A jehova szó hogy-hogy nem jelent meg a 16. század előtt?

Hát nem érdekes, hogy a prófécia amelyet több ezer évvel ezelőtt megirtak a bibliába beteljesedik?

Népet választ a nevének....

S ez neked nem elég bizonyiték?

Semmiféle próféciáról nincs szó. Ez a csak az önkényes, hamis tanításotok, mert kényetek-kedvetek szerint dobálóztok a bibliai jövendölésekkel.

Szerintem még a prófétai könyvek keletkezési hátterét sem ismeritek, és a műfaj elemzést sem, akkor hogy tudnátok normálisan értelmezni egy próféciát? Sehogy...

Végig se olvastad azt, amit írtam... Íme a kritika a "próféciádra":

1. ÉRV: ISTEN A NEVÉNEK SZERZETT NÉPET

Függelék 1 (408. oldal) Az egyik figyelemre méltó tény, mely nemcsak az eredeti görög szöveg jelenleg létező kézirataira érvényes, hanem sok régi és modern fordításra is, az, hogy hiányzik belőlük az isteni név (...) Mivel a Keresztény Görög Iratok ihletett kiegészítése volt a szent Héber Iratoknak, következetlenségnek tűnik, hogy a görög szövegből ilyen hirtelen eltűnjön az isteni név, főleg azért, mert Jakab ezt mondta az apostoloknak és az idősebb tanítványoknak Jeruzsálemben az i.sz. első század közepe táján: "Simeon részletezte, hogyan fordította először az Isten a figyelmét a nemzetekre, hogy népet szerezzen közülük a nevének" (Cselekedetek 15:14) Majd ennek a bizonyítására Jakab először Ámosz (Ámos) 9:11,12-ből idézett, ahol szerepel az isteni név. Ha a keresztények Isten nevének szerzett nép lesznek, akkor miért kellene a nevet - melyet a tetragramma jelöl - eltávolítani a Keresztény Görög Iratokból?

A Társulat is tényként ismeri el, hogy nem létezik olyan görög kézirat, amely tartalmazná a JHVH héber betűket. Nem feltétlenül következetlenség, hogy az új ihletett iratok nem tartalmazták az isteni nevet. Az új üzenet már nemcsak a zsidóknak szólt, hanem a minden népnek, ezért szükségszerűen a kor közvetítőnyelvén, koiné görögül kellett íródnia. A nem zsidó népek eleve nem tudtak volna mit kezdeni a JHVH héber betűkkel. Jeromos szerint léteztek olyan Szeptuaginta változatok, amelyek a héber betűk grafikai utánzatával próbálkoztak, de ezeket félreértették (a szó görögül kiolvasva úgy hangzott: "pipi"). Arra pedig nincs történelmi adat, hogy az isteni név görög fonetikus (a hangzást követő) visszaadásával próbálkoztak volna. Ha Tehát a Nevet a Keresztény Görög Iratok, az Újszövetség ihletett írói nem használták, akkor azt okkal tették.

A Jakab által idézett ószövetségi részlet (és az egész "isteni név" témakör) megértéséhez tudni kell, hogy a bibliai héberben nem volt olyan elvont szó, hogy "személy(iség)", ezért a "név" szolgált ennek a fogalomnak a körülírására. Az, hogy Isten "népet szerez a nevének" azt jelenti: népet szerez önmagának. Ugyanígy az, hogy nincs "más név az ég alatt" (Csel 4:12), azt jelenti: nincs senki más az ég alatt, aki által üdvözülhetnénk. Nem véletlen, hogy a Csel 1:15-öt sem szokták szó szerint fordítani: "vala pedig ott együtt mintegy százhúsz főnyi sokaság [az eredetiben: név]", tehát százhúsz személy.

A Társulat kérdése: "miért kellene a Nevét eltávolítani a Keresztény Görög Iratokból?" megtévesztő módon tényként állítja be előttünk azt az elméletet, miszerint (1) a Név benne volt a görög szövegben, (2) de később küriosz-ra és theosz-ra cserélték.

Szia!

Nem igazán akartam hozzászólni ehhez a kérdéshez mert....mert. :)

Van egy érdekes közmondás(sajnos nem tudom ki a szerzője),ami így szól;

"Az emberek csak akkor nem hisznek Istenben, ha egy hazugságban hisznek, amit

Istenként tisztelhetnek"

Ez sokunkra érvényes sajnos,de most itt a feltett kérdéssel kapcsolatban is érvényes.

Hogy miért nem jelent meg a "Jehova név" a 16.sz előtt?

Azért Tisztelt kérdező mert nem jelenhetett meg.

Jómagam is elég sokat "kutakodtam",hogy találjak valami magyarázatot ami megerősítené,hogy a "Jehova" isteni névhasználat a helyes,de sajnos azt kell mondanom,hogy semmi olyan konkrét iratot vagy dokumentumot nem találtam ami által be lehetne bizonyítani,hogy az ókori zsidók ebben a formában használták volna.

A 2Móz.3:14-ben ezt olvashatjuk: "

Isten ezt válaszolta: /En vagyok, aki

vagyok.így beszélj Izrael fiaihoz: Aki van, az küldött

engem hozzátok./."

John L. McKenzie magyarázata a fenti igével kapcsolatban:

"JHWH" Izrael Istenének személyneve. Kiejtését a mai időkben rekonstruálták.

A maszoréta bibliában, a héber Szentírás zsidó tudósok által rögzített

szövegében négy írásjel (tetragramma) áll: a JHWH mássalhangzók, s

alattuk az Adonáj („Uram") magánhangzói, mert a zsidók tiszteletből az istennév

helyett Adonájt mondtak. így keletkezett nemzsidó részről téves olvasás

folytán a /Jehova / név."

A név jelentése tehát bizonytalan. Számtalan magyarázattal találkozatm már, de nem

megegyezőek.

A 2Móz.3:13-14 nem magyarázat, s nehéz lefordítani. A héber

szövegben a kérdéses szövegrész első személyben áll - ehjeh áser ehjeh (a

Szeptuagintában: "vagyok, aki van"), görögül:/ Ego eimi ho ón/ a Vulgatában:

/ego sum qui sum /("vagyok, aki vagyok"),és így tovább.

Például P. Haupt nyomán sokan azt feltételezik,

hogy a mondat eredetileg harmadik személyben állt volna,így -/ jahveh áser

jahveh./ A mai tudósok többsége összekapcsolja az ehjeh vagy jahveh formát a

"lenni" ige régies alakjaival (havah).

Viszont W. F. Albright és F. M. Cross szerint a

név ennek az igének műveltető alakja (hifii), s azt jelenti: "aki életet ad."

Albright szerint a Jahvé az eredeti névnek csak a töredéke, a teljes név

jahveh-áser-jihveh "aki létrehozza azt, ami létrejön" lett volna. Ez esetben

az istennév a teremtésre utal. F. M. Cross változata szerint a Jahvé név az El

liturgikus címének része lett volna, például:/El áser jahveh ceháot /"El, aki

létrehozza a seregeket".

Ha figyelembe vesszük tehát a Szeptuaginta és a Vulgata

fordítását, akkor az istennév a létet fejezi ki / Isten az, aki igazán van,

egyetlen, aki valóban „elohim". (Ebből persze nem szabad arra következtetni,

hogy a Biblia filozófiai alapon tanítja, hogy Isten lényege a lét.) Viszont

ezek az etimológiai kutatások sem vezethetnek eredményre, mert ha ismernénk

is a szó eredetét, nem biztos, hogy az izraeliták úgy értették volna,

ahogy mi ma.

Viszont ha megfigyeljük láthatjuk,hogy gyakran előfordul személynevek elején mint pl. (Je-, Jehu-, Jeho-) vagy végén (-iah,-jah) pl. Elijáh. Jahvé tehát Isten izraelita neve, amely az Isten és választott népe kapcsolatát fejezi ki.

A "Jehova" olvasat tehát mindenképpen téves.

Jakubinyi György ezt írja;

"Azt kell mondanom,hogy sajnos héberül gyengén tudó és a zsidó szokást nem ismerő keresztény hebraisták tévedése.

De a Jahvé is csak tudományos feltevés, még ha nagyon valószínű is.

Zsidó testvéreink kértek, hogy ne használjuk sem a Jahvé, sem a Jehova nevet,

mert számukra botrányos (az istennév kiejthetetlen). Nem volna-e jó

visszatérni a kétezer éves gyakorlathoz, amelyben a őskeresztények a zsidó

szokást követve mindenütt Urat olvastak, ahol az Ószövetségben Jahvé állt

(Szeptuaginta: Küriosz\ Vulgata: Domine)? Ez volt a gyakorlat a II. Vatikáni

zsinatig. De éppen a liturgikus gyakorlatban, a hitoktatásban stb. megmaradt

ez az eljárás. A Tízparancsolatot például így kezdődik: „Én vagyok a te

Urad, Istened" (jóllehet a héberben itt is „Urad" helyén „Jahvé" áll az

Adonáj pontozásával)."

Számomra felmerül a következő kérdés.

Ha Isten annyira fontosnak tartaná a név használatát akkor miért nem tisztázza ezt a problémát,mert megtehetné mint ahogy már annyi sokszor megtette. De érdekes módon bármilyen "új" kézirat lát napvilágot mindig a JHVH (vagy YHWH יהוה) az úgynevezett tetragrammaton (görögül

τετραγράμματον) és soha ennél több nem?

Én erre a kérdésre a következőképpen adnám meg a választ:

"Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet! Szózat jöve azért az égből: Meg is dicsőítettem, és újra megdicsőítem."(Ján.12:27)

És itt a válasz;

"Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének!

Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerősítse azt jogosság és igazság által mostantól mindörökké. A seregek Urának buzgó szerelme mívelendi ezt!"(Ézs.9:6-7)

Mert ez Isten akarata:

"Ímé a szűz fogan méhében és szűl fiat, és annak nevét Immanuelnek nevezik, a mi azt jelenti: Velünk az Isten."(Mt.1:23)

Sőt maga Isten elégé "fülberágósan" terel a helyes névhasználathoz:

"Ímé a szűz fogan méhében és szűl fiat, és annak nevét Immanuelnek nevezik, a mi azt jelenti: Velünk az Isten."(Mt.1:23)

Isten Jézus nevében dicsőítette meg Önmagát, és ezt csak az nem tudja megérteni aki nem akarja.

Üdv!

Kedves valakik

Ahány nyelv, mind másképp ejti ki Jézus nevét ma is. Meritek kiejteni a Jézus nevét magyarul?

Ha tiszta lelkiismerettel kiejtitek a nevét, és tudjátok hogy nem helyesen, akkor miért harcoltok annyira az Atya neve ellen?

Kedves valakik, tudjátok ugye ki volt Szent Jeromos. A latin Vulgata fordítója. Hallottatok a "Hexapla" müvéröl?

Akit érdekel, tegyen kutatást, az igazság azt hiszem ér ennyit.

No most gondolkodjunk el egy kicsit.

Tynadale aki az Oxfordi egyetemen pappá tanult ki, elhatározta, hogy a nép számára lefordítja a Bibliát angol nyelvre.

Mit gondoltok, milyen nyelven volt akkoriban elterjedve a Biblia?

MIért égette el az egyház a máglyán ezért Tyndalet?

Mit gondoltok, hogyan írta le az Isten nevét az angol fordításában?

Gondoljátok, hogy mint egy kaolikus pap, aki az egyetemen tanult, soha sem hallotta, hogyan ejtik ki Isten nevét?

Azt írja, hogy "bárhol olvasod a LORD kifejezést ott a héber Iehovah név van. Honnan tudta ezt Tyndale?

MIvel ebben az idöben keletkeztek az egyre több nyelven a Biblia fordítások, természetes és logikus, hogy terjedt az Isteni név ismerete is.

Még ennyit: akit érdekel tehet egy kis kutatást.

1278-ban jelent meg latinul Raymund Martinitól a "Pugeo fidei" mü, ez egy spanyol szerzetes volt és Isten nevét így betüzte "Yohoua"

Majd 10303-ban Porchetus de Salvaticis befejezte a "Victoria Porcheti adversus impios Hebracos" müvet, szintén betüzi a JHVH- t Iohouah, Iohoua és Ihouah formában.

Nézzétek, azt hisztek, és úgy hiszitek ahogyan akarjátok.

Mindenképpen nem hiába tanított Jézus imádkozni minket: Szenteltessék meg a te NEVED!!!

Kedves kérdezö,

látom nem érdekel téged /egyenlöre/ hogy ki volt Tyndale.

Miért lett a 15 és 16 században annyira ismert a Jehova név?

Akkoriban találta fel Guttenberg a könyvnyomtatást és a Biblia gyorsan kezdett terjedni az egyszerü nép között.

Egyre több nyelvre fordították le, tehát az emberek között általánosan ismertté vált a Jehova név, amit addig a papok, akik latinul olvastak titkolták az egyszerü nép elött. Mit gondolsz, miért üldözték tüzzel-vassal a Bibliafordítókat?

Nézd kedves kérdezö, a te dolgod, hogyan fogsz a legfelségesebb Istennel szemben viselkedni.

Az egész világon sok öszinte ember, vágyik az igazság megismerésére, ehhez tartozik a Biblia Istene nevének a megismerése és a megszentelése is.

Tudod az Ezékiel jövendölése szerint ha a hébert olvassuk azt írja hogy "meg fogják tudni, hogy én vagyok JHVH...." Jehova, Ieova...akarva akaratlanul.

Mint ahogyan Jézus is ért még magyarul is, németül, söt az indiánok nyelvén is....tudja ki is az a magyar Jézus... ugyanúgy érti Atyja Jehova Isten is, mikor hozzá imádkozunk a Jézus Krisztus szava szerint: Mi Atyánk...szenteltessék meg a te neved...

Hát ez az értetlenkedés már tényleg komédia, ami itt megy a részetekről. Miért kell Kb. 3 naponta ugyanazt a kérdést feltenni, ugyanazokkal a hamis érvekkel??!

Na akkor tegyünk helyre megint a dolgokat:

"A tanúk folyamatosan másolgatják be azoknak a költőknek a műveit, akik használják ezt a szót, figyelmen kívül hagyva, hogy a tény az, hogy a 16. század elején kreálta valaki téves fordításból,"

Nem, a tanúk ezt nem hagyják figyelmen kívül, aki kicsit is utána jár a dolgoknak, tud róla.

"A második kérdésem pedig az, ha még a zsidók sem mondták ki a Tetragrammont, és még Isten sem ezt a szót mondta saját nevének, akkor mi alapján találta ki ezt a szervezet?"

Tévedés, Isten egyedül a JHVH nevét vonatkoztatta úgy magára, mint saját tulajdonnevet. A zsidók pedig természetesen használták azt addig, amíg nem terjedt el köztük az az írásellenes babona, hogy nem szabad azt kiejteniük.

"Közben megtaláltam Raj Tamás nyilatkozatát a jehova szóval kapcsolatban, mivel ő sokkal hozzáértőbb, mint zsidó rabbi, ezért a tudását nem figyelembe venni Istenkáromlás. Mondja, hogy a zsidók nem ismerték a jehova szót. A kiválasztottak nem ezt a nevez mondták ki évente egyszer."

De ki mondta, hogy a "Jehova" szót ismerték? Nem ismerték ők Mózes vagy Ézsaiás nevét sem ebben a formában, ez egész biztos. Az apostolok pedig ugyanígy nem ismerték a "Jézus" nevet sem, sőt, soha az életben nem ejtették ki egyszer sem, ez csak egy később kitalált név, egy számukra értelmetlen betűsorozat! Akkor minek is használod??

8-as válaszoló:

"JHVH mássalhangzói + a köré pontozott ADONAJ magánhangzói = a héber fül számára teljesen értelmetlen JEHOVA"

De hát az nem "Jehova", hanem "Jahova" lenne, vagy nem megy az ABC? :)

A 9-es és 10-es hozzászóló által bemásolt zöldségekre itt a válasz:

http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallas__3..

http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallas__6..

"Semmiféle próféciáról nincs szó. Ez a csak az önkényes, hamis tanításotok, mert kényetek-kedvetek szerint dobálóztok a bibliai jövendölésekkel."

Akkor vedd le az "elfogultságod szemüvegét", mert nagyon hiányosak a bibliai ismereteid barátom és azzal, hogy másokat nevezel hamis tanítóknak, csak tovább rontassz a helyzeteden:

Cselekedetek 15:12-18 (ÚVF)

"Erre az egész tömeg elcsendesedett, és figyelni kezdtek Barnabásra és Pálra, amint elmondták azt a sok jelet és előjelet, melyet általuk tett az Isten a nemzetek között. Miután elhallgattak, megszólalt Jakab, és ezt mondta: „Férfiak, testvérek, hallgassatok meg! Simeon részletezte, hogyan fordította először az Isten a figyelmét a nemzetekre, hogy népet szerezzen

közülük a nevének. És ezzel egyeznek a Próféták szavai, mint ahogy meg van írva: »Ezek után visszatérek, és újjáépítem Dávid leomlott lombsátorát; újjáépítem romjait, és ismét felállítom, hogy akik megmaradnak az emberek közül, komoly igyekezettel keressék Jehovát,

minden nemzetből való emberekkel együtt, azokkal, akik az én nevemről neveztetnek. Ezt mondja Jehova, aki véghezviszi ezeket, amik régtől

fogva ismeretesek."

"akik az én nevemről neveztetnek" Tehát a Szentírásban maga Jakab cáfolta meg itt az állításod. Itt tehát arról van szó, hogy Isten nevéről kell neveztetetnie Krisztus igaz követőinek, hogy mi Isten neve, arról a 2Mózes 3:15-ben győződhetünk meg:

2 Mózes 3:15 (ÚVF):

És Isten még egyszer elmondta Mózesnek:.„Így szólj Izrael fiaihoz: »Jehova, a ti ősatyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene küldött hozzátok.« Ez az én nevem időtlen időkig, és erről fognak emlékezni rám nemzedékről nemzedékre."

És természetesen bőven van még ilyen prófécia:

„minden nép a maga istenének nevében jár, mi pedig Jehovának, a mi Istenünknek nevében járunk időtlen időkig, sőt örökké” (Mik 4:5)

"Hogy megtudják az emberek, hogy te, akinek neve Jehova, Egymagad vagy a Legfelségesebb az egész föld felett." (Zsolt 83:18)

(Sof 3:9):

"Akkor tisztává változtatom a népek nyelvét, hogy mindannyian segítségül hívják Jehova nevét, hogy vállvetve szolgálják őt."

(Jóel 2:32):

"És mindenki, aki segítségül hívja Jehova nevét, megmenekül; bizony

Sion hegyén és Jeruzsálemben lesznek a megmenekültek, ahogyan Jehova megmondta, és az életben maradottak között, akiket elhív Jehova.”

" Végig se olvastad azt, amit írtam... Íme a kritika a "próféciádra":

De ez csak következetlen magyarázkodás, nem cáfolsz vele semmit sem. Ráadásul a többi prófécia még csak szóba sem került a bemásolt irományodban.

"A nem zsidó népek eleve nem tudtak volna mit kezdeni a JHVH héber betűkkel."

És a többi bibliai szereplő nevével tudtak "mit kezdeni"? Ez hogy lehet??

Te itt félresöpröd azt a tényt, hogy akkor még ismerték Isten nevének helyes kiejtését, így természetesen használták is és csak a későbbi hitehagyás során merült teljesen feledésbe.

"Arra pedig nincs történelmi adat, hogy az isteni név görög fonetikus (a hangzást követő) visszaadásával próbálkoztak volna. Ha Tehát a Nevet a Keresztény Görög Iratok, az Újszövetség ihletett írói nem használták, akkor azt okkal tették."

A bizonyítékok hiánya nem bizonyíték. Te itt tényként közlöd, hogy az ihletett írók nem használták a nevet, csakhogy ezt nem tudod alátámasztani, csak későbbi másolatokkal, a mi állításunk viszont sokkal hitelesebb, mivel azt a teljes Írás támasztja alá.

"A Jakab által idézett ószövetségi részlet (és az egész "isteni név" témakör) megértéséhez tudni kell, hogy a bibliai héberben nem volt olyan elvont szó, hogy "személy(iség)", ezért a "név" szolgált ennek a fogalomnak a körülírására. Az, hogy Isten "népet szerez a nevének" azt jelenti: népet szerez önmagának."

És ezzel az igen messzire menő köveztetéseddel pedig szintén nem cáfoltál semmit. A név használata nem csak azért szükséges, mert nincs az adott nyelvben olyan elvont szó, hogy személyiség, ezzel most újat mondtam?? Milyen gyerekes érvekkel fogsz még előjönni ezek után?

"A Társulat kérdése: "miért kellene a Nevét eltávolítani a Keresztény Görög Iratokból?" megtévesztő módon tényként állítja be előttünk azt az elméletet, miszerint (1) a Név benne volt a görög szövegben, (2) de később küriosz-ra és theosz-ra cserélték."

Egy őszinte igazságkereső eleve azzal kezdi a kutatást, hogy keresi az érveket, hogy vajon mi indokolná Isten nevének kihagytását egy olyan iratból, mely ihletett folytatása az Ószövetségnek, melyben viszont több ezerszer megtalálható ez a név és sokkal többször használja Isten megnevezésére, mint minden egyéb címet, jelzőt (pl. Adonáj, Elohim) együttvéve. Semmilyen logikus bibliai érv nem szól az isteni név kihagyása mellett, hanem épp ellenkezőleg, Isten maga mondja, hogy a JHVH nevét örökre szánja és ezt a Bilia más kijelentései is alátámasztják, amiket figyelembe sem veszel. Az Ő szava pedig megmásíthatatlan, ha ő azt mondta, hogy a nevét nem ideiglenes használatra adta, hanem örökre, akkor annak úgy is klell lennie, ezért tehát az eredeti iratokban benne kellett, hogy legyen a név.