A 20. század adventistái hogyan tartották a szombatot?

Tisztelt Kérdező!

Nagyon sok bizonyság létezik abból az időből, hogy a h.n. adventistákat a nehéz időkben is segítette Isten abban, hogy megtartsák a szombatot. Ha elmész egy adventista gyülekezetbe, akkor az idősebb testvérektől sok bizonyságtételt fogsz hallani, hogy Isten milyen csodákat tett, aminek következtében megtarthatták a szombatot, és munkahelyük is volt. Isten tud csodát tenni. Ahogyan kedvessé tette Józsefet héber ember létére Egyiptomban úgy kedvessé tudja tenni a szolgáit is a 20., sőt a 21. században is. Hozzáteszem, az egyik testvéreim 20. században, akinek megadták a szombatot, dupla annyit dolgoztak, mint azok, akiknek nem volt szabad a szombat.

Ezek a tapasztalatok nekem is sokat segítettek. Eddig minden munkahelyemen közöltem, hogy szombaton semmilyen körülmények között nem tudok jönni dolgozni, mert adventista vagyok. Ha ezt nem fogadják el, akkor megköszönöm a lehetőséget, de nem vállalom el a munkát. Isten azonban eddig mindig megsegített, és mindig megadták nekem a szombatot, és hiszem hogy ezután is segíteni fog. Ezen a napon ezért is köszönjük meg Istennek, hogy csodák sokaságával megőrizte az életünket, ráadásul az elvhű magatartásunkkal bizonyságot is tudtunk tenni a szombatról, hogy nem csak prédikáljuk, de meg is tartjuk azt, amit vallunk.

A különböző időzónákat figyelembe véve nem tudod elkerülni, hogy soha ne dolgozz szombati napon!

Mert hiába van még csak péntek a te zónádban, akkor már szombatot írhatnak másikban.

Vagy annyira be kell szűkíteni Isten törvényét, hogy az én zónám alapján kell nézni a szombati napokat?

Isten nem lehet ilyen kicsinyes.

Egyébként pedig Jézus(!) mondta, hogy a szombat van az emberért és nem az ember a szombatért...

Pfúj, ezt az álszenteskedő dumát!

Kérdező: pont, hogy erre a korszakra volt a jellemző, hogy csak hétköznap dolgoztunk, szombaton és vasárnap sosem. Úgyhogy hidd el, hogy ezek be tudták tartani, mert munka is volt bőven, bár mindegyik hétfőtől péntekig működött, kivéve a kereskedelmet, ami szombat délig. De hát akkor ezek nem mentek kereskedőnek.

Nehogy elhidd már, hogy Isten, aki az Újszövetségben új szövetséget kötött velünk, aki két parancsot adott, aki elvette a törvényt, éppen a törvénykezést fogja megáldani....

Én inkább arra lennék kíváncsi, hogy MA hogy oldják meg, mikor nem lehet annyira válogatni a munkák között és éjjel-nappali termelés van (kivéve a gyárak gyártósorán a betanított munkát).

Tisztet Kérdező!

Az első válaszoló vagyok.

Amikor egy ember adventistának megkeresztelkedik, akkor elfogadja az egyház - most már 28 - hitelveit. Mindenki nagyon jól tudja, hogy a világban nem ritka, hogy szombaton is dolgoznak az emberek. Tehát aki adventista lesz, azt vállalja azt is, hogy bizony könnyen lehet, hogy valamikor majd választania kell a munkája és az Úr napja között. Ez Ellen White ideje óta így van, amióta az advent úttörők felismerték a szombat igazságát, amelyet Jézus alapított. Tehát senkit sem ér váratanul azt a helyzet, amikor veszélybe kerül a megélhetése.

Ezt azért mondtam el, hogy tudd, egy adventista vallású tanár inkább otthagyja az állását, és keres már munkát, de akkor sem fogja megrontani a szombatot. Ezt onnan is tudom, hogy van egy olyan testvérem, aki tanár. Igaz, most nem tanárként dolgozik. Ha mégis valaki tudatosan megrontja a szombatot, de nem bánja meg, és közli, hogy ő jelen esetben szombatonként is dolgozni akar, akkor esetében már csak volt adventistáról beszélünk, mert az Egyházból kizárásra kerül. Ezért nem létezik szombatonként dolgozó adventista. Tegyük hozzá, hogy az Egyház mindent megtesz még az ilyen testvérért is a (Máté 18,15-17) jézusi utasítás szerint, és továbbra is szeretettel tekintünk rá, a távozása ellenére is, és visszavárjuk. Az adventisták részéről nincs harag még az ilyen emberek felé sem, én például ha találkoznék egy ilyen emberrel az utcán, biztos érdeklődnék a hogyanléte felől, és örülnék, hogy láttam, volt is már hasonló eset. A mai napon egyébként a gyülekezetben erről kérdeztem az egyik idősebb testvért. Nem tudott arról, hogy a hitnek a megtagadása lett volna a jellemző abban az időszakban, viszont azt igen, hogy sok adventistát elbocsátottak az állásából, és odamentek dolgozni ahol megtürték őket. Voltak ugyanis ilyen helyek. Mégpedig azért, mert az adventisták nem követelőzhettek, ezért hajlandóak voltak kevesebb fizetésért is dolgozni. Cserébe megkapták a szombatot.

A (Róma 13,1-2) szakaszt az (Ap.Csel 5,29) függvényében kell értelmezni. Természetesen a keresztények a hatalomnak engedelmességgel tartoznak, de csak akkor, ha az nem megy a vallásszabadság rovására, aminek következtében Isten törvénye megrontásra kerül. A ránk maradt ókori dokumentumok is nyilválvalóvá teszik, hogy a korai keresztények is így értelmezték ezt az igét, amikor megtagadták a római hatalom azon rendeleteit, amelyeket Isten törvényének az áthágásával lehetetett volna teljesíteni. Ennek elkerülhetetlenül az lett a következménye, hogy üldözték őket, és sokan az életükkel fizettek.