A jehova szó hogy-hogy nem jelent meg a 16. század előtt?

Honnan szeded ezt az infót, hogy nem jelent meg?

Az sem igaz, hogy a zsidók nem mondták ki a tetragrammatont.

Nézd elég csak egy kicsit gondolkodni.

Jézus Krisztus ezt mondja a János 17:6,26 : "Megjelentettem a te nevedet az embereknek......és megismertettem velük a te nevedet"

Tudod abban az idöben valamilyen oknál fogva, elterjedt egy nagyon helytelen nézet, hogy nem szabad kiejteni az Isten nevét.

De ez nem volt helyes. Sehol sem adta ki Jehova törvénybe, hogy a nevét ne ejtsék ki.

A parancs az volt, hogy "hiába" ne vedd ajkadra az Isten nevét.

Tudod mit jelent ez? Mivel Jehova a világegyetem legfelségesebb alkotója, nem engedte meg hogy a nevével valaki is visszaéljen, példál könnyelmü eskü, vagy csak üres szavak, szitkozódások, mint ahogyan azt az emberek csinálják még a Jézus nevével is.

Ne egy teológiai könyvben keresd az igazságot barátom. Tudod az emberek esküsznek a maguk igazságára....és ha becsapnak, mi lesz veled?

Ha az információ nem az 6rt6r6nyból származik, hanem valami más forrása van, akkor rögtön jön a kérdés, hogy "hát ezt az információt honnan szedted?" - aztán a hosszas magyarázkodás...

Aztán hiába jelölöd meg a forrását, nem fogják megnézni, mert ellent mond az elméleteiknek.

Szia

Jehova nevét sokáig kiejtették, sőt nem régiben találtak egy I sz első feléből egy tekercset a zsoltárokból ahol mindenhol az Ó héber nyelven vastagabban iródott ez a négy betű.

S kiejtették nagyon sokáig Még Mózes idejében is, Sőt a vizözön előtti időkben is Ismerték és használták Isten nevét, Ádám is ezen a néven ismerte és beszélt vele

Sajnos némely biblia iró vagy babonás félelemből, vagy külső ráhatásból kihagyták, vagy helyettesitették az Úr vagy Isten szavakkal.

Igy hozzá járultak ahhoz az ördögi tervhez, hogy kialakuljon a háromság tanitása, valamint hogy Isten nevét elfelejtsék, ahogy egy régi iratben maga Isten is leiratta ezt:

(Jeremiás 23:27) 27 Úgy gondolják, elfeledtetik népemmel a nevemet az álmaik által, melyeket egymásnak mesélgetnek, ahogy atyáik is elfeledték nevemet Baál miatt.

Még a "hamis Isteneknek" is tiszteletben tartják a nevét, a Teremtőjével szemben, és használják, holott ezek nem létező Istenek.

Maga Jézus úgy tanitotta imádkozni a követőit, amit mindjárt az első mondatban kihangsúlyozott...

(Máté 6:9) . . .»Égi Atyánk, szenteltessék meg a neved.

Ezzel arra tanította a követőit, hogy Jehova nevének a megszentelése legyen számukra a legfontosabb. Ő maga is így élt. Földi szolgálata vége felé elmondhatta Jehovának imájában: „megismertettem velük [az apostolokkal] a nevedet, és meg is fogom ismertetni” (Ján 17:26). Továbbá egész szolgálata alatt Jehovának tulajdonította az érdemet azért, amit a földön véghezvitt (Ján 5:19).

A Biblia rámutat, hogy Isten ezekért az igazságtalanságokért elégtételt fog venni (Ezékiel 39:7).

(Ezékiel 39:7) 7 Megismertetem szent nevemet . . .

amit kezdtek már a választott nép is elfeledni és kitörölni.

a Jehova nem szó hanem Isten tulajdon személyes neve, mint az embereknél a Gabriella, vagy Zoltán stb

A tulajdon nevet nagy betüvel szokták irni,

ez nem csak egy szó ez tévedés.

Tisztelt Kérdező!

TELJES mértékben igazad van. Ilyen, hogy "Jehova" a 16. század előtt nem létezett, ezt a hazugságot, csak a JT szervezet terjeszti. Persze, világos, hiszen a Tanúk nem szoktak szakirodalmat olvasni, így abban a hitben annak - egyesek szándékosan is - hogy a "Jehova" szó, valóban Isten neve.

Az igazság ezzel kapcsolatban az, hogy a héber szövegben csak a Tetragrammaton volt benne, de arról nemhogy egy dokumentumunk, de még egy papírfecni sincs, hogy a 16. század előtt a zsidók vagy a keresztények "Jehovát" ejtettek volna. Azt azonban tudjuk, hogy a 16. században a teológusok a maszorétikus szöveget rosszul olvasták. Képlettel így néz ki:

JHVH mássalhangzói + a köré pontozott ADONAJ magánhangzói = a héber fül számára teljesen értelmetlen JEHOVA

A JT-k sajnos fanatikus vallásos emberek, és egyszerűen nem képesek megérteni, hogy a zsidó tudósok NEM azért pontozták oda az Adonaij magánhangzóit, hogy összeolvassák a Tetragrammatonnal, hanem azért, hogy AZT ejtsenek, ha odaérnek az olvasásban. Ebből az ismerethiányból fakad, hogy bizonyos középkori fordításokban bent volt ez a helytelen név. Vallásos zsidók soha az életben nem ejtett Jehovát, de JT-k - akiknek még a "fordítói" sem beszélik a hébert, - okosabbnak tartják magukat a zsidóknál, akiknek a héber az anyanyelvük, és tökéletesen megértik az óhéber szöveget is...

És hogy a JT-k mennyire tévednek arra itt egy alapos elemzés:

Az ÚVF Függeléke az isteni névről

Őrtorony Társulat

BEVEZETŐ

Az Őrtorony Társulat által kiadott Újszövetségnek, a "Keresztény Görög Iratok Új világ fordításának" (ÚVF) az a legalapvetőbb sajátossága, hogy más bibliafordításoktól eltérően 237-szer megtaláljuk benne a "Jehova" szót:

New World Translation, with References, 1984 (p. 6) E fordítás legfőbb vonása az isteni név helyreállítása az azt megillető helyre, az angol szövegben. Ez meg is történik, mégpedig az angolban általában elfogadott "Jehova" formát alkalmazva a Héber Iratokban 6973 esetben, a Keresztény Görög Iratokban pedig 237 alkalommal.

A Társulat az ÚVF e sajátosságát a Függelék első két részében érvek sorával igyekszik indokolni

1. Az isteni név átkerül a Görög Iratokba - tizenkét, bizonyítékul szolgáló töredék

2. Az isteni név visszaállítása a Keresztény Görög Iratokban - "Jehova" - héb. JHVH vagy YHWH

A továbbiakban a Társulat érveit fogjuk sorra venni, mindig először a Társulatot idézve, és felhívva a figyelmet néhány tényre, illetve lehetséges ellenérvre. Az aláhúzással való kiemelés tőlünk származik. Reméljük, hogy a tárgyilagos hangvétel segíteni fogja az Olvasót az együttgondolkodásban, akár Tanú, akár nem.

1. ÉRV: ISTEN A NEVÉNEK SZERZETT NÉPET

Függelék 1 (408. oldal) Az egyik figyelemre méltó tény, mely nemcsak az eredeti görög szöveg jelenleg létező kézirataira érvényes, hanem sok régi és modern fordításra is, az, hogy hiányzik belőlük az isteni név (...) Mivel a Keresztény Görög Iratok ihletett kiegészítése volt a szent Héber Iratoknak, következetlenségnek tűnik, hogy a görög szövegből ilyen hirtelen eltűnjön az isteni név, főleg azért, mert Jakab ezt mondta az apostoloknak és az idősebb tanítványoknak Jeruzsálemben az i.sz. első század közepe táján: "Simeon részletezte, hogyan fordította először az Isten a figyelmét a nemzetekre, hogy népet szerezzen közülük a nevének" (Cselekedetek 15:14) Majd ennek a bizonyítására Jakab először Ámosz (Ámos) 9:11,12-ből idézett, ahol szerepel az isteni név. Ha a keresztények Isten nevének szerzett nép lesznek, akkor miért kellene a nevet - melyet a tetragramma jelöl - eltávolítani a Keresztény Görög Iratokból?

A Társulat is tényként ismeri el, hogy nem létezik olyan görög kézirat, amely tartalmazná a JHVH héber betűket. Nem feltétlenül következetlenség, hogy az új ihletett iratok nem tartalmazták az isteni nevet. Az új üzenet már nemcsak a zsidóknak szólt, hanem a minden népnek, ezért szükségszerűen a kor közvetítőnyelvén, koiné görögül kellett íródnia. A nem zsidó népek eleve nem tudtak volna mit kezdeni a JHVH héber betűkkel. Jeromos szerint léteztek olyan Szeptuaginta változatok, amelyek a héber betűk grafikai utánzatával próbálkoztak, de ezeket félreértették (a szó görögül kiolvasva úgy hangzott: "pipi"). Arra pedig nincs történelmi adat, hogy az isteni név görög fonetikus (a hangzást követő) visszaadásával próbálkoztak volna. Ha Tehát a Nevet a Keresztény Görög Iratok, az Újszövetség ihletett írói nem használták, akkor azt okkal tették.

A Jakab által idézett ószövetségi részlet (és az egész "isteni név" témakör) megértéséhez tudni kell, hogy a bibliai héberben nem volt olyan elvont szó, hogy "személy(iség)", ezért a "név" szolgált ennek a fogalomnak a körülírására. Az, hogy Isten "népet szerez a nevének" azt jelenti: népet szerez önmagának. Ugyanígy az, hogy nincs "más név az ég alatt" (Csel 4:12), azt jelenti: nincs senki más az ég alatt, aki által üdvözülhetnénk. Nem véletlen, hogy a Csel 1:15-öt sem szokták szó szerint fordítani: "vala pedig ott együtt mintegy százhúsz főnyi sokaság [az eredetiben: név]", tehát százhúsz személy.

A Társulat kérdése: "miért kellene a Nevét eltávolítani a Keresztény Görög Iratokból?" megtévesztő módon tényként állítja be előttünk azt az elméletet, miszerint (1) a Név benne volt a görög szövegben, (2) de később küriosz-ra és theosz-ra cserélték.

2. ÉRV: EGYES SZEPTUAGINTA-TÖREDÉKEKBEN OTT VANNAK A HÉBER BETŰK

Függelék 1 (408. oldal) Sokáig úgy gondolták, hogy a jelenleg létező kéziratainkban az volt az alapja az isteni név elhagyásának, hogy ez a név a görög Septuagintából (LXX), a héber Iratok első fordításából is hiányzik. (...) Ezt az elméletet teljesen megcáfolta a LXX egyik papírusztekercsének a felfedezése, mely Mózes ötödik könyvének a második felét tartalmazza. Ezen töredékek közül egyikben sincs példa arra, hogy a Kü'ri·osz vagy a The·osz' szó szerepelne az isteni név helyett, ellenkezőleg: minden esetben a tetragrammát írták kvadratikus (négyzetes) héber írásjegyekkel. [A Függelék a 410-411. oldalon közli a töredékek fotóját.]

A LXX eleve a diaszpórában élő, a hébert már csak liturgikus nyelvként ismerő és használó zsidóknak készült. Ők maguk, amikor a JHVH szóhoz értek a görög szövegben, minden bizonnyal küriosz-t vagy theosz-t mondtak. A LXX a Héber Iratok (az Ószövetség) ógörög fordítása, és a Keresztény Görög Iratok (az Újszövetség) nem tartoznak bele. Az, hogy a LXX egyes verziói tartalmazták a Nevet, semmit sem bizonyít a Keresztény Görög Iratokról!

Valóban nagyszerű, hogy a Szeptuaginta néhány fennmaradt példánya tartalmazza Isten Nevét, és ha az Újszövetség írói az Ószövetségből vett idézetekben is ezt tették volna, senkinek sem lenne ez ellen kifogása. Mégsem tették, és erre okuk volt. A Társulat viszont 155 esetben oda is Isten nevét írja be a Keresztény Görög Iratokba, ahol nem is idéz a Héber Iratokból!

3. ÉRV: JÉZUS ÉS A TANÍTVÁNYAI IS EZEKET A LXX-VERZIÓKAT HASZNÁLHATTÁK

Függelék 1 (409. oldal) Vajon Jézus Krisztusnak és azon tanítványainak, akik a Keresztény Görög Iratokat írták, rendelkezésükre álltak a görög Septuaginta másolatai, melyekben az isteni név a tetragramma alakjában jelent meg? Igen! A tetragramma évszázadokkal Krisztus és apostolai után is megmaradt a LXX másolataiban.

A Társulat megint a saját feltételezését állítja be tényként. Senki sem tudhatja, hogy ki mit, illetve mi mindent használt az 1. században. Ami Jézust illeti, ő tudott héberül, és Palesztina zsinagógáiban minden bizonnyal a héber tekercsekből olvasott fel, nem a LXX-ából.

Az apostolok a nyelvészeti kutatások szerint döntő többségben a Héber Iratok héber eredetijéből ídéztek, ritkán a LXX ógörög verzióiból, és valószínűleg nem egyszer fejből is idéztek. A The Greek New Testament (United Bible Sociates, New York, 4. kiadás, 1993) görög Újszövetség függeléke az összes ószövetségi idézetet (quotations) és utalást (allusions) felsorolja, külön LXX-szel jelölve a Szeptuagintából vett idézést, illetve utalást. Amint összeszámoltam, 309 idézetből csak 62 származik a LXX-ból, a kb. 1200 utalás közül pedig csak 41. A héber szövegből és annak görög fordításából vett idézetek és utalások aránya tizenöt egy az egyhez!

Kétségtelenül az 1. század után is fennmaradtak a LXX olyan másolatai, amelyek tartalmazták a Nevet. Maga a Társulat említi a 2. századi (júdaizmusra áttért) Aquila LXX-kiadását, és a 4-5. századi Jeromos (Hieronimusz) közlését, aki még látott ilyen példányokat. Kérdés azonban, hogy a LXX-val ellentétben miért nincs egyetlen töredék, vagy legalább utalás arra, hogy a Keresztény Görög Iratokba is beírták a Tetragrammatont? Miért nincs történelmi adat arról, hogy valaha valaki látott volna ilyesmit?

4. ÉRV: JÉZUS AZ ISTENI NEVET HASZNÁLTA, ÉS TANÍTVÁNYAIVAL MEGISMERTETTE

Függelék 1 (412. oldal) Vajon Jézus követte korának hagyományos zsidó szokását, és 'Adho·nai'-t olvasott az ilyen helyeken, nehogy meggyalázza ezt a nevet, és megsértse a harmadik parancsot? (2 Mózes 20:7) Vonakodott-e kiejteni az isteni nevet, amikor a názáreti zsinagógában felállt, elvette Ézsaiás könyvét, és felolvasta Ézsaiás könyvének azokat a verseit (61:1,2), melyekben a tetragramma áll? Nem, ha követte azt a szokását, hogy figyelmen hagyja a zsidó írástudók Írás-ellenes hagyományait. A Máté 7:29 elmondja nekünk, hogy "úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudóik." Jézus a hűséges apostolai füle hallatára így imádkozott Jehova Istenhez: "Nyilvánvalóvá tettem a nevedet azoknak az embereknek, akiket nekem adtál a világból ... megismertettem velük a nevedet, és meg is fogom ismertetni" (János 17:6,26).

Ha Jézus kiejtette volna a zsinagógában a Nevet (Ézs 61:1 harmadik szava), azonnal rászóltak volna a zsidók, akik a Társulat szerint "babonás" félelemből sosem ejtették ki a Nevet. Ehelyett végighallgatták, és csak azon háborodtak fel, hogy Jézus azt állította: éppen ott előttük, őbenne teljesedett be a felolvasott írásszöveg.

Jézus nem azért tanított másként, mint az írástudók, mert ő szabadon kimondta a nevet, hanem mert a Hegyi Beszéd közben úgy tanított, "mint akinek felhatalmazása [exúszía] van". Bár a rabbik csak az Írásra, vagy egyes híres rabbira hivatkozhattak, Jézus a saját tekintélyével tanított: "Hallottátok, hogy megmondatott... Én viszont azt mondom..." (vö. Jn 6:45). Egy ilyen prédikáció végén hangzott el a Mt 7:28-29.

Jézus tanítványai ismerték Isten nevét: tudták, hogy kell írni és kiejteni, hiszen a nép évről évre hallhatta az áldozatokat bemutató főpap szájából. Jézusnak nem abban az értelemben ismertette meg tanítványaival Isten nevét, hogy el kellett árulnia egy hangsort, és arról sincs bibliai adat, hogy a név szabad használatára buzdította volna őket. Valakinek a "nevét megismertetni" annyit jelent, mint valakit személyesen vagy valakinek a személyét bemutatni. Jézus tehát Isten lényét, személyiségét ismertette meg eltávolodott népével (vö. Jn 1:18).

5. ÉRV MÁTÉ ELŐSZÖR HÉBERÜL ÍRTA EVANGÉLIUMÁT, ÉS HASZNÁLTA AZ ISTENI NEVET

Függelék 1 (412. oldal) Ez a kérdés áll most előttünk: vajon Jézus tanítványai használták az isteni nevet ihletett írásaikban? Vagyis: megjelent Isten neve a Keresztény Görög Iratok eredeti írásaiban? Alapos okunk van rá, hogy igennel válaszoljunk! Máté evangéliumi beszámolója először héberül íródott, nem pedig görögül; erre utalt Jeromos (i.sz. negyedik-ötödik század), aki ezt mondta: "Máté, akit egyúttal Lévinek is neveznek, a vámosból lett apostol, aki először héber nyelven állította össze Krisztus evangéliumát Júdeában, azok számára, akik a körülmetéltek közül lettek hívőkké; ezt valaki utána görög nyelvre is átültette, de [hogy ki] ez nem egészen biztos..." (...) Máté több mint százszor idézett az ihletett Héber Iratokból. Így ahol ezekben az idézetekben benne volt az isteni név, ott kötelességének érezhette hűségesen belefoglalni a tetragrammát a héber nyelvű evangéliumi beszámolójába.

A Társulat A teljes Írás Istentől ihletett és hasznos című kiadványának 176. oldalán is azt állítja, hogy "Bizonyítékaink vannak arra, hogy Máté az evangéliumát eredetileg az akkor széles körben népszerű héber nyelven írta, és később fordította görögre." A Társulat állításával ellentétben a héber nem volt népszerű vagy elterjedt: csak zsidók használták Palesztinában és a diaszpórában. Ugyanez a könyv jegyzi meg a 316. oldalon, hogy "Az a görög nyelv, amin a Septuaginta íródott, a kioné volt, amit az i.e. III. és II. században beszéltek Alexandriában (Egyiptomban). Jézus és az apostolok napjaiban a koiné volt a Római Birodalom nemzetközi nyelve. A Biblia maga tanúskodik erről a tényről. (...) azon a nyelven, amelyet Jeruzsálem utcáin éppen olyan gyakran beszéltek, mint Rómában, Alexandriában vagy magában Athénban".

A Társulat "bizonyítéka" Jeromos lenne, de először is az ÚVF Függelék Jeromos-idézete eltér A teljes Írás... 176. oldalán (6. bek.) levő idézettől: "[Máté] először héber nyelven és héber betűkkel írta meg" evangéliumát. Másodszor Jeromos a görög nyelvre való átültetésről írta, hogy "de ez nem egészen biztos", a [hogy ki] csak a Társulat betoldása. Harmadszor tudnod kell, hogy Jeromos eredetileg latinul írt, ezt a latin szöveget és német fordítását tartalmazza A teljes Írás... lábjegyzetében található szövegkiadás, amelynek német fordítását fordították angolra, és végül az angol fordítást fordítottak magyarra. Valószínűleg ez a háromszoros áttét okozta az információ megváltozását. Létezik azonban az eredetiből közvetlenül magyarra fordított kiadás is, amelyben ezt olvassuk:

"Máté, akit egyúttal Lévinek is neveznek, a vámosból lett apostol, aki először héber nyelven állította össze Krisztus evangéliumát Judeában azok számára, akik a körülmetéltek közül lettek hívőkké; ezt valaki utána görög nyelvre is átültette, de ez nem egészen biztos. A héber nyelvű írását viszont mindmáig őrzi a tudásában kimagasló Pamphilosz által alapított caesareai könyvtár." Ókeresztény Írók 3. kötet, Apostoli atyák, (29. oldal) A kiváló férfiakról

Jeromos csak azt írta, hogy héber nyelven, az "és héber betűkkel" tehát mindenképpen a Társulat betoldása. Jeromos egyébként valaki mást idézett, beszámolója - csakúgy mint Origenészé vagy Euszébioszé - eredetileg Papiasz (iu. 80-155), illetve Iréneusz (iu. 130-202) közlésein alapul. Papiasz ezt írta:

"Máté a héber gondolkodásmódnak megfelelően írta le a mondásokat, magyarázattal is ellátta ezeket, amennyire csak tudta, mindegyiket." Ókeresztény Írók 4. kötet, Euszébiosz egyháztörténete, III, 39:16

Papiasz tehát eredetileg Jézus mondásainak (ta logia) a gyűjteményéről (szünetaxó) beszélt, amelyeket nem "héber nyelven" hanem héberes nyelvezettel (hebraidi dialektó), azaz stílussal és gondolkodásmód szerint írt meg, és mindegyik mondást magyarázattal látta el (hérméneüszen). Ugyanezt látjuk Iréneusznál:

"Máté tehát a zsidók közt, és az ő gondolkodásmódjuknak megfelelően tette közzé az írott evangéliumot." Ókeresztény Írók 4. kötet, Euszébiosz egyháztörténete, V, 8:2

Iréneusz sem említ héber szöveget és betűket, csak az evangélium célcsoportjáról ír: a zsidóknak készült. Ha létezett volna egy arám Mt, és Isten olyan fontosnak tartotta volna, mint a Társulat, vajon nem gondoskodott volna arról, hogy a "Keresztény Görög Iratok" gyűjteménye egy arámul írt szöveggel kezdődjön? Az, hogy Máté a görög szövegbe beírta volna, illetve hogy be kellett volna írnia a Tetragrammatont, csak újabb bizonyítatlan feltevés. Végül megjegyzendő, hogy a nyelvészek egyöntetű véleménye szerint a Mt nem fordítás, hanem eleve görögül írták, sőt nagy része az előbb keletkezett Mk görög szövegét követi!

6. ÉRV: A GÖRÖG IRATOK ÖSSZES SZERZŐJE IDÉZTE A HÉBER IRATOKAT

Függelék 1 (412. oldal) A Keresztény Görög Iratok összes többi írója is idézett a Héber Iratokból vagy a LXX-ból olyan verseket, amelyekben megjelenik az isteni név.

Senki sem vitatja, hogy a Keresztény Görög Iratok ihletett írói idézték a Héber Iratokat, és azt sem, hogy viszonylag ritkán a LXX-ából idéztek. Ugyanakkor nincs semmi nyoma annak, hogy idézés közben átvitték a Tetragrammatont a Keresztény Görög Iratok szövegébe. A Társulat viszont sehol sem ad magyarázatot arra, hogy milyen alapon cserélte ki 155 esetben az "Úr" és az "Isten" szót "Jehovára", amikor a szöveg nem a Héber Iratokból vett idézet.

7. ÉRV: HOWARD PROFESSZOR ELMÉLETE TÖRTÉNELMI TÉNY

Függelék 1 (412. oldal) George Howard (Georgia Egyetem, USA) ezt írta a Journal of Biblical Literature-ben arról, hogyan használták a tetragrammát a Keresztény Görög Iratokban: (...) "A következő oldalakon egy arra vonatkozó elméletet vázolunk fel, hogy eredetileg az isteni nevet, a JHVH-t (és talán annak rövidítéseit) írták ott, ahol az Úsz-ben idéztek az Ósz[övetség]ből, vagy utaltak rá, és hogy az idők folyamán ezt a nevet főleg a pótlólagos ks-szal [a Kü'ri·osz {'Úr'} szó rövidítésével] helyettesítették. Véleményünk szerint a tetragram[má]nak ez az eltávolítása zavart keltett a korai, nem zsidó keresztények elméjében arra vonatkozóan, hogy milyen kapcsolat van az »Úr Isten« és az »Úr Krisztus« között - ez magában az Úsz szövegének kézirati hagyományában is tükröződik. " (96. évf., 1977; 63. o.). A fentiekkel mi is egyetértünk, azzal a különbséggel, hogy ezt a véleményt nem "elméletnek" tekintjük, hanem a bibliai kéziratok továbbadására vonatkozó történelmi tények bemutatásának.

A Társulat a sajátjához hasonlóan Howard professzor elméletét is tényként kezeli ("történelmi tény"), illetve megtévesztő módon kijelentésként állítja be ("használták a tertragrammát"). Howard elmélete egyébként szakmai körökben megmaradt annak, ami volt: hipotézisnek, bizonyítatlan feltételezésnek.

8. ÉRV: A TALMUD ZSIDÓ-KERESZTÉNY ERETNEKIRATOK MEGSEMMISÍTÉSÉT EMLÍTI, AMELYEK TARTALMAZTÁK AZ ISTENI NEVET

Függelék 2 (413. oldal) Amikor a korai keresztények a Septuagintából idéztek, egyáltalán nem valószínű, hogy eltávolították ezt a nevet az idézetből. George Howard professzor a Biblical Archeology Reviewban (1978. március) megjelent egyik cikkében határozott érveket hozott fel emellett a következtetés mellett. Említést tesz például "egy híres rabbinikus szakaszról (Talmud 13:5)", mely "az eretnek szövegrészek (nagyon valószínű, hogy a zsidó keresztények könyvei is ezek közé tartoztak) megsemmisítésének a problémáját fejtegeti." Mi volt a probléma? "Az eretnek szövegrészekben benne van az isteni név, és általános megsemmisítésükbe az isteni név megsemmisítése is beletartozna." Howard professzor ezt fűzte még hozzá: "A tetragramma eltávolítása valószínűleg más teológiai légkört teremtett, mint amilyen az első század újszövetségi időszakában uralkodott. A zsidók Istene, akit mindig gondosan megkülönböztettek az összes többitől azzal, hogy használták a héber nevét, a tetragramma elhagyásával veszített valamennyit a megkülönböztetettségéből."

Howard a talmudi szakaszal kapcsolatban is csak feltételezte, és nem állította, hogy zsidókeresztény iratokról van szó. Howardnak ez az elmélete is megmaradt annak, ami volt: hipotézisnek. Howard ráadásul a Talmud-idézet címét legalábbis pontatlanul adta meg: "Talmud Shabbat 13,5" egyszerűen nem létezik. Ezra Bick izraeli Talmud-tudós szerint (2001-02-16 e-mail) a szöveg legvalószínűbb helye a Shabbat 116a, amely az Őrtorony november 1-i száma szerint (30-31. oldal) így hangzik:

"Az üres helyeket [gilyohnim] és a Minim Könyveit nem menthetjük ki a tűzből. Jose rabbi ezt mondta: Hétköznap ki kell vágni belőlük az Isteni Neveket, amelyeket tartalmaznak, ezeket el kell rejteni, és a maradékot el kell égetni. Tarfon rabbi ezt mondta: Temessem el a fiamat, ha nem égetem el azokat az Isteni Neveikkel együtt, ha a kezembe kerülnek" (Dr. H. Freedman fordításában)

A Társulat szerint a miním (eretnek) szó keresztényekre utal, de valójában három lehetőség között találgathatunk. A miním vagy eretnek zsidókra utal (Bick véleménye), vagy keresztényekre (a Társulat szerint) vagy olyan zsidózó keresztényekre, akiket a keresztény ősegyház is eretnekeknek tartott (pl. az ebioniták).

Végül megjegyzendő, hogy a Társulat elhallgatta Howard legutolsó cikkbeli mondatát:

...Hogy mennyit veszített [ti. a Tetragrammaton a megkülönböztethetőségéből], az csak egy első századi Újszövetség felfedezésével válna ismertté, amelyben még megjelenik a héber YHWH név.

Egyelőre azonban egyetlen töredék sem került elő, nemhogy egy egész Újszövetség!

ÖSSZEFOGLALÁS

Amint az eddigiekből kiderült, a Társulat egész indoklása egymásra épülő bizonyítatlan feltevések halmaza:

a Keresztény Görög Iratok ihletett írói a Héber Iratok idézésekor átvitték a Tetragrammatont a görög szövegbe;

az idézeteken kívül is legalább 155 esetben eredetileg a Tetragrammaton állt a szövegben;

Máté először héberül írta meg az evangéliumát;

Máté a héber evangéliumába átvette a Tetragrammatont, amikor a Héber Iratokból idézett;

a Talmud eretneknek minősített zsidó-keresztény iratokról szól;

a Talmud szerint a zsidók ilyen keresztény iratokat is megsemmisítettek;

a 2-3. századi pogány származású keresztények gyűlölték az isteni nevet;

a 2-3. századi keresztények a legalább 237 esetben küriosz-ra és theosz-ra cserélték ki a Tetragrammatont;

ennek a névirtásnak ugyan nem maradt semmilyen történelmi nyoma, de történelmi tény;

a Keresztény Görög Iratok eredeti szövege így nem maradt fenn sértetlenül;

a keresztények az utólagos szöveghamisítás miatt keverik össze Jézust Jehovával.

Mindez több kérdést is felvet. Minek van nagyobb tekintélye a Társulat számára: a történelmileg igazolt tényeknek vagy tizenegy bizonyítatlan feltevésnek? Miért nem képes a Társulat szembesülni a tényekkel: valóságos tárgyi bizonyítékai miatt vagy a teológiai elfogultsága miatt? Nem megtévesztő dolog tényként bemutatni és kezelni ennyi feltételezést? Nem megtévesztő "Görög Iratoknak" nevezni egy olyan magyar fordítást, amely fontos pontokon egyáltalán nem tükrözi az eredeti görög szöveg tartalmát?