralmáról. Jézus Krisztus, amikor tizenkilenc évszázaddal ezelőtt a földön volt, ezt mondta magáról prófétailag: "Mert az Emberfia Ura a sabbatnak" (Máté 12: 8). Nem puszta véletlen vagy tévedés, hanem Jehova Isten szerető szándékával teljesen egyező lenne, ha Jézus Krisztus, a 'sabbat Urának' uralma párhuzamosan zajlana az emberek létezésének hetedik évezredével.”
(Life everlasting in Freedom of the Sons of God 29. és 30. oldala)
Ez volt az a pár sor, ami elindította az 1975-ös lavinát. A fenti sorok többek szerint, köztük Raymond Franz szerint is, személyesen Frederick Franztól származtak. Raymond Franz akkoriban a Főhivatal bentlakó írója volt (vagyis a szervezet hivatásos írója, akkoriban éppen az Éleslátás c. könyv elődjén, a Segítség c. könyvön dolgozott).
A lavina nagyobb volt, mint amire a vezetők számítottak. Rutherford negyvenes éveit is túlnőtte a várakozás, a gyülekezetek tagjai hitelt adtak a kijelentésnek. Raymond Franz beszámolt róla, hogy 1967-ben az Fred Franz készített egy helyesbítést, hogy nem 1975, hanem 1974 a kijelölt dátum, de Knorr személyes közbelépése megakadályozta ennek a megjelentetését. Knorr, Karl Adams és Raymond Franz észrevételeire alapozva elismerte, hogy a számítás valóban 1974-re mutat, de inkább nem akarta fokozni a helyzetet és így maradt az 1975-ös dátum a fentiekben idézettek szerint.
Az 1975-ös tanítás megszületésének hátterében az állt, hogy Frederick Franz az 1975-ös dátumot Russell számolásának felülvizsgálata közben állította elő. Rájött, hogy amikor a Bibliakutatók 1874-re várták vissza Jézust, akkor 100 évet tévedtek. Franz először hibásan számolt és 1975 jött ki, majd módosította 1974-re, de ahogy írtam is, a Vezető Testület ezt nem engedte.
Frederick Franz az alapműben nem írta le, hogy 1975-ben mi lesz, csak azt fogalmazta meg, hogy megfelelő idő lenne arra, hogy elkezdődjön Jézus 1000 éves uralma. Idővel ennél konkrétabb kijelentések is születtek, melyek bőséges példányszámban találhatóak meg szkennelve is az interneten. A szervezet utólag próbálta ellensúlyozni ezt, amikor így írja le Franz gondolatait a kérdésről a szervezet történelemkönyvében:
„épp mielőtt az emelvényre jöttem, egy fiatalember odajött hozzám, és ezt mondta: ’Mondd, mit jelent ez az 1975?’ […] sok kérdés vetődött fel azt illetően, hogy az új könyvben levő anyag vajon azt jelenti-e, hogy 1975-ig befejeződik Armageddon, és addigra Sátán meg lesz kötözve. […] Lehetséges. De mi nem mondjuk. Istennél minden dolog lehetséges. De mi nem mondjuk. és egyikőtök se mondjon semmi konkrétumot azt illetően, mi fog történni mostantól 1975-ig. Mindezen dolgok lényege, drága testvérek az, hogy az idő rövid. Az idő fogy - efelől nincs kétségünk.” Ugyanez a könyv azt is kijelenti, hogy „más megállapítások is napvilágot láttak e témában, és némelyik valószínűleg konkrétabb volt, mint az tanácsos lett volna".
válasza:A lavina
Nézzünk picit a számok mögé! 1966-ban megjelenik az 1975-ös dátum. A szervezet létszáma ugrásszerűen nő. Minden addigi Tanú mellé négy másik lép be, ami biztosan nem a prédikálás hatékonysága miatt történik! Az Ébredjetek 1966. október 8.-i angol száma a 16. és 20. oldalon már például olyanokat ír le, hogy 1975 Jézus ezeréves királyságának első éve lesz! Az 1968. május 1.-i Őrtorony úgy fogalmaz, hogy legfeljebb néhány év van hátra a dolgok régi rendszeréből. Hasonló gondolatokból nem keveset lehetne idézni. Magyarul a szervezet hivatalos kiadványaiban, tehát könyvben, folyóiratban kimondta, leírta: 1975 az az év, amit várni kell! Ezt nem mindig lehetőségként, óvatosan, hanem bizonyítható módon, elég egyértelműen tette. Nem sugallt, nem valószínűsítette, hanem az interneten is látható, régi kiadványok hasábjain olvasható módon megjövendölte. Ezeket újraolvasva az ember NÉHA érzi az óvatosságot, de az nem abban jelenik meg, hogy „esetleg nem lesz semmi”, hanem abban, hogy nem 1975-ben, hanem „valamikor mostanában”, kis eséllyel 1975 után pár évvel, de inkább hamarabb!!!
Például az 1968. október 8.-i Ébredjetek idézi Dean Achesont, aki azt nyilatkozta, hogy a világ 1975-re már túl veszélyessé válik az életre. Idézték a Famine! c. könyvet is, amely 1975-re súlyos élelmezési válságot prófétált és hatalmas káoszt a világban. Az 1969-ben megjelent a The Approaching Peace of a Thousand Years c. szervezeti könyv, melynek szerzője szintén Frederick Franz, a 25. és 26. oldalon azt mondja, hogy kevesebb, mint 10 év és elkezdődik a hetedik ezerév. A megfogalmazás nem kétséget ébreszt, hanem egyértelműen mondja, nem kell 10 év és itt van Jézus!
A folyamatosan megjelentetett publikációk nem igazán mérsékelték a várakozásokat, hanem erősítették azokat. Egyik kedvenc vénem (F. S.) sokat emlegette a könyvtanulmányozásokon ezt az időszakot. F.S. többször mondta, hogy ezek a cikkek a gyülekezetben egyértelműen olyan hangulatot ébresztettek, hogy „igaz, hogy a napot nem tudjuk, sem az órát, de az évet igen”. Szerinte a gyülekezet többsége hitt 1975-ben. Utólag, egyszerre elolvasva a cikkeket, nem is csodálom. Raymond Franz ezt a korszakot ezekkel a szavakkal összegezte:
„Habár gondosan kerülték annak határozott megjövendölését, hogy egy adott dátum eljövetelekor meglátjuk a Millenniumot, ezek a felelős férfiak jóváhagyták olyan frázisok használatát, mint viszonylag néhány éven belül, a közeli jövőben, legfeljebb néhány éven belül, legfeljebb csak egy pár év múlva, az utolsó néhány év. Ezeket a kifejezéseket mind az Őrtorony és az Ébredjetek! folyóiratban használták a millenniumi uralom elkezdődésére vonatkozóan, mégpedig mindet olyan szövegkörnyezetben, mely tartalmazta az 1975. évet. Jelentenek bármit ezek a szavak? Vagy csak dobálóztak velük, gondatlanságból használták őket? Lehet így játszadozni az emberek reményeivel és terveivel?”
Raymond Franz nem hiába ilyen kritikus. A havonta kiadott Királyság-szolgálat 1974. májusában nagyszerű példának említi azokat a testvéreket, akik eladják otthonukat, tulajdonaikat, hogy a hátramaradt rövid időben úttörőzzenek. Ezek a családok annyi pénzt tartottak csak meg, amennyi elég 1975-ig, hiszen utána már nem kell ilyen probléma miatt aggódniuk. Raymond Franz többször is elmondta, hogy ide családos emberek is tartoztak. Például nekünk is voltak Texasban élő rokonaink, akik ezt tették. 1976-ban és utána sem kaptak soha kártérítést a szervezettől, ami azt hiszem senkit nem lep meg. Az egyik rokonom egy műtétet is elhalasztott arra hivatkozva, hogy minek vállaljon ekkora költséget, amikor hónapokon belül majd Jézus megoldja ezt a problémát. Ebből, a műtétre félretett pénzből segítette meg azokat a rokonunkat, akik felélték a vagyonukat és befogadta őket a házába, majd haláláig gondozták (ami a 80-as években következett be, tehát nincs közvetlen összefüggés a súlyos állapota és a 3 évet halasztott műtét között).
Amíg a hatvanas években évi hatvanezernél valamivel több keresztelkedés történt, addig 1966-tól kezdve sorra dőlnek a keresztelkedési rekordok. 1967-ben már 74900 felett, 1968-ban 82 ezer felett, 1969-ben 120 ezer felett, 1973-ban 193 ezer felett. 1974-ben pedig 297 ezer felett!
A Vezető Testület némely tagja nagyon határozottan tisztában volt azzal, hogy 1975 vagy 1974 nem illik bele a Bibliába. Néhány tag, köztük Raymond Franz is amellett érvelt az előadásaiban, hogy 1975 nem Isten dátuma. Felismerte, hogy a szervezet ugyanazt teszi, amit 1925-tel vagy 1942-vel tett. Raymond és felesége a heti rendszerességgel szervezett családi felolvasáson szóba hozta Frederick Franznak az 1975-tel kapcsolatos reményeket. Fred Franz helytelenítette Ray mérsékelt álláspontját. Szerinte ugyanis helyes dolog várakozással tekinteni 1975-re. Fred Franz komolyan hitte is, hogy lesz valami. Arról beszélt ezeken a találkozókon, hogy érzi, hogy most sikerülni fog, nem úgy, mint 1914-ben, 1925-ben vagy 1942-ben.
Kitör a palotaforradalom
A palotaforradalom olyan esemény, amikor egy vezetés kezéből a legfelsőbb vezetés tagjai veszik ki a hatalmat. Talán véletlen, de pont 1975 során zajlott le egy ilyen folyamat a Vezető Testületen belül. 1971-ig a Vezető Testület nem létezett. A szervezetnek volt az Őrtorony Társulat nevet viselő bejegyzett vállalata, melynek 7 tagú Igazgatótanácsa üzemelt vallási vezető szervként. 1971-ben ezt az Igazgatótestületet kibővítették és így létrejött egy olyan testület, mely a Vezető Testület elnevezést kapta. A Vezető Testületnek tagja volt a 7 igazgató is, mondhatni, hogy a Vezető Testület részhalmaza lett az Igazgatóság. A Testületet folyamatosan bővítették, részben abból a megfontolásból is, hogy ne lehessen azt mondani, hogy Jehova Tanúi vezetősége egy nagy multicéggel azonos. 1974-ben már a 7 igazgató mellett 11 nem igazgató tagja volt a Vezető Testületnek, ami azt jelentette, hogy az igazgatók elveszítették szavazati többségüket. A valódi hatalom ugyan Knorr elnök és Fred Franz alelnök kezében volt, de a 16 többi tag szóvá tette, hogy ők is vezetni akarnak (közben John Otto Groh meghal).
Sok vezető testületi tag 1975 elején szóvá teszi, hogy a Főhivatalban dolgozó önkéntesek nagyon sanyarú, szinte rabszolga módjára élnek és tenni kellene valamit a helyzetük javítása miatt. Bizottságot rendelnek ki, mely elkezdi a helyzetük feltérképezését és végül olyan javaslattal állnak elő, amely alaposan decentralizálja a szervezeten belüli vezetést. Azt javasolják, hogy a szervezetben a döntéseket soha ne egyetlen ember hozza meg, hanem egy testület, melynek több tagja van. Ezzel természetesen a Vezető Testület szerepét akarják erősíteni, hogy ne Knorr és Fred Franz hozzon döntéseket, hanem a többi 16 vezető is döntési jogot kapjon. A Vezető Testület ezekben a hónapokban kettészakad, MINDEN tagja egységfrontba tömörül az elnök és az alelnök ellen!
Nem szabad elfelejteni, hogy amíg a gyülekezetek 1975-tel kapcsolatban várakoznak, addig a Vezető Testületben dúl a hatalmi harc! Érdekes állomása ennek az összetűzésnek, hogy Knorr elnök nemzetközi körútján Fred Franz egy beszédet tartott 1975-ről, mely beszédet a Vezető Testület magnófelvételen meghallgat és véleményez. Fred Franz 1975. szeptember 2.-ről beszélt, mint fontos dátumról de kiemelte, hogy van esély arra, hogy talán mégsem 1975-ben lesznek jelentős események, de akkor sem évek vannak hátra. Az előadásban sokszor volt óvatos, de a nagyon közeli véget jósló kijelentései nagy izgalmat keltettek és ez nem találkozott a Vezető Testület akaratával. Ellenlépésekre, helyreigazításra mégsem került sor, csak annyit mondtak, hogy ez a „már 3 év sincs hátra” megjegyzés kissé erős volt. Nem figyelmeztették a szervezet véneit, utazófelvigyázóit, hogy legyenek óvatosabbak. Nem adtak ki közleményt, hogy ne adjanak el testvérek mindent abban a szellemben, hogy a hátralevő idő rövid. Sőt, az alelnök a márciusi Gileádos diplomaosztón ugyanúgy hátralevő nagyon rövid időről beszélt az alelnök. Tehát a hatalmi harc hónapjaiban a Vezető Testület ha akarta volna, akkor szembeszegülhetett volna az elnök és alelnök 1975-ös politikájával (ahogyan sokkal apróbb ügyekben megtették), de nem láttak benne semmi problémát. Sőt, az időpróféciák elemzése meglehetősen békés hangulatot, amolyan teadélutáni békét hozott a forrongó, kettészakadt 17 emberre. Meglehetősen érdekes, hogy az egyik ilyen csevegés közben Knorr elnök kifejtette, hogy vannak kétségei 1914-gyel kapcsolatban és ez jegyzőkönyvezésre is került. Tehát a Vezető Testület többsége nem tartotta problémának, hogy 1975 úgy él a gyülekezetek tagjainak tudatában, ahogyan élt.
Mivel 15 ember áll szemben az elnökkel és az alelnökkel, a hatalmi kérdésben nem nagyon van esélye a két addigi teljhatalmú vezetőnek. Érzik, hogy az első szavazáson alul fognak maradni, ezért újabb vizsgálatokkal, adminisztratív apróságokkal húzzák az időt, hogy ne kerüljön sor a végszavazásra és ne vegye ki a kezükből a hatalmat a Vezető Testület egésze. Ez a harc keresztülmegy 1975 nagy részén.
A harc legfeszültebb pontja a szeptember 7.-i diplomaosztó. Aznap ezt mondja Fred Franz alelnök: „Pont ezen a napon, tanulmányaitok befejezésének a napján van az emberiség földi létezése hetedik évezredének a második napja. Ez azért már nagyszerű, ugye […taps], hogy az emberiség létezése hetedik évezrede bevezető napját az jelzi, hogy az Őrtorony Biblia és Traktátus Társulat működik, és teljes összhangban alapszabályával kiküldi a Gileád misszionárius iskola 59. osztályát?” Beszédéből azonban ez egy kiragadott részlet, mert hihetetlenül jól felépített előadásában a fő elem az, hogy a Vezető Testület nem egy szupertestület, aki vezet egy vallásos közösséget. Érvelése önmagában cáfolja a szervezet létjogosultságát, mai napig is a Tanú-szervezet által hitehagyottnak tekintett irodalom érveinek szilárd alapja. Fred Franz hitet tesz Knorr elnök egyszemélyes vezetői szerepe mellett. Ekkor még az ő gondolatait is az köti le, hogy ők ketten ne veszítsék el a teljhatalmat a Vezető Testület ellenében. Olyan magasságokba emeli az utána előadást tartó Knorr elnököt, hogy amikor Knorr a színpadra lép, jól láthatóan nehezen kezdi el mondandóját a meghatódottsága miatt.
A végszavazásra végül 1975. december 3.-án kerül sor. A 17 tagból 15 megszavazza önnön maga hatalomátvételét, de Knorr és Fred Franz tartózkodni akar. Daniel Sydlik (aki azért nem elhanyagolható belső ellenzéke lesz élete végéig a Vezető Testületnek) ezt látva élesen kirohan az elnök és az alelnök ellen. Számon kéri rajtuk, hogy miért nem érvelnek most a Bibliából? Ha pedig nem tudnak érveket a Bibliából felhozni, akkor miért nem rendelik alá magukat a Vezető Testületnek? Tőle szokatlan indulattal kérdezi a két vezetőt arról, hogy mi a vonakodásuk valódi oka. Lloyd Barry, akit Knorr az utódjának tekint, oldani akarja a helyzetet és rábeszéli az elnököt és az alelnököt, hogy ők is szavazzák meg a döntést. Kissé palotaforradalom-gyanús, ha ők ketten nem adják egyetértésüket a hatalomvesztésükre. Ezért a zárószavazást megismétlik és egyhangúan elfogadják, hogy nem az elnök és az alelnök vezeti Jehova Tanúit, hanem a Vezető Testület. 1979-ben Fred Franz azt mondja, hogy a nyomásgyakorlás miatt, vonakodva szavazott, lényegében kényszer hatására kapitulált azon a délutánon. Az új elrendezés 1976. január 1.-én lép életbe. A szervezet saját történelemkönyve is a 108. és 109. oldalon egyhangú döntésnek tulajdonítja e reformokat, mely lényegében a palotaforradalom győzelme.
válasza:„Nem történt semmi!”
A hatalmat magához ragadta a Vezető Testület, de ettől a szervezet egésze nem változott meg, legalábbis nyomasztóan jelen volt a levegőben az a megalázó tény, hogy 1975 elmúlt és nem történt semmi. A Vezető Testület tagjai önkritikusak lettek és visszafogottabbak lettek a dogmatikus kijelentésekkel. Első lépésben azzal akarták oldani a vádló, kérdőre vonó légkört, hogy enyhítettek a kiközösítési szigoron és próbálták a gyülekezetek valódi igényeit felmérni. Még az is szóba került, hogy a szervezethez tartozó szegényeket, nélkülözőket valahogyan segíteni kellene.
Knorr nagyon beteges lett, talán e miatt is igyekezett visszafogni a korábban jellemző hatalmaskodó magatartását. Próbált józan ésszel tekinteni minden elé kerülő kérdésre. A Szentírással most sem hozakodott elő amikor érvelt, hanem még mindig szervezeti szempontokat tartott fontosnak, ami most a tagság kedvének a keresésében mutatkozott meg.
Fred Franz összeomlott. Továbbra is a Vezető Testület egyszemélyes ellenpólusaként viselkedett. A szavazásokon tartózkodott, mert tudta, hogy a nem szavazatának semmi gyakorlati haszna nem lenne. A vitákban nem vett részt, csak a szavazás előtt foglalta össze a véleményét. Néha figyelembe vették, de legtöbbször nem. A vitatott kérdések többsége a kiközösítések finomításával volt összefüggésben. A személyzeti, gazdasági ügyekben természetesen nem volt vita, abban nem volt benne ellenkezés, csak a kiközösítési szigorban.
1976 és 1977 Jehova Tanúi szervezetében a reformáció időszaka volt. Raymond Franz olyannak írja le, mint amilyen a római katolikusoknak a II. vatikáni zsinat volt. Az új szervezeti elrendezésben a Vezető Testület tagjai mentesültek a főhivatali munkától és csak vezetői feladatokat kaptak. Elindult a párbeszéd a nemzetközi vezetés és az „alsóbb szinteken” szolgálók között, egészen a helyi vénekig bezáróan hallgattak meg testvéreket. Arra kérték a megbeszéléseken az „egyszerű tagokat”, hogy őszintén, köntörfalazás, teokratikus fordulatok nélkül beszéljenek. Panaszkodásra kérték fel őket, a Vezető Testület látni, hallani akarta a szervezeten belüli anomáliákat. Ők ugyanis éppen akkor nyerték meg a maguk palotaforradalmát az elnök és az alelnök ellen és szerettek volna valamilyen módon együttérzést jelezni az egyszerű tagok felé.
A Vezető Testületet számos levél és szóbeli panasz árasztotta el. Ezek egy része a kiközösítési szigorral volt kapcsolatban, mások pedig 1975 miatt panaszkodtak. Azzal szembesültek, hogy a gyülekezetek elkezdtek gondolkodni, a Biblia alapján kezdtek mérlegelni és ez olyan kérdéseket szült, melyre ők maguk sem tudták a választ. Olyan is volt, hogy a Vezető Testület többsége enyhíteni akart, de a 2/3-os többség hiányában az enyhítés nem lépett életbe és ezért kiközösítésre került valaki, pedig a Vezető Testület többsége ellenezte a kiközösítést. A valódi döntéshozó Testületben jól érzékelhetővé vált, hogy hiába szavazták meg a hatalmat maguknak, a korábbi szabályok (például a 2/3-os szabály) néha irracionális helyzetet teremtett. Egyértelmű volt, hogy túl sok taggal nem lesz jól működő vezetési szervezet a Vezető Testület.
A Vezető Testület eleinte nem beszélt róla, de tudták, hogy a gyülekezetek tagjai között a legfőbb probléma 1975. A világi híradások is napirendre vették, hogy újabb kudarcot szenvedtek el Jehova Tanúi. 1976-ban végül napirendre került, hogy mit kezdjen a Vezető Testület az 1975-ös várakozással. Két vélemény kristályosodott ki. Az egyik egy beismerő nyilatkozat, a másik egy hallgatási terv. Ennek fő szószólója Milton Henschel volt, de a 2/3-os szabály miatt semmilyen döntés nem született meg. Egy cikket megjelentettek a beteljesületlen várakozásról, de abban semmi konkrétum nem jelenhetett meg, mivel sem a hallgatás mellett, sem a beszéd mellett nem volt 2/3-os többség. Érdekes helyzet alakult ki: úgy írni valamiről, hogy ne hallgassanak az ügyről és ne is beszéljenek az ügyről és egy csoda: megtették.
1975 utáni másik fontos esemény Knorr 1977-es nyári halála. Knorr Lloyd Barryt gondolta utódjának, akit már az ötvenes években is sokszor kért fel kényes ügyek elrendezésére. A Testület azonban egyetértett abban, hogy nem Barry, hanem Fred Franz vagy Milton Henschel lenne ideális utód. Fred Franz egy kedvelt ember volt a szervezeten belül, részvétet is éreztek felé az 1975-ös kudarcok miatt, noha állandóan ellentétes állásponton volt a Vezető Testülettel szemben. Tudása, stílusa minden negatív vonása ellenére is kívánatos volt a számukra. Milton Henschel Knorr másik bizalmasa volt, aránylag fiatal (Fred Franzhoz és Knorrhoz képest) így személye alkalmasabbnak tűnt. Henschel azonban egyből visszalépett és maga helyett Franzot ajánlotta, akit így megszavaztak, Barrynak pedig aránylag fontos pozíciót adtak a szervezeten belül. Barrynak volt egy komoly ellenlábasa, Ted Jaracz, aki szintén Knorr közvetlen bizalmasának számított. Mai napig titok, hogy Knorr milyen okból bízott meg ebben a két egymással évtizedek óta harcban álló személyben. Jól nyomon lehet követni, hogy Knorr egyszerre léptette elő ezt a két személyt és mindkettőben vakon megbízott. A köztük lévő vita végül lehetetlenné tette Barry elnökségét, de Fred Franz a legjobb megoldásnak látszódott.
Az új vezetésű Testület nehezen birkózott meg az elé kerülő problémákkal. Kiderült, hogy vallási szervezetet vezetni nem egyszerű feladat. Milton Henschel és Grant Suiter többször is szóvá tette, hogy nincs idejük alaposan átgondolni, áttanulmányozni a döntéseket és végső soron „ész nélkül” szavaznak. Lyman Swingle, akit nem lehet hitehagyással vagy lázadással vádolni, egyszer ezt mondta az egyik döntésre: „Rendben van, ha így akarjátok, elküldöm a nyomdába kiadatásra. De ez nem jelenti azt, hogy elhiszem. Ez csak egy további kődarab a tanúbizonyságnak arra a hatalmas emlékművére felhalmozva, hogy az Őrtorony nem tévedhetetlen”.
A szervezet tagjai a Vezető Testület kínlódásai közepette meglehetősen aktívakká lettek, hiszen a testület nem nyújtott semmilyen iránymutatást 1975-ről. A gyülekezetekben beszéltek, vitatkoztak róla, minden szervezeti szinten élénk ötletelések indultak meg. Elkezdődött a Biblia szabad olvasása, a kiadványok nélkül. A Főhivatalban volt olyan, hogy a hétfő esti Bétel-tanulmányozáson kevesebben voltak, mint a folyosórészek, baráti közösségek Bibliakörében! Már a Főhivatalban is elterjedt szokás lett a félelem nélküli beszélgetés bármiről.
1977-ben ismét előkerült a Vezető Testületben 1975 és úgy döntöttek, hogy a kongresszusokon meg kellene végre szólalni. A Vezető Testület megbízta Lloyd Barryt, hogy készítse el a szöveget (ő lett ugyanis a főszerző, a fontos szövegek főgondnoka). Ted Jaracz és Milton Henschel leültek megbeszélni vele az ügyet és egy olyan szöveg állt össze, melyben egy szó sem esett 1975-ről. Így létrejött a Vezető Testülethez köthető második szöveg, amely tulajdonképpen nem mondott semmit, de azt is szemérmesen tette. Ez valamennyire a reformhangulatot erősítette, hiszen az addig szigorral vezetett vallási szervezet legfőbb testülete visszavonult. A legfontosabb tanításuk egyike vált ugyanis gazdátlanná, az ég világon sehogyan sem kommentálva azt, ami 1975-ben történt, illetve éppen ez az: nem történt.
1979-ben a Vezető Testület harmadszorra is napirendre vette 1975-öt, mivel a gyülekezetek létszáma gyors apadásnak indult és egyre élesedő kritikai hangok érkeztek a fülükbe. Meglepő módon a konzervatív vezetők hangja is megjelent, akik rendet akartak tenni és fel akarták számolni a Biblia szabad olvasását, az ötleteléseket. Kemény, határozott vezetést akartak, szinte ajánlkoztak a rendcsinálásra.
Mellettük azonban egy másik tömeg, melybe a gyülekezetek tagjai, a Főhivatal kiemelkedő dolgozói, a megbízható törzstagok tömegei is felléptek és írtak tiltakozó leveleket a Vezető Testületnek. Mindannyian az ellen tiltakoztak, hogy nem maguktól kezdtek el hinni 1975-ben, hanem a szervezet gerjesztette és táplálta ezt a reménykedést. Úgy érezték, hogy nem ők okozták maguknak a csalódást és a szervezeti vezetés hallgatása sértően hatott rájuk. Semmilyen módon nem érezték felelősnek magukat az alaptalan és csúfos várakozás miatt, mivel ők ebben is a szervezet vezetését követték. A becsületességet, a bocsánatkérést, a hiba beismerését kérték számon a vezetésen. Még a vének is azt írták le a Testületnek, hogy szavaik hitelessége nem biztosítható tovább és a vezetés hallgatása a lehető legrosszabb út. Talán meglepő, de 1975-nek a legnagyobb szervezeti prófétái tiltakoztak a legingerültebben, sokszor átlépve a szervezeti hierarchia által diktált udvariassági szabályokat is.
1979. márciusában ezért a Vezető Testület újra leült tárgyalni. A tiltakozási hullám mellett ugyanis a statisztikai adatok is megrémítették őket. Növekedés helyett csökkent a hírnökök létszáma és a csökkenés egyre erősödő tendenciát mutatott. Ezért eldöntötték, hogy meg kell szólalni és az 1980. március 15.-i angol Őrtoronyban megjelent egy cikk. A cikk csak részben, de a szervezet vezetését is felelőssé tette a várakozások keltése ügyében. A cikk mindezt úgy tette meg, hogy a Vezető Testület minden tagjának megfelelő legyen. Raymond Franzra bízták a szövegezést, de nem kapott szabad kezet az egyeztetési kényszer miatt. A cikkben végül olyan szöveg jelent meg, ami nagyon óvatosan fogalmazva és csak részben vállalta fel a felelősséget 1975 miatt, de végül is le lett írva, hogy 1975 miatt felelősség terheli a folyóirat kiadóit is.
1975 mellett ott volt egy másik kínzó időprófécia okozta probléma, a nemzedék kérdése. 1978-ban Albert Schroeder hozta fel, hogy ezzel a tanítással kellene kezdeni valamit. Neki az volt a javaslata, hogy a nemzedék szót lényegében a felkentekkel tegyék azonossá. Amíg élnek felkentek, addig kell Jézusnak visszajönnie. Ezt a módosítást nem hagyták jóvá, holott Schroeder előtte már a Testület felhatalmazása nélkül tanítani kezdte különböző előadásain.
Aztán 1979 márciusában és novemberében még újra napirendre vették a kérdést, mivel 1975-öt úgy érezték, hogy lezárták a részleges beismeréssel. Carl Olof Jonsson közismert tanulmányát vették napirendre. Lyman Swingle és Raymond Franz javasolta, hogy ne legyen a szervezet 1975 után még egy védhetetlen dátum védelmezője, egész egyszerűen 1914-et vegyék ki Jehova Tanúi tanításai közül. Lloyd Barry viszont védelmező volt, mivel szerinte vannak olyan emberek, akik 130 évet is élhetnek, ezért 1914-ben semmilyen módon nincs hiba, nem fognak vele felsülni. Raymond Franz és Swingle testvéreken kívül senki sem olvasta el a tanulmányt, mely bebizonyította a dátum hamis mivoltát. Karl Klein értette miről van szó, ő amellett volt, hogy egyszerűen feledkezzenek meg ezekről az időkérdésekről a jövőben, a szervezet semmilyen dátumot ne tanítson, mert a szervezet tagsága is tudja, hogy semmilyen dátum sem számolható ki a Bibliából.
1980-ban újra napirendre került az egész időprófécia kérdés. Többen jelezték ugyanis, hogy a szervezetben jelen van, magas szinteken is az 1984-re való készülődés, mint újabb dátumra. A Vezető Testület soha nem tanította azt, hogy 1984 egy lehetséges dátum az 1000 év kezdetére, de voltak olyanok, akik így vélekedtek. A Testület úgy érzékelte, hogy a beismerő nyilatkozat, a kiadott szövegek nem rendezték megfelelően a szervezet és a dátumok viszonyát. Albert Schroeder, Karl Klein és Grant Suiter egy közös javaslatot készített a Vezető Testületnek, melyben 1914 lecserélését javasolták 1957-re, mint a nemzedék életidejének kezdőpontjára. Ez a három ember pár hónappal később megkövetelte, hogy az a főhivatali dolgozó, aki megmaradhat a Főhivatalon belül, annak kételyek nélkül kell hinnie 1914-et!
válasza:Konzervatív fordulat és kizárások a Vezető Testületből
1980 tavasza volt az a pont, amikor a szervezeten belüli konzervatív fordulat a csúcsára ért. Nehéz meghúzni a határt, hogy pontosan mikor, melyik esemény által kezdett tetőzni ez a fordulat. A Vezető Testület még éppen az időpróféciákat kívánja rendezni, olyan állításokat fogalmazva meg, melyekért egy egyszerű Tanút kiközösítenének. Ezzel azonos időben a kiközösítő gépezet már megindult.
Azonban 1980 előtt már sok jele volt annak, hogy a szervezeten belül van egy szűknek látszó réteg, melynek igénye van a rendre és a szabadság visszafogására. Kevéssé ismert dolog, de a Vezető Testület 1977. áprilisában hozott egy kiközösítő határozatot. Charles J. Fekel (1897-1977) a Vezető Testület egy osztrák-magyar születésű tagja volt. Sok szolgálati helye volt, de nem volt szüksége arra, hogy amerikai állampolgárságot kérjen. Amikor 1974-ben felvették a Vezető Testületbe, akkor Fekel állampolgárságért folyamodott. Ezt 1977-ben megkapta és ennek jelképeként le kellett tennie az állampolgársági hűségesküt. Fekel ezt megtette, a Vezető Testülethez pedig valaki bejelentette. Volt ugyanis olyan ember, aki Fekel esküjében annak jelét látta, hogy a Vezető Testület túlságosan szabadelvű lett. Fekelt kizárták! A hírt azért nem jelentették be a szervezet fórumain, mert az eljárás végére az egyébként is beteges Fekel testvér elhunyt.
1979-ben a szervezeten belül, a Vezető Testület közvetlen közelében dolgozó főhivatali személyzet konzervatív vonala újabb emberre vetette ki a hálóját. Ewart C. Chitty (1898-1993) személyét szemelték ki. Az egyik főhivatali bírói ügy során Chitty egy volt szobatársa a saját bőrét mentve előadta, hogy milyen is Chitty. Chitty állítólag homoszexuális volt és alkoholista. A Testület felajánlotta Chittynek, hogy lemondhat a Vezető Testületben lévő tagságról és akkor nem szerveznek ellene bíróit. Chitty élt ezzel a lehetőséggel, majd 1981-ben Londonba küldték. Chitty kiszolgáltatott helyzetben volt és Ray Franzzal ellentétben hivatalosan soha nem szólalt meg. Kijelentéseinek egy részéről, életéről már korábban esett szó.
Chitty lemondása egyre jobban aktivizálta azt a hivatalnoki réteget, amely a Vezető Testület mellett dolgozott vezetői tisztségben és szeretett volna rendet rakni. Ezek az emberek a Vezető Testület néhány konzervatív tagjának és Fred Franznak a támogatásával kiszélesítették a rendrakást. Több paráznasággal vádolható eljárás indult el főhivatali dolgozók ellen. Ahogy korábban már esett szó erről, ezek nem mindig szabályos eljárások voltak. Ha valaki haragudott valakire, akkor a szobájába csempészett egy szexlapot és azt látványosan megtalálva megvolt az alap a bírói eljárásra.
Később már ürügyet sem teremtettek, hitehagyással vádoltak meg vezető embereket is. Az egyik ilyen eset volt Ed Dunlap, a Gileád vezetője. Az ő esete érdekes, mert új kifejezést honosít meg a szervezeti eljárásokban. 1980. augusztusában már a gyülekezetek olvashatják a bejelentést, hogy a Főhivatalból számos személy ki lett közösítve. Megjelenik a furcsa kifejezés: „szervezettel szembeni hitehagyás”. Dunlap kérte, hogy ne hitehagyottként jelentsék be a kiközösítését, mivel ő nem lázad Jézus ellen, ezt inkvizítorai tiszteletben tartják és így születik meg ez a kissé ellentmondásos frázis a szervezet tanításaiban való kételye miatt.
Ezt megelőző időben, május 28.-án Raymond Franz lemondását jelentik be, akit a Testület hozzá közelebb álló tagjai beszélnek rá a lemondásra. A Vezető Testület tart egy ülést, amelyen döntenek Raymond Franz kiközösítéséről, de nincs hozzá többség. Daniel Sydlik és néhány más jóakarója ekkor közvetíteni kezd a konzervatív tagok és Ray Franz között, aki elfogadja Daniel Sydlik javaslatát és bejelenti a lemondását.
Ezekkel az eseményekkel azonos időben olyanok is önként kilépnek, akik akkor még hallgatnak és a konzervatív fordulat támogatóinak látszanak. Senki nem indít ellenük eljárást, hanem látva a sok kiközösítést, a használt retorikát, úgy döntenek, hogy az ő hitüknek és ennek a fajta vezetési stílusnak nincs közös pontja. Olyanok is sokan mennek el a szervezettől, akik a Vezető Testület mellett létrehozott legbizalmasabb pozíciókat töltik be és nem értenek egyet a konzervatívok képviselőivel. Köztük több titkár, sofőr és bizalmas jellegű adminisztratív ügyekben eljáró testvér. Itt kell megemlíteni Jon Mitchell nevét is, aki a legbizalmasabb levelezési ügyekben eljárt és később számos visszaemlékezésével, írásával gazdagította a volt Tanúk/kételkedő Tanúk közösségét.
A konzervatív „ellenforradalom” győzelme
A Vezető Testület immáron Raymond Franz és az előbb felsorolt személyek nélkül, élén a konzervatív vonulat főideológusával, Fred Franz elnökkel, próbált egységesen kiállni az új politika mellett. Látják, hogy a Főhivatalon belül a konzervatív irányzat, a Vezető Testület mellett dolgozó főhivatalnok aktív támogatásával nem ismer akadályt. Lehet akár a Vezető Testület tagja is, ha valaki nem áll be a sorba, akkor mehet ahova akar. Mint ismert, Ed Dunlap idős korára a Gileád vezetői székéből plakátragasztónak állt, Ray Franz bolti kisegítő lett, inkább akarják a „bíborosi” széket, mint hasonló karriert.
Az üléseken olyan beszédeket mondtak az egyes, korábban még kételkedő tagok, amelyek hűségnyilatkozattal értek fel. Például a hivatalos tanításoktól oly nagyon távol kerülő Albert Schroeder volt az egyik legerősebben a szervezethűségét bizonyító szónok. Ő már a Testület ülésein kívül is minden korábbi szónoklatával ellentétes szervezethű hangot ütött meg. Ez a hiperkorrekció jellemezte egyébként Lloyd Barry személyét is, pedig ő igyekezett valamennyire mindig semleges álláspontra helyezkedni a vitákban, de komoly félelmei voltak akkoriban. Schroeder akkor lepődött meg igazán, amikor az új politikájánál is konzervatívabb elképzelésekkel találkozott jó pár szinttel lejjebb lévő részeken. Úgy kezdte érezni, hogy a Testület mellett dolgozó hivatalnokoknál is sokkal keményebb rétegek vannak az alsóbb szinteken. Egyes vezető vének azt javasolták neki, hogy legyen hűségeskü-kényszer legalább a Bételes szolgáknak, ha maradni akarnak. Schroeder kis habozás után nyíltan szembeszállt az ötlettel, azért ez már neki is sok volt: felesküdni a Vezető Testület hittételeire…
Az új politika elvei a következők lettek. A Biblia szabadon történő, kiadványok nélkül végzett olvasása tilos (így akarták felszámolni a Főhivatalon belül az illegalitásba vonuló Biblia-csoportokat). A szervezet fontos, ezért a szervezethez is hűségesnek kell lenni. Az előbbieket el nem fogadó testvérek ellen fel kell lépni, ki is kell zárni őket a szervezetből. Természetesen a bűnbánatnak helye van, ahogyan ezt Schroeder is látványosan gyakorolta.
A körzetfelvigyázóknak erre való utasítás lett kiadva 1980. szeptember 1.-én: azt, aki nem tud azonosulni a szervezettel, ki kell közösíteni. Persze szerepelt az a kitétel, hogy helyre kell igazítani az illető személyt, de nem szabad elfeledni, hogy milyen fajta események álltak ekkor a szervezet mögött. Gondolok itt 1975-re, a sokszor legfelsőbb helyeken is felmerült kételyekre és azok nyílt propagálására. Az utasítás kimondta, hogy ez nem a szervezeten belüli boszorkányüldözés, holott ennél találóbb megnevezést nem is lehetne adni annak, ami elkezdődött a gyülekezetekben. Például leírták, hogy a véneknek nem kell nyomozni a személyes hitnézetek után, de azért mégis felkérték őket a kedves és „diszkrét tudakozódásra”. Számomra meglepő, de ez az utasítás azt is leírja, hogy kiközösítési alap lehet az, amit egy testvér gondol. Azt írja a levél, hogy nem kell, hogy aktív vagy passzív támogatást adjon egy testvér a Vezető Testületétől eltérő tanításra, elég csak másképpen gondolnia valamit, már megvan az alap a kiközösítésre!
E boszorkányüldözésre felszólító utasítás szerzője egyébként nem a Vezető Testület volt, hanem a Szolgálati Bizottság olyan prominensei, akik a 2000. októberi szervezeti reform óta a létrehozott szervezetek vezetői székeiben ülnek. Jól látszódik tehát, hogy hiába távozott el az élők közül számos 1980-ban még élő Vezető Testületben legkonzervatívabb tag, a konzervatív vonal masszív képviselői valójában a Testület mögött álló hivatalnokréteg. Nem mintha a Testület akkori tagjai nem értettek volna egyet, de ezek az emberek 1992-től a Vezető Testület segítői lettek, majd 2000-től kezdve megerősítették a pozíciójukat. Mára kiderült, hogy Ted Jaracz velük azonos véleményen volt, de támogatta őket az elnök és Henschel is.
Ez a körülmény, hogy a 2000. októberi reform során a konzervatív, megbízható emberek kerültek vezetői székbe, majd Ted Jaracz hitehagyóellenes kampányba kezdett a szervezeten belül, legmegbízhatóbb embereit emelve be a Vezető Testületbe, eléggé komolyan átértékelte bennem a szervezet jövőjéről alkotott elképzelésem.
Érdekes vagy inkább megdöbbentő, hogy az utasítás megjelenését követően milyen új kifejezések jelentek meg a szervezeten belül. Például megjelent az, hogy „XY testvér/nő visszavonta a kijelentését”. Vagyis, mint egy inkvizíciós programban, a testvérek elkezdték „visszavonni” korábban megfogalmazott véleményüket! A visszavonni addig ismeretlen volt a bírói ügyek során, most pedig pontosan olyan értelemben kezdett el terjedni, mint ahogyan a katolikus inkvizíció során. Sokan, (Raymond Franz is) megjegyzik, hogy ekkoriban egy-egy tanítás kérdésében nem az számított, hogy mit mond a Biblia, hanem az, hogy a kérdésről mit állítottak a kiadványok. Nem lehetett érvelni, hogy valaki hogyan értelmezi amit olvas a Szentírásban, hanem hinni kellett a „Társulatnak”. Például egy testvérnő megfogalmazta, hogy nehezen érti, hogy egy adott vers, miért úgy van értelmezve a kiadványokban, ahogyan megjelent, majd a testvérnő, hogy elkerülje a bírói eljárást, visszavonta a kérdését! Gondolom érzékelhető így, hogy milyen volt a hangulat. Mindezt az a szervezet vezényelte le és kényszerítette ki, amelyik korábban még jó példának állította be azt, hogy családok mindenüket feladták az 1975-ös propagandába vetett bizalom miatt.
Sokszor el kell ismerni, hogy a kiadványok szövegei, a legfelsőbb utasítások az alsóbb szinteken erőtlenek és nem igazán kerülnek alkalmazásra. Ez esetben azonban az alsóbb szervezeti egységek intenzív konzervatív fordulatba kezdtek és könyörtelen rendteremtés kezdődött, legalábbis a nyugatias rendszerű államokban, ahol nem voltak életben korlátozások Jehova Tanúival szemben. Az alsóbb szervezeti képviselők, sokkal erélyesebb fellépést valósítottak meg talán annál is, amire a Bételes vezetők legmerészebb álmaikban gondoltak. A vének egy része örömmel vette, hogy ilyen fontos szerepet tölthet be és néhányuknak életük legszebb időszakát hozta el az új rendelkezés. Nekünk is van ott élő rokonunk, aki még 20 év múlva is emlegette, hogy milyen szép időszak volt: minden héten volt 3-4 bírói meghallgatás (természetesen vénként, bírói minőségben szerepelt azokon). Hozzá kell tennem, sűrűn az elnézését kérve, hogy a köznapi életben újságkihordóként dolgozott, állandóan az alacsony sorsa bántotta, mert amíg itt éltek, addig művezető volt. Az új rendelkezés azonban olyan státuszt adott neki, ami bőven kárpótolta őt. Sehol nem olvastam az angol leírásokban, hogy volt ilyen éle is ezeknek a rendteremtéseknek, de a tőle hallottakat úgy értelmeztem, hogy rendre a köznapi életben alacsony státusszal bíró vének előszeretettel citálták a Bizottság elé azokat, akik náluk tiszteletteljesebb pozícióval bírtak. Például ő maga bírói elé vitte két felettesét, a gyerekei tanárai közül legalább négyet, illetve orvosokat és legalább két ügyvédet. Természetesen ez az ő elmondása, de ez hűen tükrözi az érzéseit. Lehet, hogy csak az ő saját esetében érvényes ez a szellem, mert ilyet mások nem említenek, de későbbiekben elég sokszor tetten tudtam érni magyarországi bírói ügyekben hasonló lelkületet.
válasza:1975 utóélete
A kudarc, a szégyenfolt rajta maradt a szervezeten. Sokan, világiak is, de egykori tagok is tudják: 1975-ért van felelőssége a szervezetnek. Ez a hatalmas baki nem maradhatott következmények nélkül. A szervezet a későbbi kiadványokban el kellett ismerje az elkövetett hibáit. Még volt egy rosszul sikerült magyarázat 1984 körül, mely Karl Klein tollából látott napvilágot, majd a Vezető Testület úgy döntött, hogy többet Testület-tag nem fog részt venni a szerzői munkában (a Jelenések könyve kiadásakor Barry kényszerűségből fel lett mentve ez alól).
A Vezető Testület felsülése végül visszaállította a konzervatívabb szellemet a rövid meghátrálást követően. Azokat a reformokat, amelyeket 1977-ig a Vezető Testület többsége támogatott, de 2/3 része nem, fokozatosan életbe léptették, valószínűleg a konzervatívabb vonal képviselőinek betegedésével vagy halálával azonos ütemben – mindezt Henschel elnöksége alatt a kilencvenes évek közepén. Henschel elnöksége végére elég beteg lett, ezért az írásban általam konzervatív hivatalnokrétegnek nevezett csoport Ted Jaracz vezetésével magához vonta a hatalmat és a kezdődő szabadabb szellem ellensúlyozására 2000-től újabb konzervatív „hátra arc” került kiadásra. A Vezető Testület bővítéseinek mindegyike olyan emberekkel történt, akik az 1975-ös rendteremtésben vagy a közben nagyobb problémává növő pedofil-ügyekben segítették Jaracz politikáját. Magyarul: a jelenlegi, 2010-es vezetés semmivel sem enyhébb, szabadabb vagy netán bibliaibb, mint az, amelyik az 1975-ös ügy mögött állt: szellemében és véleményformálóiban is szinte ugyanaz.
Nem lenne helyes, ha nem ejtenék pár szót arról, ami Magyarországon történt. Magyarország egy elég elszigetelt, különös helyzetben volt. Nálunk is volt 1975-ös várakozás, ahogy írtunk is róla többen. A 75-ös kudarc után aránylag kevés kilépés volt. Általam megbecsülni nem képes méretű kiábrándulási hullám (leginkább a 80-as években száműzött amerikaiak írásainak hatására) először 1987-ben volt tapasztalható. Nem önmagában 1975 volt már a fő kérdésük, hanem 1914, miképpen a Vezető Testület is felismerte a két dátum kapcsolatát. Kissé később, 1991-1992 között újabb hasonló hullám szaladt végig az országban, de az akkori nagyobb méretű elkülönülést ellensúlyozta a nem várt, hatalmas arányú növekedés (akkoriban éppen hatalmi harc zajlott az országos vezetés környékén, ami nem mellékes szempont az akkori események hatásainak vizsgálatában). Az ezredfordulón nagyon éles vezetési krízis uralkodott több Fiókhivatalban is, és ahogyan korábbi írásokban hoztam is fel e mellett bizonyítékokat, fiókhivatali vezetők is gerjesztették a hithű Tanúk kritikussá válását. Ezek a lázadó vezetők szintén az 1975-ös rendezés érintettjei voltak, akik vezetői helyekre jutottak és Ted Jaracz erős kézzel leváltotta őket. Az internetnek köszönhetően azonban a legbizalmasabb információk is kijutottak és Magyarországon is jelen volt egy kritikus tömeg, mely elszaladt a szervezettől, nem egy esetben erős kételyeket ébresztve sokakban.
Ez a három hullám kétségtelenül feledhetetlenné tette, hogy volt egyszer egy 1975. A három hullám sokaknak felnyitotta a szemét, hogy a szervezet nem feltétlenül teljesen megbízható. Nyílván a történet még nyitott, majd valamikor utólag, sokkal később bárki képes lesz arra, hogy sokkal jobban rendszerezze majd ezeket az utólagos hatásokat.
-------------------------
Mi is a helyzet akkor? A végigolvassa ezeket az írásokat TISZTESSÉGESEN, az láthatja, hogy ez a Jehova Tanúi nem más, mint egy hamis vallási szervezet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!